Menni vagy nem menni... osztálytalálkozó (beszélgetős fórum)

Az ember változik, ill. nem is biztos, hogy konkrétan így van, csak más dolgok fontosak. Egy 14 évesnek még teljesen más problémái vannak, s utólag 10-20-25 év múlva már átértékeli a dolgokat.

14-17 évesen számomra a legfontosabb az volt, hogy kedvenc énekesemről hol jelenik meg poszter, mikor ír egy új dalt, amit a rádióban olykor leadnak, vagy a "Popcorn" újságot csak emiatt veszi meg az ember, vagy amiatt mert az új dalának eredeti angol szövege benne van, bár egy szót sem értesz belőle, de aztán a barátnőddel együtt teli torokból fújjátok az utcán. A legnagyobb probléma az volt, hogy a barátnőm miért beszélget a másik, "kevésbé barátnőnnkel" annyit, hogy mikor mehetünk már a strandra (szülők elengedek-e,)ahol nekem tetszik az a srác, de a barátnőmnek nem tetszik a barátja, így nem állhatunk le velük beszélgetni... :-)

Manapság visszagondolva ezek olyan "bagatell" dolgok...de akkor, a világ összedőlt az ember lányában, ha valmi nem úgy volt ahogy ő tervezte.Ma már csak mosolygok egykori önmagamon, s lányomon látom, hogy ugyanolyan problémákkal küzd, mint anno én, de (nekem) most már mindennek olyan egyszerű megoldása van...

Gondolatodra visszatérve volt egy-két ízig-vérig barátnő,akivel sülve-főve együtt van az ember,véd és dacszövetség egymás közt - és mások ellen - mások nem számítanak... a fiúk mások, ők inkább csordában" jártak.

"Felnőttként" már hamarabb kerül több emberrel ismeretségbe az ember,jobban figyel "kifelé", de többnyire kevésbé mélyülnek el ezek a kapcsolatok.(pl.munkahely(esetleg több is),gyerek iskolatársainak szülei, stb.

Szerintem.

Én egy jó pár lánnyal olyan "semmilyen" viszonyban voltam a suliban. Érdekes módon az osztálytalálkozónkon rájöttem, hogy milyen jó fejek ők is, és én ezt eddig hogy nem vettem észre?!

Lehet, hogy öregszem? ÁÁÁ, az nem lehet!!!

:DDD

Ezalatt csináltam egy gyors keresést, és akinek a neve eszembe jutott, azokat beírtam a keresőbe. Érdekes dolgok derültek ki, mert a fele, akiket találtam, fitness-barom (akárcsak én) és olaszmániás....

Szóval lehet, hogy igazad van, és már csak poén lenne. Ja, pont az egyikük, akiket a legjobban püföltem a vonalzóval, a fb-profilján fitnesscsajos oldal van kedvencként és egy 2 olasz étterem.

Egy csaj, akivel meg nagyon utáltuk egymást (de sokszor megtéptem...), arcra tök hasonlít rám, még nevetőgödröcskéi is vannak. Micsoda??? Még hasonlítunk is!! Nyááá...

Lehet, hogy nagy poén lenne...beállítanál szakadt farmerben,vörös körmökkel,vinnél vonalzót, megcibálnád az illető haját :-D

Egyébként rablóból lesz a legjobb pandúr! :-)

Valszeg, ezek a "rosszaságaid" ma már csak poén szintjén szerepelnének.

Én nem értek egyet ezzel. Konkrétan én azért nem mennék (már sokat gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megszervezi-e valaki, és egyáltalán meghívnak-e?:DDD), mert általánosban nagyon izé voltam...Nagyon agresszív stílus, minden fiúval összeverekedtem és még lányokkal is. Kiröhögtem őket, amikor hisztiztek...Jó tanuló voltam, de viselkedésem mégis olyan bull volt, vonalzóval ütöttem már alsóban is a padtársamat.

Felsőben pedig én voltam az első, aki rongyos farmerben be mert menni. Hazaküldtek. Sminkeltem. Lemosatták. Kilakkoztam a körmeimet égővörösre. Lemosatták a szertárban. Mindenkit fikáztam. Tipikus elit osztály volt, szerintem mindenki lediplomázott, ügyvéd, politikus biztos van köztük. 15 éve kint élek, ebből 12 éve nem is voltam otthon, még látogatóban sem. Anyagilag szerintem mind jól állunk, ezt el tudom képzelni akármelyik régi osztálytársamról, szóval ebben biztos nem lenne versengés.

Nem hiszem, hogy szívesen látnának, hiába lettem normális, lenne, aki kérné, hogy segítsek neki külföldön munkát találni, a többiek valószínű, hogy szóba sem állnának velem:D Főleg akiknek cibáltam a haját...

A külső, hogy megöregedtek-e? Még nem vagyunk az a korosztály, amúgy szerintem a lányok biztos mind csinosak, mint én, és a fiúk mind helyesek, mert egy jó évjárat vagyunk, ennyi. Valszeg mindenkinek van 2-3 gyerkőce, kinézem belőlük.

A középiskolás osztályról meg nem tudok mit mondani, mert 4 év, 4 különböző suliban, szóval az utolsó, ahol tényleg évekig ugyanaz a brigád volt, csak az általános volt.

De mindenkinek más oka van rá, hogy ne menjen az osztálytalálkozókra. Én pl. a tanárokkal is annyira rosszban voltam. Persze, ezek ma már vicces szituknak tűnnek:)

Én nem azt vitatom, hogy nincs ilyen, sőt nagyon is el tudom képzelni, csak annyi, hogy ez nem mindne osztályra jellemző...plusz elég szubjektív, hogy ki mit ért dicsekvés alatt.

