Megtanulható a helyesírás? (beszélgetés)
Szívesen!
(Nem hízelgésből írtam, hanem azért, mert tudom, hogy ez az, ami sok embernek legjobban "szúrja a szemét". ...Meg az "ly" például, abban viszont Te nem szoktál tévedni.)
Guruljkával évekig fórumoztunk, én is nagyon szerettem őt, megrázott és elszomorított az, ami vele történt.
Remélem, a családból valaki gondját viseli a fiúnak.
az angol gepeken nincs ekezet es ezt mar ugy megszoktam,hogy amikor kb 15 eve magyar billentyuzetet orokoltem baratunk halala utan mar nehezkesen ment igy az iras.
koszonom kedves szavaidat!
Tanulható meg felejtetheto.
Akik pcsaskodnak, azok általában azert teszik, mert a tartalomba nem tudnak belekodtni.
Én nem veszem zokon, ha kijavitanak. Említett Gurujkatol meg feg nem vettem rosszul.
Tudja valaki mi lett a fiával? Van valaki vele kapcsolatban?
Nem szükséges mentegetőznöd, Te még 30 év után is sokkal helyesebben írsz, mint sokan mások.
(Ja, hogy az ékezetek? Szerintem az nem csak rajtad múlik, hegy mellőzöd őket.)
Igen, megtanulható.
(100 emberből 99 minden különösebb nehézség nélkül meg tudja tanulni.)
Meg. De nem a netes fórumokról. Mióta netezek, többször el kell gondolkodnom némelyik szó helyesírásán, mert sokan számtalanszor helytelenül leírják, s az agyamba hibásan rögzül. Az egyik ilyen szó a MUSZÁJ.
Mi még a Gőgös Gúnáron és a Mosó Masán nevelkedtünk.
Biztosan meg lehet tanulni. Aránylag jó helyesírónak tartom magam és anno a tanáraimnak is ez volt a véleményük, (bár 1000%, hogy vannak hibáim) de a szabályok sosem voltak a barátaim, sosem tudtam egyiket sem, ahogy most sem. Még az érettségin is mondtam: magyar az anyanyelvem, magyarul tanultam meg beszélni, írni, de ne kérdezzék milyen szabály alapján írok úgy ahogy, mert nem tudom megmagyarázni. :) Ilyen rag meg olyan toldalék meg hasonulás vagy nem, meg az összes többi...brrrrr!
Talán a sok olvasás is belejátszik, tudat alatt is rögzül a helyesírás.
Nekem is kis betűvel.
Ez a mostani tárgyak ő-zése nem is tudom, honnan származik.
MEG!!!!
És ha nem megy, rögtön ki is állítja magáról az ember a szegénységi bizonyítványt!!!
Nekünk, idősebbnek is pont olyan sok szabály volt. A egy más kérdés, hogy szinte senki nem használta a szabályokat, hiszen másodrendű volt a magyarban, azaz összevont.
Volt fogalmazás és osztályozták a helyesírást, de szerintem legtöbben inkább rutinból írnak, mint szabályokból.
Sokan, köztük én is, akkor jövünk, hogy mennyire szükséges ismernünk a nyelvtani szabályokat, amikor egy idegen nyelvet tanulunk és ott a tanár ezekre hivatkozik.
Persze, vannak ismereteink, de nem úgy ahogy egy idegen nyelvnél halljuk;)
Tehát, ahogy mi is képesek voltunk elsajátítani, úgy a mostani gyerekek is képesek lesznek, ha nem sajnálgatják őket a szülők, hogy de sokat kell tanulnod, te szegény gyerek.
Ezt sosem fogom megérteni. Minket, senki nem sajtált azért, mert olyan sok mindent meg kell tanulnunk. Ez teljesen természetes volt, most meg népünnepséget tartunk már oviba is, ha sikerül egy mondókát megtanulnia a gyereknek. Nevetséges!
Biztos, hogy nem.
Kb. egy idősek vagyunk és kis betűvel tanították.
A maga és az Ön lehet nagy betű, elfogadott, főleg régen, de ez is inkább kis betűs
Személyes névmásokat állítólag régen nagy betűvel tanították. Nálunk idősebbeknek.
Szerintem kell egyfajta intelligencia a helyesíráshoz, és valóban, olvasás. Szégyen, ha valaki azzal dicsekszik, hogy életében egy könyvet se olvasott...
Szerintem vannak olyan helyesírási szabályok, amiket tényleg be lehet magolni, és onnantól működnek is, például hogy t előtt az í hosszú, vagy hogy a szó végén az ó hosszú. Ezeknél elég a megtanult szabály, automatikusan előjön.
De van a helyesírásnak egy olyan része, amit nem lehet csak bemagolni, mert rengeteg kivétel, finomság és nyelvi érzék kell hozzá. Ilyen például, hogy melyik szó j-vel írandó és melyik ly-nal, vagy mikor írunk valamit kötőjellel, egybe, illetve külön. Ezeket hosszabb távon inkább gyakorlattal, sok olvasással és használattal lehet elsajátítani. Tehát a szabályok megtanulhatók, de az alkalmazás már egy másik szint — ahhoz idő, rutin és nyelvi érzék kell. Érezni kell pl. kettős betűvel írjuk, vagy pl. hosszú, netán rövid magánhangzóval.
Elvileg igen. Nekem vesszőparipám: imádom a magyar nyelvet, a helyesírást, a helyes fogalmazást. De ismerek olyanokat, akiken ez kifogott ... És nem azért, mert buták. Családi legenda, hogy anyósom anno a párommal 100-szor leíratott egy szót helyesen. 101-edik alkalommal ugyanúgy elrontotta.
Hallottam tanártól olyan megfogalmazást, hogy ugyanaz az érzék kell a nyelvtanuláshoz, mint a helyesíráshoz. Számomra logikusan hangzik.
A kolléganőm lefumigált, merthogy használtam a szövegszerkesztő helyesírás javítását. Majdhogynem leprimitívezett, annyira jónak tartotta a saját helyesírását, rossznak vélte az enyémet.
Aztán egyszer ő is bekapcsolta a helyesírást, és bocsánatkéréssel jött azzal, hogy nem is gondolta, hogy ennyi hibát vét ő is akkor, amikor ír.
Ez különben jellemző tulajdonsága volt, először heves kritika, majd bocsánatkérés... :)
Nem a szabályokat kell tudni, bár nem árt, ha tudjuk, hogy a szó végén az ul, ül, mindig rövid, a múltidő jele a 2 db t betű, vagy tudjuk, hogy az igekötőket mikor kell egybe vagy külön írni.
Én azt gondolom, hogy elsősorban gyakorlás, azaz sok-sok szöveget másolni, hogy rögzüljön az, hogy hogyan kell helyesen leírni, aztán már menni fog.
Nem vagyok helyesírás guru, igyekszem helyesen írni, de tuti, hogy van olyan, amit rosszul írok.
Pl. Guruljka hívta fel a figyelmemet, hogy a magyar jelző, nem kell nagy betűvel írni. Tudom, de mégis naggyal írtam;) Amióta szólt, már nem teszem.
Engem pl. zavar, ha valaki a személyes névmásokat írja nagy betűvel, mert az nem helyes, bár már teljesen elfogadott, mert sokak szerint ez tisztelet vagy mit fejez ki. Szerintem meg azt mutatja meg, hogy nem tud valaki helyesen írni;)
A "betanulható" számomra még nem azt jelenti, hogy tudja is alkalmazni, csak fel tudja mondani.
A helyes elsajátításhoz szerintem életfogytig írás és olvasás szükséges.
A nyelv változik.