Magány vagy a társkereső oldalak reménye? (beszélgetős fórum)
Látom, hogy egy órája beléptél a "félénkvagyok" fiókodba, és töröltetted a nicked, ami 4 perce meg is történt. Ezekután mennyire hihető, hogy valós problémákról írtál akkor, vagy akár ebben a topicban?
"Magány vagy a társkereső oldalak reménye?"
Furcsa,hogy a harmadik és egyébiránt a legáltalánosabb lehetőség meg sem fordult a fejedbe.Pedig az emberi kapcsolatok 80%-a még mindig az ember környezetében,lakhelyén köttetnek.
Ugyanezt megkaphatod a társkeresőn is.
Végül is egy nőnek tényleg könnyebb. Kiteszi a képeit a kirakatba, mint egy online webáruházba, aztán várja a vevőket, akiknek a legtöbbje semmirevaló, persze néha becsúszik egy -egy értelmesebb is, azokról meg már csak azt kéne kideríteni, nincs-e diliflepnijük és milyen a hátterük.
Nekem ehhez nincs gyomrom.
Ahány túrára mentem, ott vagy párral voltak, vagy épp csalódtak és nem akartak ismerkedni, vagy papnak készült.
Igen, én is erre gondoltam.
Azért írtam, hogy leginkább ..... és nem azt, hogy mindenki .....
Csak közvetett tapasztalataim vannak, az egyedülálló ismerőseim, pácienseim által ..... ők többször futnak bele szexpartner keresőbe, mint tényleg komoly kapcsolatra vágyókba. De van, akinek szerencséje volt ott is.
Sportklub, kutyasétáltatás, sakk szakkör, mindegy, csak ne társkeresőn...
Ez jó. Tetsző álláspont. Magában hordozza mindkét lehetőséget, a megfelelő partner és a magányba zárkózás történetét egyaránt.
Ez is igaz, de én most kifejezetten a társkeresők funkció vesztésére gondoltam.
Aki így fogalmaz, így beszél, a régi értékekről így gondolkodik, azt szinte mellbevágásként érheti, hogy mi számít igazán egy ilyen helyen.
Nekem egyszer valaki azt mondta, hogy nem kell keresni, csak nyitottnak kell lenni és akkor jön magától... és igaza van!!!
Ez egy nagyon erős általánosítás!!!
Oké nem társkeresőn. De akkor hol keressen az ember szerintetek, igaz, érzelmekre igényes, kedves, családra, biztonságra vágyó életre szóló társat? Esetleg egy ötlet?
Nézd el nekem az észrevételt, de legutóbb tán "félénkvagyok" néven indítottál egy hajcibálós topicot. Kérdéseim:
Feltételezve, hogy igazat írsz... Te a reneszánszból maradtál itt?
Vagy szimplán csak szakdolgozatot írsz pszichológiából és ez csak valamiféle felméréshez kell?
Számíthatunk-e újabb felbukkanásodra más neveken?
Nem! Nem ezt mondta! Csak azt, hogy ne társkeresőn .....
Szerintem embere válogatja. Sokan komoly kapcsolat céljából ismerkednek sms-ben vagy társkereső oldalakon. Volt komoly kapcsolatom sms vagy discoban ismerkedéssel is. A netet még nem próbáltam.
Szerintem arra gondolt, hogy a társkeresőkön manapság leginkább szexpartnert keresnek és nem Társat.
neked nehezebb lesz, ennyi, feladni nem kell
Elég lehangoló, de őszinte vallomásnak tűnik. Viszont egy 40-es számára nem sok más lehetősége nyílik a társtalálásnak, így szerinted maradjon, az érzelem és maradjon a magány. Köszönöm és gondolkodom rajta.
Meg fogom magyarázni, ha akarod hosszabban is, de az érzés az, ami legkevésbé jellemzi ezeket a helyeket.
Húspiac, ahol mindenki érdek alapon dönt és a legkevésbé sem érdekel senkit a te életed, a te történeted, a te szenvedésed.
Mint ahogyan az enyém sem érdekelt senkit.
Szerintem az ember saját magát csakis egy másikon keresztül tudja igazán boldoggá tenni. A magány nem lehet boldogság, legfeljebb vezeklés...
Esetleg egy kis tapasztalattal, megmagyarázhatnád miért? Nincsen társ aki csalódottságom ellenére partneri kezet nyújthatna? Nincsen már érzés ami valakivel még összeköthetne?
Azt egyértelműen érezni fogod, hogy mikor. Azon érdemes gondolkoznod, hogy a másikat is boldoggá akarod tenni, vagy csak magadra gondolsz.
Mint azt a fórumindítóban írtam, én is inkább a társkeresés mellett foglalnék állást, bár még elég bizonytalan talajon állva, ezért is fogalmaztam meg a kérdést. Természetesen, megfelelő társra gondoltam, akivel a jó még jobb, a szép, még szebb, az őszinte, még őszintébb... Másik kérdése, ha társkeresés, akkor viszont mikor?
Ilyen habitussal, mint ami neked van SOHA ne menj társkeresőre.
Hidd el, csak a javadat akarom. Nem neked való. Voltam pár ilyen helyen.
Előnye, hátránya, kockázata mindegyik verziónak van. De az ember társas lény, és hosszú távon sok sérülést okoz a társtalanság. Viszont a rossz kapcsolat mégtöbb sérülést okoz.
Persze, hogy nem mindenki egyforma kaptafára teremtetett... "olyan mint te nincs még egy, tudom jól" - mondja a dal és igaza van. Az embernek meg kell küzdenie a lelkében zajló háborúval és vagy örök magányba fordulva élnie életét, vagy pedig bizalmát visszaépítve új kapcsolatra nyitott lenni, odafigyelni? No, de melyik a helyesebb álláspont? Hiszen minden a fejben dől el, így bármelyik verziót szerintem lassan magáénak tudhatja az ember...
Igen. Évek óta nincs szerelmi kapcsolatom, de tudom hogy van olyan, akiben tudnék bízni és meg is érdemelné.
További ajánlott fórumok: