Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetés)

Igen, aki igazán szeret, meg tud bocsátani, mint a párod tette.

Az a legrosszabb, amikor az ember magának nem tud megbocsátani. :(

Igen,sokan homokba dugják a fejüket..:),de valahol ahol valóban figyelünk a másikra,tényleg kiderül elég hamar,ezt én is osztom:)

Mindenesetre,elég necces téma,annyi tapsztalat van és annyi történet erről a hoxán.Azt gondolom,az egyik téma amibe nem lehet általánosítani:)

szép napot;-)

Ehhhj,de félre értesz:-)

Ezért mondom én is,hogy két emberen múlik ha valami nem gömbölyű ezért kell ketten megoldani és nem hárman.Persze ha erre van igénye is....

Itt nincs hárítás,egy tettért,az illetőnek kell a felelőséget vállalni.Ha megcsal azért is ha nem és őszínte azért is:)Döntse el ki ki mi a jobb:)

Erről mindig az öngyilkos jelőlt jut eszembe aki mutogat a másikra miattad leszek öngyilkos:)Zsarolni senkit nem lehet a tetteink miatt.Azokért egyszemélyben mi felelünk,mások tetteiért meg kifejezetten egészsgételen felelőséget vállalni.Én így gondolom:)

Szerintem sincs ok.Aki csal az magárt teszi meg.Mert neki az jó.A másik fél nem arról tehet,hogy megcsalják,hanem arról hogy elhidegülnek érzelmileg, esetleg testileg egymástól a párok,(ami nem minden házasságban vezet megcsaláshoz). És ha nem vezet mindenhol megcsaláshoz,akkor az bizonyítja,hogy itt jön be a személy felelősége,hogy őszínteség helyett egy külső kapcsolatot vállal fel,mert az lehet titok!(egy ideig) Míg a problémákat,ha felvállalják az már ugye nem titok,azon már dolgozni kéne a házasfeleknek. Magáért a csalásért a csaló felelős.Ebben egyetértek veled:)

És az őszínteség kategóriába tartozik az is,ha felvállaljuk elmúlt szerelmi érzésünket....a másik felé.

Szerintem pedig, ha igazán szeretsz valakit, akkor semmilyen módon nem csalod meg!

Mindig azt mondják (vagy azzal mentegetőznek, sőt, van olyan, aki ezzel támad!), hogy a másik fél (is) tehet róla, hogy megcsalták! Hát szerintem ez így nem igaz. Mert ha házasságban gondolkodunk, akkor ugye jóban-rosszban együtt FOGADTÁK MEG ÖNKÉNT, TISZTA SZÍVÜKBŐL (?) ANNAK IDEJÉN LENNI!!! Senki ne mondja, hogy ez csak egy általános fogadalom. Hiszen szerelemből/szeretetből tették meg! Vagy már akkor is hazudott az egyik fél!

Azzal se jöjjön senki, hogy az emberek változnak, mert ez is természetes. A változással együtt miért nem lehet szeretni a másikat? Tehát, ha mit tudom én, az asszonykán marad egy pár fölös kiló szülés után, de küzd ellene, nem hagyja el magát... akkor miért lenne természetes, hogy "szerető" ura félrelép? És akkor még bocsásson is meg neki!

Mintha a férfiak ugyanolyan vonzóak maradnának az évek során! Hát, nem! A legtöbbje pocakot ereszt, s megmutatja az igazi valóját, tehát, hogy neki is van hibája bőven, stb. A legtöbb nő mégsem rohan egy harmadikhoz!

NEM, SEMMILYEN INDOK NEM ELÉG AHHOZ, HOGY A MÁSIKAT MEGCSALJÁK! NINCS RÁ MENTSÉG! (max. nagyon szélsőséges esetek!) Ez az én véleményem.

Igazából végleg sohasem. Csak belelehet törödni a dolgokban.Valójában az ember mindig azt érzi, hogy becsapták, megalázták, kisemmizték. Hiába a magyrázat, hogy 25 év után már szerette volna magát kipróbálni, illetve jól esett neki, hogy még más is vonzónak találta /na persze a beosztása sem volt mellékes az illetőnek/.

Amikor megkaptam a névtelen telefont, hogy a férjem csal, azt hittem megfordult a világ velem.

De ennek ellenére nagyon tartottam magam és alig vártam, hogy megkérdezzem a férjemet.

Este eléálltam és megkérdeztem igaz-e, hogy van egy fiatalabb högy barátnője?

Becsületére mondva bevalotta, és sürün elnézést kért.Természetesen én adtam két hetet, hogy döntse el mit szeretne a továbbiakban csinálni.

Addig teljesen normálisan próbáltunk viselkedni, nem csak miattunk, hanem azért is, mert egy kamasz lányunk is volt.Ma már 25 éves és szerencsére sikeres a szerelmével és a munkájában is.

Végül is mellettünk döntött, aminek én örültem, de már semmi nem az igazi.

Nagyon sokszor bennem felmerül, vajon ha nem igy döntök boldogabb lennék.Vagy Ö lehet, hogy boldogabb lenne.

Egyszóvan a levegőben én mindíg ott érzem, hogy valami nem az igazi.

Én depressziós lettem, sok és nehéz időkön vagyok már túl, és állitom a fent leirtak ehhez hozzájárultak.Redszeresen orvoshoz járok, a férjem ha rosszabbodik a helyezet azt sem tudja mit csináljon velem.Egyébként is kedves, és próbál sokszor felvidítani,kedveskedni ajándékokkal,ha reggel ugy megy el itthonról, hogy én még alszom, akkor cetlire kedves dolgokat ír.Ennek örülök, de mindíg az jut az eszembe, hogy ennek oka van.

Szóval ennyit a megbocsájtásról.Én így elem meg.

Ha valaki másként éli meg, annak gratulálok.

Üdv.É.