Lejárt az időm? (beszélgetős fórum)

Ez egy erdekes dolog, en kicsit utanaolvastam, mi az oka ennek a "tulerzekenysegnek". Azt talaltam, hogy az ebredest hormonok valtjak ki, amik a szemhejon keresztul a receptorokba erkezo feny hatasara kezdenek el termelodni, un. "ebreszto" hormonok (ha erdekel, kikereshetem a hivatalos nevet). Nos, ez esetben nem mindegy, hogy az ember vekony vagy vastagabb szemhejjal rendelkezik-e. Az enyem pl. vekony, ha nincs becsukva a zsalu, az elso fenysugarra kukorekolok, fuggetlenul attol, hogy mennyit aludtam elotte. Ugyanezert nem megy az alvas nappal se, gondolom en.

Masik dolog, a zajok. 15 eve fuldugoval alszom, mert kepes vagyok akar a sajat szuszogasomra (!) is felebredni, egyeb zajokrol ne is beszeljunk. Nem kell a zajnak hangosnak lennie, ha nincs siri csond, az alvasnak lottek. Es nappal ritkan van siri csond :) Nem beszelve arrol, hogy ha hirtelen ebredek, olyan gyilkos a hangulatom, hogy mindenki jobban teszi, ha menekul. Ez azert vicces, mert amugy egy bekes, higgadt embernek tartom magam, nem vagyok egy verekedos fajta :) De az alvas, nos, az a gyengem... Multkor szegeny macska bejott ejjel a haloba, es felugrott az agyra. Persze felebresztett. Csorikamat ugy hajitottam ki, hogy a laba sem erte a foldet.

A leggazabb a dologban, hogy a szitu evrol evre rosszabbodik, a toleranciakuszobom csokken. Bele se merek gondolni, milyen hazsartos oregasszony lesz belolem :))))

Vicces amugy, sokaknak totalis nonszensznek tunhet ez a tema, de aki jo alvo, est sosem fogja megerteni. Csak ne jojjonek az "azert nem tudsz aludni, mert nem vagy eleg faradt"-jellegu bolcsessegekkel, mert ezektol sikitok. Ezek az okosok gondolom meg sosem logtak a WCkagylo felett, es hanytak a kimerultsegtol.

Jahogy filmvilag. Ajjaj. Allam az allamban, oda meg konyvelonek se mennek :S Hat, remelem, megoldjatok hamar. Meztelenul reszegen :D Uristen. Ez mar a tragikomedia hatarat surolja. Az, hogy a stab tobbi tagja egyertelmuen hiperstimulansokat fogyaszt alkalmankent, sajnos adott esetben nem sokat segit, csak mergelodhettek rajta - de minek. A vilag baromira igazsagtalan, de ez sajnos nem ujdonsag.

O, hugom es anyamek - anyu a szulesi alatt volt a legkipihentebb :))) Csakhogy o - szemben velem - a nap barmely szakaban kepes elaludni. Felelmetes. Kettonk kozul en voltam az, aki ket labon jaro hulla volt, amig a hugok kicsik voltak, nem o :) Oviba, majd iskolaba az ocsem vitte oket, szal anyu nem vitte tulzasba, ebbol a szempontbol legalabbis. A nappal alvas remek dolog, ha az ember kepes ra. En csak 38 fokos laz felett :DDDD Fuggetlenul attol, mennyire vagyok faradt. Ha ki is maradt egy ejszaka, munka, tanulas, barmi miatt, akkor kimaradt az egesz masnap is, kb este 7-8ig, akkor tudtam vegre elaludni (es ilyankor alszom egyhuzamban 12 orat). Amugy alapbol nehezen alszom el, es nehezen is kelek, ez a napi kinkeserv az eletem resze, sajnos. Amugy nem tudom, mikor volt maskent, nekem mar a nagymamam is dolgozott napi 8 oraban, raadasul segitseg nelkul - vitte magaval az anyamat az osztalyba, ahol tanitott :) No, nem is vallalt tobbet, csak egyet. A nagymamat egy vegtelenul okos, bolcs, felelosegteljes asszonynak tartom, akitol az ember csak jot tanulhat. Barcsak az anyam is olyan lett volna, mint o..

