Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Lehet jó szülő az az apa aki elhagyta első szülőtt gyerekét, nem foglalkozott vele évekig?! Akár az elsőszülőttnél, akár másik gyerekénél?! fórum

Lehet jó szülő az az apa aki elhagyta első szülőtt gyerekét, nem foglalkozott vele évekig?! Akár az elsőszülőttnél, akár másik gyerekénél?! (tudásbázis kérdés)


1 2 3
2015. ápr. 26. 12:14
Egyértelműen nem. Ha még kis korában nem is, de kamaszkorban érteni fogja a gyerek mi zajlik körülötte és felfogja az apja mit tett. Tapasztalat.
2014. jún. 16. 13:30
NEM
87. Zeusz33 (válaszként erre: 12. - 97c5294a47)
2010. júl. 13. 09:12
Sajnos ilyen ..... törvények vannak pedig szerintem szegény picurok lelke ilyenkor sérül igazán.Hirtelen a nagy semmiböl elöbukkan egy férfi aki apának mondja magát.Közben fogalma sincs mik egy apa kötelezetségei.Ilyenkor már könyü lehet csak bedugják egy szobába had jàtszon a másik gyermekkel.Holl voltak az átvirasztot éjszakákon meg stb?Ezen a törvényen kéne változtatni mert ügye az anyanák kötelezetségei vannak az apának meg jogai.Amikor picike volt,holl voltak a jogai?!!
86. mágnes74 (válaszként erre: 85. - Christa09)
2010. júl. 13. 07:03

Szia!

Nem lehet könnyű!

Ne félj, hogy ő lesz a jópofi, talán egy ideig, de a gyerekek hamar átlátnak az embereken, tudni fogja, hogy te vagy a biztonság.

2010. júl. 13. 07:00

Sziasztok!

Sírva olvasom a sorokat, én is féltem a kislányomat!! Apukája 1,5 hetet viselkedett úgy, mint egy igazi apa. Aztán rájött, hogy ő még élni akar, túl nagy a lekötöttség. Igaz mi nem terveztük a kislányomat. Ezért részeben megértem, de elhagyta a 3 hónapos kislányát, mondván így is lehet jó apa. Én neveljem fel, aztán majd ha viheti milyen jó lesz!!! Kislányom 4 hónapos lesz, tehát még messze van a 3év, amikor elviheti. De egyszer eljön és mivel nagyon felelőtlen ember rettegek, hogy akaratlanul is kárt tesz a kislányomban illetve attól, hogy mivel én nevelem a kislányomat, apuka majd jön és jópofizik vele, ő lesz a jó a kislányom szemében. Apuka most újra bulizik, iszik stb.

kalarina , te is írtad mennyire más a gyermeked, amikor hazajön az apjától... Érzelmileg ezt hogy éled meg? Nem tudom a te gyermeked apukája miért nem gondol bele a gyermek lelkivilágába. csak úgy elvitte egész napra rögtön elsőre?? Szegénykém, nem is tudta mi történhetett. Én úgy tudom törvényileg hozzászoktatás van 3 éves kortól, először 1-1 óra és fokozatosan lehet vinni. 5 éves kortól viheti éjszakára is.

2010. júl. 12. 17:51

Két hetente jön, ahogy minden más családban.


Nincs semmi különös, még mindig dillemázom ezen a témán. Most ha arany apánk meg is tér, akkor sem vagyok boldogabb, mert talán az új gyerek miatt van. Talán nála kezd el érezni valamit, és emiatt éled fel az én gyerekem iránt a törödés. Vagy az én gyerekem nagyobb, és emiatt kezd kialakulni benne, és akkor meg a másiknak kezdve ez. Sehogy sem jó ez. egyik gyerekre nézve sem.

83. nikletty (válaszként erre: 82. - 97c5294a47)
2010. júl. 10. 20:10

Szia


mizújs?


egyébként milyen gyakran viszik el a kicsit?


Hozzánk, ha minden igaz, egy hét múlva jönnek Párom gyerkőcei. Remélem elleszünk, meg mamájuknál is lesznek, mert mi meg közben a leendő családi fészket újítjuk, muszáj, s sok szabira nem lehet jönni egyszerre.


Jó hétvégét!

2010. júl. 7. 15:01

tudathasadás, skizofrénia :) kettős személyiség, sok színű ember.


Az biztos hogy elég jól el lehet az ilyen ember többedmagával az agyában :D

81. nikletty (válaszként erre: 79. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 12:32

:S

hát nem is tudom milyen jelzővel illetik az ilyen személyiséggel rendelkezőket... képmutató...?

Sajnálom.

80. nikletty (válaszként erre: 77. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 12:28

Ez attól függ szerintem hogy az adott pasi milyen érzelmes típus.

Lehet hogy soha fel sem merül benne semmi lelkiismeret-furdalás, de lehet, hogy igen, de elfojtja és nem akar maga sem tudomást venni róla, mert nem tud mit kezdeni vele, és a harmadik, ha ne tán örli is magát valaki - de szerintem ez pasikra annyira nem jellemző.


Páromnál a második volt, soha nem beszélt róla, míg egyszer csak beszélni kezdett, hogy bántja igazából (mondjuk a szitu alap más), hogy ő nem így nevelné őket (ezen részletek nem fontosak itt most), és fáj neki, hogy abban a kis időben nem tehet semmit... de el kell fogadnia így már a helyzetet...

Aztán olyat is mondott, hogy szeretne ugye ő is már velem babát nagyon, akinél majd tényleg apjának érezheti magát a hétköznapokban is, beleszólhat a nevelésbe stb, és nem csak szünetek jutnak, és hogy fél igen, hogy mi van ha ezért, majd azt érzi, hogy a mi gyerekünket jobban szereti majd (egyszerűen mert jobban a sajátjának érezheti majd), pedig ezt tudja nem lenne szabad, neki számára mind a gyermeke, de hogy olyan fura...


Nálunk az alapszitu az, hogy a gyerekek 2-3-4 éves korában elváltak a szülők, és azóta, mivel az anyuka az ország másik felébe ment az új pasival, így az iskolai szünetekben töltenek nálunk hosszabb időt (1-2-3hetet), mikor kisebbek voltak, akkor 2hetente hétvégén mehetett megnézni őket, és akkor még az ex valamiért nem engedte elhozni a mamához (nagyon nem bírták egymást az ex meg párom anyuja) sem őket... szerencsére ez megváltozott.


Sajnos az elválások révén szerintem nagyon ritka, hogy lehessen, igazi apa-gyermek kapcsolat, dehogy mégis milyenre sikerük, bizony az apukán és az új nőn múlik, feltéve, hogy az anyuka ebben támogatja is őket - és te ezt akarod látom, csak nem megy úgy, ahogy jobb is lehetne a kapcsolat.



.

79. 97c5294a47 (válaszként erre: 78. - Nikletty)
2010. júl. 7. 12:21

Szoktam a nővel beszélgetni, de mivel ő már eltervezte a dolgokat, így tök mindegy mit mondok. Ugy adja elő magát hogy adja alám a lovat, meg azt mondja amit hallani akarok, ami a reális. Aztán hogy mi történik ténylegesen az más tészta.

apukával is sokszor szoktam beszélgetni a gyerekkel kapcsolatban dolgokról, és akkor nekem ad igazat, aztán hazamegy és tök nem az történik amit mi megbeszéltünk.. gondolom a felesége megmagyarázza neki hogy az jó amit ő akar, és ezért az is van mindig. Apuka nem áll ki az érdekeiért, a gyerekéért stb. Egy papucs, a legnagyobb papucs a világon.

