Megfogadtam, hogy kevesebbet beszélek magamról a munkahelyen. (beszélgetés)

Ha hallom, hogy bármelyik kollégám beteg, akkor én is csak annyit kérdezek, hogy ugye nem komoly? Ha akarja elmondja, ha nem akkor nem, csak azt "várom el", hogy ennyit mondjon.

A főnökünk szokta egyébként jelezni felénk, hogy xy nem lesz valameddig, ha megkérdezzük, hogy mi a baja, akkor azt mondja, hogy ha akarja, majd elmondja.

A kovidnál én voltam az első a csapatban, aki elkapta, meg ugye a férjem és a fiam is akkor volt. A főnökömnek mondtam, és megkérdezte, hogy elmondhatja e a többieknek?

Tehát, nálunk így működik.

Egyébként a rosszindulatú pletykásoknak szerintem nem kell mondani semmit, mert úgy is kitalálnak valamit;)

Ha nincs semmi látható az emberen, akkor is elhiresztelnek dolgokat.

Pajzsmirigy műtétem volt, volt aki azt hitte, hogy elvágták a nyakamat. Ő nem kolléga volt, hanem egy régi szomszéd. Kérdése az volt, hogy mit tettél, hogy elvágták a nyakadat? Jó, ő primitív is volt. Sérelmezte is, hogy nem barátkozunk vele;)

Azaz, egy rosszindulatú pletykás kolléga, tutira elhiresztelte volna, hogy elvágták a nyakamat. Biztos azt mondta volna, hogy a férjem. És biztos, hozzá kerekített volna valami jó kis sztorit is, hogy miért...

Ők sosem, arról pletykálnak, ami a konkrétum, hanem belszövik azt, ami az eszükbe jut.

Nálunk is van olyan csapat, akik a saját csapatukró is pletykálnak. Nem nagyon kommunikálunk velük, csak amit kell a meló miatt.

Nem a visszaélés az egyetlen baj, hanem a kotnyeleskedés. Bár aki rosszindulatú, az szerintem megtalálja a módját, hogy a legártatlanabb dolgot is kiforgassa meg úgy beszélje ki, hogy rosszul hozzon ki belőle, pl. az előző helyen azért is nem mondtam el az egyetemet, mert tudtam, hogy az egyik nőszemély irigykedne rá (pedig mehetett volna ő is, cska lusta volt), és fúrna másoknál hogy bezzeg nekem megengedték, mert időnként pénteken is volt órám, meg vizsgák miatt nem mentem be, meg mittudomén miket talált volna ki.

Nekem pl. nincs kapacitásom folyamatosan ezeket menedzselni, rászólni, ha faggatózik, elterelni, folyamatosan újra és újra. Volt olyan kollégám is aki amikor megtudta, hogy kicsit próbálok odafigyelni arra, hogy mit rszem, sasszemekkel kezdte lesni minden kajámat, és folyamatosan megjegyzéseket tett rá, hiába szóltam ezerszer, hogy foglalkozzon a saját dolgával. Inkább nem mondom el, ha nem tudja, nem kérdezősködik meg ontja a kéretlen tanácsokat.

Erre vannak pl. a barátaim, a párom, anyukám, velük ezeket is meg lehet beszélni, a kollégáimmal megvan a 2 lépés távolság. Bár a mostani helyemen sokkal több mindent megbeszélünk, itt olyan emberekkel dolgozom, akiknek nem is feltétlenül kell mondani pacekba hogy erről nem szeretnék beszélni, hanem ha úgy válaszolok, veszik a lapot egyből. Pl. lesz egy kis műtétem a héten, ennyit mondtam el bent, hogy lesz, kérdezték micsoda, mondtam hogy apróság, csak utána 1 hétig nem tudok jönni, de nem súlyos dolog. Ennyiben is maradt, senki nem feszegette tovább, mert intelligens emberek.

Sajnos nem mindenhol intelligens emberek dolgoznak.

Ez az volt:DDDD

Zavart is, hogy csőbehúztak.

De most titkokról van szó vagy másról?

Mert miért ne mondhatná el bárki, hogy épp tanul valamit, gyereket vár, új mosógépet vesz, milyen suliba járnak a gyerekek vagy hasonlók.

Mást, nem kell megosztani, pl. sosem mesélnék a kollégáimnak arról, hogy pl. összevesztem a férjemmel. Nincs közük hozzá, átmeneti és nem viszem be a munkahelyre, azaz nem járkálok úgy, mint aki a halálán van és nem panaszkodok fűnek-fának.

Abban azért bízok nagyon, hogy a legtöbben vagyunk annyira nem is tudom mik, hogy nem tartozik mindenkire minden és csak olyan információkat közlünk, olyanokról beszélgetünk a kollégákkal, hogy azzal sehogy ne tudjanak visszaélni. Mert az szerintem nem baj, ha tudja valaki, hogy melyik gimibe jár a gyerekem, az sem, ha tudja, hogy kapott egyest is, bár ez már egy olyan információ, ami senki számára nem fontos. Azzal sincs gond, ha tudják, hogy felújítom a lakást, vagy azt, hogy van egy macskám, az sem lehet gond, ha elmondom, hogy beteg az anyám vagy apám és még az sem ha tudják, hogy mi a baja.

Állandóan az időjárásról sem lehet beszélgetni:DDD

Tehát, még mindig nem értem, hogy kinek milyen rossz származik abból, ha a fent említettekről tud a közvetlen kolléga? Ebben sem tanácsot nem kell adni, se hátránya nem lehet senkinek ezekből.

Nem hiszem, hogy attól szerethetőbb, több fizetést érdemelne valaki, ha a gyereke menő gimibe járna és a nem a helyibe;)

Én nem mondtam el soha senkinek semmi bizalmas infót. Akik faggatni akartak, elhajtottam. Így az efféle kellemetlenségeket megúsztam

Hozzáteszem hogy egyáltalán nem érdekelnek mások titkai sem.

Az sem biztos, hogy az életük miatt.

Na, még egy őszinteség magamról: én tudok titkot tartani, de ha konkrétan rákérdeznek valamire, akkor rávágom az igazat.

Tehát, egy kolléganőm elmondta, hogy hamarosan kiköltöznek családostúl külföldre, de ne mondjam el senkinek, mert majd akkor ha már oda érnek a történetben, elmondja ő.

Nem mondtam el senkinek, mert ezt az információt én kaptam, és senki másra nem tartozik, de egyszer meló közben, odaszólt a másik kolléganőm, hogy juliék költeznek külföldre? Én meg nem tudok hazudni, így rávágtam,hogy igen:DDDD

Jó, nem volt belőle semmi, de azért mondtam a kolléganőmnek, hogy ezt ne csinálja. Ne tegyen fel másokról konkrét kérdést, mert ha tudom, akkor rávágom és lehet, hogy nem publikus:DDDDD

"olyasmiket mondtam el, amit szerettem volna elterjeszteni"

Ismerős. Akit csak próbára akartam tenni, annak hazudtam magamról. Nemcsak elhitte a hülyeséget, de szét is kürtölte. 🤣 Gyorsan kiderült, hogy nem megbízható.

Tudom én, hogy sok a primitív ember, bár sosem értettem, hogy ez mire jó.

Volt olyan kollégán, aki hasonlót tett. Én ezeket szoktam megkérdezni, hogy kap e jutit, fizetésemelést, ajándékot, előléptetik e, stb., ha erről tárgyal mindenkivel?

A vélasz, mindig az, hogy nem. Ilyenkor annyit mondok, hogy akkor nem értem!

Ja, igen! Én simán belekérdezek a képébe bárkinek.

Feljelentette? És mi lett? Ilyet még lehet csinálni?

Mi is tudunk kollégák mellékes dolgairól, de soha senki nem tett még keresztbe senkinek.

És ugye, nálunk engedélyt kell kérni az ilyenekre. Én is ha melőt vállalok a munkahelyemen kívül. akkor a főnökeimmel megbeszélem. Ha úgy gondolják, akkor azt mondják, hogy ezt nem csinálhatom, bár általában tudom, hogy mit lehet.

Na, én vagyok az a kolléga, aki érdelődik mindenkinél:DDDD

Ho-ban vagyunk, úgy, hogy 2 napot járunk be hetente, mindig másokkal talákozunk.

Én, mindenkit megkérdezek a hogylétéről, vagy bármiről, amit elmondott, hogy épp aktuális.

Vannak dolgok, amikre nem kérdezek rá, mert tudom, hogy kényes téma. Tehát, sosem tenném fel a kérdést, hogy drogozik még a fiad? Majd ha akar, mesél róla és meghallgatom.

Van kolléganőm, aki beteg, mindig megkérdezem, ha épp olyanja van, akkor azt mondja, hogy most nem szeretnék, majd legközelebb, ha úgy érzem.

Érdeklődök a gyerek után, még képeket is kérek, hogy lássam a változásukat:DDD

De! bármit elmondanak, az mindig kettőnk között marad, sosem tárgyalom ki senkivel, ahogy ők sem, amit én mesélek el.

És természtesen, csak azért érdeklődünk, mert tényleg érdekel a másik és nem azért, hogy utána csámcsongjunk rajta másokkal.

Még csapaton belül is vannak olyan témák, amikor közösen átbeszélünk, de az sosem megy el egy másik iroda kollégáihoz.

Én, mindig elmondom, hogy ha sok vagyok, szóljanak;)

És a kollégák is szoktak kérdezni engem, ha épp van valami olyan esemény.

Mi többen is szoktunk, rendszeresen menni tanfolyamokra, hogy friss és naprakész legyen az IT tudásunk és szoktuk egymást kérdezni a vizsgákról, stb.

Még nem vettem észre, hogy bárkit zavarna.

Nem feltétlen a visszaélés, de az emberek 90%-a bántóan kotnyeles és kíváncsiskodó. Sokszor jóindulatból, de próbálnak beleszólni, tanácsot adni, néha már az is kellemetlen, hogy a végtelenségig kérdeznek (faggatnak) xy dologról.

Konkrét példa: az előző diplomámat úgy szereztem, hogy csak a főnököm tudott róla, egy kollégámnak sem mondtam el a 2 év alatt. A mostani helyen elmondtam, hogy új képzésbe kezdtem, és minden vizsgaidőszakom azzal telik, hogy pusztán kedvességből, de halálba nyomasztanak vele, hogy mikor vizsgázol? Tanultál? Hogy sikerült? Stb :D Jobb volt, amikor nem tudta senki.

De ugyanez bármivel, ha elmondod hogy diétázol, sportolsz, stb., akkor jönnek a kérdések meg a kéretlen tanácsok. Én pl. úgy érzem, jobb ezeket magamban bonyolítani. Olyasmiket szoktam bent elmondani, amivel kapcsolatban kíváncsi vagyok mások véleményére.

Ha olyanok a kollégák, akkor ne tedd.

Mit lehet elmesélni úgy, hogy visszaéljenek vele?

Mondanátok példákat?

Jobb későn, mint soha.

Semmit nem érdemes, mert még évek múlva is visszaélhetnek vele.