Középiskolai felvételi (beszélgetés)

4., 8.

,, Magyarul: sztem képtelenséget várunk el az iskolarendszertől, teljes természetességgel."

Az a baj, hogy már eljutottunk arra a szintre, hogy már nem is várunk el semmit az iskolarendszertől. A gyerekeket külön foglalkozáson készítették fel felvételire az őket nem is tanító tanárok, nyelvből is másik tanárt kerestünk. Nem várhatok a jelenlegi iskolarendszertől semmit, mert úgysem kapom meg. A tananyag mérete nem normális, minden nap 6 óra egy negyedikesnek, 7 óra egy nyolcadikosnak szintén nem normális, és mégis itthon kell még egy csomót együtt tanulnunk, mert például a matekot, fizikát, kémiát nem képes a szaktanár rendesen elmagyarázni.

Ezek után nem várom az iskolarendszertől, hogy birkózzon meg egyedül azzal, ami a dolga volna. Sőt, amikor csak lehet, inkább megoldom nélkülük, mert mintha nem is lenne közös érdekünk (én boldog, elégedett és tudástól duzzadó gyereket szeretnék nevelni, az iskolában pont az ellenkezőjét sikerül elérniük)

Bocsánat, ha csapongó vagyok, de idegesítően kicsi ez a felület, amin látom a saját írásomat, látszik, hogy nem szoktam hozzászólni.

A korrupció. Hogy pénzért olyanok is elmennek tanítani, akik bizton tudják, hogy nekik ezt nem kellene csinálni, és ezzel csak ártanak a gyerekeknek, a szüleiknek. Mert tudják. Nem kötelező: tanítani annak, akinek nem kellene. Mégis, veszik a bátorságot, és nap mint nap bemennek és megteszik. Mi több... még tiszteletet is várnak pl. azért, hogy alázzák, hülyézik, lenézik a gyerekeket. Nem az enyémet, mert ő jobb tanulmányilag a többinél. Hanem a többit. Akiknek már minden kedvét elvették a tanulástól, bármi ilyesmitől.

"Nem tudom, ebben ki a hibás, én úgy vélem, az egész társadalom, minden szülő mindent akar gyerekének, ovis angol, ovis logischhool, ovis sakk, az általánosban millió szakkör, különóra, mert attól félnek, ha a gyerek kimarad, lemarad. Pedig szerintem a kevesebb néha több."

4.

Oszraly tars jo matekos kisfiu.

Magyar 48

Matek 31(Babitsos info)

Atlagot nem tud az anyuka

Csak általánosságban tudok vàlaszolni.

"Stabil szülői háttérrel rendelkező gyereket nem nagy kihívás tanítani az iskolában" Az elitgimik/elitiskolák láthatóan kihívásként élik ezt meg.

"Iskolai oktatás nélkül is megállják a helyüket". Majd felsorolod, hogy te az egy/kettő/maximum 3 gyermekednek mit biztosítottál azért, hogy a kapott iskolai oktatásra még rátegyél egy lapáttal.Tanítod otthon a gyereket, foglalkozol vele, hogy a továbbtanulása biztosított legyen: mivel számodra ez az érték. Nagyon helyes, támogatom. Csakhogy itt azt kell észrevenni sztem, hogy pontosan azt várjátok el az iskolarendszertől, hogy azt a plusz hozzájárulást kellene ellensúlyoznia a hhh esetén amit ez az úgymond normális szülői háttér és személyre szabott plusz oktatás jelent a másik oldalon. Erőforrásra lefordítva: sok százezer szülő által személyre szabott oktatás a saját 1 szem esetleg kettő gyerekének 1 egységnyi energiabefektetéssel vs. néhány ezer tanár által sok tízezer/százezer diák számára nyújtott személyre szabott oktatás 100 egységnyi energiabefektetéssel, de ha 1 egységnyi lenne a ráfordításigény akkor se működne. Magyarul: sztem képtelenséget várunk el az iskolarendszertől, teljes természetességgel.

"Az iskolának, tanároknak igenis felelősségük, hogy felismerjék, ki az, akinek szüksége van plusz segítségre és mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a gyerek meg is kapja azt a segítséget, ha a szülője nem alkalmas/képes/hajlandó energiát fektetni a gyereke jövőjébe." Tudod mi van? Meg is teszik. Korrepetálás és szakkör formájában a délutáni napköziben. Csak ott elakadnak a jogosítványaik, amikor a gyerek nem jelenik meg, mert ebéd után hazamegy az iskolából/hazaviszi a szülő. Az iskola felelőssége addig terjed, hogy a lehetőséget erre biztosítsa/ de se a gyereket, se a szülőt nem kényszerítheti, erőszakolhatja meg, hogy a lehetőséggel éljen.

De én már az elején ezt mondtam.Hogy nem feladata annak a jó szülői háttérnek a kompenzációja amit te nyújtasz a saját gyerekednek, csak a lehetőség biztosítása, hogy aki akar, az tudjon élni vele. És ezt meg is teszik.

Andi, Hampa, veletek értek egyet!

A férjem anyukája tanítónő. Ő még azon elvek mentén tanított, hogy az osztálynak a leggyengébb gyerek tempójához kell igazodnia, addig nem mentek tovább, míg mindenki meg nem értette. Ettől valahogy a többi gyerek sem került hátrányba, sok tanítványa végzett később egyetemet.

Én is ilyen rendszerben tanultam. Nem volt rohanás, ezért a fodrász és kőműves volt osztálytársam is rendesen megtanulta az anyagot. (Ezért is jobbak a régi szakemberek a maiaknál), és ettől én még eljutottam gimibe, egyetemre, doktoráltam.

A gyerekeim iskolájában már nem ez a nézet volt, a legjobbakkal haladtak (már unásig ismételtem: a bementet 20 már olvasó gyerek volt, a maradék 12 így járt) Mi megoldottuk magasan képzett értelmiségként, felzárkóztattuk a gyereket, de az érzelmi-pszichés hatásain (hogy ők "buták" voltak az osztályban) nehezen gyógyultak.

És mindig eszembe jutott, vajon egy 8 általánost végzett szülő mit kezdett volna ezzel a helyzettel...

Nem tudom, ebben ki a hibás, én úgy vélem, az egész társadalom, minden szülő mindent akar gyerekének, ovis angol, ovis logischhool, ovis sakk, az általánosban millió szakkör, különóra, mert attól félnek, ha a gyerek kimarad, lemarad.

Pedig szerintem a kevesebb néha több.

4.

Koszi szepen a drukkolast en is szurkolok mindenkinek.

4.

Én is várok minden 4.-es infót, bármilyen úton :)

Köszi előre is és szorítok, hogy minél jobb pontokkal térjetek haza a betekintésről!

4.

Csatlakozom. Minden 4.-es eredmény jöhet, bármely formában! Drukkolok Nektek!

És azoknak is, akik múlt szombaton betegek voltak és ma írják! A legjobbakat nekik!

Annyi érdekeset írtatok má megint, hogy ma is nehéz lesz dolgozni!!

!!!Sok sikert a mai betekintőknek!!!

4.-es eredmények érdekelnek publikusan is, magánban is.

Szia! Tavalyi szóbelin egy 7-8 mondatos részletet húzott a fiam a Téli berekből. Azzal kapcsolatban voltak szövegértéses kérdések.

Volt 1 matek tétel is, egyszerű feladat, arra már nem emlékszik. Rövid volt, aranyosak voltak vele.Okleveleket megnézték.

Stabil, támogató szülői háttérrel rendelkező gyerekeket nem nagy kihívás tanítani az iskolában. Mondhatni, iskolai oktatás nélkül is megállják a helyüket. (A gyerekem pl. úgy készült fel a felvételire és ért el igen jó eredményt a teszteken, hogy az azt megelőző 1,5 évben semmilyen magyar nyelvtan- és irodalomórán nem vett részt, matekból pedig semmilyen újdonságot nem tanult az új iskolájában, azaz megkopott hatodikos tudással vágott neki a felkészülésnek nyolcadikban. De itt voltunk neki mi. És ezzel egyáltalán nem vagyunk egyediek, más is oktatja itt saját maga a gyerekét, hogy a gyerek számára a lehető legoptimálisabb utat biztosítsa a továbbtanuláshoz.)

Az iskolának, tanároknak igenis felelősségük, hogy felismerjék, ki az, akinek szüksége van plusz segítségre és mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a gyerek meg is kapja azt a segítséget, ha a szülője nem alkalmas/képes/hajlandó energiát fektetni a gyereke jövőjébe.

Nagyjából 2. évfolyamig el is dől szerintem a gyerekek sorsa, ha lemaradnak az olvasással, számolással, az már egy behozhatatlan hátrány. Akkor már tényleg százszoros erőfeszítésre van szükség. De ha időben reagálnak, akkor nem. Érdekes módon a legszuperebb gyerekek versenyekre felkészítésére általában jut idő az iskolákban. Sokkal hasznosabb lenne, ha ezt az időt a lemaradozókra fordítanák, akár a szupergyerekek bevonásával, az igazán mindenkinek csak a javára válna. Biztos vagyok benne, hogy ezzel sok tanár egyetért és így is dolgozik.

Nem tudom mennyire menjünk ebbe bele, mert nagyon messze vannak az álláspontok. Amiben egyetértek, hogy persze, hogy kívánatos dolog ha kimenetben minél kisebb a hhh helyzetű gyerekek száma.És már felvértezve érkeznek meg az iskolából az életbe. A célban egyetértünk.

Gyerek felelősség? Ahogy te is mondod, egyértelmű a szülő felelőssége. Csak ott a hiba az érvelésedben, hogy az oktatási rendszernek pont nem feladata kezelni a szülői felelősséget, mégis ezt kérik számon rajta, azok akik a hhh helyzetűek leszakadását kérik számon az iskolarendszeren.

Egyetértek a diagnózisoddal, hogy hhh szülő gyereke már óvodába kerülésekor hátrányokat halmozott fel, de itt se lehet az iskolarendszer felelősségét tetten érni, mert a szülő kezei közül kerül ki így a gyerek már 3 évesen. Sőt. Elismert, hogy a kötelező óvoda csökkenti a lemaradást.

Egy hhh gyerek számára mérhetetlenül nagyobb erőfeszítés ugyanazt a teljesítményt elérni, mint egy szerencsésebb társának.Mondjuk azzal a példával tudnám ezt szemléltetni, hogy egy excelben nem jártas személyt és egy profi excelezőt leültetnek, hogy dolgozzon fel egy 3000 soros excelt bizonyos szempontok szerint. A profi megoldja 10 perc alatt, az a személy pedig aki nem jártas benne napokat eltölthet vele. Az erőforrás a számítógép ami mindkettőnek rendelkezésre áll (tanárok), az erőfeszítés pedig amit a két alany beletesz ugyanabba a teljesítménybe össze se mérhető. Kinek a hibája ez, hogy ugyanahhoz a teljesítményhez 100szoros erőforrást kell mozgósítani? A számítógépé (tanárok, iskolarendszer)? :-)!

Nem igazán gondolom, hogy ezért a hardvert/szoftvert kellene hibáztatni.

Az is szuper lenne, ha mindenki olimpikon lenne mondjuk sportban, mert úgymond ez az eldöntött jó kimenet (ahogy eldöntött, hogy egy iskolarendszer minősítése szempontjából a legfontosabb szempont, hogy mennyire csökkenti a szülői háttér hatását).

De azért illene megkérdezni, hogy részt akarok-e venni a nagy olimpikon programban és vállalom-e ami ezzel jár a gyerekem terhére és az én terhemre. Ha megkérdeznék tőlem, azt mondanám, hogy hagyják békén a gyerekemet, akkor is, ha ez hú de szuper lenne neki később, mondjuk 20 év múlva. És jogom van ehhez!

Ugyanez történik a hhh helyzetű gyerek felzárkóztatása kapcsán aggódó, iskolarendszert kritizáló - kétségtelenül jó szándékú emberek részéről. Csak más szinten.

Megkérdezte ezeket az embereket bárki, hogy vállalják-e a 100szoros energiabefektetést? Jogukban áll nem vállalni! A kérdés állandóan megválaszolásra kerül. NEM AKARNAK 100szoros energiabefektetést. Hiába gondoljuk, hogy szerintünk az lenne a jó nekik, nekünk.

Ki mondta, hogy az élet igazságos? De azért mert a social justice warriorok nem tudjàk elviselni mások keresztjének látványát (pl.nem lesz a gyerekemből olimpikon vagy hhh helyzet), azért az a kereszt annak a személynek még éppen lehet komfortos. Amit meg kínálnak helyette nem biztos, hogy komfortzónán belül van.

Drasztikus és gyors változáshoz/változtatáshoz pedig olyan szinten kellene belemásznia az iskolarendszernek és az államnak a szülői nemet mondás jogába, hogy azt te se akarnád, ha a te és a gyereked bőrére is mehetne.

Én csak ennyit akartam mondani végső konklúzióként, hogy az iskolarendszert/államot nagyon komoly jogosítványokkal kellene felruházni ahhoz, hogyha ebben drasztikus és gyors változást akarnánk elérni. Azt meg valójában nem akarjuk, mármint az állami/tanári jogok kiterjesztését a családi háttér ellensúlyozására. Már a 3 éves kortól kötelező óvoda is határeset, pedig eredményes.

Off.

Pár napja beszéltünk a kulturális/vallási toleranciáról sulin belül. Nagylányoméknál a nyolcadikos keringőben részt vett egy muzulmán kislány is. A hófehér, fűzős, pánt nélküli báliruhája alatt (minden lány egyformában táncolt) fehér csuklóig érő garbóban, fején előírásos fehér fejkendőben. Nem kellett kimaradjon csak azért, ebből a szép hagyományból csak mert a vallásuk más öltözködési normát határoz meg.

Amikor vége lett a táncnak, az arab jegyeket mutató apukája (anyuka magyar volt) óriási virágcsokorral lepte meg a lányát, ragyogva a büszkeségtől.

(Jó volt erre visszagondolni.)

EGY rendszeresen így tanító tanárnő van az iskolánkban. Tavaly félévkor jött.

Projektor van több osztályban, de hogy nem mindennapos a használat, azt onnan tudom, hogy olyankor mindig el is meséli a fiam.

A tavaszi tapasztalatok után néha-néha kapnak a classroomban gyakorló anyagot a gyerekek - az egy haladás, hogy van sulis e-mailcímük (novemberre lett), és kötelező classroom, az esetleges digioktatáshoz.

De azért ez igen messze van az általad leírt állapotoktól.

De tény, hogy jó olvasni, hogy VAN ilyen. :-)

Az eszközökön túl a tanár (is) vagy inkább A tényező.

Sokszor apróságok miatt. Gyerekem matekcsoportja általános 7. vagy 8.-ban, mire bementek a nagyszünetről, egy alkalommal muffinokat találtak a padjukon. Mindegyikbe beleszúrva kicsi zászló, rajta "100. Közös matekóra" Judit néni sütötte nekik előző este a sütit.

Szerintem ezek már annyira hétköznapi dolgok, hogy a legtöbb iskolában így működik, így ez teljesen mindegy szerintem, hogy én hol tanítok.

Ha holnap iskolát váltanék, akkor is így tanítanék, max. a projektor hiánya okozna gondot (de az sem volt mindig és már tudom, hogy ültessem körbe a gyerekeket, hogy lássák a laptopot mindannyian).

