Megőrülök az Anyámtól! (beszélgetés)
Köszi.
Sajnos sajátlakásunkban sem mentek zökkenőmentesen az évek. Mire 14 év után mondhattam,hogy összecsiszolódtunk,és a házasságunkban minden tökéletes lett. Na ez sem tartott sokáig,mert közbe jött férjem betegsége.1996 augusztus végén. Sogórnőm nővér volt a csepeli kórházban,bevitte oda a férjemet kivizsgáltatni. Kiderült,hogy agydaganata van. Meg is operálták.(anayai nagyanyám azt mondta bárcsak meghalna férjem a műtőasztalon.Nagyon megharagudtam rá. Novemberben mégis ő halt meg .2 hétalatt elment. Mint kiderűlt,csontvelő rákja volt) Orvosok nekem semmit nem mondtak. Zárójelentésből tudtam meg mindent. November végén újra előjöttek a rohamok. Epilepsziás féle rohamai voltak.1997 januárban újjabb műtéten esett át.Bíztam benne,hogy ez már sikerűl. Tévedtem. 2hónap múlva újra jöttek a görcsös rohamok. Május végén leszázalékolták,juniusba már alig tudott lábraállni. Anyósomhoz kerűlt,mert sógórnőm vénásan beadhatta neki a seduxent. 2naponta mentünk a fiúkkal a férjemhez.Sógórnőm vetteki a férjem fizetését,és mindig lenyúlt 15 000 ft-ot a pénzünkből. De volt,hogy nemértek rá kivenni pénzt amikor nekem kellett volna,mert rezsit fizetni kellett,és persze a fiúknak is kellett ruhára,oviba befizetni,meg hát a szokásos kiadások.Meguntam,hogy ők rendezkednek a pénzünkkel,elkértem a bank kártyát a férjemtől,oda is adta. Akkor volt még nagy balhé,amit anyósom és sógórnőm rendezett. Hogy képzelem elvinni a kártyát.Én meg nemadtam vissza.Mondtam,hogy vannak kiadásaim,amit rendezni kell ,nem pedig rájuk várni,akiknek van miből élniük...Szeptembertől a férjem már többet volt kórházba mint anyjánál,2 naponta kórházba jártam . Én naív reménykedtem,hogy meggyógyúl,van remény.Pedig láttam,hogy egyre romlik állapota. November végén már beszélni sem tudott. Végűl 1997 dec.23. hétfő éjjel 02:10kor elment. Szinte azt a napot választotta és időpontott,mikor kislányunk meghalt. Ő is hétfőn 02:10 kor ment el. És nagyon szeretett volna még 1 kislányt,csak nemjött össze. Ikerfiúk után lett még 2 fiúnk. Utána már azt mondtam,hogy stop,fel is kell nevelni őket,nem csak megszűlni.Azóta nincs élettársam sem,mert nem akartam nevelőapát nekik.Nemakartam,hogy úgy járjanak mint én.
Egyáltalán nem irigyellek. Nagyon szomorú, hogyha valakinek az anyósa és a saját anyja is keresztbe tesz. Csoda, hogy eddig tűrted mindkettőt. A férjed remélem maximálisan melletted áll és ki is áll érted. Ilyenkor mindig szegény unokákat sajnálom. Hogy egyik félről sem adatott meg nekik egy szerető, gondoskodó nagymama, akihez örömmel mennek a nyári szünetben. Gondolom nem szívesen vagy nem is engeded el őket hozzájuk.
Nagyon sok erőt kívánok Neked és amennyire tudsz nem foglalkozni Velük, annál jobb lesz Nektek. Szerintem mindenképp állj az anyád elé és mond el Neki a gondjaid Vele szemben. Akkor Ő is elmondja az Övéit ha van és megbeszélitek ha tudjátok. Az én anyám pl azóta veszi le az árcimkéket a ruhákról amit vesz néha a gyerekeknek, mikor több év múlva nagyon kifakadtam emiatt, mert vagy 10x elmondta, hogy milyen drága volt miközben átadta és dugta az orrom alá a címkét.
