Magány karácsonykor (beszélgetős fórum)

Biztos van, aki egyedül tölti a szeretet ünnepét.

Hogy éled túl?

Engem egyik évben- pár hónapos kapcsolat volt,- karácsony elött 2-3 nappal hagyott el a párom.

Iszonyú volt, és végig bőgtem a szentestét. (ráadásul a karácsonfám is eldölt.)

nem kívánom senkinek!

Kébzeljétek!

Nagyon jól sikerűlt az estém.

De tényleg nem szomorkodtam csak akkor mikor az a bizonyos felhívott.

De mindegy nem érdekel senki csak a gyerekek.

Nagyon jó ami van majd csak egyszer engem is megbecsül egy férfi.Aki társam lesz az életben ha nem akkor nem.

De tudjátok mit én már tényleg sosem leszek egyedűl mert vannak gyerekeim és lesznek majd egyszer unokáim is.

Én már soha nem leszek egyedűl.

Békés ünnepet mindenkinek!

Ne engedjétek be a magányt az otthonba! :)))

Én is mindig valamit ide burogatok:)))))

Agyon csapom magam:DDDD

Hjaaaaaaaaaaaj, dehogy haragodtam.... láttam én ezt pontosan! :o) ... igaz, hogy belehaltam, de tudtam... Aztán jött az, hogy egyik gyereket akarja, mert ugye az jár neki... és azt mondtam, hogy NEM, vagy mindkettőt vagy egyiket sem. Mert ugye a gyereknek az is elég trauma, hogy válunk, nemhogy még szétválasszuk őket.

Myly! Tudtam, hogy esélye sincs. Minimum azt kellett volna bebizonyítania, hogy alkoholista vagyok vagy kurva... Csodás gyerekeim vannak, imádják az apjukat, de egyik se akar rá hasonlítani, vagy hozzáköltözni (pedig ez ugye tiniknél néha előfordul).

Én belevoltam őket az első pillanattól, mindent megbeszéltünk, persze az ő szintjükön. Amikor volt a válóper, mindenki sírt. Elmondtam, hogy most fél vig ez lesz,mert ez rossz és fájdalom mindenkinek, hiszen valamit mindenki veszít. ... stb. stb. ez a fórum nem erről szól. Boldog, harmonikus gyerekeim vannak.... és én is az vagyok, de ezt nem más alakította/alakítja, hanem ÉN. ... tehát Net... hajrááááááá! :o))

Gyerekként megéltem sokszor a testvéreimmel,a veszekedéseket,ajtócsapkodásokat ,a gyűlölködést ,a bosszúéhes kiabálásokat,hogy kinek fájjon jobban ,amit épp egymás fejéhez vágtak.Megéltem a válási procedúrát,azt hiszem kétszer.

Szóval a gyerekeid csak őszinte szeretettel fordúltak afelé,akinél jobban érezték azt ,hogy jobban kell szeretni.Tudom.

Mert a gyerekekben akkor a szeretet van,hogy mindíg afelé húznak,akin jobban látszik a fájdalo,akinél jobban érezhető a szomorúság.

Szóval próbálnak önzetlen szeretettel fordúlni ahoz,akinél szükségét érzik.

Szóval ne haragudj rájuk ezért.

Nálunk is így volt.Aztán a legnagyobbik nővérem úgy döntött ,hogy az apuval fog élni,mert hogy néz az ki ,hogy mindhárman az anyuval lennénk?Úgy érezte,hogy akkor az apunak az lenne az érzése ,hogy nem szeretjük ,így magára vállalta az áldozat szerepét,pedig azt tudni kell ,hogy az apuval nagyon nehéz kijönni.

Na itt bukott meg a válás,mert az anyu nem ment bele ,hogy a válás minket szétválasszon.

Mindenesetre ,egy gyerek életében,ha a gyerekeket is belevonják a felnőttek, az Ő életük alakuléásába,az rettentő rossz dolog.Valahogy úgy kellene ezt megoldani,hogy a gyerekek kimaradjanak ebből,külömben nagyon hamar felnőni kényszerülnek,a szüleik hibájából.

Figyelj! Élvezd most a karácsonyt egyedül, a gyerekekkel, add meg a hangulatát.... mert jövőre már úgy sem leszel egyedül.... ott lesz egy pasi, aki mindenbe beledumál. ;)))

Kérem ezt kinyomtatni és borítékolni! :o))

Igaza van ,Cameanak,dehogy ment tönkre!!!

Nagy közhely,de az élet valóban tartogat meglepetéseket,majd meglátod.

Aminek vége van,annak vége van,el kell fogadni.

A szomorúságod,a rossz érzéseid ,majd elhalványulnak és akkor majd meg fogod érezni azt az érzést,amikor rájössz,hogy "Jé,van saját életem is!:)))