Még el sem kezdődött az ovi, a Kislányom már most utálja! Mit egyek? (beszélgetés)

:)

..hát igen! Minden reggel úgy megyünk, hogy: 'Anya! ugye nem fog hozzám érni?'

Ettől függetlenül azért elvan vele, játszanak, rajzolnak, de kettesben nem marad vele.

Szerintem le kellene ülni hármasban megbeszélni a dolgot. szülő, gyerek, óvónő együtt.

Elvileg már lenni kéne az óvónőnek is fogadóórájának, nálunk van ilyen.

Igen, tudom, hogy ez függ az óvónő hozzáállásától, de ez lenne a legjobb megoldás. Egyébként meg éppen az óvónőnek kéne tudnia, hogy minden gyerek más és nem lehet őket egyformán kezelni. Van olyan gyerek, aki nem szívesen enged be az intim szférájába "idegeneket"

Nagyon igazad van, csak tudod nekem az óvónő nagyon szimpatikus, még a lányom rosszul van tőle.

Nem hiszem, hogy akit én szeretek, azt Ő is szeretni fogja. (..hogy Neki is szeretnie "kell")

Az pedig szerintem normális, ha egy gyerek annyira nem örül annak, hogy egy számára (még) idegen ember simogatja, felveszi. (Ennek én sem örülnék:D)

Nálunk is hasonló a probléma, csak az óvónő még fel is kapkodja a lányomat!

(Ő azzal érvel, hogy csak jót akar/akart- mindeközben látom a sértettséget rajta)

Szóval az addig ok., hogy a tudtára adom az óvónőnek, hogy ez nem tetszik a Kislánynak, de a lányomat hogyan tudom megnyugtatni, hogy ne rettegjen tőle?

Kedves Kérdező

a gyermek a legszebb dolog ami veled valaha történt, az összes tudásod, szereteted át tudod adni.

Én annak idején partnerként kezeltem a gyerekeimet, kicsi felnőttnek, és az ő szintjükön mindenről mindent megbeszéltünk, én felkészitettem az ovira őket, hogy ez lesz a te munkahelyed, a te munkád, hogy jól érezd magad, játsz, barátkozz, tanulj.... boldog légy

A gyerekeim már várták és büszkén mentek a közösségbe.

Javaslom NEKED magadat fejleszd kicsit, szeresd meg magad, olvass önfejlesztő könyveket...

A gyermek egy membrán amit a szülők tesznek ő a tükör....

Gondolkodj el, mit lát, hall, mert azt kapod vissza. Remélem nem haragudtál meg a szókimondásomért.

Kivánok neked békés boldog hétköznapokat.

jókedvet, vidámságot, és elégedetséget.

Ezek a tulajdonságok benned vannak, keresd meg, fedezd fel. És sugározni fogod a környezetedre is és a gyermek is ezzel fog feltöltödni, általad.

Ő olyan lesz amilyennek Te mutatod , milyen a felnőtt. Ezen érdemes elgondolkodni.

Elmondta: a másik óvónénit nem szereti, mert az mindig "fogdossa", mikor szomorú!

(simagatja a haját, beülteti az ölébe)

Bocs, nem tudtam kihagyni!

Beszélgess vele, el fogja mondani, hogy miért nem szereti az ovit, csak türelem!

Nálunk az vált be, hogy a lányom minden nap viszi magával a nyusziját, az az oviban az "alvótársa". Itthon a nyuszi nélkül alszik, de az oviban szüksége van valami "otthonira"

Három, négy napig szaladva ment, majd egyik napról a másikra elkezdett az oviban sírni.

Egy óvónénit kiszemelt magának, akit imád! ..ha Ő egy pillanatra is eltűnik, kezdődik az ordítás.

Ma pl. még a wc-re is ment Kati nénivel.

A másik óvónőt meg nem szereti, mert mindig simogatja. (ezt a lányom nem csípi)

Fog javulnia helyzet, vagy ez fog menni hónapokig?