Anyós? Nos.. a megismerkedésem vele annyi volt 16 éve hogy párom bemutatott neki, majd épp beértünk a párom szobájába. Én mondtam neki hogy milyen kedves az anyukád. Erre kintől egy ordítás: A fiad idehozta a kurváját!
Az esküvő után ott laktunk. Mostam, főztem, takarítottam a 2+2 fél szobás lakást az alkoholista anyós hányását, az Apósom és párom öccsének szétdobált szarjait, és 3 azaz három kutya mocskát. Plusz vártam az első gyermekünket. Elegem akkor lett mikor az Anyós napi szinten kurvázott le, plusz ellenem uszította a kutyát. Niki és Zuzu (németjuhász és tacsi) a szívem csücskei voltak. Párom öccse hozott egy nápolyi masztiffot a panel 10. emeletére 2+2 fél szobás lakásba. Őt uszította ellenem. Mikor kiléptem a szobából a kutya nekem rontott. Ha nem ugrom félre akkor a 8. hónapos terhes pocakomat harapja. Így "csak" a combomat érte el.
Akkor költöztünk albérletbe lesz ami lesz alapon..
Erről van szó! Napi szinten látom ahogy kikészíti az Apámat. Apu 66 éves, tisztességes, becsületes, segítőkész ember. Mindenkihez van egy jó szava.
Egy 10 emeletes 8 lépcsőházas házsorban laknak. Ott egy idősebb nő az Intéző Bizottság elnöke. Mivel a szerelési dolgokhoz nem nagyon ért, apu viszont imádja ha hasznos lehet, szokott neki segíteni. Anyám nap szinten megy a nőhöz, ordít vele, lekurvázza.. Erre mit lehet mondani?
Érdekes dolgokat írtok. Sajnos,el tudom képzelni,hogy sok igazság van a leírtakban.Valamikor nekem is volt részem olyan dolgokban,amik jobb lett volna,ha meg sem történnek.
Nem akarom részletezni.Tény,hogy sokat tanultam belőle,és a gyermekeim esetében (akik már felnőttek,és családjuk van)megpróbálom elkerülni azokat a hibákat,amik megkeserítették az én életemet.
Hagyom,döntsék el ők,hogy mit akarnak,hogyan akarnak élni.Az az ő életük.
Ha tanácsot kérnek,szívesen adok,és kérésre szívesen nyújtok segítséget is.
Ennek kapcsán úgy érzem,a gyerekeimmel és párjukkal nagyon jó kapcsolatot tudtam kialakítani.
Inkább én viselek el esetleges "sértéseket",mint hogy őket bántsam.
Végezetül csak annyit,hogy nagyon fájó nekem a múltra visszatekintve is,hogy sem az édesanyám,sem az anyósom nem él már.
Megsértődöm??? Min is ne sértődnék meg???? Felhív, azt sem mondja a 10 éves unokájának hogy le van ejtve. Csak ordítva közli hogy gyere be mert itt az ajándék! Amikor az ő névnapja és a szülinapja volt én berángattam magamhoz?? NEM! Akkor vagy kitolja a képét, vagy csessze meg a ajándékát!
Állandóan rángat a 3 gyerekkel. Én meg megyek hogy ne legyen sértődés. De meddig még??? A minap el akart menni a gyerekeknek ruhát venni karácsonyra. Mondtam bármikor mehetünk, kivéve csütörtökön mert akkor a pici fiam viszem kardiológiára. Tekintve hogy szívbeteg. Erre csütörtökön felhív hogy most mehetünk, fél óra múlva legyek kész. Teljesen türelmessen mondtam neki hogy Anyu! Szóltam hogy ez az 1 nap nem jó!
Mi volt a válasz? Te állandóan túlbonyolítod az életemet! Mit képzelsz? Majd úgy ugrálok ahogy Te akarsz?? Akkor nem megyünk!
No comment!
Te valószínű jó nagymami vagy. De nem minden anya gondolkodik úgy és érez úgy a gyermeke iránt mint Te. Az én anyám eljött hozzám mikor pici volt az első gyermekem, szó nélkül fogta a konyhából a tálca tojásomat, betette az autójába és elment vele. Vagy: A másik utcában laktunk, mikor összevesztem a férjemmel nagyon és mondtam, hogy hazaköltözöm. megkértem anyám, hogy jöjjön értem. Pár óra múlva jött, mi előtte pár perccel kibékültünk a párommal. Anyám bejött, mondtam, hogy kibékültünk, de köszönöm hogy eljött, megkínáltam mindennel, gondoltam beszélgetünk. Erre idegesen elviharzott és kivett a pénztárcámból 5000 ezer forintot a benzinért, hogy eljött. Ez 9 éve történt, akkor még ez a pénz is többet ért mint most.
A mindennapi életünkbe jobb ha bele sem látsz.
Az sem igaz, hogy olyan lesz a gyerek viselkedése az anyja iránt, mint amit Ő kapott. Az anyám anyja egy tündér volt, aki egy egész házat adott nászajándékként, imádott minket, az unokákat is. Anyámat mindennel elhalmozta, mikor meglátogattuk és minket is. Sütött, főzött stb... nálunk volt a nagyim élete utolsó napjaiban. Anyám halála előtti napon csak annyit mondott Neki, hogy ne feküdje ki a bőrkanapéját és mosogasson tisztábban.
Sajnos az enyémet a testvérem sem választaná, pedig ő a kedvenckéje...
Azért az már valami, ha valaki egy egész város utál, nem?
Sziasztok!
Anyámat nemkivánnám senkinek. Nála a szeretet verésből állt.Nővérem 14 évesen megszökött apunkhoz.Én még akkor 11 éves voltam. De a sors közbeszólt,13 éves voltam amikor anyánk meghalt,és úgy kerűlhettem apunkhoz. Apunk az türelmes ember volt(4évvel ezelött meghalt agyvérzésben :((().Őt nagyon szerettem. Nevelőanyám viszont nem volt valami jó.Fiatalon házasságba menekűltem.Magyarán mondva csöbörből vödörbe ...Anyósomomnál laktunk. Első babánk (kislány) meghalt,toxémiás voltam.Rá egy évre 8.hónapra megszülettek az ikrek(fiúk).Szép nagy babák voltak.Amikor hazaengedtek a kórházból nem engedett mást csinálni,mint etetni,tisztábatenni őket. Apuhoz is elmentünk pár hétre,ott végre megfürdethettem először a fiaimat. Mikor már nagyobbak lettek az ikrek,játszani lehetett volna velük,nem engedte anyósom,hogy kivegyem a kiságyból őket.Azt mondta,hogy elkapatom a fiúkat. Már akkor is rámszólt ha rájuk néztem. Mondani sem kell,hogy a fiát is piszkálta,aki persze inni kezdett,ablakon kellett besegíteni,hogy anyja nelássa meg,hogy részeg.Amikor megelégeltem,szóltam neki. akkor pofonvágott a férjem. Én meg nem voltam megijedve. Visszaadtam neki. Nézett rám.Megmondtam neki,hogy legközelebbinél ablakon fog kiesni.Nem is mert soha többet megütni.:D Anyósom addig piszkált engem,amíg egyiknap rosszúl lettem,szédűltem,heves szívdobogásom volt,nemkaptam levegőt. Ideggyógyászatra kűldött az orvos. Nemcsodálozott,hogy előjött a betegség,mivel gyerekkorom ,és felnöt korom sem lett jó. Én meguntam anyósom piszkálódását,és férjem elé álltam. Megmondtam neki,hogy van pár lehetőség válasszon.Albérletbe megyünk,beadja lakásigénylést,vagy elválunk.De ez így nem maradhat. Lakásigénylést beadta. Szerencsére meg is kaptuk. 3 évig laktunk anyósnál.De nem kivánom azt az időt senkinek sem.Saját lakásunkba megszületett még 2 fiúnk,akikkel végre babázhattam. Sajnos meg is látszik a fiaimon,hogy nemfoglalkozhattam velük. Bocsánat,hogy túl hosszúőra sikerül írásom.
Részvétem azoknak akiknek nem jó anyjuk és anyósuk van...
Mi egy húron pendülünk? :D
Rövid megjegyzéseiddel maximálisan egyetértek!