Meg szerintem felejtstd el a hugaidat. Én is emlékszem még az öcsém gyerekkorára, de azért mi már más generáció vagyunk, aminek van jóócskán hátránya, de azért előnye is... Tökre semminek nem kell úgy történnie, lehet jobban csinálni, vagy lazábban a dolgokat. A mi anyáink korosztálya csomó dolgot még nagyanyáink gondosságával akart csinálni, közben pedig már a napi 8 órás meló+gyerekek malmában jártak. Ezért érezték magukat mindig szarul, ezért alakult ki a fáradt-dagadt-munkából hazarohanő magyar nő képe... Erre tényleg nincs szükség..

Alvás: hát, attól én is féltem, akkor már mögöttem volt 5 év kéttannyelvű, meg három év műegyetem átéjszakázva úgy, hogy ez nekem gyárilag nehezen megy. Ennek ellenére az elsővel még úgy-ahogy bírtam, ami nagyon gáz volt, amikor két évre rá Feri született. No az igen, az határeset volt..

Most Árpival is féltem ettől, viszont őt tudtam szoptatni. Őt már nem pelenkáztam éjszaka, mint a többieket, kb. kétszer sírt fel éjjel, akkor mellre tettem, és már közben visszaaludt... Igazából ez babafüggő, de azért egyet túl lehet élni. Az unokaöcsém mindig is átaludta az éjszakát... Ilyen baba is van.. Meg hát az a helyzet, hogy nappal is le kell feküdni aludni, mert a szervezetünknek szüksége van rá... Ezt nem szabad szégyelni, és senkinek a nagyzoló véleményére nem szabad adni..

Ma reggel már állítólag arra ment be a férjem, hogy ők állítólag tegnap részegen meztelenül szaladgáltak, és törték szét a gyárban a berendezést... No erre már én is sírvafakadtam itthon..

A perelés sajna itt nem segít, sőt, csak magunk alatt vágjuk a fát, mert a filmvilág sajátos szabályok szerint működik... Egyébként elsőre nekem is jutott eszembe.. Már tudják, ki terjesztette el ezt, valami jelentéktelen varrólányka.. Állítólag már ő is mondta, hogy kicsit szarul érzi magát emiatt.. Szegényke.. Egyébként annyi a dolog valóságalapja, hogy ők napi 12 órát dolgoznak, és a kérdéses napon nem volt bent kaja. Lementek a faluba egy pizzériába enni, és ott rendeltek egy pohár!! sört a pizzához. Ezt történetesen a férjem nem itta meg, mert soká hozták a pizzát, és időre vissza akart érni.. De még ha meg is itta volna... Ugyanmár! Aztán délután meg megszondáztatták őket. Mit tesz isten, elromlott a szonda... Így lehetősége se volt arra, hogy tisztázza magát a férreértés alól. Bár az szerintem szemre is feltűnik bárkinek, hogy valaki seggrészeg-e... A többit meg hagyjuk, mert a földigivós partik után a rendezőtől a berendezőkig mindenki igen tág pupillákkal járkál még másnap délben is...

Na ez milyen patkany dolog! En siman beperelnem oket ragalmazasert. *Moncsa szigoru, es tulteng benne az igazsagerzet*

Tenyleg gondoljatok meg, nem viccelek. Mar csak azert sem becsuletes eljaras a munkaltato reszerol, mert ha azert kuldik el, mert nincs ra penz, akkor nehany honapig kapja a munkanelkuli jarulekot; ha meg onhibajabol, akkor nem. Csak azt nem ertem, hogy ez a cegnek miert faj. Nade, hozzaallas jo, a problemak azert vannak, hogy megoldjuk oket. Lehet, hogy hosszu tavon igy jartok jobban, sosem tudhatod.

