Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Magányosság fórum

Magányosság (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
2006. dec. 5. 15:38
Ez is olyan fórum,hogy nem mondom el senkinek,elmondom hát mindenkinek.Életvidám,jókedvű,sportokat szerető ember vagyok.Magányosnak sosem éreztem magam.De négy hónapja elvesztettem anyut,áttétes rákja volt.53 évesen. apu már hat éve meghalt.Öcsémmel maradtam,aki szintén nőtlen még(32éves).(én33).Néha nagyon rám tör anyu hiánya.Olyankor jó lenne,ha lenne saját családom.Sajnos nem érte meg,hogy unokázzon.
9. Sirga (válaszként erre: 8. - Vadri34@freemail.hu)
2006. nov. 28. 11:03

Tegnap este volt egy nézeteltérésünk. Utálok haraggal lefeküdni, a páromat viszont ez nem érdekli. Mármint őt nem zavarja, ha haraggal alszik el. Még most is haragszik rám. Szóval, most én is társas magányban élek. Itthon van, végre figyelhetnénk csak egymásra, lehetnénk kettesben, míg a gyerekek oviban-suliban. De nem. Az ostoba nemkérekbocsánatot-hozzáállásával elszalasztja a lehetőséget! (Még mielőtt megkérdeznétek, miért nem közelítek én, elárulom: az elmúlt 14 évben szinte mindig én engedtem - akkor is én kértem bocsánatot, ha ő bántott meg. Pedig nem kevés esetről van szó!)

Barátkozni... Jó lenne, de ez tényleg ördögi kör!

2006. nov. 27. 20:12
néha a férjem mellett is úgy érzem társas magányban élek pedi minden rendben van közöttünk de sokszor érzek egy falat amit nem tudunk átlépni, de ez nem mindennapos dolog. vajon mi lehet ez?
2006. nov. 27. 12:47

és akkor a nagy kérdés: mit lehetne ellene tenni???

mindenekelőtt új barátokat kell(ene) szerezni :) - ha épp a meglévők fogyatkoznak...:(

sajnos én elég nehezen barátkozom - ezt úgy értem, hogy kedves és közvetlen vagyok általában mindenkivel, de valahogy ez ennyiben ki is fullad.. valamiért azt a "lépést"(?) nem tudom meglépni, amivel pl. egy munkatársi vagy pl. egy tanfolyami jó viszonyt a barátság felé lehetne terelgetni... ezt úgy értem, hogy pl. vannak kolléganőim, akikkel jól elvagyunk napközben, de valamiért soha nem találkozunk munkaidőn kívül vagy esetleg a hétvégén... persze biztosan kezdeményezhetnék közös progit, talán lenne is belőle valami... csak általában mindenkinek megvan a "maga baja", "saját élete", "napi pörgése" - így aztán kevesen érnek rá tapasztalatom szerint..

és ez valahol egy ördögi kör: ahhoz, hogy ismerkedj, ki kellene mozdulnod... ahhoz, hogy kimozdulhass, ismerősök kellenének...


persze lehet a neten is jókat beszélgetni, cseverészni - de azért ezek nem pótolják a fizikai kapcsolatokat, a közös programot és élményt másokkal... hiszen így az ember ugyanúgy begubózva otthon van egyedül - max. nem tűnik fel neki annyira...


elég vicces a kérdés, de hogyan lehet 30-on túl barátkozni..?:)))

tudja valaki?:))

6. Sirga (válaszként erre: 5. - Leleszi)
2006. nov. 27. 11:45
Csatlakozom. 3 gyerkőcöm van, barátnőm tavaly felköltözött Pestre. Mivel az egyik gyerek sérült, még inkább "begubóztam". (Nem látszik rajta, hogy bármi baja lenne, csak a viselkedésén - épp emiatt sokszor rossznak, neveletlennek hiszik.) Egyébként 13 és 10 éves fiam van - utóbbi a beteg -, meg egy 5 éves lányom. "Be vagyok zárva" a háztartás, meg a gyereknevelés fogságába, senkivel nincs kapcsolatom, és ha a párom hazaér a munkahelyéről, ketten húzzuk tovább az "igát". Talán ezért érzem magam egyedül.
5. leleszi (válaszként erre: 4. - Cskata)
2006. nov. 22. 06:17

Szia!

Nekem a magánéleti vonal teljesen rendben van.Amikor a párom hazaér rögtön elszáll minden kedvtelenségem.

Gyakorlatilag egész nap itthol vagyok a gyerekekkel (4 honapos,3 éves)és hiányzik egy barátnő aki esetleg át tudna jönni a gyerekével....Vagy valami ilyesmi.

4. cskata (válaszként erre: 1. - Leleszi)
2006. nov. 21. 21:38

szintén!:(

lehet az ősz vége-tél eleje teszi, meg a sok munka, meg hogy elköltözött az egyik legjobb barátnőm (a többiek meg zömében más városban laknak), meg hogy a magánéletem is hagy némi kívánnivalót maga után - mindenesetre én is elég intenzíven depisedem mostanában..:(

pedig én szoktam az általánosan pozitív és mosolygós ember lenni az ismerőseim, barátaim között..


Ti miért érzitek egyedül magatokat? (párkapcsolatban vagy annak hiánya miatt? barátnők, megértő emberek hiánya miatt? szórakozási lehetőségek híjján? egyéb okok..?)

2006. nov. 21. 17:47

Én is csatlakozom hozzátok.

Mostanság elég magam alatt vagyok. Biztos az idő is segít ebben.

9 hónapos kisfaimmal vagyok itthon és néha jól esne egy kis kikapcsolódás. Vagy csak annyi, hogy emberek közt legyek!!!

2. gyöngyi (válaszként erre: 1. - Leleszi)
2006. nov. 21. 17:43
Háát vagyunk itt egypáran!!(Ha publikus)
2006. nov. 21. 17:30

Nagyon magányosnak érzem magam,kellene egy jo beszélgető társ.

Természetesen csajszis támákban.

1 2 3 4 5 6

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook