Megszületett a gyermekem, felborult az életem (beszélgetés)

Akkor változott sokat a helyzet, amikor rendszeressé vált, hogy egy ismerős anyukával együtt járunk vásárolni. Kerestem a lehetőségeket, hogy emberekkel legyek, és sikerült azt is elérni, hogy hetente legyen többször is pár órám, amit csak magamra fordítok.

Kialakult egy idő után egy ritmus, ami szerint éltünk, és szinte minden napom hasonlóan telt, de hol egyik barátnővel, hol másikkal (mindkettő kisgyerekes volt) találkoztam.

Közben készültem egy nyelvvizsgára, megtanultam vezetni, és elmentem egy tanfolyamra, amiből aztán munka lett. De mindehhez kellett a segítség, hogy rábízhatom a gyereket hol az apjára, hol a nagyszüleire.

Na, igen :)

Én mikor kismama lettem, elköltöztem a Páromhoz egy idegen faluba... Bár nincs messze a főváros, de jogsim nincs, itt ismerősöm nem igazán van(na jó, mostmár 1 családdal heti 1-szer összejárunk), Párom heti 6 nap 12órát dolgozik. Jelenleg csak anyósom és dédi az, akitől normális emberi szór hallok.

Bárki bármit mond, kikészítő tud az ilyen lenni.

Főleg, ha esetleg nyűgös a baba és egész nap a sírást kell hallani..Gyakorlatilag zsibog az ember feje estére. És akkor jön az éjjel. Nálunk az Én Lütyőm 3 óránként eszik éjjel is. Mostanában kijött 2 fogacskája, éjjelente óránként sírt fel..Néha úgy éreztem, beleőrülök. Azonban van valami, ami 100%-ig kompenzál: az, hogy ennek a csodálatos kis Emberkének én vagyok az Anyukája. A pillantása és a mosolya, ami csak nekem szól. Teljesen másként néz és mosolyog mindenki másra :)

Nincsenek barátaim, messze a családom, de mégsem cserélném fel ezt az állapotot semmire.

Aki pedig a csodás-habos-babos-tökéletes dolgokról beszél, az csak vetít. :)

Nem azt mondom, hogy unatkoztam, hanem hogy egyedül éreztem magam. Foglalkoztam a gyerekkel, amikor aludt, akkor elvégeztem a házimunkát. De felnőtt emberi szót akkor se igazán hallottam, ha a férjem hazajött esténként, ki kellett erőszakolni, hogy legalább pár szót váltsunk.

Nekem szükségem volt a beszélgetésre, és egy pici baba (főleg az első 1-2 hónapban) nem jó társaság erre.

Vannak, akiknek tökéletesen elég, hogy egész napjuk a gyerek körül forogjon, és ebben találják meg a boldogságot. Mások el sem bírják viselni a gyerekzsivajt, megint mások meg szeretnek a gyerekkel lenni, de nagy az igényük felnőtt társaságra is.

Még az jutott eszembe, ha szomorú is leszel néha, jusson eszedbe az, hogy milyen szeretettel vártátok ezt a kislányt.

Örömöd akkor lesz benne igazán, ha majd tud már mosolyogni, látod rajta az elégedettséget egy-egy jóllakás után.

néha én is egyedül érzem magam.

Tudod, a babák mellett néha jól esik, ha felnőtt ember is hozzánk szól.

Segítség csak azért kellett, hogy a nehéz időszakban ne legyek teljesen egyedül, vagy ha nem tudtam valamit megcsinálni. Az ígéret megvolt, csak a tett nem.

A férjem hétfőtöl-péntekig ( van amikor szombatig ) 12 órát dolgozik.

