Megbolondult a kutyánk? Mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

Rehabilitációs és szocializációs 'tanfolyamon' esett át, sok esetben ide jött a fiatalember, mármint hozzánk.

A séta a családtagokkal úgy nézett ki, hogy lehasalt a földre és pont.

Közben lihegett az idegtől!

Négy hónapig ez ment.

a kutya szempontjából teljesen normális dolog, mert ha őt például férfi bántotta, verte, és ez akkora trauma volt neki esetleg, hogy nem tud megbízni férfi gazdában

én abban nem hiszem, hogy egy kutyakiképző bármit is használna ilyen esetben, ott megtaníthatják, hogy szót fogadjon, megtanuljon dolgokat, de gondolom oda is te vitted, nem a férjed vagy a gyerekek

szerintem simán be lehetett volna szoktatni a családba, de így, hogy lemondtak róla, csak mert nem végezte el a dolgát, ha más sétáltatja, vagy közelítettek, de feladták, mert félt, nem vette szívesen, így valóban nem lehet beszoktatni, sőt megerősíti a kutyában, hogy csak egyvalakiben bízzon, a többieket utálja nyugodtan

ilyen problémás kutya csak olyannak való, aki ért hozzá, a kutyákhoz, és elég következetes, erélyes

nehéz döntés így 1 év után, mert te bizonyára nagyon szereted, a család többi tagjáról nem hiszem, hogy elmondható, hogy szeretnék, mert mégis mit szeressenek rajta? vagy bevállalod egyedül, és teszel akkor róla, hogy ne hagyd egyedül a gyerekeiddel, mindent te oldjál meg vele kapcsolatban, vagy keresel neki megfelelőbb gazdát

Én úgy veszem észre, hogy nagyon egy emberes.. Neki olyan gazdi kell, aki 0-24-be vele foglalkozik.

A többieket 1 év alatt nem fogadta el, -közelítenek felé, ő 'elmenekül'!

Ne wc-zik nekik az utcán stb. Azért az sem állapot, hogy én állok állandó szolgálatban a kutya mellett. A többiek is ellátnák, de nem engedi.

Most így ahogy írod, hogy Téged mennyire szeret, jutott eszembe az, hogy nem lehet, féltékeny a család többi tagjára Veled szemben. Te vagy neki a minden, a falkavezér, szemében az "Isten", és féltékeny a többiekre, beleértve a gyerekeket is. Neked engedelmeskedik, mert Rád felnéz, de, ha Te nem vagy otthon, akkor pláne, "borul a bili", és akkor végképp nem hajlandó engedelmeskedni a többieknek a családból.

Gondolom, én így nem kutyakiképzőként, hogy talán innen kellene megközelíteni a dolgot. De ez csak egy elgondolás, lehet, hogy ez a kutyus egyemberes kutya, aki soha sem fog engedelmeskedni több embernek egy családban...

Ezért mondom én is, hogy nem minden kutya alkalmas a családi létre.

Neki pl. gazdája se volt, csak tenyésztője! (férfi)

Hangoztatom, mert mindent megtettem érte. És nem felhánytorgatom, csak nem biztos, hogy ezt mindenki megtette volna.

És minden energiánkat ráfordítottuk, hogy neki jó legyen.

Persze, nem is mondtam, hogy a kutyamentőknél minden megmutatkozik, ami baj lehet a kutyával. Gondolom, ők sem akartak szándékosan rosszat, és reménykedtek, hogy a kutya megváltozik.

Csak az a baj, ha több kutyakiképző sem tudta megváltoztatni a kutyát, akkor a család élete sem mehet tönkre. Nem beszélve arról, hogy egyszer komoly sérülést okoz valakinek.

ne haragudj, de csak azt hangoztatod elejétől kezdve, h mennyi pénzt költöttél rá..

ez volna a szeretet?

Szívesen! Nekünk régen spánielünk volt, nagyon szerettem a fajtát, semmi gond soha nem volt vele.

De azt látom, hogy barátnőmnek is van olyan kutyája, aki - pedig ugyanúgy következetesen nevelte -, irtó hiperaktív, folyton neki akar menni a másik kutyájának, izgága, szóval biztosan van genetikai alap is, ha egy kutya nehezen kezelhető.

A kistestű kutyáknál, mint a csivavák is (bocs a csivavásoktól), én sokszor utcán azt látom, hogy annyira izgágák, agresszívek más fajtákkal, de azt nem értem, hogy egy családban miért ennyire agresszív.

Szerintem Téged fogad el falkavezérnek (gondolom én), a család többi tagját meg valahogy mellőzi, kérdés miért, milyen régi rossz emlékei, bármi van, hogy agresszív velük. Lehet, hogy ehhez a kutyához is a "Csodálatos Kutyadoki" című műsor sztár idomárja kellene. De, ha már több kutyaképző sem boldogult a kutyával, akkor én feladnám.

Én senkinek nem akartam rosszat! Ugye, elhiszitek nekem?

A saját hülye naívságom meg a nagy szívem hozott ebbe a helyzetbe!

Mert a hozzáértők azt mondták, hogy ez egy mentett kutyánál normális, és majd megváltozik!

