Lejárt az időm? (beszélgetős fórum)

A gyerek semmikepp nem azert kerult szoba, mert mar mindenkinek van. Ez igazabol csak hatraltato tenyezo, legalabbis az en szempontombol. Amit az alvasrol irtal, nagyon megnyugtato :) En lennek a legboldogabb, ha velem is igy tortenne ;)

Eretlenseg? Hm. EN inkabb TULERETTNEK erzem magam, mint eretlennek... Es a parom komoly, felelosegteljes, ra 100%ban lehet szamitani. Velem van a problema, nem vele.

Betegsegek, igen. Ezt is jo hallani, hogy nem vagyok egyedul a felelmeimmel....

Szerintem amíg mindketten 1000 %-ig nem vagytok benne biztosak, várnék a babával. Sokáig azonban nem lehet. Csak azért, hogy elmondhassátok, h van gyereketek, mert minden barátnak, ismerösnek van már, nem kell gyereket szülni.

Ismerek nöket, akik szintén betegséggel vállaltak gyereket, nekik meg sem fordult a fejükben, hogy azért ne legyen, mert pl. fáj a derekuk, magas a vérnyomásuk, cukrosok, stb. A különbség az, hogy ök nagyon akartak babát! Valószínü te is veszélyeztett terhes lennél, de nem te lennél az egyetlen.

Alvás: én is nagy alvásigényü voltam, de ez egy gyerekkel automatikusan megváltozik. Nem esik nehezemre hajnalban kelni és valahogy jobban bírom a napot akkor is, ha csak keveset alszom.

Betegég: szerintem kortól függetlenül mindig lehet töle tartani. Természetesen én is féltem töle néha. De nem azért, mert már elmúltam 30.

Persze nem akarlak rábeszélni, ezt nektek kell eldönteni. Amennyire én látom, kor ide vagy oda, még nem vagytok rá érettek.

Szia!

Tudomasom van rola, ami elso lepes a megoldashoz/gyogyulashoz. Dolgozom rajta. Eppen ezert kerem a segitsegeteket :)

Kedves Barat,

igen, en is pontosan ebben remenykedem, hogy idovel megjon a kedv, es a hormonok is megteszik a maguket. A "varassal" csak az a gond, hogy a tendencia egyelore csokkeno: minel tovabb varok, annal kevesebb kedvem van hozza. Es 20 eves sem vagyok mar, hogy raszanhassak meg 10 evet, hatha megjon.

Hazassag: igen, szamomra fontos, es o ezt tudja is. Egy gyereknek apja legyen, es ne valaki, aki alairta az apasagi nyilatkozatot. Semmikeppen nem akarok hazassag elott meg teherbe sem esni. Ez meg megint egy olyan gond, ami onmagaba fordul vissza.

Az O szorgalmazasara az anyagiakra vonatkozott, mivel perpillanat az en keresetem igen gyatra, es a terhek nagyobbik resze az o vallat nyomja. Azt mondta, nem erdekes, eleget keres 3nak is, es nem szeretne oreg apuka lenni. Bocsi, elsore nem voltam eleg egyertelmu :)

Szia Amine :)

Igen igen, mindenki ezt mondja. Meg azt is, hogy 35 felett rizikos a terhesseg, es exponencialisan emelkedik a komplikaciok valoszinusege. 4 eve meg nekem is azt mondta a nogyogyasz, hogy a mehem egy tinie :) 3 hete meg szetvagdostak a mehnyakomat, rakgyanus sejtek miatt. Mennyit szamit az a par ev!

Hogy mitol felek es - nem irtozom, inkabb panikolok:

1. Pici korom ota nagy az alvasigenyem (anyu mondta) es egyben gyenge pontom is. Ez raadasul ujabban tarsul gyakori ejszakai alvaszavarral is.Ha kipihent vagyok, semmi nem fog rajtam. Ha viszont kialvatlan, rogton felborul az emesztesem (rosszullet, hanyas) es rekord ido alatt belazasodom, lebetegszem. Mi lesz, ha honapokig nem fogom tudni kialudni magam?

2. Komoly (10 fokos) kettos gerincferdulesem van (-> scoliosis). Az utobbi idoben rovid (1 oras) fizikai munka utan megfajdul a derekam, annyira, hogy a doki is befenyitett, h ne vigyem tulzasba. Hogy fogom viselni a terhesseget?? Nem fog ez artani a babanak?

Hozzateszem, a felsorolt nyavalyak ujkeletuek, 3-4 eve meg nem voltak komoly bajaim.

3. A legnyagyobb para a serult (szellemileg vagy fizikailag) gyerek. Es ennek az ido mulasaval egyre nagyobb az eselye :( Nem vennem a szivemre, hogy egy ilyet hozzak a vilagra. Akkor inkabb ne legyen.

Hogy a parom mennyire szeretne? Mersekelten, de o mindent mersekelten szeretne. O marcsak ilyen :) Mikor a tobbhonapos kifogassorolas utan egyszer rakerdeztem, hogy o megis mit gondol a gyerekvallalasrol, ugyanis soha nem mond semmit, kozolte, hogy felole mostazonnal nekiallhatunk :D:D Jol pofara estem :) Hat ennyire szeretne. Tudja a fene.

Sok nő írta már azt, hogy megváltozott a véleménye a gyermekvállalással kapcsolatban, ha te úgy gondolod, hogy nincs türelmed egy újszülött babához akkor várjál még és gondold át újra.

Ez a mondatod is elég furcsa nekem:

-Es mi meg eljegyezve sem vagyunk. . . -

ha számodra ennyire fontos

/én úgy értelmeztem ezt a mondatod, hogy nagyon fontos lenne neked/

az eljegyzés és az esküvő akkor addig ne szülj.

Ez a másik mondatod, szerintem megint azt sugallja, hogy te nem szeretnél igazán babát.

-Par honappal korabban megszuletett a dontes (az O szorgalmazasara): legyen gyerek-

Abba azért gondolj bele, hogy kihordani, megszülni, szoptatni csak te tudod, bármennyit is segít/segítene a párod a gondozás, nevelés nagy része a tiéd.

A helyedbe én újra és újra átgondolnám, hogy te akarod-e vagy "csak" ő szeretne gyereket, te pedig a kedvéért szülsz.

Hát...nem is tudom mit mondjak. Szerintem elkésve nem vagy, mondjuk inkább úgy, hogy benne vagy a korban. Sokan szülik az elsö babát 35- 40 között. Ha egészséges, fitt vagy, akkor semmi jelentösége, hogy pl. 38 évesen vagy 20 évesen szülsz. Ezt a nögyógyászom mondta. Én testileg ( 32 leszek, 5 hónapja szültem) 17 éves vagyok a dokim szerint :)

A gondom inkább az, hogy akarod-e. Furcsa valakitöl azt hallani, hogy így írtózik a terhességtöl és az elsö hónapoktól. Nekem gyönyörü terhességem, könnyü szülésem volt és egy csodálatos kisfiam. Azt hittem, az elsö hetek, hónapok nehezek lesznek, folyton álmos leszek, de NEM !

A párod nagyon szeretne babát? És te pontosan mitöl félsz?

Jaj-jaj!Komoly lelki problémákkal küzdesz,melyek a testi valódat is megmérgezték!

Én a helyedben felkeresnék egy pszichológust első körben,mert borzalmas sebek vannak benned!

Kedves Forumlatogatok,

kulonos problemaval fordulok hozzatok, es kivancsi vagyok a velemenyetekre/tapasztalataitokra. Megelt-e mar valaki hasonlot?

Rovidesen betoltom a 34-et. Kozel 5 eve, hogy kulfoldre koltoztem, eletet, es karriert kezdtem ujra a nullarol.

Soha nem voltam nagy babamanias, de 28 ev korul elkapott a "dili". Nagyon szerettem volna gyereket, es ez, ahogy az evek multak, 29, 30, csak erosodott. A fel eletemet odaadtam volna, hogy babam lehessen, de akkoriban nem volt sem parom, sem rendezett korulmenyek (pl. egeszsegugyi biztositas, lakas, stb.), ami lehetove tette volna a gyermekvallalast. Borzaszto idoszak volt. Ejszakankent sirogorcsokkel, ha a boltban belefutottam egy terhes nobe, megintcsak a siras kerulgetett... Totalis loosernek ereztem magam. Idokozben beiratkoztam egyetemre, es par honapra ra megismerkedtem a parommal, aki (felnott fejjel merem allitani) "almaim hercege". Lassan 2 eve vagyunk egyutt, en nemsokara lediplomalok, es hala az o szorgalmanak, anyagi gondjaink sincsenek. Vannak viszont mas problemak:

Az elmult egy ev alatt szepen lassan elment a kedvem a gyerekesditol :( Illetve, az ujszulottektol ment el. Egyszeruen nem erzem magam eleg fittnek es turelmesnek ahhoz, hogy egy ejjel-nappal ordito csecsemorol gondoskodjak. Nem, nem a gyerekektol ment el a kedvem ugy altalaban, egy 1-2 eves format szivesen bevallalnek :) Csakhat nem lehet atugrani 9 honap terhesseget es 1 ev szoptatast-pelenkazast...

Par honappal korabban megszuletett a dontes (az O szorgalmazasara): legyen gyerek. Jo. Abbahagytam a fogamzasgatlo szedeset, viszont menstruacio sehol, raadasul atipikus sejteket talaltak, nemreg volt egy kisebb mutetem, varom az eredmenyeket. Ugy tunik, meg honapokba beletelik, amig helyreall a hormonhaztartasom. Nekem, akinek SOHA nem voltak nogyogyaszati problemai!!! Lehet, hogy azert kezdodtek, mert nem estem teherbe akkor, amikor "itt volt az ideje"? Es ahogy telnek-mulnak a honapok, egyre inkabb elmegy a kedvem az egesztol. Ha fiatalabb lennek, azt mondanam, kivarom, amig megjon megint :) De azt hiszem, ebben a korban mar nem igazan engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy tul sokat filozofalok. Tudom, a baj valoszinuleg az en fejemben van :( igyekszem tul lenni rajta, de a teny, hogy a barati kor (fiatalabb) tagjai sorra hazasodtak es szulnek, nem igazan segit. Es mi meg eljegyezve sem vagyunk...