Megbolondult a kutyánk? Mit tegyek? (tudásbázis kérdés)
Van egy ismerősöm, az ő kutyájuk is így kezdte, -persze már fajta-, több százezer ft-ot költöttek kiképzőkre, mindenféle szakemberekre! Mi lett a vége? Megölt egy másik kutyát! Altatás lett a vége!
Ugyanúgy, ahogy az emberek közt is van menthetetlen, a kutyák között is van!
mi nem dönthetünk helyette, csak véleményt mondhatunk.
ahogy jónak látja..
Olvastad mennyi mindent megtettek?
Szerintem van az a pont, hogy elég! ;-)
de nem veszekedni kéne miatta, hanem megoldást találni.
s a megoldás nem az, h elpasszoljuk, amivel gond van.
Egyértelmű, hogy a család az első!
Ez a kutya nagy mellényúlás volt, de én is azt mondom, hogy ők nem ludasok a történetben!
Legfontosabb a családi nyugalom és béke! ;-)
nem is szakadhat.
egy kutyának nincs olyan hatalma.
én nem vinném vissza, hanem segítenék rajta.
Mindenki sajnálja, a gazdája is. Ennek ellenére én sem tartanám meg.
Szerintem ő egy, egyszemélyes kutya, nem családba való.
Ezt pedig az örökbeadók tolták el, de nagyon!!!!!
én sajnálom szegény kutyust. :(
biztos sokat bántották.
minden állatkínzót elevenen nyúznék meg. -_-
És igen, lehet az állatokat szeretni, de a család az első, agresszivitásnak helye nincs!
Vagy, ha pl. megpofozna a férjed, megsimogatnád, hogy jól van drágám, biztos okkal tetted!
Én úgy vélem, hogy egy mentett kutya mindig kakukktojás.
Az örökbeadó szervezetnek, egyesületnek a dolga lenne a kutya szakszerű pszihés vizsgálata, kezelése, majd utána jöhetne a gazdi keresése!
Nem annak kellene a célnak lennie, hogy 'kiszórják' az árvákat, hanem pl. gyógykezelni őket. És igen, vannak annyira ideggyenge kutyák, akiket tilos lenne kiadni a kezükből!!
JÓ, akkor nézz hülyének, bánom is én!
Az eddigi segítséget köszönöm mindenkinek!
Nem csak elmentem és elhoztam, jártak nálunk, 26 papírt kitöltettek velünk!
Ők mondták, hogy a kutya érdekeit nézve, minket választottak.
De érts már meg, kérlek!
Honnan tudhattam volna, hogy 1 év múlva ez lesz?!
Itt 'vizsgálódtak' hetekig, nem látták, hogy ez a kutya nem a mi családunkba való?
Én arra fogtam, hogy félénk, hogy még ez az egy év is kevés az oldódáshoz.
Eddig nem morgott, gondolom én voltam a bázis, aki majd 'megvédi' a férfiaktól. Most ugye eltűntem! Igaz, előkerültem, de a morgás, támadás megmaradt!
én felnőtt kutyát is befogadtam már, de ha morgott volna a családtagjaimra és nem jött volna ki velük, akkor természetesen nem tartottam volna meg
ez téged eddig sem zavart, hogy rajtad kívül mindenkit utál a családban és megmorogja őket?
Mi mindent megtettünk. A gyerekek is sétáltatták a férj is! 4 hónap próbálkozás után feladták, mert őket csak rángatta, nem kakilt, nem pisilt.
Higgyétek el, mindent megtettem! Az egyik kiképző pl. azt mondta, hogy 'ezt a kutyát nem szabadott volna örökbe adni'
Egész kicsi korunk óta mindig volt kutyánk a tesómmal.
Nem volt baj velük, igaz ők kölyökként kerültek hozzánk.
ne haragudj, de gyerekekkel nincs olyan, hogy csak téged fogad el a kutya. én ezt nem is értem, hiszen bármilyen kutyánál, a legjámborabbnál is figyelni kell arra, miként viszonyul a gyerekekhez. még ha egy kutya nem agresszív, akkor is előfordulhat, hogy egy gyerek rosszul nyúl hozzá vagy megijeszti
sétáltathattátok volna együtt is, átadva a pórázt a gyerekeknek a jelenlétedben például. de ha őket sem fogadja el, miért nem a férjed vitte le?
egyébként láttam már kutyát én is megharapni a saját gazdáját sétáltatás közben, de azért, mert barom módon rángatta, húzta erősen a pórázt felfelé, majd megfojtotta a kutyát, aztán csodálkozott, és még meg is verte
ajándékozd el a kutyát, kisgyerekkel, családban olyan nincs, hogy csak téged fogad el.
Annyira nem kicsik, 11-14..
Mélységesen szomorú vagyok, mert imádom a kutyust!!