Értem én, de tudjuk, hogy az ember nem tökéletes. Kisebb-nagyobb hibái vannak az embernek, sokszor egymással sem tudnak jól kijönni. Ez igaz, szülő és gyermek viszonyában is. Lehet hibás a gyerek, de lehet hibás a szülő is. Miért ne? Ők tökéletesek azért mert szülők? Mindenki tökéletlen! Változatlanul kitartok a topiknyitó mellett, három gyereket a mai világban nevelni nem semmi! Ahogyan látom a nyitó (hadd nem lapozzak vissza!) másik hozzászólásából, még az alkohol is ott van! Ezen türelemmel, szép szóval változtatni? Sajnos LEHETETLEN! Agresszióval persze még lehetetlenebb!!
Egyikünk sem kívánta a szülők halálát, csak beszélgetünk a problémákról.
Bár nem értünk egyet, de tisztellek, jó ember vagy!
Én is így gondolom.
Egyenrangú felek, egyik sem basáskodhat a másik felett. Nem szabad kihasználni, és nem szabad engedni, hogy kihasználjanak, mégha a szülőről van szó, akkor sem.
Meglehet nevelni a szülőket is, ésszerűtlen dolgoknak nem szabad engedni csak akkor ha épp nincs jobb dolgod. Nyugodtan mondj ellent ha dolgod van. Biztos megfognak sértődni, de majd megnyugszanak és idővel megszokják hogy ez van és nem ráncigálhatnak kényükre-kedvükre, neked is van egy saját életed. Ne hagyd hogy olyan miatt lelkiismeretfudalást keltsenek benned ami miatt nem kellene lelkiismertfudalásodnak lenni. Azért teszik ezt mert tehetik, látják egyet füttyentenek és ugrasz mindig, ha épp unatkoznak vagy nem is tudom mi mozdul meg ilyenkor az emberekben. Amúgy sem értem ha nem tud hozzátok kimenni valószínűleg dolga van ő sem ér rá, akkor minek menjetek ti, ha úgysem tudna veletek foglalkozni?
Ha valaki felhív valakit minimum avval kezdi, ráérsz e, nem?
Készíts valami kis vendégvárót és hívd fel, és mondd meg neki ha végzett a dolgával örülnél ha eljönnének a kicsi szülinapjára, ma tartjátok. Nem hiszem hogy visszautasítja.
Nem szabad senkinek az édesanyját szidni, "lekezelni" de legfőképpen "megőrülni" tőle!! Egészen biztos, hogy minden anya, aki szereti a gyermekét, megtesz érte mindent.....és nem tesz meg minden gyerek - akár anya, akár fia - érte, klf. vélt, vagy valós igazságok miatt! Mindenen lehet szép szóvel, türelemmel változtatni, s ha jól olvasom Neked ez egyik sincs!!! Addi szeresd ŐT, amíg él, közeledj Te, még ha három kisgyermeked van is, mert később Te is ezt fogod tőlük majd visszakapni!!!! Gondolkozz!!! Ja, és nem megsértődni kellene!!!
.....szívesen, egy "nagymami"......
Anyóstól mi karácsonyra általában kapunk egy pár zoknit vagy kesztyüt egy fényképkerettel...de ő idén közölte h digitális fényképezőgépet szeretne kapni.....
Még jó h a saját szüleimmel minden oké, imádjuk egymást.... :)
Sziasztok! Nem is gondoltam hogy ilyen gyorsan írtok a témára. Szóval..
Sajnálom azokat akik már elvesztettek 1 vagy 2 szülőt, viszont sajnos azt kell mondjam hogy én akkor is megőrülök tőle..
Ami a másik dolog hogy iszik.. nem is keveset. Illetve.. ha keveset iszik akkor duzzog és bőg.. ha sokat akkor agresszív, kötözködik, morog, motyog.
A gyerekeim már többször voltak tanúi a kirohanásainak (késsel ment apámnak, felállt az ablakba a 10.-en hogy ő kiugrik.. stb.) Csak Apu miatt megyek még oda. Őt nagyon szeretem.
Ha anyám nem iszik akkor normális, de sajnos ez ritka..:S
Sajnos én is!!! 16 éve elvesztettem. Ő 47 éves volt én 27!!!!!
Persze soha nem volt ilyen!!!!!!