Magány karácsonykor (beszélgetés)

Szia Elmex!Ha nem vagyok indiszkrét akkor megkérdezem hogy miért fordult el tőled a családod.Mellesleg én is szoktam magányosnak érezni magam pedig van férjem és 2 gyerekem,anyuékhoz is megyek egy héten kétszer,de néha úgy érze

m hogy hiába mondom el gondom bajom senkit nem érdekel.Pl amikor elment a babám anyu szerint az még nem volt baba csak egy szövetdarab,viszont nekem a 2.gyerekem lett volna a mai napig fáj.Itthon vagyok gyesen az egész napom abból áll hogy próbálom a lakást lakhatóvá tenni de a fiam jön utánam és mindent újra szétpakol.Próbálok valamit főzni addig az Ádám hisztizik stb.Pedig nem ülök egyfolytában itthon,de mégis szar.

A másik meg, hogy itt a fórumon, és a honlapon mind együtt vagyunk valamiért!

És ilyenkor senki sem magányos!

Szia!

Elszomorít,hogy így érzel,amikor ott vannak a gyerekeid, szüleid.

Elhiszem,hogy nem könnyű, de tényleg nézz körül,és örülj annak ami van.

Nekem itt a kicsi fiam, a férjem. Ez lesz azonban már a második karácsony a szüleim,testvéreim nélkül, akik mind elfordultak tőlem.

Néha magányosnak érzem magam, mert nincsenek, csak a párom szülei, testvére. De rám mosolyog és átölel a kicsi fiam, és rájövök, hogy ő az igazi gyógyír a lelki bajomra. A fiam,akinek életet adtam. ilyenkor az sem érdekel, hogy elfordult tőlem az, aki nekem életet adott...

Még annyit,hogy nem bántani akarlak,remélem tudod.

Kemény az élet,ezért néha nem árt lazábban venni és fityiszt mutatni neki,jobb lesz minden ,hidd el:)))

Igen,változatlanul fenn tartom amiket írtam.

Nem bízol önmagadban,az önbecsülésed pedig valahol nagyon mélyen el van ásva.Használd ki az idődet és fejleszd ezeket a tulajdonságokat önmagadba és akkor beláthatod végre,hogy büszke lehetsz magadra,hisz egyedül nevelsz két gyönyörű gyermeket,próbálsz megélni egy lehetetlen helyzetben.

Mi lenne ,ha szeretnéd végre önmagad?Mert csak így tudsz egész lenni és csak így fog tudni szeretni más is.

Nem csak a pénz,vagy egy társ tud örömet okozni,hidd el.

Ez nem könnyű feladat,mert annyi negatív dolgot kap az ember másoktól,hogy hajlamos nekik hinni.

Te ugyanolyan egyedi és különleges vagy,mint az elnök,Ő sem külömb nálad,még a pápa sem,mert Ők is csak emberek ,mint te vagy én.

Szedd össze magad,a "szó",legszorosabb értelmében.

Addigis míg nincs munkád,próbáld meg összeszedni önmagad,a lelked széthullott darabkáit.

Bármennyire is tiltakozol ellene,ehhez nem kell ,sem pénz ,sem társ,sem semmi külső tényező,csak te ,egymagad.

Egy kis segítség hozzá:

[link]

Neked kell kijönni belőle... elfelejteni aki megalázott és elhagyott... ez pedig idő. Csak Te tudsz talpra állni... menni-menni... majd lesz munkahely, ahol természetesnek veszik, hogy gyereked van. 10 éve váltam el, 6 éves volt a lányom, 2,5 a fiam... végigéltem, hogy nem mertem már elmondani sehol, hogy gyerekem van, mert nem vettek fel. Aztán volt egy munkahely, ahol egy hölgy beszélgetett velem... és örülni tudott annak, hogy szép és okos gyerekeim vannak, és munkahelyem lett. Ha ez sikerül, onnét már könnyebb lesz neked is, ismét fontosnak érzed majd magad, és úgy érzed ura vagy a sorsodnak. Apuka ugyanúgy nem törődött velük anyagilag... dolgoztam, sokszor éjjel is nappal is... mellette beiratkoztam főiskolára, mert tudtam esélyem se lesz később... a gyerekek pedig majd nőnek és akkor is el kell tartanom őket. Amikor a lányom kiállt a 8. osztályból és immár középiskolás lett, akkor diplomáztam, duplájára nőtt a fizum... tehát szűken-szerényen de eléldegéltünk... és amikor minden OK volt... és elégedett voltam az életemmel... rámtalált a szerelem... a legszebb és legigazibb, amit valaha megéltem... :o)

Írsz magadról? Hány évesek a gyermekeid? Mikor lett vége a szerelemnek... mennyi idő telt el azóta?

A magány

Amikor egyedül vacsorázol

És magaddal bújócskát játszol

És otthonról hazamennél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod

És eluntad végleg a harcot

Mert tudod, hogy sohase nyertél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak

Hogy nem vagy egyedül

Hogy más is ugyanúgy magányos

És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk

Hogy sokan vagyunk egyedül

A magány, az nem az, ami körülvesz

Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak

És nem jelent semmit a holnap

És magadtól fel se kelnél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Volt egy kedvenc könyvem gyerekkoromban.Az volt a címe ,hogy "Az élet játéka"

Nagyon sokszor olvastam és mindig sírtam is rajta,mert annyira JÓ volt a kislány akiről szólt és én nem voltam az:)

Aztán valahogy szép lassan bekúszott az életembe a játék ,én is játszani kezdtem.

