Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Attól, hogy te szorongasz neki nem lesz jobb.:))

Amúgy én is ilyen tudok nagyon lenni, de szerencsére a gyerekek tök lazák, és nekik van igazuk. :))

A lányomat arra kértem, hogy érettségizni ha lehet ne úgy menjen el, hogy előtte olvassa át majd a tételeket mielőtt bemegy a terembe. :)))

De, van két top 20-as gimi is a városban.

Az öcsém az egyikbe járt annak idején. De pont ezért, meg mert hát vannak kollégáim, barátaim tudom, hogy ott nem azért jó a teljesítmény mert a suli annyira jó. Hanem mert nyilván a sok nagyon okos gyerekből, akiknek a ráadásul a szülei sok pénzzel rendelkeznek elég könnyű kihozni a jó eredményt. De ők is pont ugyan úgy különtanárhoz járnak ha nyelvvizsgát akarnak meg ha fizikai-biológia-kémia-matek vonalon emelt érettségit. Nem az iskola juttatja el őket a célig, hanem a család. (Nekem pl. egy fillérem nincsen bent az angol C1-es nyelvvizsgába, csak a suliban tanultak alapján csinálta meg, úgy, hogy az írásbelije 85%-os lett!) A közeg az fontos lehet, tényleg, de ott nem az egyes gimik, hanem a gimi -technikum- szakmunkás között van nagy szakadék.

Ez mgnyugató.

Én is azt érzem, hogy el kell engednem... de közben nem merem, mert a gyerekem élete.., milyen jogon "engedem el" a dolgot, még mielőtt befejeződénnek a szóbelik.

Valószínű, hogy jobban járt. De nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy a környéketeken akkor nincs is top gimi, ahogy írod, és abból, ami van, ki kellett hozni a legjobbat. Nektek sikerült. De ugyanabban az osztályban mondjuk egy másik gyereknek nem. Mert mondjuk nem szerette meg az olvasást. Vagy a nyelvet nem vitték így, mint ti.

Én is azt látom, hogy egyetemre bárhonnan ugyanúgy bekerülnek gyerekek. Akkor minek kínozni őket 4 -6 vagy akár 8 évig.

De közben más is írta - azt hiszem Borian- , hogy azt vette észre, hogy az okos gyereke mégis le volt maradva a társaitól, és végül ő is be kellett hogy álljon a sorba, és hajtani.

Plussz még egy érv a kemény suli mellett: a gyerekek összetétele és a magatartásuk.. Nálunk az általános iskolában (ami top suli...) minden rohadt napon osztályozzák a magatartásukat... és ha mondjuk a gyerek hozzáér a tanári asztal széléhez, máris lejjebb viszik aznapi jegyét. Szóval verekedni eszükbe sem jut. Egyszerűen nincs verekedés, nincsenek nagy harcok.

Ugyanakkor hajtás van, ha a gyerek beteg, miután újra suliba megy, már az első napon kábé három dolgozat várja.. és beírást kap, ha az előző napok házi feladataiból, akár csak egy részfeladat hiányzik... Kérdezem én: a tanárok betegen dolgoznak?...

Ez nálunk is így van, 4,7 alatt a tanár döntése, hogy megadja-e a jobb jegyet.

Nekem most harmadik gyerekem felvételizett már, én már el tudtam engedni teljesen a dolgot, ahogy látom a két nagyobbnál, hogy úgy lett jó, ahogyan lett. A kicsinél (mert van még egy) leszarom kb. a jegyeket (igaz még alsós), nem ezen fog múlni az élete. (Meg hát láttam már az életben egy-két kacskaringós élettörténetet, pl. a párom is szakmunkásba járt először, aztán most két diplomás mérnök, jó állással.)

Nézőpont kérdése. Egy erős, kedvelt gimibe jár, de nem top 20-as (amúgy is vidék, nem Bp.).

Okos, de nem szorgalmas. Nagyon sokat olvas (de tényleg nagyon sokat), ezért nagyon művelt és tájékozott, amit pl. humán tárgyaknál nagyon jól hasznosít. Pl. úgy írt töri témazárót ötösre, hogy óra előtti szünetben olvasta el az anyagot. Eleve nagyon gyorsan olvas. 11.-ben C1-es nyelvvizsgát tett, 12. őszi szezonban 98%-os angol emeltszintű érettségit tett. Most megy b2-esre németből. Élte az életét, volt szabadideje, jól érezte magát (leszámítva a covidos iskolabezárás), és fel fogják simán venni az egyetemre. Asszem jobban járt, mint egy top 10-es gimivel járt volna. :)

Hova jár a lányod?

Bennem is nagy a dilemma - azo kalapján, amiket hallo-, hogy van e értelme az erős suliknak.

A gyerekem okos. Mégis hazahozott egy hármast, mert konkrétan nem vette elő a könyvet a dogára... én pedig fáradt voltam doga előtt kardoskodni, hogy de igenis gyere, nézzük át, hogy miből lesz doga....

A felvételi is fontosabb nekem, úgy érzem. De közben nem sokat tehetek az ügyben... meg azt is érzem, hogy én már kijártam a sulikat... nem akarok folyton osztályzatokon erőlködni...

Azért ez nem igaz.

A középiskolai felvételi után az érettségiig igazából semmilyen nagy megmérettetés nincsen. A nyelvvizsga van, de az nem olyan vészes és elég 60%-ot teljesíteni. Totál más.

Én kicsit megbántam, hogy beadtam az észrevételt.

Kezdek elfáradni, belefáradni.

Mindig várni valamit, hogy na mi lesz: hány pont, mit válaszolnak, stb.

Nekünk még a részletes- összes jegyet tartalmazó- ellenőrző kivonat is kell, magyarul még izguljak azon is, hogy becsúszik e valami gyengébby jegy, de közben a szóbelire is készülni kéne a gyerekemnek, nekem meg rávenni, hogy még ne pihenjen meg, még nem végeztünk.

Szerintem jó, ha holnap este reagálnak.

Három nap akkor telik le.

mindenki magából indul ki, én is :-)

a gyerekeim biosz-kémia tagozatosok, ott sajnos semmi nem lett könnyebb, sőt...

Igazából saját versenyzőm nincs már 3 éve, viszont a párom révén ismét van kettő. Berzsenyi spec matek 9. osztály nagyon bedurvult, már nem tudok segíteni neki, pedig elég sok matekot tanultam életem során.

A nagyobbik "új" versenyző E5-be készül, nagyon jó esélyei vannak. A kicsi még ráér 2 évig. :)

El is felejtettem, hogy Nektek van még egy versenyzőtök:) A nagyok évfolyamtarsak és mi is ott voltunk a Berzsenyi osztályban a kicsivel. Picit fáj is a szivem, hogy nem vagyunk ott, biztosan nagyon szuper osztály lehet! De a gyerek annyira maradni akart, mondjuk mindkét variáción csak nyerhetett:) Aztán 8-ban újra felvették a matekra, de nem akart becsatlakozni meglevő osztályba.

Legkisebbnek megvan már az útja? Mindenképpen elmegy másik suliba?

Mondjuk én utólag is a legjobb döntésnek gondolom h maradtak, az angol nyelven nem biztos h eljutottak volna felsőfokra ilyen hamar, vagy nagyobb önálló munkával. Nem mellesleg nagyon jó tanarai voltak jó közösség, szóval nem vesztettek. Max a matek tagozatot.

Mennyire kemény így 9-ben a matek már? Bár aki szereti annak inkább szórakozás:) Biztos nem ezt gondolják mindig:))

Hát ez most nagyon megváltozott. A lányom ugye 12.-es. Egy csomó mérnök szakra egyáltalán nem elvárás az emelt szintű érettségi sem. Egy nagyjából jó tanuló gyerek simán bekerülhet egyetemre sokkal kisebb erőfeszítéssel, mint a középiskolai felvételi volt.

A lányom kezében pl. tankönyvet utoljára 9.-ben láttam, és mondjuk ha ír egy magához képest átlagos érettségit, akkor is 100 vagy még több ponttal többje lesz, mint a bekerülési ponthatár. Ismerős gyereke Szegedre jár a Radnótiba, halálra tanulja magát, és ugyan úgy fog bejutni az egyetemre, mint az én, nem túl nagy erőfeszítést belerakó lányom. Akinek volt saját ideje az általa szeretett dolgokra, és minden nap 10-kor alhatott. :)

igen, ez is igaz

azért kénytelenek tagozatosodni a sulik, mert ma már a jobb helyeken olyanok a felvételi követelmények a felsőoktatásban, hogy muszáj több éven át rákészülni... azután sokszor maga a felsőoktatás csalódást okoz, bár nem mind, de van rá példa...

Nálunk a második gyerek nagyon elrontotta a felvételit (összesen 56 pontja volt), és a vitt pontjai sem voltak annyira kimagaslóak, hiszen pont azokból a tárgyakból volt négyes, amik a felvételihez kellettek (kivéve töri, abból ötös volt), miközben kémia, fizikai, biológia, földrajzból ötös, sőt dicséretes volt. Én végül egy alapítványi iskolába menekítettem ki, ami tőlünk messze van, tehát sok utazás, de megérte. 9-en vannak az osztályban, kellő figyelem jut rá (Amúgy is BTMN-s). Ahhoz képest, hogy angolból végig négyes volt, 10. év elején lenyelvvizsgázott simán. Magára talált, lett önbizalma, és most félévkor 4,8 volt az átlaga, jó ez nem egy Fazekas, de akkor is.

Persze amúgy akkor sem lett volna baj, ha nem gimibe megy, csak hát nincs egy meghatározott, konkrét érdeklődése, pontosabban a történelmet, fegyvereket, földrajzot szereti, ami meg ugye nem technikumos érdeklődési kör...Szóval lehet azért korrigálni a dolgokat, de nem egyszerű.

Nekem amúgy az is bajom, hogy most már minden gimibe mindenféle tagozatok vannak. Tehát a 14 évesnek el kéne tudni döntenie, hogy humán, vagy reál, de azon belül is, hogy matek-e, vagy kémia. És mi van, ha nem tudja és minden érdekelné? Amikor én voltam gimis még csupa általános gimnázium volt. A lányommal úgy jártunk, hogy elment egy humán-nyelvi osztályba, aztán kitalálta mégis matek kellene neki, és ezért járt külön matekra (persze sok pénzért). Csak a nem túl erős, katolikus gimikben van általános osztály itt a városban, hülyeségnek tartom.

Akkor csak kinyomtatom a krétából azt az oldalt, ami a jegyeket tartalmazza es melléklet csatolom, igaz?

Nem lenne elég csak az első félév jegyeit tartalmazót csatolni?

Inkább veled értek egyet, de leginkább az egész rendszert nem szeretem.

Kezdjük a gyorsasággal: a mai fiatalok, kamaszok, gyerekek szeretnek mindent gyorsan letudni, fürgén jár az agyuk, gyorsan túl vannak mindenen, de...és itt jön a de. Nálunk sok gyakornok megfordult az évek során és sajnos gyakran azt tapasztaljuk, hogy ez a gyorsaságra való trenírozottság a minőség és elmélyült gondolkodás rovására megy. Inkább legyen vki lassúbb, de gondolja át, amit kiad a kezéből, valóban van-e mondanivalója, logikája, összeérnek-e a számok, stb.

Azután ez az egész rendszer... szerintem a tanulás, karrierépítés hosszútávú "verseny", nem 100 méteres síkfutás. Én naivul Vekerdy hívő voltam, érzelmi biztonságot adtam, hagytam őket játszani, szaladgálni, nem akartam, hogy könyvek fölött töltsék az időt, a kint sütött a nap... és azt vettem észre, folyton kilógunk lefelé a közösségből, mert 6 évesen még nem tud olvasni, számolni, deriválni, angolul, kínaiul stb. Ez szülőként nem volt könnyű, miközben hittem, hogy a gyerekeim értelmesek, okosak, de sokáig tartottam magam az elveimhez, ám felvételihez közeledve muszáj volt beállni a sorba, megint csak a rossz rendszer miatt... mert a rossz felvételi nagyon be tudja határolni a lehetőségeket a jövőre nézve... megugrottuk, a fiam rákapott a tanulás ízére, nagyon is, de mire 11-es lett már ő is kezdett kiégéssel küzdeni és sok más osztálytársa is eljutott erre a szintre. Most ezen, úgy tűnik, átlendült, de kb. fél éve írtam erről (nem arattam vele osztatlan sikert), hogy sok ismerős gyereke, aki szuper tanulóként indult, felnőtt korában kurtán-furcsán abbahagyta a tanulást, és ahhoz képest mekkora energiát befektettek a szülők egy főiskolai diplomával szellemi betanított munkásként dolgoznak, mert elegük lett a tanulásból. Nem szeretném, ha a gyerekeim is így járnának, inkább ne legyenek éltanulók, de ne veszítsék el az érdeklődésüket, mert ma már állandóan új dolgokat kell tanulnunk nap mint nap (nekem is).