Megfelelési kényszer és társai (beszélgetős fórum)

A cikket olvasva bizony elgondolkodik az ember azon, mire becsülik azt, aki diplomás és az is igaz, sosem azon területen lehetne dolgozni, amit kiválasztanánk, hanem egészen más munkakört kell betölteni, aminek teljes egészében nincs köze ahhoz. Igen elismerem rendes egyénekben van egy megfelelési kényszer, aki lelkiismeretesen szeretné ellátni a munkáját. De kérdem én őszintén a társadalomnak nincsen szüksége szakemberekre? Hiszen ők is hasznot hajtanak és kiszorultak a munkaerőpiacról, mert nincs hová elhelyezkedni rengeteg munkahelyet szüntettek meg és ezekből sokkal több kell. Egyszerúen kijelenthetem a két kezi munkának miért nincs becsülete? Nem csak értelmiségből áll a világ, mert különbözőek vagyunk és a képességeink is.

Az én időmben ez nem jelentett problémát nem úgy, mint manapság. Az iparra és a termelésre is nagy szükség van, mert ez mindennek a mozgató rugója. Üdv.Ágnes

„Ha elég hely van a szívében, az ember még egy kunyhót is palotának érez. Ha azonban a szíved szűkölködik szeretetben, még egy palotát sem tartasz elég nagynak ahhoz hogy vendéget fogadj benne.”

/idézet/

Én már 30 év munkaviszony után rájöttem.

A főnök az ur. Azt kell tenni amit ő mond.

Tök mindegy milyen, igaza van vagy nincs.

Semmire nem becsülnek.

De ha menekülsz, akkor a következő helyen pedig azért nem vesznek fel, mert sok munkahelyed volt.

Nem érdekli őket az ok. És az sem, hogy tőleg független ( pl. megszünt a cég stb. )

Vagy megalázkodsz, vagy lépni próbálsz. Nehéz a döntés.

Igen, az élet nem rossz csak igazságtalan!Tény:évek óta nem emelnek a fizetéseken,de mindennek csak nő az ára.Valamint több munkakörrel és egyre többrétű feladatokkal terhelik a dolgozót "leépítés" és "gazdasági szempont"-ból!Nem biztos,hogy minden lépcsőn elégedettek az emberek!

Igazság:nyalva kapod a jobb állást és minimum jó "háttérszéllel"!!!

Nekem is nagyon rossz tapasztalataim voltak az első munkahelyemen, de ennyire nem volt rossz... szerintem nem kell.. nem muszáj ezt eltűrnöd, próbálj meg váltani.. 2 év nagyon sok idő egy olyan helyen amit utálsz. 7 hónapomba telt mire találtam mást.. addig is volt munkám, bár tényleg utáltam bejárni, és nem is jöttem el szépen..

ás a 'más' amit találtam szintén nem jött be, újrakezdtem a keresgélést, most zárom a második hetemet.. abszolút elkanyarodtam a szakmámtól, olyan munkakörben vagyok most ugyan amihez szerintem nem sok affinitásom van, de megfizetik, és pedig meg fogom tanulni.

el kell szánnod magad. törj ki ebből! ne szenvedj.. fiatal vagy, ne pazarold el a fiatalságodat arra, hogy nap-mint nap rosszul érezd magad.. mert ez megmérgez. merj váltani..

mindent bele!!!

és GerDa142: ne haragudj, de vitatkoznom kell azzal a kijelentéseddel, hogy ez lenne az ÉLET.

nem muszáj ennek lennie.. csak nem szabad félni! és a saját érdekünkben meg kell tenni bizonyos lépéseket..

minden jót kívánok!!!!! lásd meg a lányt a tükörben! ott van!!!!

Isten hozott az ÉLETBEN.

Én ugyanezeken mentem keresztül, mikor kiléptem az iskolapadból, annyi különbséggel, hogy nekem nincs diplomám, csak érettségim. Én olyan munkakört töltöttem be, amihez elég volt a 8 általános (az okokat itt nem részletezném) havi 54 ezerért. Napi szinten ment nálunk is a cseszegetés. Nem voltam akkoriban vidéki, nekem sem volt még gyerekem, így sokszor előfordult, hogy csak UTÓLAG szóltak, hogy "ja, be kell jönnöd szombaton, és vasárnap is túlórázni, ráérsz, te helybeli vagy, és családod sincs" Seggnyaló típus sosem voltam, kaptam én már a sok idegtől nyombélfekélyt is. Ettől a munkahelytől mentem anno GYED-re. Ezalatt megszűnt a cég, és bizony mosolyogtam, mint a tejbetök, mikor a volt főnökömmel szembe találkoztam a munkaügyi központban.