Én meg a gatyámat is a nevelésére, szocializálásra költöttem! (nem sajnálom tőle)

de az sem biztos, hogy a kutyamentőknél kijönnek ezek a problémák. lehet, hogy csak azt látták, félénk a kutya, és nehezen barátkozik. biztos az előző helyén egy férfi bánthatta, azért ilyen velük

bocsánat előre is a kiskutyásoktól, de gyerek mellé azért sem választanék ilyen fajtát, mert a legtöbbjük egy idegbajos, nevelhetetlen és kezelhetetlen kutya. biztos a túltenyésztés miatt is

azt csak nem gondolhattad komolyan, hogy majd 5 évet kell arra várni, hogy megbarátkozzon :)

a te dolgod, hogy mit teszel, de ha azóta még újabb kutyákat akarsz befogadni, válassz olyat, ami már az elején is barátságos. szerintem többmillió mentett kutya között választhatsz, biztos akad olyan is :)

(miért kell bakker egy olyan kutyát választani, aki mindnyájatoktól fosik az elején és barátságtalan? pláne hogy kisgyerekek vannak. vond le a tanulságot, és ügyesen válassz legközelebb)

Elolvastam a hozzászólásaidat a kutyusról. Szerintem alapból ott kezdődik a dolog, hogy sajnos menhelyről befogadott állatoknál nagyon fennáll az a probléma, hogy nem lehet pontosan tudni (maximum sejteni lehet dolgokat), hogy min ment keresztül egy kutya, mielőtt bekerült a menhelyre. Szép dolog az állatmentes, de a kutyamentőknek igenis kötelességük lenne, hogy a gazdák "átvilágítása" mellet, - hogy ők mennyire alkalmasak a kutya további gondozására, nevelésére, azt is felmérjék, szakértő módon vizsgálják, egyáltalán alkalmas-e a kutya még családi életre, vagy olyan jeleket mutat, hogy nem lehet rehabilitálni. Vagy elképzelhető, hogy csak irgalmatlanul nehéz folyamat árán (több kutyaképző stb.).

Az, hogy egy kistermetű kutyáról van szó, attól még megharaphat csúnyán valakit a családból egyszer még komolyabban, mint már tette.

Persze, fontos a szeretet, amivel a Család fordul a kutya felé (a legjobb barátnőm befogadott menhelyről egy magyar vizslát, jó pár évvel ezelőtt, akkor mikor befogadta, volt, hogy bemenve a házba, majdnem megkapta a nadrágom (nem lett belőle harapás, csak épphogy a nadrágom felsértette). Barátnőm és én is sejtettük, hogy biztosan voltak régi traumái, amit különböző emberektől kaphatott. Ez jó pár éve volt, azóta ez a vizsla olyan kedves, barátságos velem is, ugyanakkor kiváló jelzőkutya, és a legértelmesebb az összes kutyája között. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy létezik kutya, aki megváltozik, beilleszkedik, értékeli a szeretetet, rájön, hogy az új otthonában nem bántják.

DE szerintem ugyanez a vizsla nem biztos, hogy el bírt volna fogadni férfit mondjuk gazdának, vagy gyerekes családot, lehet, egy emberes kutya, és nem bírna ki családi nyüzsgést.

Szóval, lehet, hogy a Ti csivavátok egy magányos nőnek jó lenne például, de lehet, nem bírja a férfiakat, valamiért olyan mély ellenszenv van benne, hogy még a kiképzők sem tudták belőle ezt "kiölni".

Fontos a kutya, persze, de a családod épsége is. Ez az én meglátásom.

Akkor utoljára!

Mindenki látta a kutyát a családból, eleinte tőlem is félt, de az OKosok azt mondták, hogy ez sok türelemmel orvosolható! Hát, én elhittem.

A kutya nem barátkozott a családtagokkal, de gondoltam majd változik.

A morgás, harapás az utazásomkor történt!

amellett, hogy ők vizsgálódtak, nektek is kellett volna, nem? azért ha én választok egy kutyát, elcipelem a családot is, hogy nézze meg, mielőtt döntök, sőt együtt döntsünk :) de ez a te dolgod

nem értelek, mert összevissza írsz. azt írtad, hogy a kutya az elejétől nem bírja a pasikat, a férjedet, gyerekeidet, csak téged fogad el. akkor ez nem 1 év múlva történt. várható volt, hogy ha őket nem szereti és csak hozzád ragaszkodik, ha otthagyod, lesz valami gubanc

én azt sem értem, mikor az elején láttad, hogy morog a többiekre, nem szereti őket és ez nem változott, akkor miért tartottad meg? mert akkor még könnyebb lett volna váltani, együtt keresni egy olyan kutyust, aki mindnyájatoknak szimpi és kedves

Én nem írtam, hogy kutyapszichológus. Én nem veszélyeztetném a gyerekeimet, mondom úgy, hogy itt fekszik a lábamnál a kutyánk most is.

De első a gyerek, a család, majd jönnek a házi kedvencek.

Ajándékozd el egy egyedülálló nőnek, biztos sokan szeretnének egy ilyen kutyust, csak hívd fel a figyelmet a jellemére, nehogy rokont, unokát bántson, és kezdődjön előröl a tortúrája.

Mit mondjon miután megharapta őt is, meg a gyerekeket is!?

Egyet sokan elfelejtenek a kistestű kutya ugyanolyan kutya, mint egy bernáthegyi, nem engedheti meg magának a harapást!

Pl. a gyerekedet arcon harapja? Tudnád szeretni?

Jó, ilyenről nincs szó, de érted mit akarok?

Ők nekünk vannak kiszolgáltatva, de nem tudod mennyire sérültek, mennyire kezelhetőek, vagy mennyire reménytelenek.

Nem tudhatjuk mi zajlik bennük! Lehet rajtuk segíteni, időt és pénzt költeni rájuk, de azt is be kell látni, ha kudarc a vége, és ez nem minden esetben a mi hibánk.

ez egy csivava, nem egy vérszomjas vadállat. :)

inkább barátkozzanak vele tovább, előbb-utóbb megszelídül.

de ahogy olvasom, a férj sem szeretettel fordul felé, az állat pedig ezt érzi..