Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Kutyák! Akiknek nagyon sokat köszönhetünk, sok jót adnak hozzá átlagos életünkhöz… fórum

Kutyák! Akiknek nagyon sokat köszönhetünk, sok jót adnak hozzá átlagos életünkhöz… (beszélgetős fórum)


26. Yágo (válaszként erre: 25. - Ca2ffaf6c3)
2009. nov. 29. 22:38
a miénk is labi, de zsemle és 5 éves... és ő az 1. gyerek a családban... most várjuk az igazi bébit, kíváncsi vagyok mit szólnak majd egymáshoz :)
2009. nov. 29. 22:26

sziasztok

nekünk egy korom fekete labrador kutyusunk van 2,5 éves

nagyon sok szeretetet kapunk tőle, és nem tom mi lenne velünk nélküle

24. a9338a7669 (válaszként erre: 21. - Yágo)
2009. nov. 29. 19:56
Ha rossz körülmények között tartja, akkor szerintem el lehet venni tőle, csak be kell jelenteni! Én így tudom.
23. a9338a7669 (válaszként erre: 22. - Bumburka)
2009. nov. 29. 19:55
A kutyák nagyon érzik az ilyet! Annyi elég nekik, ha rossz kedvem van, akkor jönnek utánam, mintha vigasztalni akarnának. Pont a napokban történt, hogy kicsit sírásra adtam a fejem, és gondoltam kimegyek egyet levegőzni, sétálni. A kis kedvencemet, ha akartam se tudtam volna levakarni magamról, annyira édes volt, hogy a végén attól kapott el a nevetés és el is felejtettem a bánatomat :)
22. bumburka (válaszként erre: 13. - Yágo)
2009. nov. 29. 19:34

Nyáron múlt 4 éve,hogy volt egy súlyos,kockázatos életmentő műtétem.Amikor kiengedtek a kórházból a Luigim folyamatosan őrzött,óvott.Feküdt mellettem,követett mindenhová!

Hihetetlen milyen nagy szive van!!!!!

21. Yágo (válaszként erre: 20. - A9338a7669)
2009. nov. 29. 18:59
az a baj hogy nem lehet elvenni tőle, vagy lenne vmi törvény erre...
20. a9338a7669 (válaszként erre: 18. - Yágo)
2009. nov. 29. 18:58
Úristen, minek az ilyennek kutya, vagy bármilyen állat???
19. Yágo
2009. nov. 29. 18:53
a férjem most tette hozzá, hogy a két kutya 2*1 m-es kennelben van
18. Yágo
2009. nov. 29. 18:46

Még egy sztori: (ez nem annyira vidám sajnos)

A férjem munkahelyével szemben lakik egy nő, akinek volt egy pulija és a férjem a kolléganőjével sokszor átment megsimizni és megkérdezték a gazdát fiú/lány?

Gazda: lány

Mennyi idős?

Gazda: Nem tudom pár éves.

Mi a neve?

gazda: nincs neve

Itt hirtelen csönd lett a férjem meg sem tudott szólalni a meglepettségtől (ugyanis már régóta a nőnél van a kutya)

Gazda: oda akarom adni vkinek mert beteg nemtom mi a baja...

Férjem kolléganője: én keresnék neki gazdát, megengeded?

Gazda: Igen köszi

Férjem: én pedig elvinném orvoshoz, megengeded?

Gazda: persze köszi

ugyanis semmi esély nem volt rá h az a nő valaha is orvoshoz vigye...

A doki megállapította, hogy nem szuka hanem kan! és az a baj, hogy nem kap ennivalót és le van gyengülve...

amig gazdát találtak neki kénytelenek voltak visszavinni gazdájához és elmondták neki amit az orvos javasolt... a kolléganő nemsokra rá talált szerető gazdit, ment is örömmel a kutyusért, mire a nő közölte vele hogy már elpusztult...

Hát nehezen tudtuk megemészteni!!! De itt nincs még vége a történetnek!!!

Nem rég azzal jött haza a férjem, h képzeljem el ugyanez a nő hazavitt magának 2 kölyök németjuhászt!!!

