Magányosság (beszélgetős fórum)
Nem vagy Te véletlenül halak jegyű?:)))
A családodnak sem lehet könnyű, ha Te a problémáidat magad akarod megoldani. Nem próbáltál nyitni soha? Nyilván, ha olyan vagy, aki befelé fordul, akkor nem könnyű....
Na és esetleg nem osztanád meg velünk néhány versedet, novelládat?
Tornára most kezdtem el járni,mivel már nem szoptatok egy kicsit szeretnék fogyni.
De a kimozdulás nehéz mert én nem szivesen hagyom a gyerekeket másra.A nagyszülőkre se...tudom hogy ebben én vagyok a hibás de a nővérem olyan sokat otthagyta a kislányát nálunk amikor még otthol laktam ,hogy én ezt nem akarom az én gyerekeimmel végigcsinálni...
Szia Kisgé, köszi a reagálást.
Igen, az a baj, hogy túl érzékeny vagyok, minden piszlicsáré apróságon képes vagyok napokig, hetekig vagy akár évekig is emészteni magamat.
Ilyennek születtem, erről nem tehetek.
Pozitív hozadéka ennek a hiperérzékenységnek viszont az, hogy verseket és novellákat írok, állítólag nem is tűrhetetlenül rosszul...
Az, hogy szerető család mellett is magányos vagyok, azt csakis magamnak köszönhetem, mert ha "beborulok" akkor nem vagyok képes elviselni még a családom közelségét sem...... saját magam büntetem a magányossággal, pedig majdnem belehalok olyan rossz,- mint egy mazochista, pedig nem vagyok az, mégis...(ezt szakember sem érti, mitől lehet)
Most találtam meg ezt a fórumot, olvasgattam a hozzászólásaitokat, igen, tényleg igaz, amikről írtok.
Én- bár nagy és szerető család vesz körül, és sok barát - folyamatosan magányosnak érzem magamat.
Nagyon régóta van ez így, mióta az eszemet tudom, már kora gyerekkoromban is mindig kilógtam a sorból emiatt.
Mert az emberek nem értik, nem szereik és kivetik magukból azokat, akik egy kicsit is mások mint az átlag.
Így vagyok jómagam is folyamatosan" barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó baráttalan bolond" ( Babits Mihály)
Mert sokat vagyok itthol a gyerekekkel,és ....talán a magányosság nem is elég jo szó erre .Szóval az" etetés és büfiztetés után van -e élet"szindrómába estem.
De ez szerencsére nem tartott tovább egy napnál.
Tényleg!!!
Lehet ,hogy szülés utáni depibe estem?!?Nem is tudom azt mennyivel lehet a szülés után.Én 4 hónapja szültem.
Előfordul, hogy minden kilátástalan, de aztán remélhetőleg elmúlik!:))
Miért voltál magányos?
Ez volt az elso fórumtéma amit én hoztam létre és jo most visszaolvasni az egészet.Azon a napon nagyon magam alatt voltam ,de ahogy a semmiből rámtört ez a kedvtelenség ugy el is mult hála az égnek.
Kedves lajos ,szerintem ha egy pasi ilyeket tud főzni az nem maradhat sokáig "parlagon".
Biztosan nagy lelki erő kell ahhoz is, hogy az ember megváljon a családi háztól és a megszokott tárgyaktól - de a jelen helyzetetekben már úgysem lenne ott az élet "ugyanolyan", mint régen, így talán ez a legokosabb, amit tehettek.. Ha számíthattok egymásra a testvéreddel, akkor talán könnyebb lesz közösen végigcsinálni mindezt..
És igazán nincs mit! Miért ne reagáltunk volna arra amit írsz..!? Elég kőszívűnek kell(ene) lenni ahhoz, hogy egy ilyen tragédia mellett egy vállrándítással, szó nélkül elmenjen az ember..
Szép napot Neked is!
Miért ne érdekelne minket? Mindenkinek meg van a maga tragédiája!
Szerintem is jobb megszabadulni az emlékektől, mi régen így tettünk és nekem megnyugvás volt. Remélem, azért lassan jön valami jó az életetekbe!
ez borzalmas!:((( fogadd részvétemet! szörnyű érzés lehet...:((
én 16 éves koromban vesztettem el apukámat, anyukám szerencsére még megvan nekem! de belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha már ő sem...
mit lehet ilyenkor mondani..?? semmi okosat, hiszen minden csak közhelyszerűen hangzik...:(
de remélem, hogy hamarosan jobban leszel és a saját család sem várat sokat majd magára!:) sok erőt kívánok Neked mindenhez!:)