Magány karácsonykor (beszélgetős fórum)

... pont ennyi idősen váltam el két gyermekkel (3 és 6 évesek)! Utána a legszebb évek következtek.... annyira nyitva volt minden... a gyerekeim a legkiegyensúlyozottab, legnyugisabb gyerekek voltak az iskolában/óvodában (nem akarták elhinni, hogy elvált szülők gyerekei), beiratkoztam főiskolára... 18-60 éves korig minden férfi 30-as nőre vágyik. ... a legenergikusabb évek... kis idő és rájössz, és akkor majd írj, hogy igazam volt! :o)

Sok boldogságot Neked!

Mintha pár éve én irtam volna.....

két hónap híján 10évet voltunk együtt és abból 5 év házasság volt...25 éves voltam,de csak egy másfél éves fiunk volt,nem kettő gyerek...

és egy nap bejelentette hogy amint talál albérletet,költözik,mert nem biztos abban hogy velünk akar élni...ennyi volt az indok....és elment szeptember végén...emlékszem decemberben hogy utáltam az utcán lenni és mennyire gyűlöltem az embereket akik mosolyogva sétáltak,többnyire nem egyedül.......

túléltem,bár csak én tudom mennyit sirtam...azótta akkor másfél évesem 6 és fél,valamint van egy 3fél éves picim,és egy szerető párom....

Friss még a dolog nagyon Neked... ez azért van. Én már 10 év távlatából nézek a válásomra, és arra, hogy megcsaltak, átvertek... és úgy nézhetek vissza, hogy hjééééé, én boldog és teljes életet élek, Ő pedig még mindig virágról virágra (50 évesen), és persze ezzel a mentalitással még kisgyermeke is lett.

Bizony, hogy úgy van, hogy az idő minden sebet begyógyít, csak akkor amikor benn vagyunk, akkor ez olyan hihetetlennek tűnik. Valóban az van, hogy kicsit meghal az ember... a jövő útja, amit olyan tartalmasnak képzelt, egyszerre csak kiürül. De hidd el, újra meg fog telítődni. Úgymond ez az élet rendje! Sírhatnék most veletek, hogy hjaj de rossz, hjaj de szörnyű, de szeretném ha tudnátok, hogy lesz továbblépés...és így töltsétek a karácsonyt is, hogy próbáljatok kihozni minél többet az egyedüllétből, mert néha ez is jó. Szerintem nagyon fiatalok vagytok, Te is és csillagom is... azért majd egy év múlva is írjatok ide, ha nem felejtitek el... ;)

... nos igen, és ez a tűréshatár úgy gondolom, normális esetben ott kezdődik, hogy a pasi már máshoz tartozik. Ha mégsem olyan erős az odatartozás érzése, akkor lép... de itt úgy tűnik máshoz tartozik. Attól kezdve pedig már szerintem nem szerelemnek hívják a "dolgot"....

Azért írtam egyébként, hogy határozottan lépjen, mert én pl. jártam így, hogy bumm, elvágtam a dolgot, és kőkeményen kimondtam, hogy itt és nem tovább.... 2 hónapot várt a férfiember, hogy hátha meggondolom magam... nem tettem...utána már ott hagyott volna azonnal csapot-papot... de akkor már nem kellett. Kell, hogy szeressenek bennünket, de aki igazán szeret, az nem bánt... az nem viseli el, ha könnyezünk... ha szenvedünk... akkor ez a férfi szereti csillagom-at? Ugye nem? ... háááát akkor?

Ha ezt tenné ,akkor nem lenne szerelmes,hanem csak az eszével gondolkodna,szerintem.

Persze,azért mindig van egy tűréshatár,ami után ,hiába a szerelem,inkább lemond róla az ember és fájó szívvel más útra kényszerül.

... csillagom! :o)

Azt gondolom, hogy igaziból az egyedülléttől félsz, pedig az jó... néha.

Jól értem, hogy 3 éve tart a kapcsolatod ezzel a férfival? ... és ennyi idő alatt nem találta meg a megoldást arra, hogy együtt élhessetek? Erre mondaná a párom, hogy "Királylány, hány éves is vagy?" "... aha, és még hiszel a mesékben?"

Mit tegyél? Küldd el a francba a legszebb mosolyoddal... mondd meg neki, hogy bocsika, de vagy Te annyira jó nő, hogy "saját pasit" érdemelj! Aztán, ha kellesz neki, akkor ott hagy csapot-papot és rohan hozzád, ha pedig nem, akkor majd jön valaki más, aki egyértelműen tudja, hogy CSAK Téged akar! :o)

A szerelmed családos??

ha egin, egy tuti tipp:

-ne vakítson el a rózsaszín szerelem

-nagyvalószínűséggel, nem hagyja a családját

-óvd meg a tieid egy esetleges csalódástól

...-pláne magad....

Kedves Net és Camea.

Ne haragudjatok rám de én akkora hülye vagyok találkoztam vele na ná,hogy le is .....

Nagyon szeretem és nagyon gyülölöm az érzést,hogy nem lehetek vele.Viszont azt is tudom,hogy nem vagyok arra képes,hogy hetente egyszer vagy kétszer találkozzam vele és ennyi.Azt mondja keresi a megoldást arra,hogy együtt élhessünk de én annyira félek sőt rettegek.Nekem is van két gyerekem de nem tőle.Ezért is nehéz és mert három év az három év.Tudom mások több idő után is szétválnak de mellettem még soha senki nem tartott ki.Mindig mindent egyedűl kell kellett megoldanom mert hiába volt két férjem is azt hitték a gyerek nevelés egy napból áll és kész.Félek nagyon félek és megveszek nélküle.Pedig olyan zavaros minden de egyett tudok,hogy szeretem.MIt tegyek????????????

Annak idején engem is megcsalt a férjem, pedig szépen éltünk, két gyönyörű gyerekkel.... amikor konkrétan világossá vált, hogy megcsalt... egy csapásra elmúlt bennem a szerelem és a szeretet is. Mint amikor éles késsel elvágnak valamit. ... és nem kellett átmenet, hogy kiszeressek belőle... egy villanás volt. Utólag még saját magam számára is döbbenetes és ijesztő.

Nem vagyok már "picilyány", tehát voltam szerelmes és vagyok is, de most már tudom, hogy bár intenzíven vagyok benn egy szerelemben, képes vagyok arra, hogy addig szeressek, amíg a másiknak én kellek. A páromnak is azt mondtam, nem ŐT nem akarom elveszíteni, hanem az érzést, ami összefűz bennünket, és ezen "dolgozom", hogy az együttlét tartalmas és boldogságos legyen.... a szerelem pedig szerintem nem lehet egyirányú... az epekedés, a vágyakozás... az igen, de a szerelem nem. :o)

Szia!

Bocs, hogy bele kontárkodom,de tudom milyen amikor valaki reménytelenül szerelmes. Én idén vesztettem el a férjem mármint vigasztalta meg valaki de jó alaposan. Olyan jól sikerült a vigasztalás, hogy itt hagyott kettő kiskorú gyerekkel. Könyörögtem sőt sokszor meg alázkodtam szerintem de semmi nem tudom mi lesz velem mert reménytelenül szeretem. Régen én is azt mondtam hogy velem egy férfi sem csinál bolondot, de a szerelem az nagy úr és olyankor az ember nem tud józanul gondolkodni. Lehet hogy az idő segít sőt mindenki csak ezzel jön de egyenlőre én nem így látom. Igen én még mindig SZERELMES VAGYOK A FÉRJEMBE!!!!!!!

..hja, akkor csak hülye, döntésre képtelen.... vagy inkább másképp döntő pasi miatt... bocsi!

Hjaj, nehogy már emiatt tedd tönkre a napjaid... az ünneped! Egy férfi miatt! Gondolkodj már! Igaziból sajnállak, mert tudom, mit érzel... én is átmentem rajt valamikor, sőőőőt tuti nem csak én, hanem nagyon sokan még... de most meg már tudom, hogy ritka hüle voltam... és pár év múlva Te is így fogod gondolni... hidd el! Van valahol valaki, aki rád vár, Te pedig nem veszed észre, azért, mert olyan miatt görcsöl a szíved, az agyad, aki nem éri meg.... Egy éve múlva már mosolyogni fogsz az egészen.... "Ezen már holnap nevetni fogsz, tehát miért nem nevetsz rajta már ma?!" ;) Írj, írd ki magadból.... annak idején én is kisírtam a bánatom egy másik fórumon... én megkönnyebbültem és amúgy meg senki nem ismert, tehát nem dobálhatják utánam a butaságomat! :o)

Lányok!Voltatok már valakibe úgy szerelmesek,hogy bizonyos okok miatt nem lehetsz vele???

Hogy úgy marja a szivedet a bánat,hogy fizikailag is fáj????

Ez nagy igazság:

"Soha ne mondd,hogy soha!"

Saját bőrömön tapasztaltam!

A szerelem pedig egy sötét verem...:))

"Soha ne mondd ,hogy soha!"

Örök igazság.

A szerelem csodás dolog,még akkor is ,ha fáj:))

Szia!

Már leírtam valamelyik fórumban, nem tudom pontosan. Akkor kezdődött amikor megszületett a fiam, és kértem őket, hogy ne hétfőn jöjjenek,hanem szombaton babnézőbe. Császáros voltam,sokáig kórházban, stb. Hát, ez estt nekik rosszul,hogy ne szabályozzam a "látogatást". Ennyi nagy vonalakban. Lassan már túlteszem magam a dolgon. Próbáltam már nyitni feléjük, de semmi. Kicsit régimódi a felfogás. Apám szava szent, senkinek nem lehet más a véleménye, különben így jár,mint én.