Hát..., ebben a témában nagyon határozottan nem értünk egyet. Szerintem az államnak és az általa üzemeltett oktatási rendszernek nagyon is feladata, hogy felzárkóztassa a hátrányos helyzetűeket.

Egyrészt van egy könnyen belátható összetársadalmi haszon: mindenki sokkal jobban jár, ha a lehető legtöbben eljutnak oda, hogy normális munkájuk legyen, ne szoruljanak segélyekre, adót fizessenek. Egyszerű matek: minél több befizető van a költségvetésbe, annál színvonalasabb szolgáltatások (eü, oktatás, utak, stb) jutnak mindenkinek.

Másrészt a mélyszegénységben és a halmozottan hátrányos helyzetben teljesen más dinamikák érvényesülnek. Erről most egy regényt tudnék írni, de nem fogok. De az bizonyított, hogy a szegénységből, nyomorból kivergődni nagyon kis részben döntés meg választás kérdése. Sem tudásuk, sem eszközük, sem lehetőségük, és legtöbbször generációk óta mintájuk sincs erre. Ha utánaolvasol, megismerkedsz a mélyszegénységben évtizedek óta dolgozók munkájával (mint amilyen pl az Igazgyöngy), ott erről nagyon sokat lehet tanulni.

Persze, sokkal jobb, békésebb azt gondolni, hogy aki nyomorban él, az maga tehet róla. Meg azt, hogy aki megdolgozik érte, az majd többre viszi. Általában: sokkal jobb, pszichésen kényelmesebb dolog azt gondolni, hogy a világ igazságos, és a jók elnyerik jutalmukat. De ez az oktatás és a felzárkózás témakörében egyszerűen nem igaz. Ha félrenézünk, ha a szülőre (pláne a gyerekre!!!!!!) mutogatunk, akkor egyszerűen beletörődünk abba, hogy gyerekek százezreinek már a születéskor eldől, hogy sosem lesz méltó élete.

És ne haragudj már, de a gyerek felelősségét felvetni ebben? Nem is értem. Ő tehet róla, ha rossz helyre született? Az ő hibája, hogy mire oviba megy, a szókincse, finommotorikája, tárgyi tudása, tapasztalatmennyisége a töredéke lesz a szerencsés gyerekekének? Az ő hibája, hogy első általánosba olyan lemaradással érkezik, hogy esélye sincs felzárkózni, és innentől minden évben csak egyre jobban lemarad?

Szerintem pedig ennél nincs is nagyobb társadalmi felelősség és kötelesség. MINDEN gyerek megérdemli az esélyt.

Valóban kéttannyelvű osztályokban tanítok, de emellett 5.-től egy nyelvi és egy matektagozat is indul az iskolánkban, ill. általános osztály is marad.

A kisfiam iskolája - ahol ő szintén 4.-es és ő nem felvételizett - azonban egy másik intézmény, tagozatok nélkül és ott is mindennapos a digitális tábla vagy az egyéb digitális eszközök használata. Vakonddal, környezetismeret videókkal stb., első óta.

De ez a gyerekeknek annyira mindennapos már, hogy szerintem be se számolnak róla otthon. Legalábbis az én fiam nem. Amikor órára készülök, és mondjuk helyettesítésre egy jó kis környezetes videót keresek, akkor mondja, hogy igen, mi is ezt néztük órán.

De úgy nem jön haza, hogy képzeljétek, ma megnéztünk egy 8 perces videót, mert annyira természetes. Ahogy az én tanítványaim szülei is onnan vehetik csak észre, hogy a hiányzóknak a Krétába belinkelem, hogy ne maradjanak ki az élményből, vagy látják a gyereket PPT-t készíteni, anyagot gyűjteni hétvégén. Esetleg be is mutatják a szülőknek, mint ahogy az nálunk is előfordul a családban.