Kutya a kertben (beszélgetés)

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ohhh, Kat, már így is olyan mint egy kis óriásbéby! :DDDDDDDDDDD Bujik ő amennyire tud, de ezt a szlalomozást már nem vállalom be, mert lassan úgy feldönt, hogy csak nézhetek magamkörül!

Attól tartok ez nem a mi műfajunk lesz!

Igen, Kat, valami ilyesmit érzek én is! Mármint, hogy addig, amig nem kezd közvetlen kapcsolat kialakulni a kutyával, addig tényleg csak a kutyád!!! De, ha foglalkozol vele, valami átalakul, és többé vállik, mint "egy kutya". Legalább is számomra ez történt. Bár annyiből gondoltam, hogy nem lehetetlen a kutya lelkét is meghódítani, mert hát a macsekoknál is sikerült ez a módszer, és hát Minci (Aramis) és Gordon is, nem csak egy macsek volt, hanem hálótárs, barát is! hihi

Bár nagyon nagyon élvezem, hogy Rolfival, mint első kutyával mennyi és új érzés szabadul fel, és jön elő! Ebbe van valami önfeledtség! Ez tudom már írta valaki, de ezt én sem győzöm hangsúlyozni!

Kat, sajnos itt magyar földön, és főleg az észak-keleti régióban nem tudom azt mondani, hogy színvonalas lenne a kutyaiskola, ezért inkább nem viszem oda. Mert erre mifelénk, csak az alapok mennek, de ezt már Rolfentyú simán keni és vágja! szóval, ezért bújom most a könyveket, hogy mivel lehet még lefoglalni, tanítani, és kihozni belőle a maximumot! :DDD

Bátor elött nem volt kutyum, csak gyerekkormoban, de nyilván öt nem én neveltem, és régen is volt. Emberemnek van tapasztalata, de iskolába sose vitte a kutyáit, és ilyesmikre nem is tanította öket. Úgyhogy amikor folyamatosan kirántotta a fejét a kezemböl, mondván, hogy anyáddal szórakozzál, de az én számban ne turkálj, akkor teljesen komolyan meg voltam gyözödve arról, hogy ezt az 5 pontot bukni fogjuk a vizsgán. Aztán mégis gyakoroltunk, hatalmas türelemmel, és a végén mi csináltuk legszebben... teljes 5 pontért... :)

Azért is vagyok többek között kutyaiskolapárti, mert ott, ugye, nem akar beégni az ember (pláne, gondoljatok bele, akkor kb. 8 hónapja éltem itt, úgyhogy igenis visszakérdeztem néha, hogy most mi is van...), ezért aztán nehezebben adod fel, gyakorolsz lelkiismeretesen. Leírhatatlan, mennyit változott a kutyával a kapocsolatom csak azért, mert rendszeresen "dolgoztunk" együtt. Hihetetlen. Addig a kutyám volt, azóta meg a cimbim... :) És vasárnap reggel irány a suli, két kutya egymás után... :) Aput reggel beültetem a kantinba Lunával kávézni, aztán kutyát cserélek, és amíg a fiúk tovább kávéznak vagy csajoznak, addig a lányok izzadnak az iskolában... :)

Kat07! Azt hiszem, ez egy igazi sikertörténet! Kissé megihhhhhletődve olvastam a történeteteket, és kíváncsian vártam a végét! DE nagyon örültem, hogy idáig eljutottatok! Ez komoly erőpróba lehetett Bátornak is és Neked is! Azt hiszem, itt komoly kitartásra volt szükség a részedről, hogy segíteni tudd a kutyusod, testileg, lelkileg! :D

Igen, azt hiszem ez a történet élő példa arra, hogy bízni kell és kitartónak kell lenni mindig és minden körülmények között, hogy majdan a sok belefektetett eneriga meghozza az édes gyümölcsöt! És lám! Nálatok meg is érte! De szerintem minden gazdinak érdemes kitartónak és türelmesnek lenni ahhoz, hogy a kutyájával együtt tudjon dolgozni!!!

Nagyon tetszett, tényleg! Bár nekem alapból tetszenek, amiket írsz! Főleg "azanyáduristenit"! :DDD Az nagyon bennem maradt! :DDDDDDDDDDDDDDDD

Hehe... Rémélem, meg is mondtad neki, hogy milyen büszke vagy rá! :)

Nálunk az állatorvosi tréning kvázi sikersztori Bátorral...

Szófosásom van, szóval leírom... :)

B. de Lorijn kiskorú eb 10 hónapos volt, amikor megkezdte a rendes kutyasulit, volt oviban is, de nem jó helyen. A foglálkzásokon egy csomó gyakorlatot érinteni kell, anélkül nem lehet vizsgázni menni. Az egyik ilyen gyakorlat az "állatorvosi", amikoris a kutyukat fel kell tenni egy asztalra, és ott hagynia kell, hogy a tappancsait, fülét, fogazatát, popsiját megvizsgálja a gazdi. Maga a vizsgálat (talajon) egyébként a vizsgának is része, azzal is küzdöttem, mert Bátorom elsö kullancsa a szája fölött volt, és miután azt eltávolítottunk, érthetö, hogy ebem nem kedvelte, ha a szája körül kutakodom a fogaiért. Na de ez csak egy dolog... Amikor feltettem a suliban az asztalra, a fél kabátomat lekarmolta rólam, még az asztalt is kishíján kirúgta maga alól... Úgyhogy megkezdtem a szoktatást...

Heteken keresztül, minden egyes adandó alkalommal feltettem egy piknikasztalra, ami éppen szembejött velünk a séta során. Kb. minen másnap egyszer. Ezt úgy kell elkézpelni, hogy elsö nap feltettem, el sem tudtam engedni, csak szorítottam magamhoz, számoltam 3-ig, és már vettem is le. Ezt követöen egy hétig ennek az asztalnak az 50 méteres vonzáskörzetébe nem tudtam bevonszolni, szóval másik asztal kellett, még jó, hogy a hollandusok szeretnek piknikezni, és asztal van dögivel. Minden egyes alkalommal tovább tartottam az asztalon, minden alkalommal labdát kapott érte, minden alkalommal egy kicsit lazábban lehetett tartani. Aztán eljött a pillanat (kb. 7-8 hét alatt, vagy tán még több is volt), amikor megindultam az asztal felé, és mondtam neki: megyünk a dokihoz? És az én gyönyörü kiskutyám befordult elém, oldalazva, hogy a mellye és a fara alá tudjak nyúlni, és megemelhessem. Majdnem elsírtam magam... Most ott tartunk, hogy ha megindulok egy asztal felé (nagyon sokáig nem próbálkoztam a gyakorlással, aztán múlt héten megint), és mondom, hogy menjünk a dokihoz? Akkor Bátorom megindul, felugrik az asztalra, és csóválva vár, hogy megnézzem a fogát. Bevallom, élesben nem ilyen vagány, de jól bírta az igazi dokit is... :) Amikor lehámozta rólam félelmében a dzsekit, és majdnem kivitte a suli falát, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk... :)

sziasztok!

Tegnap megvolt az utolsó előtti szuri is! meg voltam lepve, annyira jól viselkedett! nem volt bohókás, nem volt sumák.

Sőt, először párom fogta pórázon, de rá nem nagyon hallgatott. Aztán én átvettem, nekem nagyon szépen megült, figyelt rám, rám hangolódott. Persze csak magamban mertem mosolyogni, mert úgy láttam páromat kicsit bosszantja, hogy rá nem teljesen figyelt! hihi Pedig ő is eleget foglalkozik a kutyussal!

szóval, tegnap nagyon odáig és vissza voltam Rolfiért, amiért jól viselkedett! :)

Jó reggelt!

Jelentem, Bátorom már nagyon szépen játssza a laposkutyát, múlt héten kezdtük. Fekvésböl hanyattvágja magát, lábai félig az égnek merednek, és meg van halva... Még dolgozni kéne azon, hogy ne is lihegjen, meg néhány nap múlva

osszekötjük a lefekvést a hanyattal, és akkor már állásból is menni fog szépen. Aztán jön, hogy lelövöm... :)

Lunával nehezebb lesz, mert ö már régen megtanulta, hogy átgördül a hátán, és öt nehezebb lesz megállítani félúton. :) Asszem, ott kell majd a klikker. :)

Sziasztok, szép reggelt itt is!

A kondibuldogon egy bő fél órát rötyögtem magamban! hihi :DDDDDDDDDDDDDD

Ha odamész hozzá, akkor nem fogja apportozni. :)

Ha rongyozással kezded, akkor viszonylag könnyü az alapokat magtanítani az apportírozáshoz. (Húzod, húzod, játszotok, aztán egyszercsak elengeded, és elkezdesz hátrálni, hívod a kutyát magas, herélt hangon. Én csapkodom a combomat, mint egy idióta. Menni fog, az izével a szájában, mert tovább akar játszani. Na, ilyenkor, amikor megy utánad, akkor rikoltozol, mint egy félkegyelmü, hogy hozd ide!!! Így megtanulja. :) Játék közben.)

Passz....

Lehet, hogy hülyeség, de elöfordulhat, hogy összekötötte azzal, hogy nyúlsz a mancsáért, és arra várt... Nem tudom...

Én semmi nem tanítok úgy, hogy a megfogom egy testrészét, és valahova irányítom. Magától kell csinálnia.