Melyik az a könyv, ami nélkül nem gyermekkor a gyermekkor? Mi az, amit szerinted mindenképpen el kell olvasnia gyermekednek? (beszélgetős fórum)

És milyen jó is Harry Potter:)

Emiatt képes vagyok fentmaradni egész éjjel:)

Téli berek...többször is olvastam, nagymamámnál, téli szünetben. Micsoda hangulata volt.:))

Mennyi minden meghatározza, befolyásolja, hogy épp milyen hatással van ránk egy könyv.

Azzal értek egyet, hogy adjunk a gyerek kezébe többféle irodalmat, ettől fejlődik, alakul az ízlése.

Az is fontos, hogy beszélgessünk vele a könyvről...

Sokat számít a minta, hiszen mintakövetéssel tanulnak a gyerekek alapvetően és a korai sikerélmények is, azaz hogy olyan könyveket kapjanak a kezükbe, ami megadja ezt az élményt. A kiindulási pont a felkeltett olvasási kedv, természetesen.

A diszfunkció is számít sokat, illetve az is, hogy nincs-e egy gyerek a kényelmes szórakozásra szocializálva. Értem ez alatt, hogy ha folyton meséket néz a tévében vagy internetezik, akkor az onnan begyűjtött ezerféle, egyszerre érkező ingerrel vagy a szájbarágós, instant képzeletvilággal nem lehet versenyeztetni a könyveket.

Nagyon fontosnak tartom ebből a szempontból a korai televíziózás nem bevezetését és azt, hogy ne legyen sem a gyerekeknek saját tévéjük, sem a család élete középpontjában ne álljon a tévénézés, mindennapos tevékenységként órákon át. Az is legyen csak egy, a közösen végezhető szabadidős tevékenységek közül, s legyen limitálva. Értsd: egy film megnézése és utána kikapcs. Ne szóljon a céltalan bámulásról, unaloműzésképpen.

Kicsit elkalandoztam, de szerintem ennek is szerepe van az olvasás megszerettetésében.

Én sok-sok könyvet elolvastam 5 éves korom óta.

Ekkor tanultam meg olvasni a tesómmal együtt. Apukám havonta rengeteg könyvet vásárolt és rendelt a könyv klubtól, ígí volt választék.

Hatrongyosi kakasok volt az első könyv, amit önállóan olvasgattam. 10 évesen kezdtem rejtő könyveket olvasni, majd mindent, amit a szüleim letettek a kezükből. Innen az orosz regény szeretete:)

11 évesen egyetlen rossz emlékem van könyvvel kapcsolatban ez a 21 rémes történet volt. 21 kisregény egy könyvben. Az egyik pl. a madarak volt, a másik a Bíró, Szellemház, stb. E könyv olvasásakor nem mertem a szobámba aludni.

Aztán láttam az indiános könyveket, amik akkor még nagy slágerek voltak, hát én is elővettem egyet Bőrharisnya. Ebben az indián 50 oldalon keresztül a sziklán áll és figyel. E könyv miatt kimaradtak az indiános regények az életemből. Mindenki azt mondja, hogy rosszat kezdtem el olvasni, de már nem tudom rávenni magam.

A tüskevár pont olyan, ahogy leírtad. Sima tájleíró történet, ami nem túl érdekes szerintem sem....

Szerintem összetett, hogy valaki miért szeret olvasni, vagy miért nem...nem csupán a környezeten múlik.

Én például nagyon szeretek olvasni, a húgom meg egyáltalán nem.

Sok esetben ludas benne egy-egy diszkfunkció, amit nem vesznek észre az iskolában...ehhez kapcsolódó rossz élmények...

Persze, sokat számít a minta is, de önmagában ettől egy gyerek sem szereti meg az olvasást, én így látom.

:(((nálunk is kicsiként volt kötelező a Kincskereső,sajnálom nagyon,nem értik még egyáltalán....filmben még azt mondom igen,de könyvben kompletten nem,nem is olvasta el a fiam akkor rendesen és nem is erőltettem neki bármennyire könyvpárti vagyok....

Gimiben imádtam a Kisherceget és ha eszembe jut manapság is fellapozom....

A mai gyerekek azért nem olvasnak, mert még a szülőktől sem látják. Szerintem.

Az én fiam olvas, mert ezt látja tőlünk. A korosztálya le is van meredve, hogy mindig van nála olvasnivaló.

Felnőttként már jó a tüskevár, de gyerekként...

Ép kisiskolás gyerekem van(11év) és egyelőre nem szeret olvasni,tehát én főként konkrét könyv helyett azt az érzést kívánom neki ami elfogott amikor olvastam.

Mindenevő voltam,és nagyon sok könyvet elolvastam de ami most eszembe jut hirtelen ezt a kérdést olvasva az a Két Lotti és az Édes mostoha...mivel az aktuálisan érintett gyerekem fiú, ajánlom neki a Törökfejes kopját és a Nyomkeresőt:)

Ezt a véleményt felnőttkorra is tartom.

Harry Pottert úgyanúgy elolvasom, mint E.L. Doctorow-ot.

:)

Kislánykoromban olvastam utoljára, csak az érzések maradtak meg-szerintem az a jó, ha ilyen szempontból "vegyesen" olvas az ember, nem csak magasirodalmat.

:)

Magam részéről az első "komolyabb" könyvet (tehát nem mesekönyvet) 7 éves koromban olvastam, a Heidi-t, nemrég újraolvastam, az is hasonszőrűen szirupos, hatásvadász könyvecske, de anno. érzésekben nagyon sokat nyújtott, szerintem ez sem elhanyagolható szempont, és ebből a szempontból igenis értékes.