Magányos kismama... :( (beszélgetős fórum)

Aztán elmondtam a problémámat a védőnőnek, aki adott egy füzetet, amiben mindenféle programok voltak, játszócsoportok, szoptatós csoportok, stb.

Lassacskán a vezetéshez is megjött a bátorságom, így elkezdtem látogatni a fent említett csoportokat. Mára ott tartunk, hogy minden délelőtt berakom a gyerekeket a kocsiba, és gyerünk! Rengeteg barátot szereztem, és a legkevésbé sem érzem magam magányosnak!

Sziasztok!

Pontosan megértem, hogy miről írtok! A fiam 8 hónapos volt, amikor Angliába költöztünk, és akkor már terhes voltam a másodikkal. A nyelvet szerencsére beszélem, azzal nem volt gond, de egy vadasparkba költöztünk, ahonnét a legközelebbi település fél óra autóval. Jogsim volt, de vezetni soha nem vezettem. Főleg nem a bal oldalon!

Ha dokihoz megyek ott tényleg hamar feloldódik a légkör,és hamar beszédbeelegyedünk,de szerencsére nem sokat kell járnom ilyen helyekre:)A védőnőnél eddig egy kismamával sem találkoztam a váróban.A szülésre felkészítő tanfolyamon,meg olyan csendben van mindenki,pedig pont azért mentem oda,hogy megismerjem a kismamákat,és kicsit jobban együtt legyünk,de mindenki olyan zárkózott volt,és fapofával gépiesen ült ott.

Bár ez lehet nem csak a kismamáknál van meg.

Olvasgatom az írásaitokat, de nem értem nagyon. Ugyan engem a téma már nem érint mert a gyerkőc iskolás, de bárhová mész pocakkal, babával ott a közös téma, a gyerek, a pocak, az örömök, a gondok. A védőnőnél, az orvosnál, az ultrahangon, a játszótéren, a játszóházban mind, mind olyan emberek vannak, akiknek a gondjai, örömei hasonlóak kell, hogy legyenek a tieiteknél.

Én pl. soha nem ismertem a gyerekem osztálytársainak a szüleit, de az első perctől kezdve volt közös témánk, és azóta is jót tudunk dumálni (már másról is, nemcsak a gyerekekről, suliról), ha bárhol összefutunk.

És ez így volt a kórházban, a babakocsi tologatás közben, az oviban stb.

Szóval akkor hol itt a probléma?

Csatlakozom én is amagányosan itthon kuksoló kismamákhoz.Szerencsére azért én még elég sokat jövök megyek,meg dolgozgatok mellette,meg lassan megibdul a suli,de a barátnőmet kirúgták,a barátom becsajozott,és most már nem is nagyon lehet beszélni vele,a másikbarátnőm olyan nagyon üzletet vezet,hogy leszarja a fejem.

Járok szülésre felkészítő tanfolyamra,de alig találkozunk,és a kismamák is olyan zárkózottak.Senki nem mert megszólalni.

Szió Krucifix.

Megkaptam a prividet.

Sok boldogságot,nektek.

és sok türelmet.

ha dumcsizni szeretnél írj nyugodtan általában fönt vagyok a neten,és naponta többször felugrok a hoxára.

Üdv:Melinda

Azért vigyázz magadra.A babád mennyi idős?

És a mostani kisfiú,vagy kislány lessz?

Szívsen olvasnék még másokról is hogy kivel mi a helyzet. Van-e erre a problémára megoldás, ki hogy próbál ebből kilábalni!!

Köszönöm! :O)

Bizony, hogy jó. :)

Sajnos nálunk nem szerveznek ilyen klubot csak egy évben vagy kétszer-háromszor. Sajnálom, mert igazán jól éreztem magam, és persze a kislányom is, hiszen korabeliek társaságában lehetett. Akkor láttam csak meg igazán, hogy milyen kis talpraesett, hogy idegenek között is feloldódott ügyesen. :)

Kedves krucifix.

Azthiszem hasonló cipőben járunk,annyi kivétellel,hogy nekünk már 13-hónapos a kistesó.

A férjem a régi munkahelyén reggeltől estig melózott,a szüleink olyanok,mintha nem is léteznénk nekik.Egyikünk sem a család kedvence.

Nekem sem volt kihez fordulni,amikor terhes voltam,sem amikor megszületett a pici.Pedig voltak problémáink.Volt hogy a nagy kalicivírusos volt,aztán bárányhimlős,aztán fordítva,és 7-hétig votak egyhuzamban betegek,és amikor felhívtam az anyukámat,hogy legalább segítsen nekem bevásárolni,azt a választ kaptam,hgy még az utcába sem teszi be a lábát,nem jön ebbe a fertőbe.A férjemmel egymásra vagyunk utalva.

De van amikor elutazik egy pár napra vidékre,és akkor elég nehéz.Dehát ki kell bírni.azt hittem hogy ezzel csak én vagyok így.Az hogy magányos vagyok,és totál zárkozott,már észre sem veszem.

Az én barátnőim is elfordultak,amikor megszületett a lányom,és azóta sem nagyon van,csak egy aki szokott néha segíteni.

Baba-mama klubba mi is jártunk, nagyon jó volt, csak ugye ott is az a helyzet, hogy egyik szemed a gyereken, úgyhogy nehéz igazából kikapcsolódni.

Szerencse, ha rá tudja bízni az ember valakire a gyerkőcöt, amíg kicsit kimozdul.

"anyut meg ha hívom állandóan fintorog, hogy már megint jönnie kell. Így legszívesebben nem is kérem már meg semmire se ha nagyon nem muszály."

Remélem én ilyen mondatokat, nem fogok hallani a a menyeimtől.Már előre megbeszéltem a férjemmel, hogy másképp csináljuk, mint ahogy mi is látjuk.

Igen nálunk is én szorulnék több segítségre a tesóm gyerekei már nagyok, lehet őket már egyedül is otthon hagyni, akkorák már.

Nálunk ugye van egy 2 éves, meg nem soká szülök, a férjem meg elmegy kb. 3-4 hónapra vidékezni csak hétvégén lesz itthon, szóval tökre egyértelmű hogy nálunk több segítségre lenne szükség.

De mit csináljak ha ilyen anyám van, hogy neki a nővérem, az új pasija annak családja fontosabb mint mi. És én kiskoromtól fogva kakaukk tojás voltam neki, a tesómnak más az apja azt a férfit jobban szerette anyu mint az apámat. Szóval bonyolult az ügy. Csak hát akkor is az anyám.

Ja anyám egy fura gondolkudású ember... nem is érdemes róla beszélni, mert csak kibukok tőle..

Amúgy nálunk mindig is a tesóm volt a kedvenc. Hm, ez van.