Külön a párunktól! (beszélgetés)
Csak most néztem az adatlapodat,én is '88-as vagyok.Hol laksz?
Szia!
Párommal mi is hasonló helyzetben vagyunk;szóval igazán áttudom érezni,amin keresztül mész.Brutálisan nehéz!!!
Páromnak munka miatt kellett elmenni,mert itthon nincs semmi meló.2éve vagyunk együtt és december óta csak hétvégete lehet itthon,de áprilistól csak havonta 2-3napot lesz itthon.Én is haza költöztem,amikor Ő elment;200km válszat el minket.Talán augusztusban utána tudok majd menni,addig külön kell lenni és marad a telefonálás,meg az a pár nap amit itthon lesz.
Ha igazán szeretitek egymást,akkor kifogjátok bírni,Ti is!!!KITARTÁS!!!
Szerintem ezt vedd úgy, mint egy megpróbáltatás. Ez csak erősíti a kettőtök közti érzelmeket. A körülmények persze gátolhatják döntéseinket, mint említetted jelen esetben a családod. De most nem az eszedre, hanem a szívedre kel hallgatnod. Nagyon nehéz lehet ez most neked!
Lásd azt, hogy mikor eljön azaz idő, mikor találkozhattok, a szíveteknek egy ünnepély lesz!
Öltöztesd fel addig a bájos kis lelked a legszebb ruhába, és mikor ismételeten együtt lesztek, hidd el, csodás dolgok fognak törénni veletek!
Próbálj meg nem keserűséggel gondolni a mindennapjaidra, hanem idézd fel például a gyermekkorod, mikor a gyerekek a karácsonyt várják, és számolják a napokat, és eszük ágába sincs szomorkodni, mert tudják, hogy valami csodaszép dolgot várnak!Próbálj meg hasonlóképp tenni, és akkor talán könnyebben viseled el, ezt az időszakot.
Az pedig ne befolyásoljon, hogy a családod mit mond, mit szeretne. A Te életedről van szó, csak és kizárólag Te hozhatsz döntéseket magad felett!
Minden változás nehéz. Minden új dolog szokatlan, és talán érthetetlen... DE mindennek oka van!Ez csak egy lépcső, ahhoz az úthoz, aminek a végén boldogság vár!Ne ijjedj meg, az első lépésektől. A legnehezebbek, de ha elfogadod őket, és erős vagy, akkor mindig csak egy fokkal közelebb kerülsz ahhoz a dologhoz, melyet minden ember ott őríz féltve szívében, és egész életében szeretné elérni ezt az állapotát, a BOLDOGSÁGOT!
"A távolság olyan mint a szél,
a kis tüzeket eloltja,
a nagyokat fellobbantja"
Gondolj erre:)
Sajnos teljes mértékig nem értem mi lehet a baj, de a te életed. Hallgasd meg mások tanácsait ugyan, de ne hagyd, hogy befolyásoljanak. Az a fontos, hogy te mennyire szereted őt, mennyire tesz ő a kapcsolatért, a szerelmedért.
hát nekem ez a pár hónap is is sok ! Ha minden jól megy akkor kevesebb mint 6 hónapról van szó!A családom ezért az egész dologért őt hibáztatja és azt szeretnék , hogy otthon lakjak! Csak azt nem értik, hogy felnőt vagyok és ez már nekem nem megy!
egyelőre még nem mehetek! Majd pár hónap mulva talán, ha minden összejön a nyár közepén már ujra eggyütt lehetünk!
Mennyi az az annyi idő? Tényleg nagyon vészes idő? A családod miért nem szeretné, ha várnál a párodra?(pláne két év együttélés után)
Nem tudsz vele menni, semmiképpen sem?
Nálunk is hasonló a helyzet. Még nincs itt az ideje (néhány hónap múlva lesz csak), de az egzisztencia megalapozása miatt körülbelül három lehetőség közül "választhat" a Párom. De ez nem csak rajta múlik, ha csak a B verzió jön szóba, messze kerül tőlem, s nem bírnám ki, nem tudnék hétvégi Kedves lenni csak. Ezt Ő sem szeretné, azt mondta, megoldanánk, mert akkor a B lehetőséget nem választaná. Viszont nem szeretném a célja elérésében akadályozni. Tehát, ha nagyon muszáj, mennék Vele. De ezt Neki is mondtam, hogy nem fűlik a fogam hozzá. Ettől függetlenül, ha akkor is így szeretem, mint most, persze, hogy Vele tartanék, még ha nekem nem is jön be az új hely, egyéb okok...
Mi rá agyunk kényszeritve, vagyis nincs más választás! minden nap megszakad a szivem!
Ha rá vagytok kényszerítve, akkor az nagyon szomorú. Szerintem át lehet vészelni, de biztos nagyon nehéz. Én nem is tudom mihez kezdenék a párom nélkül. Volt régebben szó róla, hogy kimegy külföldre dolgozni pár hónapra, de ellőttük a gondolatot, mert nem bírnánk egymás nélkül.
Szörnyen hosszú , a lényeg az hogy muszály! Nem lehet most ezt máskép megoldani! :(
miért kell külön lennetek?
"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
Müller Péter
Ha a szerelem erős köztetek,a távolság nem lehet akadály.Erős érzelmi köteléknél,nem lehet egymást könnyen elfeledni.
A távolság nagy úr tud lenni, de szerintem ha két ember igazán szereti egymást, nem jelenthet akadályt ez sem. Én hiszek a szerelemben, és annak erejében.
A jelen állás szerint elég hosszú idöre külön kell lennünk a párommal! Elég nehezen bírjuk , mert nem vagyunk hozzászokva ahoz, hogy egy napot is egymásnélkül kellett volna töltenünk , mert már 2 éve eggyütt éltünk! Most neki elkellett mennie a városból nekem pedig maradnom kell még eggyelőre! Hazaköltoztem a családomhoz és ők azt szeretnék ha elfelejteném a barátomat, de ez nem így működik , minden nap azért telik el könnyebben mert tudom, hogy előbb - utóbb ujra eggyütt leszünk! De ezt egyelőre magamban kell tartanom! Minden perc nehezen telik, hiába beszélünk telefonon , így is nagyon nehéz! Nem tudom, hogy mind a ketten ki fogjuk e bírni a külön létet vagy egy idő után elmúlik a szerelem és az egymáshoz való ragaszkodás!? Ha valaki volt már ilyen helyzetben az légyszi írjon! Írja meg a tapasztalatait és stb... köszi
További ajánlott fórumok: