Lehet egy gyereket "túlszeretni"? (beszélgetés)

3 évesnél olyan értelemben lehet rosszul kimutatni a szeretetet talán, hogy a gyermeket nem annak tekintjük, aki: egy önálló személynek, akinek a nevelése ránk lett bízva, hanem bálványnak: útmutatás, csiszolgatás, a vadhajtások idejében történő gyengéd lemetszése helyett nem látjuk meg a nyilvánvaló gyenge oldalait, ezért nem is tudjuk jó irányba terelni őt, imádattal vesszük körül akkor is, amikor a szigornak és fegyelmezésnek, netalán büntetésnek lenne helye, stb.

Igen, lehet hibázni minden életkorban. Csak nem mindegy, hogy ez egy életformánk, vagy egyszer-egyszer forul elő, hiszen nem vagyunk tökéletesek.

Eszembe jut egy régi udvarlóm: 25 éves volt, szülei elváltak, ő az Anyukájával élt. Soha még csak arra sem kellett gondot fordítania, hogy reggelente kiválassza a ruháit, egy zsemlét nemigen vajazott meg magának, nem tudta, hogy a sárga csekkből melyik oldalt kapja majd vissza a postán, és egyáltalán, teljesen alkalmatlan volt az önálló, felnőtt életre. Cserébe tökéletesen egymásra hangolódtak az Anyukájával, utólag kb. ahhoz a harmóniához tudom hasonlítani, ami most a férjem és köztem van: egymás mondatát befejezni, stb.

Nekem ez elfogadhatatlan volt, de nem túlszeretésnek, még csak nem is kényeztetésnek nevezném, hanem a legjobb szándék ellenére is súlyos nevelési hibának, tudatosan vagy nem tudatosan, de az anyuka egy majdnem önállóan életképtelen fiút nevelt, hogy a maximumig elhúzza azt az idősazkot, amikor a fiának szüksége van rá.

Azóta megnősült és két kisgyereke van, és úgy tudom, anyukája a mai napig minden áldott nap ott van náluk....

azt kiemelném,hogy kisgyerekről beszélünk... :D közel 3 évesről.. :)

nem 30 éves "anyucipicifiáról" :D

Nem!

Amig szeretetről beszélünk és nem birtoklásról!

Túlszeretni lehetetlen. Ha ugyanazt értjük szeretet alatt: több, mint egy érzés, ezen felül nap mint nap meghozott döntések sorozata, amelyeknél mindig és mindenek felett a gyerek érdekeit nézzük. Az igazán okos szülő amikor csak lehet, az érdekek közül is a hosszú távú érdekeket helyezi az első helyre, útravalót ad a gyermekének, nem csak olcsó, gyors, kényelmes megoldásokat.

Ebben nem lehet túlzásba esni, márcsak azért sem, mert esendőek vagyunk, és hibázunk.

Cselekedetekben lehet túlozni, persze, lehet valamiről tévesen gondolkodni, és lehet néha gondolkodás nélkül, csak a szívünkre hallgatva tenni valamit. Ez sem bűn, mindenkivel előfordul.

mitől számit soknak, betegesnek?

bár szerintem ez egyéni elbírálás szerint változó...

A kérdés adott...

Szeretheti egy anya túlzottan a gyerekét? Már már betegesen?