Lejárt az időm? (beszélgetés)

Gratulálok!!!

Asszony lettél!

Nem könnyű ezt megszokni. Én valahol élvezem, de néha még mindig küzdök a "járom" ellen.. DDD De végsősoron nagy kapaszkodó..

Hát igen, a család már csak ilyen. Tele problémával. Talán annyival jobb manapság, hogy már merünk beszélni róla. Aztán csak akkor lepődik meg igazán az ember, amiko megpróbálja jobban csinálni, és a végén nagyon nehezen megy, mert belefut ugyanazokba a nehézségekbe, amibe annak idején elejink is.. És az ember akkor kezd egy kicsit megbocsátani nekik, mert rájön, hogy nem is olyan egyszerű ez...

Persze, hogy jók lesznek az eredményeid, miért ne lennének... Most legalább lesz egy kis nyugi, tessék a todománnyal foglalkozni. Az is nagyon ki tud kapcsolni...

Suli az van... Bár manapság problémásabb az első osztály, mint az egyetem volt nekünk... Jaj de sok hüle ember van...Istenem!! Ott meg aztán nagyon koncentrálódnak a szülő elnevezésű állatfaj formájában... Már elnézést... Aztán manapság meg a tanárok se semmik. Idomulnak az előzőekhez...

Szia :)

Na jol eltuntem, bocsika, csak sok dolog volt. Eloszor eskuvo, aztan ugye naszut - 2 hetig nem voltam; vegul hazajoven meg a papirugyintezes meg az eskuvo utan hagyott kupi (rengeteg mosnivalo, rumli, ilyenek) rendberakasa... de mostmar itt :)

Amit a ferjed csaladjarol irsz, nos, sok mindenben magamra/magunkra ismerek... diploma temajaban foleg, es a kisebbsegi komplexusbol is picologusneni vakart ki (de en AKARTAM a valtozast, ugyhogy gyorsan ment)

Ocsem is evek ota tokol a diplomaval, ha igy folytatja, nemsokara megelozom ;)

Amugy kicsit kezdenek lenyugodni a kedelyek, remelem, meg par honap, es a papirugyek is rendben lesznek.

Penteken megyek nodokihoz kontrollra, remelem, jok lesznek az eredmenyek.

A heten meg ugyet intezek, aztan jovo hettol masszivan belevetem magam a tanulasba :) Ki akarok jaitani egy vizsgat (nem vagyok elegedett az eredmennyel), es be kell fejezni a diplomamunkat is.

Nalatok gondolom elkezdodott a suli, remelem, minden okesan zajlik :)

Kifejtem: Mindegyik nehezen találta meg a saját útját. Elvárás volt (lett volna) a diploma, de egyik sem tudott kitartóan teljesíteni, bár mindegyik nagyon okos gyerek, és azért jó családból valók, műveltek. A férjemnek pl. nagyon kisebbségi érzése van állandóan. A kisebbik sógorommal meg nem lehet megmaradni egy helyiségben három percnél tovább, mert megőrjít az állandó hencegése. De ez valahogy szerintem csak kiegyensúlyozatlanságra utal. Ő pl. 9. éve csinálja az építészkart, nem tudom, be fogja-e valaha fejezni...

A legidősebb sógorom meghalt 26 évesen. Nem mondom, hogy közvetlenül ez volt az oka, de szerintem ő is kiegyensúlyozatlan volt. Ő is inkább kisebbségi érzéssel küzdött...

Kezdenek azért felnőni a fiúk, idén már a legkisebb sógorom is megnősült. A család jót tesz nekik, mert azért a család szeretetét látták anyósoméktól, mégha voltak is negatív dolgok... Mostmár mindegyik elismert ember a munkájában, de azért minden nap nekem is el kell az uramnak mondani, hogy ő a legjobb....

Ami engem illet, nem gondolom, hogy kivétel lennék, sokat szenvedtem attól, hogy kevés az időm a gyerekekre. Talán azt csináltam másként, hogy az egyetemet ugyan nagyon fontosnak tartottam, viszont minden mást leadtam... Nem kerestem pénzt, megelégedtem a régi ruháimmal, nemigen jártunk el pénzt költeni, fodrászhoz, kozmetikushoz, meg ilyen helyekre... (Tudod: "Fárasztó sportág a pénzvadászat, pihenni közben nem lehet" /Hofi/)

Nyáron meg azért csak együtt voltunk három hónapig nyugiban. A se mindegy.