2009. nov. 29. 18:25
Olyan jó látni ilyen kutya/állatbarát embereket. Szerencsére engem csak ilyenek vesznek körül. Mondjuk esélye nem lenne egy olyannak, aki bántani meri őket. Most lehet, hogy röhögtök, de én még a bogarat sem ölöm meg. Hányszor, de hányszor riadóztattam aput a másik szobából éjszaka, hogy "apaaaaaa, valami bogár mászik a szobámban, fogd meg" :) Mindig hozzátettem, hogy nehogy megöld, csak dobd ki az ablakon :) Persze nem kellett volna mondani, mert ő is ugyanúgy szereti az állatokat, mint én, eszébe se jutott volna megölni.
16. Yágo (válaszként erre: 15. - A9338a7669)
2009. nov. 29. 18:08

hát igen állathoz semmiképpen nem hasonlítanám, mert az állat nem tesz ilyet!!!


Jó lenne ha nálunk is lenne állatrendőrség, akik elkobozhatnák az olyan tartóktól a kutyákat, akik márcsak a megfelelő körülményeket nem tudják biztosítani

15. a9338a7669 (válaszként erre: 13. - Yágo)
2009. nov. 29. 18:06
Jajj, még a könnyem is kijött, ahogy olvastalak. Milyen igaz, hogy mennyit köszönhetünk nekik, és sajnos vannak ilyen elvetemült nem is tudom minek nevezzem őket, mert a "barmok" kifejezés megtiszteltetés lenne számukra...
14. a9338a7669 (válaszként erre: 11. - Bumburka)
2009. nov. 29. 18:04

Hát kb., de lehet, hogy inkább lelki fájdalmat kívánnék neki, bár az ilyennél lélekről nem érdemes beszélni... Vagy, ha már nagyon brutális akarok lenni, akkor megérdemelné azt is, hogy megtámadja egy-két bevadult kutya!

Jó lenne, ha tényleg minden ilyen letöltendő börtönbüntetést kapna, akkor talán kevesebb ilyen szörnyűség történne.

13. Yágo (válaszként erre: 10. - A9338a7669)
2009. nov. 29. 18:02

még jó hogy ezt nem hallottam!!! Úristen!!! Inkább arról beszéljünk amit ednak nekünk, hogy eljusson azkhoz az emberekhez, akik semmibe veszik őket...

Pl.: amikor a hegymászót lavina sodorta el a kutyájával és a kutya tartotta életben úgy h végig rajta feküdt h melegen tartsa...

vagy a másik kutya aki megtalálta őket és elkezdett ásni... az életmentőknek erre esélyük sem lett volna... vagy a földrengés súltotta övezetekben csak ők képesek kiszagolni hol van még élet!!! Erre mi emberek képtelenek vagyunk és vannak ilyenek, akik ezt ezt teszik velük mint amit írsz... sokkal jobban kellene büntetni az ilyen bűncselekményeket...

Pár évet éltünk külföldön, olyan országban, ahol nem láttam kóborkutyákat (persze nem véletlenül) és egyszer egy forgalmas út mentén sétált egy nagytestű (valszeg elveszettte a gazdáját)... és az összes autó leállt ami arra jött, mintha pici gyerek lett volna veszélybe, nehogy baja essen a kutyának!!!

2009. nov. 29. 17:57
Nekünk egy skótjuhász-németjuhász keverék kutyunk van. Szelíd, okos, játékos, aranyos. Szinte bármikor lehet vele játszani (a dobálós visszahozósat szereti).
11. bumburka (válaszként erre: 10. - A9338a7669)
2009. nov. 29. 17:56

Akkor majd én:Ugyanazt,amit ő tett a kutyussal!!!!!!

Az ilyen nem ember,hanem egy...../na ezt meg én nem írom le/

10. a9338a7669 (válaszként erre: 8. - Bumburka)
2009. nov. 29. 17:52

Én szívem szerint az összes kóbor kutyát befogadnám, de sajnos nem tehetem. Nekünk most 3 van, két kis keverék, és egy magyar vizsla. Korábban volt a vizsla előtt egy keverék, (ő volt a "nagy kutya" a két kicsi mellett) ő volt a mindenem. Igazából párom kutyája volt, és amikor hozzáköltöztem (150 km-re otthonról), akkor nekem ő volt az első barátom az új környezetben. Kóbor kutya volt ő is, párom fogadta be. Nekem világ életemben volt kutyám (és lesz is mindig!), de én ilyen hálás jó kutyával még sosem találkoztam.

Persze imádom a két kicsit is és a vizslát is, hihetetlen, hogy mit tudnak adni az embernek! És akkor ilyeneket látok a híradóban, mint tegnap, hogy levágják a kutya orrát. Az ilyen "emberrel" inkább nem írom le, hogy mit csinálnék...

2009. nov. 29. 17:51
Nekünk egy kisfiú törpe uszkárunk van, egy édes tündérbogár! Nagyon jó kutyus, mindenki imádja.
2009. nov. 29. 17:42

Nekem két kutyusom van.Luigi egy cavalier king charles spániel.Imádnivaló kis fickó.De akiről most mesélni akarok ő JENNY,egy kuvasz kislány.

Egy autóból dobták ki egy közeli buszmegállóba,5 évvel ezelőtt.2 hétig kóborolt az utcán.A végén már lábra sem tudott állni,csont és bőr volt.A férjem ölbe vette,haza hozta.Hetekig csak a tejet fogadta el a szervezete.Akkor fél éves volt/megvizsgálta az állatorvos/Azóta már vidáman fickándozik az udvaron,olyan kedves,mint egy kiscica.:)Imádja az embereket!Igazi barátok a Luigival!

Öröm hozzájuk haza jönni!

Amennyi szeretetet adnak,és amilyen hálásak,egy egész élet nem elég hozzá,hogy vissza adjuk nekik!!!!!!!!!!!

2009. nov. 29. 17:40
A kutyák általában vidámak, hűségesek, játékosak. Valóban jó hatással vannak rám.
6. Yágo (válaszként erre: 3. - Hevniki)
2009. nov. 29. 17:34

hát igen, sokat kapunk tőlük vissza... többet amit mi valaha is adhatunk nekik

de nagyon ki vannak szolgáltatva nekünk és sajnos sokan ezzel visszaélnek...

5. e8e68503db (válaszként erre: 2. - Mano_84)
2009. nov. 29. 17:33

Egyetértek!

Nagyon boldog pillanatokat tudnak szerezni!

4. Yágo (válaszként erre: 2. - Mano_84)
2009. nov. 29. 17:30
egyetértek! nem érdemes!!! :)
2009. nov. 29. 17:29
Nekünk egy mini yorkink van. Súlyos imádat a mi szeretetünk felé, és ezt valahogy mégis többszörösen tudja visszadni. Akinek nincs állata, legyen az kutya-macska nem tudja még csak átérezni sem ezeket az együtt töltött pillanatokat. Akinek van, tudja miről beszélek! :P
2009. nov. 29. 17:27

Szia, teljesen egyetértek veled.

Annyit tennék hozzá, hogy állatok nélkül élni lehet, de nem érdemes! :)

2009. nov. 29. 17:25

Sziasztok! Pár napja éppen egy szomorkás napomon a kocsiból menet közben kinézve láttam egy idős bácsit, aki játszott a dobermannjával… valamit dobált neki a kutya pedig rohant a telek egyik végéből a másikba örömében és boldogan apportírozott…

…és az a pár pillanat, amint láttam a dobermann arcán azt a boldogságot, teljesen megváltoztatta az egész napomat… olyan jó érzés töltött el, picit el is érzékenyültem!!! Ritkán látni - főleg vidéken- idős bácsit, aki nem láncon tartja a kutyáját vagy éppen kennelben, de még játszik is vele a hidegben… kiviszi a telekre, hogy rohangálhasson a négylábú…

Ha mindenki megbecsülné őket, akkor ezek a pillanatok nem lennének ritka pillanatok…

arra gondoltam indítok egy topikot, ahol mindenki mesélhet történeteket kutyákról, hogy valahol elmondhassuk mennyit is érnek ők nekünk, mennyi pluszt kapunk tőlük és mennyi örömhöz, boldogsághoz segítik hozzá életünket, hogy sokan megértsék miért is engedjük olyan közel magunkhoz őket és sokkal többet érdemelnének…

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook