Lányos anya lettem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Lányos anya lettem
Nagyon tetszik ez a cikk! Hasonloan erzek en is, marmint nagyon szeretnek kislanyt majd!Nem vagyok terhes meg, de mar gondolkozunk a gyermek vallalason.Az en csaldomban mindossze egy kislany van, unokahug, s annyira szeretnekkislany, s az az erzesem, nekem ebbol a szmepontbol tuti fiam lesz...De mindegy, a lenyeg, hogy egeszseges legyen!
Mindenkinek kitartast, erot egeszseget kivanok!
Sziasztok!
Nagyon úgy látom,legalábbis az utolsó pár hozzászólást olvasva h több a lányos anyuka.Mármint aki lány párti.
Bevallom én is az vagyok.Nekem két hugom van,el sem tudtam volna magam képzelni egy fiúval.Amikor terhes lettem,én is csak kislányként gondoltam rá,persze eszembe volt h mi lesz ah fiú lesz,de mindig elhessegettem a gondolatot,hogy nekem csak lányom lehet.Nem is tudnék mit kezdeni egy fiúval,nekem az olyan idegennek tűnt!
Aztán hiába jártunk az ultrahangokra sosem mutatta meg magát,még a 4d-n sem!
Párom is csak lányt szeretett volna.
Majd a 34dik héten végre megtudtuk biztosra h kislány.Persze addig is mondták h lánynak néz ki,de nem 100%.Így addig nem tudtunk semmit.Mikor megtudtuk h lány-a boldogságunk határtalan volt!!!És azóta is.
Persze azért kíváncsi lettem volna ha fiam születik.Pont én is írni akartam erről egy cikket h ez most akkor gáz?Esetleg őt is ugyanígy szeretném mint a lányomat?Vagy nem?
És h akkor én most nem vagyok normális h csak lányt szerettünk volna!?
NEm tudom.Mindenesetre ha lenne egyszer következő,akkor is csak lányt szeretnénk!!!!
NEm tudom magam elképzelni egy fiúval!
Szia! Hát nagyon édes ez a történet, a legjobb rész az énpicipónim fésülgetése.. De a viccet félre téve. Nagyon mély nyomot hagy az emberben hogy a szülei hogy viszonyulnak/tak hozzá. Nálunk 4 en vagyunk lányok. Mindig fiút szerettek volna. Én meg már ezért pont nem szerettem volna fiút, mert mitől több egy fiú mint egy lány???
Most várjuk az első babánkat a férjemmel. Én meg azt nem tudtam elképzelni, hogy kisfiúnk lesz, egyszerűen annyira a kislányra állt rá az agyam, hogy másra nem is tudtam gondolni. Aztán kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni hogy lehet hogy nem is lány, és akkor milyen lelki nyomokat hagyok már a pocakomban benne. Egészen a 26.hétig nem is mutatta meg magát. Elmentünk Uh-ra és kérdezte az ultrahangos, hogy szeretnénk e tudni, mondtuk hogy igen és hát majd kiugrottam a bőrömből mert megtudtuk kislány.. De utána volt lelkiismeretfurdalásom, hogy vajon a kisfiúnak is így örültem volna???... Mondjuk ezen most már felesleges gondolkodni, és hálát adhatok azért ha egészségesen születik majd. Szóval tényleg igaz amit leírtál, hogy nem azt nézted hogy milyen hanem Rád volt utalva, és a Te kisbabád, akár fiú akár lány :)))
Én mikor terhes lettem el sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen. Valahogy furi lett volna, nem tudtam mit kezdeni egy fütyivel:DDD
Én sosem voltam igazán kislányos, rózsaszín ruhás, babázós, és az én lányom sem az, viszont, lehet rá adni édes ruhácskákat, gyönyörű hosszú haja van, lehet neki frizurát csinálni, és annyira aranyos, mikor megnézi a tükörben, és azt mondja, hogy szép lettem. Na meg ahogy az apja fejét elcsavarja, az valami fantasztikus:)
Lány létére nem nyafogós, nem sírós, egy igazi vagány csajszi, aki már két és fél évesen simán rámcsapja a szobája ajtatját...
Szia!
Nekem is csak fiú névre hallgató játékbabáim voltak. S amikor megjelent a két csík, nem volt kétségem, hogy fiú. A családban mindenki fiút szeretett volna, egyedül anyósom kislányt/neki 3 fiú volt/. A 4 D-n is megmutatta igazán a fütyit, anyósom, azt mondta, attól még lehet lány. Nem lett! :) De én úgy érzem nem is illene egy ilyen anyukához mint én lányka. S ha szülnék mégegyet midnegy lenne, de azért inkább fiú. :)
Azért nektek sok boldogságot a gyönyörűségetekhez!
Édes történet, és felhozta az emlékeimet. Nekem, mint 1. gyereknek, illett volna fiúnak lennem, ezért mikor megszülettem, már kész forgatókönyv várt apukám részéről az életre. Fúrás, faragás, hegesztés, locsolkodás. És végig is csináltam. Képzelhetitek az identitástudatomat. (12 évesen, szoknyában locsolkodni menni). Most kezdek beleborzongani a régmúltba, hogy lányom lett.
Amikor első babónkat vártam, lánynak indult, masnikat, csatokat képzeltem a hajába, kötött ruhácskákat álmodtam, és 28 hetesen jött egy érzés. Fiú volt. Második babónkat meg sem nézettük, de 28 hetesen jött az érzés. Fiú volt.
Édesen locsolkodnak, fúrnak faragnak. Nekik való...
3. babónkat vártuk, és 16 hetesen jött az érzés. De más érzés. Bizony kislány! Azóta masnikat kötök, csatokat veszek, babáim vannak, és megtanultam kötni, horgolni. :-)
Aranyos a cikked :) Szerencsére már nem azt a kort éljük, amikor a trónt csak fiú gyermek örökölheti :)
Én szerencsé vagyok, mert mindig is két kislányt szerettem volna és egy már van, egy pedig még pocaklakó, de UH szerint szintén kislány.
Érdekes, hogy amikor megkérdezik, hogy mi lesz a 2. és elmondom, hogy szintén kislány, akkor vígasztalnak és nem hiszik el, hogy én ettől vagyok boldog, én örülök, hogy így alakult!
A családban mindenki örül a 2 kislánynak, de apóssal megbeszéltük, hogy ha nyer a lottón, akkor adig szülök még, amíg nem lesz egy kisfiú is, mert ő azért szeretett volna egy kisfiút, aki a családi nevet tovább viszi:))))))
Apropo: nemrég tudtam meg, hogy ma már bármelyik szülő családi nevét kaphatja a gyermek, nem csak apáét! Sőt, kaphatja mindkét szülőét is kötőjellel!!
Sok boldogságot minden kisgyermekes anyukának, nemektől függetlenül! :)
Az az érdekes, hogy a férjem is a nászasszonyom is és a nászom velem együtt kislány unokát szeretne! Persze ha fiú lesz akkor is imádni fogjuk!
Csak már lenne!!!!
Sziasztok!
Először is nagyon szép kislányod van,gratulálok!
Nekem van egy fiam 11 éves, és egy 15 hónapos lányom evvel azt akarom mondani, hogy nekem hál Istennek mind kettő megadatott, de annyira más egy kislány, egyszerűen elragadóak, ha még egyszer szülnék ,és lehetne választani én lányt választanék!
Én alapból lányt szerettem volna- hát lett 4 fiam, megjegyzem imádom őket és bónuszként kaptam ötödikként egy kislányt. Most kiélhetem mindig eddig a süllyesztőben tartott vágyam- hajgumizás, csattozás, szoknya (már a korházban is kisruhában volt)...
Nagyon tetszett a cikked, sok sok boldogságot neked és családodnak!!!!
Nekem három lányom van. Én sem akartam soha fiút, de még a párom sem. /bocsánat fiús anyukák/
Imádom mind a hármat. Együtt babázunk, főzünk, kibeszéljük a pasikat. Csak egy nő értheti meg egy másik nő dolgait.
Gratulálok a lánykádhoz.
Én is elnézést kérek a fiús anyukáktól, de én is lányos anyuka vagyok. Nem azért mert lányom van, hanem azért mert én lány párti vagyok. Ha még egy született volna akkor is kislányt szerettem volna!
Tudjátok a lányomnak nyáron lesz az esküvője és a hétvégén elmentünk az esküvő kiállításra.
Nem tudom mi lesz az esküvőn de én már itt sírtam mikor megláttam a lányomat menyasszonyi ruhában! Csodálatos érzés volt!
Ja és a nemekről illetve mikor kérdezték a mi családunkba tartja egy mondás:
"Mindegy hogy milyen csak határozott neme legyen":))
Szia!
Nagyon aranyos a történet! Én nagyon kislányt szerettem volna, és reménykedtem benne, de a férjem családjába nem született lány így Ő biztosra vette hogy neki is csak fia lehet:)) Nos kislányunk született:)) Igaz mikor ez kiderült a 26.dik héten két napig lelkibeteg volt, de mióta megszületett mindennél jobban imádják egymást:))
Az igazság az,hogy én teljesen jól elvagyok ezzel a létszámmal...nem hiszem,hogy valaha úgy fogom érezni,hogy én ezt szeretném mégegyszer végigcsinálni :D
De persze ki tudja....
Szia!
Tetszett a cikked.
Én is mindig kislányt szerettem volna :-D. Mikor terhes lettem, akkor meg éreztem, hogy kisfiú növekszik. 19. heti uh-on a doki mondta, hogy kislány - én teljesen összezavarodtam, és mondtam hogy az nem lehet :-DD. A férjem onnantól fogva kislányomnak hívta, de én szóltam neki, hogy nem kislány, hanem kisfiú, nem érdekel az orvos mit (nem) látott :-D. A 24. héten a 4D-n ott volt a bizonyíték, hogy 100%, hogy FIÚ. Oda nem adnám, el nem cserélném lányra :-D.
Azért reménykedem, hogy a második lány lesz.
Szia!
Nagyon jó a cikked!
Én is lányos anyuka vagyok.
Olvastam a naplódat,sok mindent én is így éltem meg,mint te, az első másfél évben!
Hidd el el fog múlni ez a rossz időszak,kitartás!
Gyermekünk a legnagyobb erőforrás,ő mindig segíteni fog abban,hogy lássuk,vannak gyönyörű dolgok az életben a sok nyűg,gond,csalódás...stb mellett is!
szia, mikor terhes lettem fiút akartam én is:)
a 30. héten mutatta meg magát a lányom az uh-n, és az volt a legérdekesebb benne, hogy csak lány nevem volt. fiún nem is gondolkoztam.
most pedig úgy vagyok vele, hogy ha egyszer lesz kistesó remélem, hogy kislány lesz Ő is:)
Szia,
pont így éreztem magam a lányom születésekor,viszont eltelt 14év
és született egy fiam, na így teljes a kép!
Erre nem gondoltál még? Lehetne bővíteni a családi létszámot...
Szia, nagyon aranyos a cikked..
Nálam épp az ellenkezője van, kislányt szerettem volna. de így két terhesség után, amiből két kis tökös lett, be kellene látnom, hogy az én férjem csak fiúkat tud csinálni..ez van. és most ott vagyok, mivel ő már több manót nem szertne, valahogy majd rá e vegyem még egy 3ra. de úgy érzem, az is kisfiu lenne..de amúgy meg mindegy, meet most meg már nem ias tudnám elképzelni magam lányos anyukaként.
eddig amikor megkérdeztek, mit szeretnék, a válasz mindig:
mindegy, csak egészséges lány legyen.
De imádom őket, ők viszik a boldogságot az életbe, még ha néha úgy is érzem, megőrúlök...:-)
ez egy olyan vélemény a férfiak részéről, amit ha kinyilvánít egy, csak azt tudom gondolni róla, milyen hatalmas ostobaság uralkodik benne. nemcsak azért, mert nem tud belegondolni abba, hogy egy lány is a saját gyereke lenne, hanem mert azt sem tudja biológiából, hogy csakis az ő versenyző spermáin, azaz a férfin áll vagy bukik a gyerek neme.
és ha mégis lány lenne fiúakarat ellenére vagy fiú lenne lányakarat ellenére, akkor ne a gyereket hibáztassák, mert követte spermakorában az ösztöneit, hanem saját magát. bár igazából magát sem kellene normális esetben...
tündér a cikk
Nagyon édes, kedves cikk! Minden tiszteletem a Tiéd, hogy így nyíltan vállaltad és lemerted írni!
A Te Apukád ebből a szempontból olyan mint az én volt férjem, akitől hála az égnek már elváltam!
Mikor terhes lettem ( 24 évvel ezelőtt ) Ő azt mondta, hogy neki fiú kell mert már van egy lánya ( előző házasságából ), és sajnos ezt éreztette is a lányommal!
Mára már mind két lányát elmarta maga mellől ( az enyémet ki is tagadta ) és csak is a mostani feleségének a gyereke a fontos aki FIÚ!
Én végig kislányt szerettem volna!!!!!!!!
Szia!
Ez tetszik! Még nem hallottam ebben a formában. :)