A lényege,hogy minden rossz ami velünk történik,ami bánatot,vagy szenvedést okoz,abban meg lehet találni valami olyant aminek örülni lehet.

Pl,Amikor úgy éreztem gonoszak velem,és útáltam őket,egyszer csak elkezdtem annak örülni,hogy vannak,nem vagyok árva,nem vagyok egyedül a világba,akármilyenek is.

Amikor rosszak a "büdös kölkei" és nagyon pipa tudok lenni,akkor kis idő múlva annak örülök,hogy te jó ég ,hisz azért tudnak rosszalkodni,mert egészségesek,virgoncak!!!:DDD

Én a helyedben nem azon bánkódnék ,hogy mi van másokkal,meg hogy egyedül vagyok,hanem annak örülnék,hogy nincs mellettem egy olyan férfi,aki megaláz,megver engem,meg a gyerekeket is .

Te ezt komolyan gondolod? Azt hiszed a magany a legborzasztobb az eletben? Egyebkent ez nem jelent rosszat, csak azt, hogy fogalmad sincs rola, milyen az igazi szenvedes.

Ettol vacakabbul sose erezd magad, mert hidd el, rengetegen vannak, akiknek nalad sokkal rosszabb.

Nem a magany a bajuk, hanem a hideg, az ehseg, szeretteik elvesztese, jogfosztottsag, kirekesztettseg, otthontalansag, betegseg ...

A magany amennyiben kepes vagy tarsas kapcsolatra, csak egy atmeneti idoszak. Sok dologra egy tars sem jelent gyogyirt.

De tudod mit? Nezz be az amputacio c. topicba vagy a rak utan... topicba.

Ez most biztosan bunkon hangzik, de amit irsz az olyan, mintha nem latnal tovabb a sajat arnyekodnal.

Talan a gyerekeidert meg kellene tanulnod orulni az eletnek ugy, ahogyan van. A pozitiv beallitottsagu ember pedig vonzza az embereket. Az szep es ertekes dolgokat fedezd fel magad korul, ne mas emberek boldogsagat irigyeld, mert az nem visz kozelebb a celodhoz.

" Mit lehet tenni ilyenkor?"

Örülni annak amid van.Egészséged, gyermekeid,meleg otthonod szóval vannak szeretteid.

Környezeted akkor boldog ha Te is annak látszol és örömöt boldogságot sugárzol ki magadból.-remélem ez meghozza majd idővel az új párod csak légy türelemmel és örül!

Legyél önkéntes és ossz étel karácsonykor a hajléktalanoknak.Ne fordúlj el,hanem nézz a szemükbe ,és

add remegő kezükbe a tál forró levest.

Mindjárt rájössz majd,hogy az életedből nem a társ hiányzik,hanem a megelégedettség.

... de igen, aki magányosnak érzi magát, arra rá van írni... sajnos. Ha nem tudod egyedül felépíteni az életed, az azt jelenti, hogy arra vársz, hogy valaki felépítse. Bocs, hogy ezt írom. Azokhoz az emberekhez "társulnak" szívesen, akik elégedettek és boldogságot sugároznak... Tudom, hogy így van... én is voltam szenvedő... aztán először játszottam, hogy boldog vagyok, megkerestem, sőt észrevettem az apró örömöket, volt hobbim, ami emberekhez, társasághoz kötött... és egyszer csak észrevettem, hogy immár kiválaszthatom, hogy kivel akarom megosztani a boldogságomat... nem a magányomat, a szomorúságomat. Ki az aki még az én egyedül is tartalmas életemhez hozzá tud tenni... megtaláltam... és vele töltöm ezt a karácsonyt is... De mondom, volt másképp is...

Ezt a karácsonyt pedig tedd színessé és örömtelivé azoknak, akiket szeretsz és számítanak a szeretetedre... kezdd ezzel ... a gyerekeid... a szüleid... vagy nemtom.

A legfontosabbak, a gyerekeid veled vannak, igy hogyan lehetsz maganyos? Mas mindent megadna azert, hogy a sajat gyereke(i)vel lehessen.

Ha az ember magaban nem tud boldog lenni, egy ferfi sem fogja boldogga tenni.

Mert az ember úgy is lehet magányos,hogy vannak körülötte.ÉN nem egyedűl szertnék felépíteni valamit

Nincs ám rám írva,hogy magányos vagyok.

Hogyan lehetsz magányos, ha gyermeked van? Én is elváltam már régen... és voltak ünnepek pár nélkül, csak a gyerekeimmel. Nem éreztem soha magányt, mert minden időszaknak, pillanatnak megvan a saját szépsége.... annak is, ha az ember egyedül van, és nyugodtan rákészülhet arrah, hogy majdan párja lesz. Mert arra is készülni kell... felépíteni egy saját életet, amiben boldog vagy... amibe majd "betalál" az a valaki, aki teljessé is teszi. A magányos lelkű embereket nem találják meg, azoktól elfordulnak!

Mekkorák a gyermekeid?