78. nikletty (válaszként erre: 76. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 12:16

szegény picike... hát tényleg kicsi volt ő még hogy hupsz elvigyék ...


sajnos ezt tapasztalom én is, hogy valakinek volt pl kistesója, és néha ő vigyázott rá, azt hiszi azonnal, hogy tudja, hogy mit kell... de az érezelmi részéről gőze sincs.


hát sajnálom úgy látom, hogy az új nő kicsit önfejűen gondolkozik, azt hiszi, ha így erőlteti magát, az a jó, és valószínűleg ő egy ilyen karakán személyiség... pedig inkább hagyni kell a kisgyereket, hogy szépen lassan összesimuljanak, összebarátkozzanak a közös programok révén... ha ezt folytatja, a pici odafogja neki vágni, hogy nem vagy anyám, apám... mégis csak túl misztifálja a csaj a szerepét... szerintem inkább egy barátkozó valakinek, beszélgetőnek kell lennie az újnak, és ne akarjon akkor túl anyáskodni felette... mert a kisgyerek erőltetetnek veszi úgyis, és csak még jobban elutasítja. Sajnos, ha az Apuka nem tesz semmit, nem tudom mennyire lehet barátságosabb a dolog, ha csak nem magától változik valami.

Te mersz beszélni a csajjal esetleg? (Finoman)

77. 97c5294a47 (válaszként erre: 75. - Zsú1965)
2010. júl. 7. 11:56

Na én is ilyeneken szoktam gondolkozni, hogy van-e vagy lesz-e lelkifurdalása az én gyerekem felé. VAgy hogy hogy tud a szemébe nézni az enyémnek. És hogy igen, hogy tud jó szülője lenni egy másik gyerekének.


De annyi ilyen van, ahogy belekerültem ebbe a dologba akkor döbbentem rá, hogy szinte több az ilyen család mint a normális, ép család

76. 97c5294a47 (válaszként erre: 74. - Nikletty)
2010. júl. 7. 11:55

Aaz előző hozzászolásodra válaszolva, ősz óta, októberben vihették el először.


A mély viz pedig azt jelenti, hogy bár kértem apukát hogy csak pár órára vigye el, hiszen az elmúlt 3 évben alig látta, alig van kapcsolat közöttük, szóval hogy elég lesz az a pár órácska, játszótér vagy valami hasonló történet. Apuka is baromira helyeselte hogy igen, a fokozatos hozzászoktatás az fontos, és igen csak rövid időre viszi el.

Erre megjelent a nagy napon, és a beígért játszótérből semmi sem lett. Simán elvitték egész napra. Mondanom sem kell hogy mikor hazahozták a gyerekemet nem lehetett hozzászólni, sírt, dühöngött, agresszív volt. Nem értette mi történt, és miért. És én sem tudtam hirtelen kezelni, mert annyira ledöbbentem a gyerek reakcióján.

Mondanom sem kell, hogy okos feleség kavart be az életünkbe megint. Tutira gondolom hogy nem tudja mi az hogy gyerek, és hogy az hogy működik, azt gondolják hogy őt nem viseli meg semmi és örül ha sok progit találnak ki neki. De hát nem, sok volt neki hogy hirtelen ennyi időt töltött viszonylag idegenekkel, nélkülem. És hogy hatmillió élmény érte szegénykémet.


Az új feleség azt gondolja ért a gyerekekhez, mert a tesója lányát szokta pesztrálni. Ha ebből indulok ki, én is sokat értek hozzájuk, mert sokat voltam együtt unkoktesóimmal apró koruk óta. De egy saját gyerek teljesen más, ezt be kell látni.


Érdekelni fog hogy a sajátját hogy fogja nevelni, mert elég karakán nőszemély, határozott, nem enged az elképzeléseiből.


Volt már hogy elköszönésnél a gyereknek adott valami utasítást, hogy hazamész és ebédelsz és alszol vagy valami ilyesmi. A gyerek visszaszolt hogy nem. :) én elmosolyogtam magam ezen, a nő meg határozottan ránézett hogy de igen.


Én is örülök hogy van valakivel megbeszélni az ilyen dolgokat. Mert van egy honlap ahol egyedülálló szülők vannak jelen, és ott is van egy-két nő, aki a második asszony volt, és őket is lehagyta a pasi kisgyerekkel. Szóval ők is nagyon jó dolgokat tudnak mondani, mert látják mindkét oldalt.


Köszönöm a sok segítséget

75. Zsú1965 (válaszként erre: 1. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 10:44

A másodiknál szerintem lehet. Legalábbis a mi esetünkben így van. Az én fiamat (azaz elsőszülöttet) le se ....ja. Már 23 éve. Szóval lehet jó apa a másik gyerek szemében, de szerintem csak egy szar ember.