Hja, gyerek temajaban ujfent csak annyit, hogy ugy legyen, ahogy mondod :) A problemaktol, varatlan helyzetektol nem felek, abbol mar annyi volt az eletemben, hogy rutinbol esek neki a megoldasnak :) Inkabb a fizikai megterheles, megszakitott alvas (ez a halalom), ezek aggasztanak. Ami a nevelest illeti, volt szerencsem gyakorolni a hugokon, es merem allitani, hogy jo vagyok benne :D Csak ugye ennek elofeltetele a verbalis kommunikacio, amit mint tudjuk, eleinte nemigen prezentalnak vereink. Nem hiszem, hogy akar mar az elsonel is tulzasokba esnek, leven szamomra meg a sajat gyerekem sem a vilag nyolcadik csodaja, foldreszallt angyal es miegyeb. Csak egy gyerek, semmi tobb, azzal a kulonbseggel, hogy adott esetben az en felelosegem, hogy ne legyen ehes es es ne kapjon kiutest az idejeben le nem cserelt pelenkatol. Tisztaban vagyok vele, hogy senki sem tokeletes, sot, sokakkal ellentetben fel is szoktam vallalni a hibaimat. Munka teruleten rendelkezem eleg sok tapasztalattal ezen a teren, es nem latom okat, hogy ez a maganeletben maskent legyen. Persze, legyunk flexibilisek, sot. Csak ha a flexibilitas kimerul abban, hogy legyek rugalmas az alvas teren, haaaaaaat, nem tudom, ehhez mit szol a szervezetem :D Perpillanat eleg rosszul turi az effele kikepzest.

Ferjemben maximalisan megbizom, ha nem igy lenne, nem mentem volna hozza felesegul. O egy igazi tars, irhattam volna csupa nagy betuvel is, mert az. Partner es tamasz joban es rosszban, komoly dolgok teren es csinytevesben egyarant :) Jobbat nem is kivanhatnek magamnak. Ha valakivel gond van, az nem o, hanem en. Megjegyzem, mar tole is megkaptam, hogy mi lenne, ha vegre felfognam, hogy a problemak megoldasahoz ketten vagyunk, es nem kell mindent magamnak egyedul megoldani... ezt meg egyelore "szokom", mint cigany a szantast...

Nem is maga az volt a gáz, hogy vége a melónak, mert egy hónap lett volna még belőle. Bár a pénz se mindegy nyilván. A tragédia az, hogy őt, és négy társát azzal a váddal rúgták ki, hogy italoztak a munkahelyen... Egy olyan helyen történt mindez, ahol a társaság 40%-a drogozik, a vezetésből is, a férfiak 60%-a homokos, és két hetente van magunkat a sárga földig ivós party, ahova persze mi sohase mentünk el, és két hete még ezért szólták meg... Szóval koholt vádak alapján rúgták ki azután, miután azt elismerték, hogy a szakmailag támasztott elvárásokat messze túlteljesíti.. Mert mi ilyen hülye fajták vagyunk, hogy apait-anyait beleadunk.. És azért itt magyarországon azzal kirúgattatni valahonnan, hogy részeges vagy, azért elég gáz, valójában sohase mosod le a gyanút magadról...

Egyébként most dobtam ki 2 üveg sört itthon, mert LEJÁRTAK!! Anyámék hozták még 3 hónapja Árpi keresztelőjére.. Szóval ennyit a nagy italozásról..

Nagyon magunk alatt vagyunk mi, kis érzékeny lelkek. Mert ha azt mondják, hogy figyu: nincs több pénz téged fizetni, köszönjük eddigi áldozatos munkádat,- akkor ugyanúgy megszabadulnak tőlünk, csak éppen nem aláznak meg.. Ez az, amit én sohase fogok megérteni..

Az egyebekről: az a helyzet, hogy annak semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen lesz az anyaságod, hogy éppen most idegesít-e a gyerek közelsége, vagy szereted, vagy nem. Egyszerűen a sajátod egész más, és a természet gondoskodik egy olyan folyamatról, hogy ez tök normális legyen a szülő nő számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fárasztó, vagy megerőltető, mert általában az, csak mégis normális. Ez az a kategória, amit nem lehet előre érezni, tudni, kiszámolni, csak van, és kész.. Ez pont olyan, mint ahogy azt se tudod, milyen jelleme lesz, kire fog hasonlítani, meg ilyeneket.. Kell az életben előre tervezni, ez nem vitás, de azért néha muszáj az Istennek is helyet hagyni. Ma, amikor mindenütt, az épületek tervezésétől a vállalatirányítási rendszereken át az egyéni karrierig a flexibilitás képességét hangsúlyozzák, nem tudom, miért pont a saját magánéletünkben félünk ettől ennyire.. Szerintem kár ettől ennyire félni, mert ettől szép az élet, ettől megy fel kellően az adrenalin...

Pl. a mostani helyzetünkben is már rögtön agyalok, e-mailezek, szerzem a melót az embernek is, meg magamnak is, élvezem, hogy meg kell oldani az életet... Az más kérdés, hogy a "göciség", meg az emberekben való csalódás rosszul esik..

Az meg, hogy Te mit szeretnél, igazából Te tudod, és szerintem engedd meg magadnak azt, hogy úgy dönts, ahogy valóban szeretnél, szeretnétek a férjeddel. Ha bíztatást vársz, akkor csak azt tudom mondani, hogy a Te intellektusoddal nem hiszem, hogy sok olyan gond lenne, amit előbb-utóbb ne tudnál megoldani.. Meg azért kicsit bízzál a férjedben is... Meg talán azt kéne elfogadnod, hogy az életben nem mindig minden van percre úgy, mint ahogy szeretnénk, de ettől még lehet nagyon jó.. Hiszen maga az élet is az.. A pszichológusok is azt mondogatják manapság, hogy nem "nagyon jónak", hanem "elég jónak" kell lenni. Talán azért, mert az előbbi automatikusan magában hordozza a bukást, az elégedetlenséget..

Ami meg a fizikai tapasztalatot illeti: meg tudom oldani, hogy a gyerek aludjon, ha éppen este együtt szeretnénk lenni, lazábban osztom az időmet, és pihenek, ha érzem, hogy fáradt lennék este, meg ilyenek. Az első gyereknél úgy érzi az ember az elején, hogy minden egyes másodperce le van kötve, és ilyenkor nem szokott jutni idő, meg energia a férjre. Később meg tapasztalatot szerzel, rájössz, mi a fontos, mi nem, meg egyszerűen ügyesebb leszel.. Mint ahogy egy számítógépes játékban is sokadszorra jutsz csak el a magasabb szintre... Erre gondoltam..

Fuha, sajnalom :((( Nagyon nem lehet igy konnyu... Remelem, hamar talal valami jot, mar csak a csalad miatt is, ami nagy feleloseg.

40-45 evre elso szulest kitolni butasag, ugyanakkora, mint tul koran szulni. Bar, elobbinek altalaban a gyerek issza meg a levet artatlanul, ami a rosszabbik eset. Nalam sem az anyagiak volt a gond, hanem a stabil partner hianya. Korabbra meg nem is tudnek mas indokot felhozni, mint hogy egyszeruen nem ereztem magam erettnek hozza, hogy egy gyerekrol gondoskodjak, nem volt hozza se kedvem, se turelmem, se semmi. Nem is erzem ugy, hogy nagyon magyarazkodnom kene emiatt, igy volt es kesz. Mint irtam volt, most meg MAR nem erzem magam hozza eleg turelmesnek, fittnek, stb. A barataink 3-4 eves forma kolkeivel elvagyok, mint a befott, de a csecsemoktol sikitva menekulok. Hat ilyen ez.

Hiaba mondjak amugy sokan, hogy a penz nem boldogit, es jonnek kulonfele hasonlo kozhelyekkel, en ezzel nem ertek egyet. Szeretettel nem lehet betomni egy gyerek szajat, nem lehet belole se cipot venni, se tandijat fizetni. Sokak allaspontja, hogy majd megleszunk valahogy; persze, OK majd meglesznek valahogy, de mit szol ehhez a gyerek?! Mit szol vajon az a tehetseges, okos kislany a "majd megleszunk"-hoz, aki nem mehetett egyetemre, mert egeszsegugyben dolgozik mindket szulo, es a napi betevore alig telik? Megmondom, mit: soha nem fogja megbocsatani a szulokbe, hogy elcsesztek az eletet. Ebbe persze a sok nagyokos nem gondol bele...