Sokszor csak a saját kisebbségi érzések, és sikertelenségek kivetítéséről van szó.

Nem akartam több hozzászólást írni, mert úgy gondoltam, a saját "feeling-idézésem elég:)

Arra is asszociáltam, hogy ezzel a céllal is bocsátottad a fórumot útjára.

Nincs már 3 hét sem az általános iskolai osztálytalálkozóig és ott össze fogok futni volt gimis osztálytársaimmal is (kisváros).

A gimis: egy ideig nem is tudtam róla, hogy tartottak "találkozókat", mégpedig a klikk 1-2 évente. Ezt egy közös buszozás alkalmával árulta el egy volt osztálytárs. Aztán valamelyik "hivatalos" és kerek:) évfordulóra keresett meg a szervezéssel megbízott: mindenképpen nemet mondtam volna, azóta is. Már akkor fixáltam a többet nem-et, de azért próbálkoztak többször is, több körben...aztán az egyik nálam próbálkozó is besokallt az ottani dicsekvéssel, ennyi.

Ahányan vagyunk, annyiféle hozzáállás, gondolkodásmód, stb... siker és kudarc élmény , többek közt.

Aki élvezi, hogy általában sikeres, és mindig pozitív, főleg egy osztálytalálkozó alkalmával ezt ismét el is meséli, persze, ő más szemmel látja a dolgait:)

Úgy néz ki, hogy találkozom és összefutok újból és megint ezzel a típusú "barátnőmmel"...mit részletezzem, rettegek, hogyan fogok reagálni, de túlélem itt, a másik osztállyal/osztályban tartott találkozó alkalmával.

Lassan 50 évesek leszünk, lehet, hogy visszafelé nézve azon is elgondolkodunk, hogy mennyit jelenthet az, hogyan neveltek bennünket otthon, mennyit befolyásolt az iskolai közösség az életünkben...

Csak a "féleség" miatt írtam a hozzászólást.

Tudjátok pedig, hogy van ilyen?

Ja, hogy én honnan tudom?

Mert két emberrel tartom a kapcsolatot a volt osztályból,így utólag hallom a visszhangokat...hogy X egész végig azt ecsetelte, hogy milyen sokra vitte, hogy lekezelte a fél társaságot, hogy Y -nal kajánul el kezdtek röhögni másokon,s rontották a hangulatot, végül már mindenkinek savanyú volt a szája íze.

Hát, nekem most volt osztálytalálkozóm, de nem rémlik, hogy bárki is kérkedett volna bármivel is. Elmondta mindenki, hogy mit tanult, mit csinált férjhez ment, gyereket szült stb.

Az általános iskolai találkozón voltak páran, akik nem érettségiztek, és pénztárosok vagy vmi hasonló, de nem nézte le őket senki.

Ezt nem egészen értem :)

Már több osztálytalálkozón vettem részt, de még egyiken sem volt téma, hogy van-e 13. havi fizetés, hova járunk nyaralni, milyen kocsink van, milyen beosztású férjünk. Legfeljebb arról beszéltünk, hogy ki hol dolgozik, mivel foglalkozik, és ha egyikünknek felvitte Isten a dolgát, inkább örültünk, mint irigykedtünk. Egyetlen percre sem gondoltam később rossz szájízzel az ott elhangzott egyéni életutakra. Annál többet ökörködtünk, nevetgéltünk, emlékeztünk régiekről, főleg iskolai csínyekről, szóba kerültek közös ismerősök, de csakis vidámság kategóriában.

Őszintén szólva nem is nagyon csodálkoztam azon a hsz-on, s még most is gondolkozom rajta.

Kissé furán hangzik, hogy "megbélyegzik" azt aki nincs ott, még várom a hozzászóló válaszát.

Lehet, hogy van ilyen, simán elképzelhető, nem véletlen, hogy ezt írták, s enélkül is eszembe jutott nekem is.... tudod, ha nincs jobb dolguk...

Másfelől, ha úgysem megy el az ember, annak oka van - pl. akár az, hogy tudja, hogy ilyen kedvesek a volt osztálytársai, rossz volt a közösség, az ember kilógott a sorból stb. - akkor nagy ívből nem érdekli, hogy mit gondolnak mások.

De ha ezt mondom, akkor ez így nem teljesen igaz, mert ha nem érdekelne, akkor nem foglalkoznék vele, igaz? :-)

Tudom, hogy kibeszél(het)nek is, s ez zavaró, még 25 év távlatában is. A „felejteni akarom” ,de nem hagyják esete…ha nem lennének oszt.találkozók, soha eszembe sem jutnának…

:-/

Elég furcsának találom a hozzászólásod!

Nálunk egyáltalán nem erről szólt az osztálytalálkozó! A gyerekekről, családról, és a régi-régi emlékekről! Egy-két ember hozott régi fényképeket, olyanokat is, amikre már nem is emlékeztünk!

És annak örültünk, hogy látjuk egymást!

Persze lehet, hogy ehhez el kell telni jó pár évnek! :)

Nincs megbélyegzés :)

Aki ott van próbálja jól érezni magát ennyi a történet...

MIÉRT???

Miért menjek el, miért vágjak jó képet, még ott is? Nem elég az általad is megfogalmazott "hétköznapui életben"?

Ott is kerülöm a találkozást azokkal, akikkel nem muszáj,akkor amikor lehet akikkel nem vagyok egy hullámhosszon, akkor MIÉRT erőltessem magamra olykor olyanok társaságát, akik nem érdekelnek?

Hasznosabban is tölthetem azt az időt, még akkor is, ha kibírnám...de miért akarjam én kibírni?

Hogy aki nem megy el, azt megbélyegzik?

Szuper!

Most már ezt is tudom! :-)))

És akkor mi van? :-)))