Kíváncsi lennék,ha majd egyszer az általa nevelt fiú megkérdezi, hogy miért nem törődik a féltesóval, akkor mit válaszol? Elszégyenli-e magát? Mit gondol róla az a fiú?

2010. júl. 7. 10:44

hogy érted, hogy mély vízbe dobták?


remélem majd még írsz, jó végre erről is beszélni valakivel, jobban látni esetleg a helyzetet, a másik oldalt is.


Üdv

73. nikletty (válaszként erre: 72. - Nikletty)
2010. júl. 7. 10:36

* bocs a volt párodnak...


na szóval fura dolog ez, hogy én sem igényelném magamtól, hogy menjek, hogy csak én találkozzak a kisgyerekkel, szerintem ez nem az én posztom, viszont az apjuk révén mégis van nekünk is közünk egymáshoz, és én is kíváncsi vagyok mi van velük, de szerintem nagyon erőltett lenne az úgy, az apjával kell találkozzon.


Vagy Te szeretnéd, hogy csak a nő vigye el a kisfiadat magával?


Mi mindent együtt csinálunk a gyerekekkel, ha itt vannak, mert hozzán jönnek ugye, de ha párom melózik közben, akkor vannak csak velem, pl akkor elvittem őket úszni. De ha tudnám, hogy párom egész héten úgy melózik, hogy nem tudna velük találkozni, csak miattam nem hiszem jönnének.

72. nikletty (válaszként erre: 68. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 10:31

őszintén szólva én sem igénylek párom gyerekeivel lenni, hogy én velük legyük, én azért törekszem a találkozásokra, meg leszervezni, meg akkor megadni mindent, hogy a páromnak jó legyen, és a gyerekek is tarthassák a kapcsolatot az apukájukkal,amennyire lehet a helyzehet mérten, én tudom, hogy akkor is csak apu új párja maradok, a Niki, akit elfogadtak, kedvelnek és ennyi... s én nem is várok többet, örülök, hogy jól elvagyok velük, ha itt vannak. A testi érintkezést én sem igénylem úgy velük, sőt néha ha véletlenül ér hozzám a kisgyerek, néha felkavar... tudom, hogy párom gyereke, de exé is, de kisgyerek erről nem tehet, én így próbálok.

Szóval lehet, hogy az új nő is még keresi, hogy hogyan kéne... csak az a baj, ha olyan típus, amit én sem szeretek, hogy valakinek a szája jár dolgokról, aztán mégsem úgy viselkedik a gyakorlatban.

Ha párom jelen van, ő a fegyelmező, persze van, hogy én is kérek a gyerekektől (kipakolni asztalra, stb), de csak ha egyedül vagyok velük, akkor száll rám több minden.

De azt hiszem, hogy ebben valóban a párodnak is jobban a sarkára kéne állnia, ha ő nem olyan, a nő meg még olyan típus, hogy "na én majd irányítok mindent" akkor ez így nehezen fog változni, no meg az Apukának ez így akkor baromi kényelmes, hogy mindent ráhagy a nőre, csak hát az ő fia, ő dolga lenne... Anno volt, hogy nekem szólnom kellett a páromra, ő is választotta volna ezt a kényelmes dolgot, de én megmondtam neki, hogy ő gyerkőcei, bizonyos dolgok az ő reszortjai és én nem kívánom magamra vállalni, és azokat neki kell megbeszélni anyukával is ha olyan van, és nem nekem.


Na jó hosszú lettem...

71. nikletty (válaszként erre: 69. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 10:16

Hát az gáz, hogy nem vállalta fel a párját a csaj...

hát... azt hiszem apuka is vetít az új párja miatt, meg a nő is a férfi miatt, hogy jaj nem csinál így-úgy, vagy úgy csinál, ahogy, hogy a másik feltételezett igényének megfeleljen... nem beszélgethetnek túl sokat... mintha még nem tudnák ők sem, hogy hogy is kezeljék. Meg külön izé, hogy mért hangoztatja, hogy szereti, főleg neked. Sajnos ez így nem lehet igaz, mivel más gyerekét nem lehet úgy szeretni, viszont kedvelni, elfogadni igen. És ezt a gyerek érezni fogja, és nem kell az anyjának hangoztatni semmit.


Mióta van így ez a helyzet, hogy elvihetik? Talán lassan helyére áll a dolog.


én párom gyerkőceivel mikor megjönnek, meg elmennek én is kapok-adok puszit, de mindig csak másodjára, természetesen, képzeld míg kisebbek voltak olyan megkülönbeztetés volt részükről, hogy anyának, apának szájra puszit adtak/akartak adni... hú azon én akkor kicsit kiakadtam, de beláttam, hogy majd kinövik...

Szóval semmi több, és egyikőnk sem igényli, nagy ritkán van hogy megöleljük egymást a gyerekekkel (már mint én meg ők), de volt már rá példa. Az apjukhoz sokszor odamennek.

Hm, nekem még soha nem jutott eszembe ajándékokat, stb küldözgetni, ha úgy van telobeszélgetésnél is főleg csak az apjuk beszél velük, ha jönnek mi akkor adunk közösen ajándékot nekik, és én akkor beszélgetek velük.

70. nikletty (válaszként erre: 68. - 97c5294a47)
2010. júl. 7. 10:07
érdekes a kisfiad reakciója, tán egy férfi előtt nem akarja annyira az anyáskodást, de ehhez tán még pici? vagy tényleg azt kis kettőtöknek akarja továbbra is!
2010. júl. 7. 06:46

Még annyit hogy a nő nem fogadta el első pillanattól a gyereket. Simán letagadta hogy a pasija gyerekes apuka. Aztán megszületett a gyerek és valahogy mégis csak szembesültek a nő szülei hogy van gyereke a választottjának.

Sokáig azt éreztem hogy felém azt sugallja hogy igen ezt a gyereket elfogadja meg stb. De ez csak a látszat volt, mert valójában azt éreztem hogy vetélytársa, aki elveszi a pénzét, akire kell költeni, ahelyett hogy azt a pénzt ő kapná meg, akit egy kanál vizben megfojtana ha tehetné.

Aztán megismerte 3 évesen a gyereket. Gondolom jöttek a magasztos gondolatai hogy egy gyerekkel mit hogy kell csinálni. Mondanom sem kell hogy beledobták a gyereket a mélyvizbe, és nekem kellett a gyerek lelkét pátyolgatni. Mert bár próbáltam apukával beszélni a dolgokról, de a nő erősebb, és okosabb, ő jobbat tudta/tudja hogy egy gyerek hogy működik, ami szánalmas, mert akkor még sehol sem volt a gyereke, ergo honnan tudhatná hogy egy idegen gyerek milyen stb. Szóval amióta elvihetik azóta is reálisan beszél róla, hogy ő szereti a gyerekemet, mert aranyos meg minden. De apuka dolga a gyereket rendezni, ő nem akar beleszolni, meg hagyja apukát kibontakozni, csak néha avatkozik közbe. Ami egyébként teljesen elfogadható számomra, hogy nem akar szerepet vállalni csak minimálisan apuka hibájából, a gyerekem életéből.

Ugyanakkor ez a felfogása nincs szinkronba a tetteivel. És az is nyilvánvaló hogy apuka nem önmaga a gyerek felé. Gondolom az új feleség elvárásainak megfelelően kezeli a gyereket. És talán tudná ő szeretni jobban a gyerekünket, de nem tudja, mert a nő uralma alatt van.

68. 97c5294a47 (válaszként erre: 67. - Nikletty)
2010. júl. 7. 06:39

Apuka ha jön örül neki, mint bárkinek amikor jön, puszi, meg menjünk már.

Az van benne hogy mehet, de semmi extrát nem látok, hogy különbséget tenne hogy ez az ember az apja vagy más.

Mondjuk ebbe nőtt bele, ez természetes, hogy amig itt volt láthatás addig nem voltam benn. Talán ez zavarja most össze hogy amióta elvihetik, miért beszélgetünk, és ezt sem tudja kezelni.


