Magányosság (beszélgetés)

Tegnap este volt egy nézeteltérésünk. Utálok haraggal lefeküdni, a páromat viszont ez nem érdekli. Mármint őt nem zavarja, ha haraggal alszik el. Még most is haragszik rám. Szóval, most én is társas magányban élek. Itthon van, végre figyelhetnénk csak egymásra, lehetnénk kettesben, míg a gyerekek oviban-suliban. De nem. Az ostoba nemkérekbocsánatot-hozzáállásával elszalasztja a lehetőséget! (Még mielőtt megkérdeznétek, miért nem közelítek én, elárulom: az elmúlt 14 évben szinte mindig én engedtem - akkor is én kértem bocsánatot, ha ő bántott meg. Pedig nem kevés esetről van szó!)

Barátkozni... Jó lenne, de ez tényleg ördögi kör!

és akkor a nagy kérdés: mit lehetne ellene tenni???

mindenekelőtt új barátokat kell(ene) szerezni :) - ha épp a meglévők fogyatkoznak...:(

sajnos én elég nehezen barátkozom - ezt úgy értem, hogy kedves és közvetlen vagyok általában mindenkivel, de valahogy ez ennyiben ki is fullad.. valamiért azt a "lépést"(?) nem tudom meglépni, amivel pl. egy munkatársi vagy pl. egy tanfolyami jó viszonyt a barátság felé lehetne terelgetni... ezt úgy értem, hogy pl. vannak kolléganőim, akikkel jól elvagyunk napközben, de valamiért soha nem találkozunk munkaidőn kívül vagy esetleg a hétvégén... persze biztosan kezdeményezhetnék közös progit, talán lenne is belőle valami... csak általában mindenkinek megvan a "maga baja", "saját élete", "napi pörgése" - így aztán kevesen érnek rá tapasztalatom szerint..

és ez valahol egy ördögi kör: ahhoz, hogy ismerkedj, ki kellene mozdulnod... ahhoz, hogy kimozdulhass, ismerősök kellenének...

persze lehet a neten is jókat beszélgetni, cseverészni - de azért ezek nem pótolják a fizikai kapcsolatokat, a közös programot és élményt másokkal... hiszen így az ember ugyanúgy begubózva otthon van egyedül - max. nem tűnik fel neki annyira...

elég vicces a kérdés, de hogyan lehet 30-on túl barátkozni..?:)))

tudja valaki?:))

Szia!

Nekem a magánéleti vonal teljesen rendben van.Amikor a párom hazaér rögtön elszáll minden kedvtelenségem.

Gyakorlatilag egész nap itthol vagyok a gyerekekkel (4 honapos,3 éves)és hiányzik egy barátnő aki esetleg át tudna jönni a gyerekével....Vagy valami ilyesmi.

szintén!:(

lehet az ősz vége-tél eleje teszi, meg a sok munka, meg hogy elköltözött az egyik legjobb barátnőm (a többiek meg zömében más városban laknak), meg hogy a magánéletem is hagy némi kívánnivalót maga után - mindenesetre én is elég intenzíven depisedem mostanában..:(

pedig én szoktam az általánosan pozitív és mosolygós ember lenni az ismerőseim, barátaim között..

Ti miért érzitek egyedül magatokat? (párkapcsolatban vagy annak hiánya miatt? barátnők, megértő emberek hiánya miatt? szórakozási lehetőségek híjján? egyéb okok..?)

Én is csatlakozom hozzátok.

Mostanság elég magam alatt vagyok. Biztos az idő is segít ebben.

9 hónapos kisfaimmal vagyok itthon és néha jól esne egy kis kikapcsolódás. Vagy csak annyi, hogy emberek közt legyek!!!

Nagyon magányosnak érzem magam,kellene egy jo beszélgető társ.

Természetesen csajszis támákban.