A "mi"-t illetoleg nem igazan ertem a hozzaszolasod. ""elengedni magam", annyira szívből anya lenni" - ez most tobb torodest jelent a ferjjel es kevesebbet a gyerekkel, vagy forditva? "fizikailag olyan tapasztalt, hogy ez ne menjen a "férj" rovására" - ez sem teljesen vilagos...

Értem a problémádat.

Azért is érdekes ez, mert sokan nem értik, hogy miért is lehet baj esetleg 40-45 éves korig kitolni az első gyerek vállalását. (És itt most ne a szélsőséges indokokra gondoljunk, hanem a "csak úgy"-ra). Pedig elvileg ugye akkorra minden összeállt, pénz, kiélés, megélés, férj megismerése, meg minden. Meg persze, hogy lehet akkor is gyerekezni, meg boldognak lenni egyéb mdon is, én ezt nem is kétlem... Csak valahogy mégse akkorra való ez igazán, és tényleg talán csak azért, mert valahogy az ember akkor már egy másik szakasznál jár. Bár pont ugyanezért lehet, hogy valaki másképpen érik, és akkor jutott el ahhoz a szakaszhoz. Szóval ezért ítélni nem lehet ebben, legfeljebb általánosságokban beszélni arról, ami a többségre, meg a társadalmi szintre igaz..

Szerintem az utóbbi 30-50 évben olyan szinten felpörögrtek a társadalmi, én-képi, meg önzőségi-szint változások, hogy ezt a lelkünk már nem képes követni. Ezért nem árt néha megállni, és elgondolkozni azon, hogy hogyan is volt ez az elmúlt 10000 évben.. Persze, hogy sokminden más, de azért alapvetően mégse más. És ezt ciki egy átpörgött fél élet után elismerni, és utána változtatni, vagy egyátalán elkezdeni kérdezni.. (Ez utóbbit nem Rád értettem, vagy a negatív kicsengését legalábbis nem.)

Ami meg a "mi"-t illeti: Ebben az anyasági dologban is van egy változás. Én igazából a 3. gyerekemmel tudtam már annyira "elengedni magam", annyira szívből anya lenni. Ez nem azt jelenti, hogy az elsőket nem imádtam volna, csak nekem ehhez is több idő kellett. Csak akkor meg már voltam fizikailag olyan tapasztalt, hogy ez ne menjen a "férj" rovására.. Vagy legalábbis ne nagyon..

Ja, egyébként most hívott fel, hogy kirúgták a munkahelyéről.. Na ennyit az előre tervezgetésről, meg biztos életről... Facca.

Szerintem is, a valtozas, amirol beszelsz, nem gyerek- hanem emberfuggo. Pontosan ugy van, ahogy mondod, "egyfajta változás zajlik magával a korral, " - pont ez az, ami miatt nyitottam ezt a forumot.

Vegigmentem a fazisokon, huszonevesen a karrierista-bulizoson, huszonvege-harminc eleje a csaladalapitoson (csak ugye akkor nem volt ra lehetoseg sajnos), es ugy erzem, hogy ez a fazis elmult, most mar lelkileg egy harmadk, csaladozos fazisban vagyok, de mivel ez "fizikailag" nem valosult meg, osszeutkozesbe kerult a valos allapot a lelki fejlettseggel. Ezt az ellentmondast probalom kibeszelni, feloldani, egyelore nem sok sikerrel.

Korkulonbseg: persze, kisgyerek kevesbe fogja fel, hogy miert log a kicsi folyton a maman, de reszesul abban az aldasban, hogy nem emlekszik ra; mig a nagyobb annal inkabb, es ezek az emlekek ritkan kellemesek. Felreertes ne essek, imadom a hugaimat, halas vagyok a sorsnak, hogy leteznek.

Elcseszesrol jut eszembe, atfutottam multkor egy szulestortenetet, es megakadt a szemem egy mondaton, miszerint a CSODA erkeztevel mar "nem EN voltam tobbe, hanem MI" - irja anyuka. Na az ilyenektol kapok gutat. Es a ferje, o nem "MI"?! O senki, csak egy tenyeszbika, vagy mi?! Ilyen hozzaallassal senki ne csodalkozzon, ha 1-2 ev mulva egyedul marad a gyerekkel. Pf.

A változást nem csak a gyerekezős dolgokra értettem. Azt hiszem, ha át akarok menni lelkizős-filozófusosba, akkor azt kellene mondanom, hogy egyfajta változás zajlik magával a korral, az idő telésével. A másik az anyaság, de annak is két része van, sőt talán három. Az egyik az, amikor megszüli az első gyerekét, a második az, amikor azzal szembesül, hogy ő egy külön lény, és önálló gondolatai vannak, a harmadik meg talán ennek valahogy a megélése. De aztán arra is rájöttem, hogy ezek a változások valahogy nem csak a gyerekezéshez kötődnek, hanem talán egy részük amúgy is megtörtént volna... Ennyit a filozófiáról, mert angoloznom kell, amíg alszanak..

Egyébként asszem, hogy nem lehet jól csinálni a korkülömbséget, mindennek, és mindenkinek megvan a keresztje. Ugyanazon megy ám át az is, akinek kis korkülömbséggel van tesója, sőt talán még durvábban, csak ő kevésbé emlékszik a negatívumokra... Szerintem ez lehet az oka a nagy korkülömbségesek negatív érzéseinek...

Nagy változás egy gyerek érkezése, az tuti, de el is lehet cseszni... az is biztos. Én ott szoktam látni a hibát, ha valamerre nagyon (tényleg nagyon) borul a dolog. Vagy ha túlontúl a baba kerül a középpontban, ha apukával nem foglalkoznak megfelelően, ha gázosan lusta az anya, ha túlzottan lelkiismeretes, ha tisztaságmániás, ha nagyon félti a munkáját, ha nagyon nem érdekli a munkája, ha nem bízik meg senki másban és nem mer kiszakadni, vagy épp ennek az ellentéte... Mint minden másban is, itt is "aurea mediocritas"...Ha már az "idegen beszédeknél" tartunk.. Persze mindenki részéről, apukáéról is, nagyszülőkéről is ez kell..

Egyébként nem is annyira az ember véleménye változik, csak lát karón varjút.. Még a saját magáén is...

Jahogy! Igy mar vilagosabb... foleg egyedul...

Hja, en sem ertem, miert baj az, ha valaki nem akar gyereket, sokan megis ugy tamadnak a child free nokre/ferfiakra, mintha kozveszelyes bunozok lennenek.

Sosem tudhatod, hogy tenyleg megvaltozott, vagy csak onmagat igazolja. Mennyi ilyen van! Meg magukat is meggyozik, hogy tenyleg igy gondoljak. Riasztonak tartom, hogy egyik vegletbol esett a masikba, tehat a bulizasbol a verkomoly csaladapa szerepbe; nem volt a nyugodt, koztes idoszak, amikor MAR nem bulizik, de MEG nem terhelik le a csaladi kotelessegek. Szerintem ez a resze az eletnek a legszebb, sajnalom azokat, akik kihagyjak...

Persze lehet, hogy az ismerosod a ritka kivetel, aki erositi a szabalyt.

Hja, latod, ez az amire en sem tudok mit mondani, leven nincs tapasztalatom "sajat" gyerekkel, csak azt tudom, a hugaim mennyire mentek az idegeimre babakent. Annak ellenere, hogy jelenleg nem tartom valoszinunek, nem is zarom ki annak a lehetoseget, hogy az en velemenyem is megvaltozik. Only time will tell :)

Erdekes amugy, vegeztem "felmerest" az ismerosi koromben (ferfiak-nok egyarant). Az eredmeny az, hogy 1) azok, akik egykek voltak, nagy csaladot akarnak, sok gyerekkel; 2) akiknek van (1 vagy tobb) testveruk, maguk is 1-2 gyereket akarnak; 3) azok, akiknek sokkal fiatalabb testveruk van (9-10 ev vagy tobb), vagy sikitofraszt kapnak a gyerek gondolatatol, vagy csak immel-ammal vallalnanak 1-et. Azt hiszem, itt van a kutya elasva...

ahh most van elegem az olajbogyovalogatasbol (es meg nincs vege :S

megyek inkabb, eldolok, holnap korankeles van...

majd irok mindkettotoknek, mert van egy hosszabb gondolatmenet, csak most keptelen vagyok ra :D

joccak, pusz

Pont nemrég hallottam egy ismerősömtől, aki 6 éve még el se tudta képzelni, hogy egy helységben tartózkodjon egy visító kölyökkel, na azt meg, hogy neki legyen még kevésbé. Aztán véletlenül jött a gólya. Most meg épp azt fejtegette valakiről, hogy nem akar gyereket, milyen dolog ez, hát az a legfontosabb a világon. Régen neki csak a buli, haverok, fanta, most meg csak az ovi, gyerek,stb.

Nem azért írom, mert MOncsa ilyen, csak hogy mennyit változik az ember véleménye 5-6 év alatt.

Ezt magamon is tapasztaltam, így van. Csak én még emlékszem én is milyen voltam és hogyan változtam, ezért nem szólok le másokat, mint az említett ismerősöm.

cijja :))) persze, hogy szabad csatlakozni :)

majd meg irok, csak ma szureteltuk le az olajbogyot, es szet kell valogatni vagy 35 kg-t, mit rakunk el enni (szepek, nagyok, nemkukacosak) es mi megy olajpresbe (kicsi, hibas) :)

na most jol beoffoltam a sajat topikomat LOL

Sziasztok!

Szurikáta jókat írsz!

Moncsa meg kedves hoxás ismerősöm!

Jókat mosolyogtam a csevelyen, hozzászólhatok-:)

Ez az a gondolkozás, vagy érzés, ami nálam némiképpen finomodott az idővel, az asszonyi léttel... Talán a Te nézőpontodból kicsit egyszerűsödik az ember, közelebb kerül "állati" önmagához... Én ezt tapasztaltam magamon. Talán ez azért van, mert már nem lehet tartani sokáig a szuperintellektuel vagyok, és a szuperanya vagyok képet, mert önmagától jelez a berendezés...

Ezt most még csak ellentmondásnak se gondold, mert teljesen értem, amit írsz, sőt éreztem is ilyet.. Persze, nyilván más bizonyos embereknek a hogy úgy mondjam szaporodása... Meg aztán az is, amikor eszedet, szívedet, lelkedet, furfangodat beleadod, plusz még önmagadat is azért meg kell egy jó szinten tartani...

Amit mos írok, megint csak tapasztalat, élmény, tehát nem ellenkezés...: Egy idő után az ember megsütheti az evolúcióját, meg az intellektusát... persze csakúgy, mint kizárólag az ösztöneit...

Érdekes lenne, Veled erről pl. 5 év múlva bszélgetni, mert ritka az olyan emeber, aki egyáltalán érti, hogy miről szól a téma... Nem kell, hogy egyetértsél, ennek nem az a lényege, csak kíváncsi vagyok, hogy ez másnál hogyan zajlik le...

Jaj lazíts már!!

Egész bitzi tök szupi volt az esküvőd!

Csak arra akartam viccesen célozni, hogy a kislányomnak milyen jól állt a fátyol, mintha igai menyasszony lett volna, és az ő esküvője lett volna.. És ő még csak 6 éves, tehát idejében kezdi a próbát...

A "legközelebbet" szintén a vicc kedvéért tettem zárójelbe.

Az ugyanis, aki a képen van, a lányom... Lehet, hogy ez nem volt világos, akkor bocsi...

Egyébként nekem secperc alatt lett az esküvőm megszervezve, 6 hós terhesen szeptember elejére úgy, hogy májusban még temettük a férjem 26 éves tesóját... Az élet nem mindig egyszerű. Egy héttel az esküvő előtt még nem volt ruhám.. Ehhez képest meg olyan lagzi lett, hogy azóta is emlegetik, fiatalok, meg az öregnéni rokonok egyaránt... Talán már megérdemeltük annyi baj után..

ooo, megneztem az adatlapod, de nem lattam tul sokat az eskuvobol, mmint hogy hogyan volt megszervezve...

vagy mar levetted a kepeket, elkestem?

jaes nem tervezek "legkozelebbet" :)

lehet hogy felreertettuk egymast: en maganak a ferjezmenetelnek a TENYET nem tartom nagy teljesitmenynek (ugyanigy a fogantatas tenyet sem). ferjhez menni barmelyik idiota tud. persze a ferjvalasztas megint mas lapra tartozik :)

Gratulalni akkor szoktam, ill. akkor erzem jogosnak akar elfogadni is, ha az illeto "kierdemli". Lehet gratulalni egy jo diplomavedeshez, egy izlesesen berendezett lakashoz, jol elvegzett munkahoz, kituno sportteljesitmenyhez, ilyenekre gondolok. Olyan dolgokra, amihez egy minimalis esz is kell :) Ettol vagyunk homo sapiens (allitolag legalabbis).

Nem mondom, hogy ferjhez menni nem "nagy dolog", mert igenis az, de semmikeppen sem tekintem "teljesitmenynek". Ez a kulonbseg.

Szerintem amugy ennek semmi koze a ferfiassaghoz vagy noiesseghez. Inkabb ahhoz, hogy az evolucio soran azzal emelkedtunk ki az allatok hosszu sorabol, hogy tobbre voltunk kepesek, mint enni-inni-aludni-szaporodni. Hogy kepesek voltunk ALKOTNI valami ujat.

Szia!

A teherbeesést nem kell mindjárt mindenki orrára kötni...

Viszont a gratuláció általában azoktól származik, akik már tudják azt, hogy azért nem is olyan kis dolog az..

Se a férjhezmenetel, se egy gyerek megfoganása.

Egyébként én is ilyen voltam, meg mi mai nők talán ilyenek vagyunk, hogy nehezen engedjük el kemény, nehezen megszerzett szinte férfias önmagunkat. Persze nem vagyunk egyformák, meg a pasik se, de én arra kezdek rájönni, hogy a pasik a nőket szeretik, és nem a férfias kutyulmányokat.. Bocs, ez nem kioktatás akart lenni, csak pont a minap mondta a férjem egy szerintem szép nőről, hogy szerinte nem az, mert nincs meg benne az, ami egy nőt azzá tesz... Pedig ő aztán nem szokott más nőkről beszélni...

Ami a magánsulit illeti: Ott csoportosulnak csak aztán az elszállt, ki ha én nem emberek, tenyérbemászó kölykeikkel együtt. Itt nálunk csak sok a barnagyerek, de még állítom, mindig jobbak, mint a csakazéngyerekemneklegyenjó emberkék... Kicsit legalább szembesül vele a lánykám, hogy nem mindenkit tejszínbe mártogatnak esténként...

Ami esetleg szóba jöhetett volna, az két egyházi suli volt. Egy katolikus, csak az messze volt, meg egy zsidó, abba meg nem mertünk belevágni, de már néha bánom...

:)))

Koszonom a gratulaciot, bar en a ferjhezmenetelt nem tartom nagy teljesitmenynek... Ugyanigy, ha valaha valaki gratulalni mer majdan a teherbeeseshez, na azt is elkuldom melegebb egtajakra. Gratulaljon a macskanak, az hat cicat fogant egyszerre :D

A ropke 2 honap alatt osszeszervezett eskuvohoz viszont mar lehet gratulalni, AZ teljesitmeny volt :DDD Fenyezem itt magam, dehat szervezesben jo vagyok, no. Az ember legyen tisztaban a (erosebb es gyengebb) kepessegeivel :))

Fu megszokas, na az folyamatban. Bemutatkozaskor nagyon figyelnem kell, es a "ferjem" kifejezesnel meg mindig elkap a rohogogorcs :)) Na de majd javul, idovel.

Csalad meg meg a jovo zeneje, persze mindenki meg van rola gyozodve, hogy jobban fogja csinalni. Egy biztos: a szuleim hibajat/hibait (mar) nem kovetem el, majd lesz masik hiba :) Ez van.

Suli: ne is mondd. Konkretan horror, es igen, a szulok teszik azza. Nem egy baratnom tanito/tanar, komoly sztorikat meselnek... Es hulye tanarokat is ismerek joparat, volt hozzajuk szerencsem nekik szervezett szeminariumokon. Csak azt nem ertem, hol lotte a diplomajat... Ahh, de ezen meg raerek idegeskedni :)

Vmi ertelmes magansuli nincs a kornyeketeken?