Most meg nagyon jó itthon lenni a harmadikkal. Nem is elsősorban őmiatta, hanem a két nagyobb miatt. Jó, hogy a sulija elején oda tudok rá figyelni, stb... Én most úgy látom, hogy nekünk jó volt ez így, de mindenkinek más az életútja, nem kell ebben egyetérteni. Mindenki a sajátját éli.

Az a fontos, hogy Te megtaláld a tiedet, és ne befolyásoljanak nagyon a szüleid esetlegesen elkövetett hibái...

Ennyi stressz igazan kell :))) jajj, nem akartam am szenvedo alanynak latszani, nem is vagyok az, igazabol (mint mar korabban irtam), eletemben eloszor vegre igazan boldog vagyok :)

Mit ertesz az alatt, hogy "Látszik is a férjeméken"? Kifejtened, ha nem titok?

Amugy abban egyetertek veled nagyonis, hogy senkinek nem jo, ha a szulok ugymond tulvallaljak magukat. Pont ezert vagyok ellene a korai gyerekszulesnek (bar ezt is mar kitargyaltuk), mert sztem a gyerekhez rengeteg ido kell, aminek elofeltetele egy anyagi biztonsag.

Tipikus peldaja, amikor egyik (immaron volt) csoporttarsnom sirankozott, hogy a munka es a suli mellett nem marad ideje a gyerekre. Rakerdeztem, hogy akkor minek szult, ha meg tervben volt az iskola??? Nalam diplomlas elott gyerek szoba se johetett. Nem lehet mindent egyszerre, szetszakad az ember lanya. De tudom, hogy neked errol is mas a velemenyed :)))) Amugy halkan megjegyeznem, hogy valoszinuleg te vagy a kivetel, aki erositi a szabalyt (mmint annak temajaban, hogy gyozted suit-melot-gyereket egyszerre)

Én Műegyetem Építészkart végeztem. Az az egyetlen, amelyik még olyanabb. Ész nem kell annyi, de idő mégtöbb... A "legnehezebb tárgyak" listájának első 10 helyén az anatómia 1-2 stb..ik váltogatják egymást az épületszerkezettan 1-2 satöbbikkel. Aztán jön valahol a közgáz mikro... Persze a legnehezebb itt a vizsgaalkalomra eső bukást jelenti...

Csak hogy vigasztaljalak anyukád miatt: még ma is azt mondják, hogy ha egy doktornő nem szül egyetem alatt, utána 15 évig nem is fog. Ma meg ez fokozottan igaz. Szakvizsga, pénztelenség, külföld, stb... Nem biztos, hogy rosszul tette, hogy megszült téged, mégha nemis volt hagyományos a kapcsolatotok.

Nekem tök normális szüleim voltak, mégse tudtak annyit velünk lenni, mint jó lett volna. Anyám bankban dolgozott, sokszor este 8-9-kor még egyedül ültünk otthon az öcsémmel. Apám akkoriban sokat volt beteg, kórházban is volt. Akkor én is haragudtam ezért. Viszont ma meg pontosan látom, hogy ha meg nem csinálja, akkor meg azért zekkenünk meg, mert nem tudtunk volna egy szobával nagyobb lakába menni, és mondjuk ez a pár évvel fiatalabb fiútesómmal igen érdekes lett volna... Az se egészséges állapot...

Szóval hidd el, tökéletes nem lesz soha... Ha meg igen, akkor meg attól zekken meg a gyerek. Anyósomék fent laknak a "hegyen". Ott több a narkós, problémás gyerek, mint itt a "cigánysoron"... Pedig nekik aztán mindenük megvan. Szerintem az a legrosszabb...

Igen, nagyon. Meg egyetemek kozott is van kulonbseg, anyu orvosit vegzett, az meg ugye arrol hirhedt, hogy a diakok orulnek, hogy lyuk van a ****, milyen maganelet, ugyan. Akkoriban legalabbis igy volt. Azt sem ertem, mikor volt egyaltalan ideje megismerkedni apuval :)

Arra meg manapsag nem erdemes varni, hogy szulok nyugdijba menjenek... elobb jon a klimax :))) Persze most rohogok, de ez inkabb szomoru, mint vicces.

Én is egyetem mellett szültem. Nagyon nehéz időszak volt, de azért ennyire nem volt dráma. Ugyanúgy elvittem reggel a bölcsibe a gyerekeket, mint a másik 100 szülő, aki dolgozni járt, és délután meg értük mentem. Utána én láttam el őket, és legfeljebb este (éjszaka) ültem még le dolgozni. Ha valami délutáni program volt, alkotóhét, stb, akkor velem voltak bent az egyetemen. A nagylányom nagyon imádta, látszik is rajta, hogy ott nőtt fel.

