Legyetek a szüleim! (beszélgetés)
Szia!Nagyon sajnálom ami történt veled és nagyon elgondolkodtam hogy mit tegyek.Mint már irtam én is elinditottam a vérszerinti szüleim megkeresését.Lehet hogy hiba volt????
Nagyon félek mert bele se gondoltam.Nem számitok semmi jóra talán igy nem csalódhatok.Legalább is remélem.Azért ha valami kiderül leirom ide hátha tanulságos lesz valakinek.Kivánom neked hogy tudj túllépni ezen és csak elöre nézz!
Múlt héten nővérem megmutatta nagyanyánk képét, sokkoló volt látni.Azóta teljesen összezavarodtam,más mint képzeltem.Jobb lett volna ha tovább titkolja előlem, érzelmileg felkavart. Nagymamám (örökbefogadó anyukám anyukája) nagyon kedves aranyos ember volt,sokat jelentett számomra,elvesztése nagy fájdalmat okozott.És most itt ez a másik, akinek fényképével nem tudok mit kezdeni, tudtam hogy gonosz ember,de legalább nem tudtam arcot tenni hozzá.Így már minden más, bárcsak semmi közöm ne lenne ehhez a családhoz (vér szerintihez),úgy érzem hiba volt kutatni a múltban.Sok mindent nem írtam le nővéremmel való kapcsolatomról,ezt pár sorban nem lehet is lehet.Vannak vele szép emlékeim,de sajnos többször kellett csalódnom benne.Eddig úgy gondoltam jó hogy vagyunk egymásnak,tévedtem.Sok fájdalmat okozott már nekem,és attól tartok még fog is .Ez a fénykép előhozta az eltemetett múltat,azt a sok rosszat amit tett velem.Egyszer már tiszta lappal kezdtünk,megbeszéltük, mindent elfelejtünk,ez nálam eddig tartott,sok mindent másképp látok azóta.Bár lehet most csak a zavartság miatt gondolkodok,érzek így,ahogy írtam nagyon felzaklatott a dolog.Szerintem mindenki jól gondolja meg,hogy felkutatja-e a múltat,nehogy nagy csalódás érje,mert utána nehéz feldolgozni,visszaút meg sajnos nincs.Nem hiszek a véletlenben,nem véletlenül kerültem örökbefogadó családomhoz,akikről csak jót mondhatok,imádom őket,nekik is jobb ha nem hozom fel a múltat.Lehet lesz aki megharagszik rám levelem miatt,talán hiba volt leírni ezeket a sorokat,de most így érzek.Mindenkinek sok boldogságot kívánok, csalódásoktól mentes életet. :-)
Nincs mit!Sok kitartást és boldogságot nektek!:-)
Szeretném,ha majd az én babám is így nyilatkozna rólunk öfo szülőkről.Minden erőmmel és tudásommal azon leszek,hogy ez így legyen.Köszi nektek:))
Köszike!Nektek is hasonló jókat!Puszi
Jaj, olyan édesek vagytok!!!!!! De nekünk ugyanannyira jó veletek, sokkal "szegényebbek" lennénk Nélkületek :))))). És a sok örömért és szeretetért, amit Tőletek kapunk: mi tartozunk köszönettel! Sok-sok boldogságot mindannyiótoknak!
Egyetértek Vrony véleményével, nélkületek semmi esélyünk nem lett volna "normális" életet élni.Intézetből kikerülve elvesztünk volna,szerencsénk hogy vagytok ti örökbefogadó szülők. Köszönjük szépen.
Örülök a pozitiv hozzáállásodnak!Sok sikert nektek és minden tiszteletem a tiéd!Jó hogy még vannak ilyen emberek akik példát mutatva másoknak szeretik a gyerekeküket mégha nem is vérszerintiek.Gratulálok!Neked is puszi
Vrony, Tison!
Örülök Nektek és a pozitiv véleményeteknek :). Én egy örökbefogadó anyuka vagyok (2 kislány).Ők is szinte születésük pillanatától tudják az igazat, így teljesen természetesen kezelik a dolgot! Most 13 és 8 évesek. Ha igénylik majd,én is megpróbálok segíteni abban,hogy megismerjék a vérszerinti anyjukat (az apjukról semmit sem tudok). Szerintem nincs mitől tartanom, mert ő csak egy idegen nő lesz számukra. Ha pedig véletlenül megkedvelik egymást és tartani akarják a kapcsolatot, az csak pluszt hozhat az életükbe, engem pedig nem rövidit meg :))) Puszi nektek :)
Örülök hogy boldog életed van!
Egyébként tényleg igaz ami az utolsó mondatodat illeti!Ugyanezen véleményen vagyok.Mint ahogy már irtam is korábban az örökbefogadó szüleimet tartom a szüleimnek és a biológiai szüleimet nem.
Köszönöm a jókivánságaidat,neked is hasonló jókat kivánok.Mindenképp megirom ha van valami fejlemény!
Az utolsó mondatoddal teljes mértékben azonosulok...:-)
Megértelek.Sokan féltettek, aggódtak hogy szerencsés lesz-e ha felveszem nővéremmel a kapcsolatot.Nem bántam meg,bár az a 16év amit külön töltöttünk nagyon hiányzik,sajnos bepótolni nem tudjuk.Van még több testvérünk is,párral sikerült nővéremnek felvennie a kapcsolatot,de azok "kudarcba"fulladtak, szerencsére mi ketten jól egymásra találtunk.Sokszor eszembe jut a többi tesóm,eljátszok a gondolattal hogy jó lenne látni őket,de aztán mindig megtorpanok.Nem bánkódom, hogy örökbe fogadtak, új életet kaptam,próbálom megbecsülni,én szerencsés vagyok,mert kikerültem az intézetből.Sajnálom hogy elveszítetted örökbefogadó szüleid,biztos nehéz volt számodra azaz időszak.Viszont van "saját" családod,akik szeretnek és akiket viszont szerethetsz! Én sem vagyok egyedül,öt éve élek boldog házasságban,két gyermek édesanyja vagyok, a kislányom három éves,kisfiam négy hónapos.Imádom őket,sokat nevetünk,bolondozunk,megadom nekik azt ami az életem első éveiben kimaradt, a biztonságot,a szeretetet,a harmóniát, és sok új élménnyel gazdagítom kis életüket.Kívánok neked sok boldogságot,egészséget,gyermekeddel sok örömet.Érdekel hogyan alakul a jövőd,sikerül-e felkutatnod testvéredet,sok sikert hozzá,remélem neked is szerencséd lesz.
Ui: Évekkel ezelőt egy ismerősöm mondta: "Nem az az anya aki megszül,hanem aki felnevel!" És ez nagyon így van!
Én is csak annyit szeretnék megtudni kik ők és milyen életük van.Semmit nem akarok tőlük csak hogy állitólag van nekem is testvérem és kiváncsi vagyok rá is.A biológiai szüleimet nem tartom szülőknek!Megvetem őket és örülök hogy igy alakult az életem.Nincs rájuk szükségem.Évek óta egyedül tartom el magam és nem kell a segitségük.Már büszkeségből sem.Sajnálom hogy te is örökbefogadott vagy viszont annak örülök hogy jó helyre kerültél te is és jó életed van.Mostmár van egy 5 éves fiam és vele és a párommal élek.Sajnos a szüleim meghaltak.Remélem te sem vagy egyedül és van kivel megosztanod az életedet!
Végig olvastam a hozzászólásaidat,a szívem teljesen összeszorult,mert én is örökbefogadott vagyok.1982-ben születtem,1985-ben fogadtak örökbe. Szülő anyám alkoholista,hajléktalan,apámról semmit nem tudok. Már az eleje óta nem volt titok hogy nem ők a vérszerintiek,mindenki tudta,ismerősök,barátok,ebben a tudatban nőttem fel,így nem viselt meg.1996-ban kértem Édesanyámat keresse fel szüleimet,kiváncsi vagyok rájuk.Nem találta meg őket,viszont rábukkant 13évvel idősebb nővéremre.Találkoztunk,sok mindent elmesélt,kérte ne akarjak tudni anyánkról,nagyon rossz ember.Nővérem több évig lakott a nagyszüleinknél,ott találkozgatott anyánkkal.14évesen állami godozásba vették,mert a nagyszülök állandóan bántalmazták. A poklot megjárta,részletesen elmesélte múltját,nagy szerencsém hogy én jó helyre kerültem.Mára családja van,egy vérszerinti lánya,mellé szeretne örökbefogadni,már két éve várnak. Annak idején nem kellett éveket várni,engem fél év látogatás után vittek haza.Más rendszer volt,akkoriban a gyerekek érdekeik voltak az elsők,minnél hamarabb családba adni.Sajnos ma már ez nem így van,sok a gyerek,sok a várakozó házaspár,mégis évente PÁR gyerek kerül ki.Nővéremék a várakozó listán két év alatt csak három hellyel vannak előrébb,most az 56-ikak!!!!