De ha próbálok ugy elköszönni ahogy szoktam, vagy cicáskodni, mint ahogy az anyák szoktak :) összebujosan magyarul akkor azt hárítja a gyerek, hogy ne. Amikor hazajön is távolságtartó, amig egy légtérben vagyunk apukáékkal, aztán ha elmentek elkezd csicseregni, közelségben érzem stb.


Nehéz egyébként egy ilyen helyzet. Annyit tudok hogy az új feleséggel nem bujnak össze, nincs köszönéskor puszi meg ilyenek. Tehát ebből azt gondolom, hogy a nő sem akar annyira közeli kapcsolatot a gyerekkel, és a gyerek sem igényli ezt. Nem tudok rájönni hogy a nő mit játszik, egyrészről folyton ő küldte az ajándékokat, sokszor ha lehetősége lenne a gyerekkel együtt lenni vagy épp beteg vagy dolgozik, szóval nem kapva kap az alkalmon hogy a gyerekemmel legyen.

Nem tudom eldönteni hogy mit gondol a gyerekemről, hogy gondolja ténylegesen őt bele a saját családjába. Talán csak apuka felé játsza meg hogy az én gyerekem is oda tartozik, mert egyébként a viselkedése elég erőltetett.


Én legalábbis ha az ő helyébe lennék, megpróbálnék a gyerekkel időt tölteni, nem pedig csak a tudatot erősíteni hogy én is ott vagyok, játékokat küldeni meg ilyenek.

67. nikletty (válaszként erre: 49. - 97c5294a47)
2010. júl. 6. 19:24

vajon ha megkérdezed tőle, mit mondana?


érdekes, feszélyezve érezheti magát... és mikor apuka jön, azt hogy reagálja?

66. nikletty (válaszként erre: 64. - Nikletty)
2010. júl. 6. 19:21
:)
65. mágnes74 (válaszként erre: 64. - Nikletty)
2010. júl. 6. 19:14
Ilyen új anyu kellene nekünk:DD
64. nikletty (válaszként erre: 63. - Mágnes74)
2010. júl. 6. 19:13

hát igen, igen érdekes meghallgatni hogy ők látnak dolgokat, és néha nem is gondolná az ember milyen okosak, és bizony látnak ők dolgokat maguktól is...


hát az új... no comment... rossz stílusa van, de szegény biztos ezt hozta magával...

63. mágnes74 (válaszként erre: 61. - Nikletty)
2010. júl. 6. 19:03

Mi beszélgetős család vagyunk, nincsenek tabuk, bármi gondjuk van, megbeszéljük. Nem magyarázok, érdekel az ő véleményük is, meg tudnak győzni.

Új anyukának kedvenc válasza a: Csak! és az Én jobban tudom!

Ezzel nem tudnak mit kezdeni a gyerekeim.

62. nikletty (válaszként erre: 60. - Mágnes74)
2010. júl. 6. 19:03
nekem olyan szintű az anyukával, hogy mikor jönnek a gyerekek pár szót egymással is váltunk, meg ha gyerekek révén van/volt valami program ott én is bekapcsolódok a beszélgetésbe, de semmi több...
61. nikletty (válaszként erre: 58. - Mágnes74)
2010. júl. 6. 19:00

Köszi

de képzeld nálunk olyan a helyzet, hogy néha úgy érzem ezek a kölkök jobban bírják mint én...

azt mondják, "várjuk, hogy mehessünk hozzátok"

Én meg elfogadtam a helyzetet, meg én is már kíváncsi vagyok rájuk, beszélgetni akarok velük (kedvenc témám a suliban a fiúk, lányok, hihi :D aranyosak ahogy mesélnek, és közben én is visszaemlékszem de jó is volt), de egy x idő eltelte után úgy érzem "levegő" hiányzik,egy kis csend ilyesmi, s hogy végre megint kettesben lehessek a párommal, de igyekszem megérteni akkor, hogy ő is igyekszik akkor amit lehet velük tölteni

60. mágnes74 (válaszként erre: 59. - Nikletty)
2010. júl. 6. 18:58
Én szorgalmaztam, hogy legyen kapcsolatom az új anyával is, de miután semmiben nem vettek részt, lemondtam róla.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook