Mennyi idősen adtad be a gyereked a bölcsibe? (beszélgetős fórum)

Az én fiam 13 hónaposan került bölcsibe, most vagyunk a 4. héten. Amikor őt terveztük, és megszületett, még nem voltunk ilyen anyagi helyzetben, mint most, és sajnos ember tervez...stb.

Így aztán mivel midnketten dolgozunk, gyerkőcünk bölcsis lett. Ami viszont a legfontosabb: nagyon szeret járni. Reggel ébredés után játszunk egy kicsit, utána öltözés, indulás, bölcsi. Apuka megy érte délután, örümmel jön el, és látszik rajta, hogy tele van élményekkel. Itthon utána elég intenzíven igyekszünk vele eltölteni az időt, felváltva pesrze, hogy azért az itthoni munkák is el legyenek végezve, de közösen vacsorázunk, közös program a fürdéssel egybekötött játék, és utána egy kis bírkózás az ágyban...1/2 9 körül szokott elaludni, és végigalussza az éjszakát... Nekünk nagy szerencsénk volt vele, hogy az egyébként végtelenül barátságos és nyitott természetével ennyire jól vette az akadályt.

Tudom, és itt is olvastam, hogy sokan elítélik azokat a szülőket, akik bölcsibe adják a gyermeküket, de vannak körülmények (és nem a karrierizmusra gondolok), amik sokszor kényszerítik rá az embert hasonló lépésekre. Én is voltam bölcsis, testvérem is, és egyikünk sem szenvedett lelki károkat ettől.

Jah, és még 1 szó: a gyerekem már most, 1 évesen igényelte a gyerekek társaságát...sokat volt velünk, heti 1-1 napot nagyszülőkkel, sokat voltunk barátokkal, rokonokkal, de midnieg felcsillant a szeme, és óriási, nyitott szívvel ment a gyerekekehez, ha találkoztunk velük. El kellett ismernünk, hogy szüksége van rajtunk kívül más társaságra is.

Akkor hogy is van ez a híres nyugaton??

Baby-sitterek (aki nem az anya, és sokszor még csak nem is szakképzett), méregdrága magánbölcsik többszázas várólistával, az itteniekhez képest gagyi, délig nyitvatartó állami bölcsik, koszos intézmények, (homokozó a csoportszobában, stb...) gyermekmegőrzés, és nem szeretettel nevelés, mint itt...

Az anyák meg (változó) 6 hetet kapnak, vagy éppen maximum 1-2 évet. Amerikában meg semmit, illetve a munkáltatóval egyeznek meg. És ott se mindenkinek elég az egy kereset... vagy éppen nem akarja elveszteni az állását....

Mint ahogy itt sem.

Hiába ül valaki otthon a gyerek 4 éves koráig, ha 6-8-10 éves korában meg nem látja az anyját apját, mert annyit kell melóznia.

A pszichológusnak meg annyit, hogy az öcsém fél évet töltött egy terápiás intézetben. Ott pontosan ezt állapították meg. Sérülései nem kiskorban keletkeztek, hanem 6-10 évesen, amikor anyukánk tényleg sokat dolgozott, apánk meg beteg volt... Én láttam szenvedni a kisfiút, csak 12 éves fejjel még mások a reakciók, meg nekem se az volt életem legjobb szakasza...

Ja, a lányom legjobb barátnőjének az anyukája pszichológus. Nagyon jó módban élnek, finom, kedves emberek. A kisfiú mégis ment 2 évesen állami!! bölcsibe, és nagyon élvezik...

A nagyobbat 9 hósan, a kisebbet 7 hósan.

Fiatalok voltunk még, a sulit be kellett fejezni.

Nem volt könnyű, de kiegyensúlyozottak voltunk, ebből kifolyólag a gyerekek is, és sokat köszönhettünk a gondozóknak, akik elsősorban EMBEREK voltak...

A most érkező a jelenlegi tervek szerint 2 évesen fog menni.

Kisfiam szeptembertől megy a Nemzetközi Sportoviba,21hónaposan.

Szerintem egy gyereknek jót tesz,ha közösségben lehet,legalábbis az én gyermekem kifejezetten igényli,dehát minden gyerek más.

Nagyon irigylem azonkat az anyukákat, akik megtehetik, hogy 3 évig otthon maradhatnak a babájukkal. Elhihetitek, hogy a legtöbben mi sem azért adtuk be a gyerekeinket, hogy délután nyugodtan nézhessem a sorozatot.

Az én lányom 2,5 évesen ment bölcsibe, nagyon jó tapasztalatunk volt az egésszel.

Az oviba mikor mentünk egyáltalán nem volt probléma a beszoktatással, hiszen ismerősek voltak a szabályok, meg a tevékenységek.

Ha belegondoltok, hogy a bölcsibe 2 hét a beszoktatás, az oviba max 2 nap. Szerintem ez sokkal drasztikusabb a gyerekkel.

De ettől én még nagyon jó anyának tartom magam, és tökéletes a kapcsolatom a gyerekkel!

Én nem adtam be a bölcsődébe a gyerekeimet,csak óvodába.

Szerintem ennyi kell a gyereknek és az anyukának!