Persze leadások előtt volt 1-2 hét, hogy kellett a nagyiknak sokat segíteni, de egyébként még ők is dolgoztak, tehát nem építhettem erre...

Persze annyiban más volt régen, hogy nem lehetett tárgyanként haladni, meg többször csinálni egy tárgyat. Azért a diploma kézbekapása nekem is kilen év volt.

Nyilván ráér egyetem után szülni, nem is vitás. Mi már régen együtt voltunk, hiányzott már egy következő szintje a kapcsolatnak, azért vállaltuk el a harmadéven bejelentkező gyermeket. Most meg annak előnyét élvezem, hogy megvan a diploma is, meg a gyerekek is, és nem később töri félbe a "karriert" a gyerek. Jómagam a karrieren a szakmámban való tisztességes munkát értem, és nem valami vezető pozíciót. Ma már szerintem az se kis karrier...

Az emberem meg gyárilag ilyen. Mivel mindig ilyen volt, jogos reklamációnak helye nincs. Egyébként ebben meg a viszonylagos függetlenség a jó. Nem vagyunk egyformák, meg változunk is sokat. Álltólag apósom is ilyen volt, élete utolsó 10 évében meg szinte ki se ment a házból...

Koszonom Agnes. Bar az en esetemben semmifele karrierrol nem beszelhetunk, es muvesz sem vagyok :). Ferfinek persze lehet keson is gyereke, nem o hordja ki, nem o szoptatja, raer.

Mas kerdes ugye a gyerek szempontja, aki gyerekkorban/fiatalon marad (fel)arva. Szerintem ez nem "fair", a gyerekkel szemben.

Koszonom meg egyszer a jokivansagokat, neked is minden jot :)

Hu ne is mondd. Sot, a tervek borulasahoz nem kell gyerek, elegy az embor is, aki ugye nem lehet beteg, a teremtes koronaja, a draga. Iden szabadsagkezdeskor vasarnap reggel a hegyek helyett az ugyeletre autoztunk, mert bedagadt a feje :DDD lottek a szabinak. Mindegy, nem banom, csak o legyen rendben.

Pont az ilyen borulasok miatt van mindig talonban B meg C meg D terv :) Meggyorsitja a reakcioidot, nemegyszer mentett mar ki cikis helyzetekbol. Kicsit olyan ez, mint a sakk, nem? ;)

Anyu engem egyetem mellett szult, ezert ezt en eleve kizartam. Mi a feneert kell kapkodni, boven raert volna diploma utan. Ennek persze az lett az eredmenye, hogy a nagyszuleim neveltek fel. Lehet, jobb is igy :)

Napi 15 ora, az sok :( enyem szerencsere otthonulos, vegso esetben akar haza is hozza a munkat, hogy ne kelljen az irodaban ejszakazni, nem beszelve a hetvegekrol... nem irigyellek.

Sok művész akik ismertek ők is legtöbbször későn vállalnak családot, mert a karrierépítést tartják a legfontosabbnak itt van Kóbor János második gyermeke nem régiben született ő már közel van a hetvenhez életkorban és a kislánya még kiskorú akkor elmondhatná ő is magáról lejárt az időm?

Természetesen vannak kivételek. Biztatlak tégedet ne add fel a reményt első hozzászóló és szurkolok neked sikerüljön. Üdv.Ágnes

Az emböröm napi 15 órát van távol, vidéken dolgozik, hétvégén is. Heti egy szabadnapja van, az általában a vasárnap, és akkor általában megy a saját műhelyébe...

Én is mérnök vagyok, igaz "bölcsészmérnök", tehát nem gépész. Viszont igényem van nekem is arra, hogy azért mindennek meg legyen a lebonyolítása szervezve, mert máskülömben, pláne három gyerekkel tudnak borulni a dolgok.

Viszont pont arra tanít meg a család, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mindezt férre kell tudni tenni, mert van ami saját magunknál, sőt, még a szent rendszernél is fontosabb... Pl. egyszer szalmonellát kapott a kislányom, fél évig nem ürült ki belőle. No, addig se közösség, se bölcsi, se semmi. Ezen múlott az, hogy az akkori félévemet nem tudtam befejezni, rádásul már terhes voltam a másodikkal. A guta majd megütött, mert meg volt tervezve, minek kell még szülés előtt meglenni... De ettől még legközelebb ugyanúgy fel kell állítani a rendszert legközelebb is..

Viszont azt is be kell látni, hogy a diploma így is meglett, gyerek meggyógyult, a másik megszületett, és már jobbára nem is emlékszem az egészre, úgy kellett utánaszámolnom most, ahogy Neked írok róla..

A középsulis osztálytársaim meg rám sem ismertek osztálytalálkozón, azt mondták, hogy nagyon sok ment le az egómból, így már kezdek az elviselhető kategóriába átcsúszni. (Ne legyenek illúzióink: az elviselhetetlenből)

Az egyébként nem baj, ha az ember "körbenéz" héha, mert társas lény, és igenis a többiek állandó ítéletében élünk, sőt mitöbb saját helyünket, és önértékelésünket is ez alapján alakítjuk ki....

Ahh, ez mar affele mernokbetegseg, a "mindent racionalisan megertes, kielemzes"-re valo belso igeny :) Inkabb errol van szo, nem arrol, hogy hagynam magam befolyasolni masok velemenye irant. Ha viszont nagyritkan elakadok, mint most is, no akkor fordulok masokhoz, "kulsosok" objektiv velemenyet, meglatasat kutatva :) nagyon jo dolgokat irtatok, koszonom meg egyszer :)

Ugy gondolom, hogy az onmegismeres egy nagyon fontos, sot elengedhetetlen folyamat ahhoz, hogy egyreszt megismerjuk az embereket ugy altalaban, masreszt, hogy kituzhessuk a realis celjainkat, amik nem osszekeverendoek a vagyalmokkal...

Eskuvo szervezessel nagyon jol allok, ebbol is latszik, mennyire "biztosra meno" tipus vagyok. Szeretek mindent joelore elkesziteni, elintezni, soha nem az utolso pillanatban, a kapkodastol iszonyuan ideges tudok lenni :) Ez munkara es maganeletre egyarant ervenyes. De azert persze van meg munka, apro reszletek kidolgozasa. Jo lesz ez ;) Emborrel meg mindig annyit foglalkozom, amennyit igenyli. Szerencsere o is olyan tipus, akit lekotnek a sajat dolgai, es nem kell a nap 24 orajaban "szorakoztatni", volt mar ilyen pasim, falnak megyek az ilyenektol. Ez a kedvesem egyik remek tulajdonsaga :)

:DD

estere mar olyan faradt voltam, hogy beneztem, hogy az o postjara reagaltal :) igy mar vilagos ;)

Akkor meg élni kell az életet, hidd el, nem kell mindent intellektuális síkon megoldani. Nem kell mindent előre tudni, meg érezni.

Nem könnyű időszak ez, de esküvő után még gyereknélkül sem az. Ezt megúszni nemigen lehet. A kapcsolatokban mindig vannak változások. Itt lehet egy kis tudatos női praktikát bevetni, építkezni, stb...

Szerintem megéri.

Az is lehet, hogy kicsit túl sokat figyelsz arra, mit mond a világ, mit vár el. Szerintem foglalkozz magaddal - a szó jó értelmében. Nem vagy önző, csak tök normális. Még a Biblia is azt mondja, "úgy szeresd embertársad, mint önmagad." Nem várja el, hogy jobban... Szerintem az ilyen emberekből lenne jó anya, mert nem akarnak a gyerek életét élni, pont jó nekik a sajátjuk...

Most foglalkozz az esküvővel, meg az embörrel...

Nagyon jo es velos valasz, halas koszonet erte!

pontokba szedve:

Migren: most nincs, hala Istennek. Akkor jon elo, amikor gyerekvisitast hallok egy bizonyos frekvencian (es ok ezt valahogy nagyon jol eltalaljak). Kb. olyan a reakcio, mint masoknal a kreta csikorgasa a tablan. Minden idegszalam egnek all tole, aztan jon a fejgorcs.

Alvas: nem az a bajom, hogy tartani akarnam magam a "napirendhez", hanem hogy nem tudok visszaaludni. Volt egy ilyen idoszakom, hogy rendszeresen felvertek alvas kozben (kolesz), es rekord ido alatt belebetegedtem. Ejszaka nem hagytak aludni, nappal meg keptelen voltam, barmennyire ki voltam merulve.

Kilok: na ez aggaszt a legkevesbe :))) meg azt se bannam, ha felszednek parat, legalabb nem kellene tobbe gyerekosztalyon vasarolni :)))

NADE, mindez tulelheto, most jon a lenyeg!

"Amit viszont igen, az a férjem utáni vágy volt.", irod. Gyonyoruen megfogalmaztad, es szivembol szoltal! Igazabol egesz ido alatt ez motoszkal bennem, de nem tudtam ennyire jol megfogalmazni :) Pont errol van szo (es ezennel megvalaszolom a kerdesed is), hogy o az az ember, akit a vilagon a legjobban szeretek, akivel en le akarom elni az eletemet, ahogy a nagy konyvben meg van irva, joban-rosszban, akarmit hoz a sors. O az egyetlen "fix pont" az egesz erzelmi kavalkadban. Igazabol pont ez is benne van a dologban, tobbek kozt: soha eletemben nem voltam ilyen boldog, mint mellette, es ez mar annyira tokeletes, hogy csak rontani lehet rajta, javitani kotve hiszem. Ezert is felek a gyerekvallalastol, mert feltem a boldogsagomat. Igen, lehet, hogy onzo vagyok, mert sok-sok ev kuszkodes utan vegre megtalaltam a boldogsagomat, es ragaszkodom hozza... de gloria meg nem fenylik a fejem felett, ugyhogy ennyi luxust megengedek magamnak :)

Nem ereztel konkret gyerek utani vagyat? No, ez igazan megnyugtato. Ezek szerint megsem vagyok bolond :)))

Ugy gondolod tehat, hogy a parunk iranti mely tisztelet es szeretet elegendo alap a csaladalapitashoz? (Erzelmileg ertettuk a kerdest, az anyagiakat hagyjuk, azzal nincs gond).

A migrénem javult, terhesség alatt 2-3x kellett gyógyszert bevegyek, egyébként attól a gyereknek semmi baja nem lesz. Neked se.

A három gyerek alatt/után összesen 10 kg-ot fogytam, a sportra való igény magától beindult.

Alvás: az gáz. Azt én is szarul birom, mert előtte 10 évig a sulik miatt is sokat éjszakáztam. Egyébként meg ez úgy van, hogy ha valaki nem viszi túlzásba a kényeztetést, egy-egy jó éjszakai hiszti után tök jót lehet leggel aludni, és az ember elhiszi, hogy talán nem fog meghalni. Ez első gyereknél még túlélhető... Hát most nálunk úgy van, hogy éjszaka kettőkor a baba kelt föl, hajnali ötkor meg a fiam. Neki elég volt az alvás, monda. No akkor elmondtam egy hosszú összefüggő csúnya szavakból álló monológot, és ittam egy kávét. Az oviba meg közöltem, hogy nem megyek délbe a nagylányért. Azt nem tettem hozzá, hogy azért, mert aludni fogok...

Mártírt nem fogok magamból csinálni, amikor véletlenül alszanak a kölykök, akkor én is..

Többek között erre is írtam, hogy sokan maguk nehezítik meg saját maguk számára a gyerekezést... Mert pl. kitűzik maguknak, hogy ők aztán nem fekszenek le, mert... Már mé'ne?

Ami még erről eszembe jutott: én olyan konkrét gyerek utáni vágyat talán soha nem éreztem. Amit viszont igen, az a férjem utáni vágy volt. Valahogy kettőnk szerelméből "jönnek" ezek a gyerekek, és itt most nem csak az aktusra gondolok, hanem valami lelki háttérre is. Úgy tudunk izélni, olyan szerelemmel, meg bizalommal egymás iránt, hogyha nem védekezünk, tuti azonnal terhes leszek, és tuti, hogy megint gyerekezünk, és még örülünk is neki...

Pedig diplomás, a szakmáját, meg önmagukat szerető emberek vagyunk, nem ilyen műszentek..

Szóval (ne vedd magadra légyszi), de hogy szóval bizti ez a pasi kell neked, meg neki is Te?

A nyelvet harapna le ahahahah :D ez is nagyon oszinte volt, respect ;) En meg bevallalom, ezt is es a tetteimet, velemenyemet altalaban; ez is en vagyok, nem mindenkinek tetszik, de ilyen vagyok, nem kotelezo szeretni :)))

Hogy igy keszulnek lelkiekben az anyasagra? Hm, erdekes otlet. Gondolkodni fogok rajta, koszonom.

Eskuvo meg szeptember 17-en, igen :) szoljatok ti is a rendezoknek, hogy legyen aznap napos ido :DDD Koszonom a jokivansagokat ;)

UI: a hanyast es rosszulletet kifelejtettem a felsorolasbol :) de ez annyira egyertelmu, meg masok is "bevallaljak", elsiklottam felette :)

Mindenki gondol ilyenekre csak a legtöbb nő inkább a nyelvét harapná le, minthogy ezeket kimondja. Bevallani, leírni azt pedig végképp nem, talán még maguk előtt is letagadják, hogy volt ilyen gondolatuk is.

Én nagyon becsülöm benned ezt, hogy bevallod, leírod.

Ezekből gondolom én azt, hogy készülsz /lelkiekben/az anyaságra.

Persze azt, hogy ez így van-e egyedül csak te tudhatod.

Gyerekkel vagy gyerek nélkül én nagyon sok boldogságot kívánok.

Mikor lesz az esküvő? szeptember....?

@Szurikata & Barat:

Igen, ennek nagy a valoszinusege (a psziches meddosegnek mmint). Nem is a nagyobbacska gyerekektol tartok, hanem az addigi idoszaktol :) es attol is azert, mert mar most tul idosnek erzem magam hozza (persze, rengeteg ellenpelda van, de most egy erzesrol beszelek, es nem tudomanyos tenyekrol :)) Nyilvan lehetne gyerekem kesobb is, de a feltetelek rohamosan romlanak. Inkabb ilyesmi aggaszt, mint: hogy fogom fizikailag viselni a terhesseget, szoptatast, a szervezetem kiszipolyozasat? Hogy fogom viselni a megszakitott es nem-alvast? (perpillanat nagyon rosszul. Ha felebredek ejszaka, akkor annak annyi, nem tudok visszaaludni, es hulla vagyok egesz nap); Hogy fogja viselni a derekam az emelgetest? Es vegszora: hogy fogja a fejem (migrenem) viselni a gyerekvisitast? :D Hat, ilyen aggalyaim vannak. A felsorolt gondjaim 2-3 eve meg mind-mind nem leteztek. Gyerekezni is lett volna kedvem, nem ugy, mint most.

Hogy lehet ezen túllépni?

Ne Hoxázz, ne parázz...

Annyi marhaságot hallani (itt a hoxán is), meg mondvacsinált nehézséget a gyerekvállalásról... A felét se kell hozzá parázni... Meg nagyon hamar felnőnek ám... Mintha most született volna a lányom (6 éves), és már alig látom nyáron, megy az útjára. (Nagyik, táborok, barátnők...) Ők "csak" vendégek.

Tényleg úgy van, mint ahogy valaki írta itt: ha a lelked érett rá, akkor (ha nem védekezel), teherbe fogsz esni... Én még azt se mondom, hogy egy csapásra minden megváltozik, de azt igen, hogy a természet bizony kitalálta a receptet. Olyannyira, hogyha valami gát mégis van benned, nem is leszel terhes...

Pont azért meddő ma annyi nő lelki okokból...

Persze Neked azt kívánom, hogy ne meddő légy, hanem nyugodt, kiegyensúlyozott...

Az én férjemből hosszútávon nagyon sok jót hozott ki a gyerek, és sok lelki sebet gyógyított... Ezek persze mi vagyunk...

Még az is lehet, hogy meglepődnél ha elmondanád neki, hogy nem akarsz gyereket.

Volt már olyan, hogy a pasi nagy megkönnyebbüléssel jelentette ki, hogy ő sem akar, csak azért mondta, mert azt gondolta, hogy a nő szeretne gyereket.

Örülök, hogy jól vagy és annak is, hogy rendeződik a menzeszed.

Én nem gondolom rossz hírnek, hogy a véleményed nem változott. Sok nő van aki mindent megtenne egy gyerekért és sok aki azért, hogy ne legyen.

Semmivel nem vagy kevesebb vagy rosszabb attól, ha nem vágysz babára. Azért szülni pedig, mert a párod szeretne gyereket, nagyon meggondolandó. Éld a saját életed és ne az övét. Ha akarsz szülj, ha nem akkor pedig ne, de lelkiismereti gondot ne csinálj belőle.

szerintem ugy lepsz tul rajta, ha nem erolteteted, es nem koncentralsz arra, hogy mennyire nem akarsz babat. eljetek szerelemi eletet, ha teherbe esel, akkor ugyis valtozik minden. :)

ha nem, akkor meg minek parazni.

eld a mindennapjaidat, a tobbi kialakul. ember tervez, Isten vegez.