Köszönöm szépen!A gyámhivatalban elmondta a hölgy hogy mikhez van jogom.Nagyon segitökész volt.Ha a szülök nem is kiváncsiak rám én akkor is meg kaphatom a cimüket és elmehetek hozzájuk.Nekem több jogom van mint nekik.De nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni ugyhogy nem tudom még mit fogok tenni!Majd jön magától!
Sok sikert és reményt,rengeteg drukkot és türelmet kívánok neked,viszont,ha netán tán így nem menne próbáld meg mással fel venni a kapcsolatot esetleg legyél erőteljesebb és meg nyílnak a kapuk,jogod van látni a testvéreidet még ha nem is akarnak veled találkozni ne tán,de ezt nem hinném akkor is kötelessel fényképet beszerezni részedre,hogy legalább az alapokat meg ismerhesd.Minden esetre drukkolok.
Oké!Le fogom irni amint tudok már valamit!Örülök hogy igy meg tudtok beszélni mindent és hogy ilyen pozitivan állsz a dolgokhoz!Sok sikert a továbbiakban is nektek!!
Nyitottam egy fórumot:"Gondolatok, örömök, félelmek örökbefogadás után" címmel.Örülnék ha oda írnád majd a továbbiakat. A nagyfiam felvette a kapcsolatot a testvérével interneten keresztül. 2-3 havonta beszélgetnek kicsit és ez olyan jó érzés, mert tud mindent a születéséről és érzi azt is, hogy van testvére a nagyvilágban.
Megigérem ha megtudok valamit leirom ide a fejleményeket!Már kiváncsi vagyok és izgulok nagyon.Olvastam itt a korábbi hozzászólásokat és ezért irtam le a történetemet mert sokan a génekre vezetik vissza hogy milyen az ember.Ezzel nemj értek egyet és tényleg ellenpélda vagyok erre.Szerencsére!Persze én sem vagyok tökéletes.Szoktam kiabálni és csúnyán is beszélni és még sok hibám van de hazug és rosszindulatu tuti nem vagyok.Ezt a nevelésnek és a példamutatásnak köszönhetem.
Én azt mondom a babáid ha kiváncsiak akkor had ismerjék meg a testvéreiket nagyobb korukban.Nem tudom hány évesek de gyerekként félö hogy összezavarnák az érzéseiket.
Szia Vrony!
Nagyon jó olvasni egy felnőtt "Örökbaba" gondolatait.
Kiváncsi lennék a folytatásra is...Nem is a biológiai szüleid részéről, hanem inkább a testvéreid miatt.Az én babáimnak is vannak testvérei.A szülő nőre egyik sem kiváncsi, de a testvérekre inkább.
Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat jelent a nevelés, és erre te is egy élő példa vagy :-)
Kedves Tavaszilány és Mirka!Köszönöm a reagálást nektek.Még nem találkoztam a biológiai szüleimmel de bevallom kiváncsi vagyok.2 hónappal ezelött bementem a gyámhivatalhoz ahol intézték 1983-ban az örökbeadásomat és megkértem öket,hogy keressék meg mert látni szeretném öket!Nem akarok semmit tölük csak látni hogy néznek ki.Csak ennyit akarok de még semmi hir.Félek hogy azt fogják mondani nem kiváncsiak rám.Állitólag vannak testvéreim is.Jó lenne megismerni öket!Anyum 2002-ben,apum 2004-ben halt meg.Azóta készültem ezt a lépést megtenni de csak most mertem.A legjobb barátnöm kisért el mert remegtem az idegességtöl.
Várom mi lesz!25 éve nem láttak a biológiai szüleim.
Jaj, Vrony, olyan jó volt a másik oldalt is hallani! Örülök, hogy boldog vagy és ilyen jól "viselted" 7 évesen a tényeket. Az én kislányaim születésük óta tudják, hogy örökbe fogadtuk őket. Természetesnek veszik. Mint ahogy mi is, nincs különbség a gyerekek között. Mikor állapotos lettem a kisfiammal, féltem, hogy a lányaim hogy fogják ezt viselni - a nagyobbik 9 a kicsi 4 éves volt. Hát szuperek voltak! Több lett a kérdés az örökbefogadásukkal kapcsolatban (pl. én mért nem nőttem a hasadban? :)), de mindent elmagyaráztunk. Most 13 és 8 évesek, az öcskös pedig 4. Imádják egymást. A nevelés és a gének ügyében pedig: természetesen vannak környezeti hatások is, amik befolyásolják a gyereket, de sztem nagyon sok tulajdonság bennünk van már születésünkkor. Az egyik lányomnak az vérszerinti anyja szintén prosti, remélem, a gyerekkel nemlesz gond :). Puszi neked!!!
Jó hogy ilyen hálás vagy a nevelőszüleidnek, és nem kergetsz illuziókat, hogy jobb lett volna a saját szüleiddel.
Találkoztál már velük?
Sziasztok!Erröl a témáról én is tudok mesélni.De én a másik oldaláról.Egem fogadtak örökbe.Most 26 éves vagyok.7 évesen tudtam meg mert csúfoltak a suliban.Amikor sirva mentem haza akkor leültettek és elmondták a szüleim ,hogy én adoptált gyerek vagyok.Magyarázd el egy 7 évesnek,hogy mi történt.Nem egyszerü.De felfogtam amennyire tudtam.Kiváncsi voltam mindig de nem akartam megbántani a szüleimet azzal hogy érdeklödök és keresem a biológiai szülöket.Szerettek,tanittattak,zenesuliba jártam,templomba jártam minden vasárnap.Szóval jó nevelést kaptam.Soha nem lopnék vagy csalnék.Hiszek Istenben és a barátaim tudják,hogy bármikor fordulhatnak hozzám mert segitek ha tudok.A környezetem jó embernek tart.Ezeket azért irtam le mert most jön a sztori érdekessége.Amikor anyu és késöbb apu is meghalt megtaláltam az örökbefogadási határozatot.Benne van az eredeti nevem az anyám neve és az indok amiért elvett tölük a gyámhatóság.Az anyám prosti volt,az apám börtönviselt.Akkor most gén vagy nevelés kérdése,hogy milyen emberek vagyunk??
Én is legyek olyan mint a biológiai szüleim mert ezeket a géneket örököltem?Nem!Soha nem lennék olyan!A mai napig az örökbefogadó házaspárt tartom a szüleimnek és életem végéig hálás leszek a sok jóért amit kaptam és hogy szerettek!
NAGYON ARANYOS CIKK! BÁR MINDEN GYERMEK CSALÁDBAN NŐNE FEL,ÉS NEM INTÉZETBEN. MINDEN ELISMERÉSEM AZOKNAK, AKIK ÖRÖKBE FOGADNAK GYEREKEKET!!!!!!
Aranyos cikk én egyik unokaöcsém is adoptált gyerek,de soha nem fordult meg a fejemben,hogy nem vér szerinti rokonom.Oka,hogy miért lett ő a családunk része eléggébonyorult,ha érdekel priviben válaszolok.
Nagyon szép,de kicsit mese szerű a történet,és jogos a kérdés,hogy is van ez?A könyvekben és az ujságcikkekben leegyszerűsítik a történetet?Vagy tényleg létezik ilyen is hogy bemegy az otthonba,és választ magának babát?Vagy a baba választ.Végül is szerintem,ha igy lenne nemlenne olyan sok baba az állami gondozásban.Én is biztos tudnék választani,ha megengednék.Mi is 2 éve várunk,de remélem nemsokáig.
További ajánlott fórumok: