Mennyi idő után mondanátok igent a párotoknak/ kérnétek meg a párotok kezét? (beszélgetős fórum)

Újra itt :)

Elrabolt a párom, visszatértem :D

E. j.: sok boldog évet kívánok még nektek! :)

Köszönöm! :)

Hát mindenesetre adunk még egy esélyt a másinak.

Lassan újra tininek érzem magam xD

Aki kézenfogva beül a moziba és popcornot eszik :D

Viccet félretéve Neked adok igazat, ez ugyanis régen nem normális pláne nem két év után egy 27 éves pasival. Dehát mit tegyek ha nem birom nélküle?

Semmi többet. Azt mondja nem tud többet nyújtani mint amit eddig is adott.(nem biztató :D) és ha nekem igy nem jó, ha boldogtalan vagyok vele akkor hagyjam el. Ennyi. :(

Ugyanott vagyunk ahol eddig, mégis azt hajtogatja mindkettőnk hogy nem tudjuk elfelejteni egymást.

Se Vele se Nélküle!

Ma délelött visszaírt, beszélünk róla folyamatosan. Megbánta, hogy kiadta az utamat..

De őszintén szólva én sem tudom hogyan tovább, van-e még értelme próbálkozni. :S

Erre nem tudom a választ. Én szeretném már régóta, de Ő mintha félne tőle.. Nagyon furcsa ez egy 27 évestől, értelmes választ nem tud rá adni, igy pedig még segiteni sem tudok, néma gyereknek anyja sem érti a szavát...

Néha már azt hiszem csak kényelemből van velem..ez nagyon nem lenne tisztességes velem szemben, aki tényleg komolyan gondolta ezt a kapcsolatot..

Szóval nem tudom mi az oka, de szerintem nem akarja, mert nemhogy nem töri magát érte, azt sem szereti ha szóbakerül próbálja kerülni a témát..Valami nem stimmel, de nem tudom mi mert letagadja ha szóba kerül..

Most a büszkeségem tart vissza még pár napig biztosan, aztán meglátjuk mi lesz. Ha nem jelentkezik addig, akkor futok még egy kört, bár félek most annyira meg van sértve hogy válaszolni sem fog. csak tudnám mit tettem már megint :(

Szerintem ismét egy félreértés eredményével állunk szemben, mert tudatosan nem bántanám meg, figyelek rá hogy ne érezzen semmit bántónak. de a problémák megbeszélésében sajnos meg kell emlitenem az Ő viselkedését, és ez az ahol mindig megsértődik. (msn) Személyesen valahogy sosem beszélünk ilyenekről, legalábbis nem ilyen részletességben. Írásban mindkettőnknek könnyebb, csak igy meg összeveszünk. A lényeg, hogy szeretném kipuhatolni én is mik a tervei a kapcsolattal, mert nem nagyon látom, hogy haladna valamerre. Leginkább semerre sem halad, illetve de: az elhidegüléshez. Egyikünk sem akarja, de úgy néz ki vannak rajtunk kívül álló dolgok is.

Sokszor mondta, hogy én vagyok mindene, élete értelme velem akarja leélni az életét stb.. De ezek igy csak szép szavak, hisz nagyon messze állunk ettől, most ez nem fontos de pl 2 év alatt együtt sem aludtunk szóval nem látok semmi erre utaló dolgot csak a szavakat.

De engem minden rá emlékeztet, minden járókelőben Őt keresem. Üresnek érezném az életem nélküle: arról nem is beszélve, hogy tényleg nem olyan mint a többi pasi és pont azt szeretem benne, hogy ennyire megbízható bármiben lehet rá számítani, a legjobbat akarja nekem és soha nem verne át..

Nagyon nehezen bízom meg a pasikban, és nem is akarom újrakezdeni ezt az ismerkedős türelemjátékot mással. Nem érdekel más csak Ő! Tényleg, rá sem nézek senkire és ez valahogy most sem változott meg, mert nem tudok belenyugodni a szakításba nem tudom lezárni magamban csak igy hipp-hopp. Igazság szerint nem is akarom.

Igen, egyetértek Veled. De ez nem olyan könnyű, mert hiába nem szeretem lángoló szerelemmel, sőt néha látni sem akarom de valahogy mégis Ő a mindenem. El sem tudom képzelni az életem végleg nélküle..Nem hinném, hogy találnék még egy ilyen normális, rendes pasit! Ő nagyon közel járt a számomra "ideális" társhoz. Majdnem minden stimmelt (ami nem azzal az agyamra ment de ez megbocsátható xd) Egy kicsit még a barátomnak is érzem, szeretem ha velem van ha vigyáz rám. Szeretek hozzábújni, érezni az illatát megcsókolni..(itt vált át a barátból)

Ha most ennek véget vetek lehet hogy soha nem találok még egy ilyem remek embert. Egy porcikám sem akarja a szakítást, de valami mégis hibádzik köztünk...ebbe beleőrülök!!