Melyik az a könyv, ami nélkül nem gyermekkor a gyermekkor? Mi az, amit szerinted mindenképpen el kell olvasnia gyermekednek? (beszélgetős fórum)
A legtöbb kötetet én is egy szuszra olvastam el.
:)
Értelek, csak én nem látok semmi problémát abban, ha pozitív érzelmi töltettel manipulálnak.
Nyilván felnőtten ezt már észreveszi az ember.
Igen, talán fiúknak jobban bejön, de szerintem leginkább felnőtteknek.
A delfinben van több, ami fiúknak is érdekes lehet, pl. az Óriásvilág.
Még Anyukám pöttyöseit olvastam, későb a csíkosokat :) Az Aranygyűrűt is...
Az Adrian Mole-os sorozat a Piknik könyvek volt, ha jól emlékszem, azóta is vadászom a Konzerv Konrád-ot, otthon eltűnt, pedig a lányomnak szívesen olvasnám, annyira jópofa volt...
Rejtőt is inkább fiúk olvastak, nem? Én is olvasgattam, de annyira lefárasztott, iszonyú tömény volt nekem. A csíkos-pöttyös könyvek meg inkább a lányokat érdekelték, azok voltak inkább romantikusabbak...:))
Tényleg, valaki olvasta pöttyösben Az aranygyűrű-t? A római korban játszódik, irtó jó kis könyv.
Én asszem 12 évesen olvastam először,és nagy élmény volt!:))Azért olvastam el ,mert láttam filmen ,és annyira tetszett.
Szóval simán ajánlanám 12 éves kortól.
A delfines ponyva regényeket is szerettem.
Én is gondban vagyok a gyerekkel,ugynis nem szeret olvasni.Pedig nem ezt látja tőlünk.Talán Rejtő légiós könyveit előszedegetem neki.
Nekem ez volt az egyik kedvencem :Lakner Artúr :Édes mostoha
Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret.
Neked írtam már, hogy nekem a Szigetkék nagy kedvencem...:)
Na ezt pl. nagyon tudnám ajánlani az Édes mostoha helyett. Hasonló tartalom és érzések, borzasztó nagy hatással van az emberre szerintem, óriási élmény, mégsem giccses vagy hatásvadász, a nyelvezete és úgy az egész mese pedig egy csoda.
Hát pont ez az, hogy valaki valamilyen kritériumok alapján besorolja a könyveket és sokszor nem értek ezzel egyet, hiszen semmivel sem látom magasröptűbbnek, mint egy másik hasonló mondani valójú regényt.
Na, én szeretem a szépirdalmat is és mindent, ami jön. Még sosem tettem le könyvet pusztán azért, mert nem tetszett. Ha már egyszer bele kezdtem, akkor végig olvastam, bármi áron:)
Hangulattól függ, hogy mit olvasok. Ha sokat dolgozok, mint mostanság is, akkor jön a véres hangulatom, ami jó kis véres könyvekben fog megnyilvánulni.
Egyébként most újra olvasom Maurice Drountól az Elátkozott királyokat, ami szerintem a gyerekeknek is nagyon tetszene, bár időnként elég kegyetlen.
Egyébként az sem mindegy, mikor kerül egy-egy könyv valaki kezébe. Pl. a Szigeti veszedelem első gimiben volt kötelező, szenvedés volt olvasni. Érettségi előtt újra kellett olvasnom, mert semmi nem rémlett belőle, és akkor már nagyon tetszett.
Ha írót lehet mondani, én Szabó Magdát mondanám, a felnőtteknek szóló regényei mellett a Sziget-kék, Bárány Boldizsár, Tündér Lala és Abigél nekem sokat jelent.
Megvannak a kritériumok, hogy mitől lesz valami szépirodalom és mitől nem, pl. tartalom, mondanivaló, művészi eszközök, kifejezésmód, stb... Vannak persze vitatott művek, amik nagyon a határon mozognak, de legtöbbször elég élesen elhatárolható, mi az, ami irodalom és mi az, ami nem. Egy olvasott ember ezt érzi is.
Egyébként nincs semmi baj a ponyvákkal és a szórakoztató irodalommal, csak helyén kell kezelni és tudni, mi a célja, és nem árt, ha néha az ember valami értékesebbet is a kezébe vesz. Az értékes irodalom pedig nem egyenlő az érthetetlennel, magasröptűvel és/vagy unalmassal. (Ezt nem konkrétan neked írtam, csak írta valaki korábban...:))
apám mai napig imádja. Rongyosra olvasta mindkét ajándékomat (is), de engem soha nem kötött le. Annyira nem, h még filmben sem láttam... ízlések és pofonok.
Rengeteget olvastam gyerekként (is), ugyan manapság már kevesebb időm jut rá, de még most is sokakhoz képest. Gyerekként pld. az ifjúsági regények, és a történelmi művek kötöttek le leginkább. Akkoriban arról ábrándoztam, h régész leszek :) hát... ettől a pályától egy kicsit messze landoltam.... :D
Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála...
Én is olvastam, kötelező olvasmány volt.
Pedig létezik olyan:)
Én szeretem az orosz irodalmat, de a versenyló halálát végig szenvedtem. Nem érdekelt egy kicsit, csak azért olvastam el, mert tudtam, hogy lesz belőle dolgozat. 100 oldal összesen, de fél évig olvastam, annyira lehangoló és unalmas volt számomra.
További ajánlott fórumok:
- Most megy ötödikbe a gyermeked? Beszélgessünk!
- Hogy hívják a gyermekedet/gyermekeidet?
- Milyen nevet fogsz adni/adtál a gyermekednek?
- Hajhullás gyermekkorban! Mitől lehet?
- Ha gyermekedet bántanák az oviban, szó nélkül hagynád?
- Gyermeked reggelente - ébresztés nélkül - kb. hány órakor ébred meg? És mennyi idős?