Teljesen igazad van. :) Nekem is az a legjobb, mikor jön az anyukám és végre valaki mást is mond a brümmbrümm eeeeeeeeeeeeeoooooooiiiiiiiin kívül. :D

(csak egykiccsaj ébredt, jön a köv menet. :) )

A barátok, akik elhagytak, még gyermektelenek? Csak azért kérdezem, mert maguktól nekik sem kell tudniuk, hogy neked mire van nagyobb szükséged, lehet, hogy pont zavarni nem akarnak. Én tudom, hogy teefonálni sem mertem soha, nehogy felébresszem az éppen elalvó gyereket, és tény, hogy ha mégis megtettem, mindig rosszkor tettem, üvöltött a gyerek a háttérben, nem is lehetett két percet nyugodtan beszélni kisgyerekes barátnőimmel az elején. Vagy a látogatás: elmentünk, babasírás-nyugtatgatás-pelenkázás, nagyon nehéz lett volna azt érezni, hogy nem zavarunk, és tényleg nem lehetett bezsélgetni:( Kellett idő, amíg az anyuka kezébe tudta venni az irányítást annyira, hogy meg tudta mondani, mikor lesz tényleg egy szabad órája.

de a séta annyira jó ötlet tényleg. Olyna játszótér közelében, ahol sok a kismama, velük több közös témátok lesz, össze fogtok barátkozni, és nagyon sokat tanulhattok egymástól - és meg is nyugtatjátok egymást.

Szia! Nekem nincs gyerekem, de minden barátnőm kisgyerekes, csak azt tudom leírni, amit náluk láttam.

ha a családod nem segít, akkor eléggé feudálisan gondolkodnak, valahogy úgy szerintem, hogy hát te egséz nap "csak" otthon vagy, nyilván telik az idődből. Nem írtad, menyni idős a kicsi, de elég fiatal csecsemő lehet, ha teljesen kiszámíthatatlan még a napirendje, mikor alszik és mennyit kb. Ebben a türelmi időszakban, amíg ezt kiismered, kitapasztalod nála, a háztartási munkák közül tényleg csak a legszükségesebbeket csináld meg, pl. vasalnivalóból mindig csak azt, amit éppen felvesztek, direkt egyszerű, gyors ételeket főzz, amik után mosogatni sem kell olyan sokat, a mosás gondolom egy kisbaba mellett minden napos, de ímg megy a mosógép feküdj le kicist aludni, és egyébként is, talán érdemes megpróbálni, hogy amit csak lehet, a reggeli órákban megcsinálni, utána ahányszor cak elszunyad a kicis, azonnal lefekszel Te is. Sok kis pihenés is sokra megy, de nyilván sosem lesz olyan, mintha egyvégtében végigaludnál 8 órát.

És ki kell követelned a segítséget - késő bánat, de érdemes lett volna már a terhesség idején rászoktatni a családot, hogy mossák el azt a két tányért maguk után, és ők is nyugodtan kiszedhetik a mosógépet, egy portörlésre is bárki képes. Ha nem csináják, vagy tényleg anyit dolgoozik napközben a férjed, hogy tőle sem várhtod el, akkor is időt kel szakítanod a pihenésre valahogy. Hosszú távon három-négy órás alvást nem mindenki bír, és kőkemény fizikai és pszichés kondíció kell egy kisbabához, ezt csak az nem tudja, aki még nem próbálta, nem is látta közelről.

Tipp: ha csak egy mód van rá, szervezzetek egy napot, amikor a férjed 24-48 órázik a baba mellett. Vegyen ki szabadságot, hogy végre "pihenhesssen" kicsit, te pedig futkározz egész nap a városban elintéznivalók után (meg se fog kottyanni a baba után). Majd meglátná, milyen fárasztóaz egész napos "babázás", és talán változna a hozzáállása.

Amikor én voltam otthon a picurral, az első időszakban anyukám nem értette, minek kell odajönnie, mert a lakás viszonylag rendben volt. De én csak azt mondtam neki, hogy csak gyere és beszélgess velem. Marhára egyedül tud lenni az ember akkor is, amikor egyébként eljár sétálni vagy vásárolni a babával.

Némely ismerősök csodálkoztak, hogy érezhetem magam egyedül, amikor ott van velem a gyerek. :) Pedig így volt, és nagyon nagy szükségem volt felnőtt emberi szóra.

És álmos is vagyok, mert lemaradt az el: Hidd el.....

Később, ha melegszik az idő, menj el a babával sétálni.