Kierőszakolt házasság lenne ez? (beszélgetős fórum)

Hát ez nem semmi kedves Csimber.

Miért nem működik a kommunikáció? Rengeteg félreértésetek lesz, ha a párod még arra is szégyellős, hogy elmondja a saját véleményét. Én ettől szerintem megőrülnék :D

Semmit nem tudok rólad, így hogyan célozhatnék rád?

A szerelemnek hívott kezdeti lángolás tart átlagosan, hormonálisan egy-másfél-két évig.

Na, szuper, gratulálok hozzá! :)) Sok boldogságot Nektek! :)

Melyik a nagy nap végül? ;)

Sehol. :DDDD

De amúgy másfél év dugniakarok részével rám célzol? :D Mi pl. picit több mint egy éve vagyunk együtt. Nem sok, nagyon nem sok. Bár nagyon-nagyon hamar óta együtt lakunk, plusz ebbe az egy évbe rengeteg nehézségen sikerült közösen túljutni, de ez még nyilván nulla idő ahhoz, hogy bármit kipáljak ebből a felsorolásodból. Majd 5-10 év múlva már nyilatkozhatnék erről, addig nem igen, szerintem. :)

Én azt vettem észre, hogy a szerelem nem múlik el. Az a másfél-két év hormonális vihar múlik el, amit szerelemnek szokás tévesen hinni.

Szerintem a szerelem az, amikor már felszáll a lila köd, ami eltakarja az illetőt a szemed elől, és még úgy is akarod. Sőt, jobban. Lelkileg, testileg.

Szerintem a szerelem az, amikor tizenév után is pillangók röpködnek a gyomrodban, ha rád néz.

Szerintem a szerelem az, ha a legjobb barátod, a leglojálisabb harcostársad és a legkívánatosabb szeretőd egy személyben a házastársad.

Szerintem a szerelem az, hogy napról-napra jobban akarod, pedig már eltelt sok év.

Szerintem a szerelem az, ha csak az ő véleménye számít.

Szerintem a szerelem az, ha mindketten a másikból a legjobbat hozzátok ki, ha mindketten egyre előbbre jutottok a másik támogatásával.

Szerintem a szerelem az, ha vállvetve vagytok egy csapat, amibe magától értetődően nem férkőzhet be senki és semmi kettőtök köze, egy pillanatra sem.

Szerintem a szerelem az, ha nem kell a hátam mögé néznem, mert a másik magától értetődően védi a hátam.

Hát hol van ehhez másfél év dugniakarok? :))

No igen, ez igaz... De a társadalom nem veti ki magából mégsem az elvált embereket, szóval picit mégis más talán.

A nem csinál semmit azt amúgy úgy értettem, hogy bennem nem csinál semmit, velünk nem csinál semmit. Bár ez is egy olyan dolog, hogy akinek ez számít, akinek fontos, annak nyilván ad egy plusz érzést. :)

Egyébként a párommal nem olyan régen vagyunk együtt, most volt 1 éve. Kari előtt megkérte a kezemet. Semmi csinnadrattát nem tett a dolghoz, hála a jó égnek. Csak a hóesésben átadta a gyűrűt. Hozzá tenném, hogy nem vagyok egy ékszeres fajta se. Semmi ilyesmit nem hordok, nem visz magával.

Szóval persze, igent mondtam neki, azzal a gondolattal, hogy ez még semmit nem jelent, és lagzi meg ceremónia úgysem lesz, szóval csak kaptam egy gyűrűt, oszt kész. :)

Ő nagyon-nagyon izgult, egészen meg is hatódott a dologtól. Én rohadtul nem. :D Ellenben, mint érdekesség: hordom a kapott gyűrűt.

Az elején még csak azért hordtam, hogy őt ne bántsam meg, és mára már azon kapom magamat, hogy egyenesen szeretem, és hiányzik, ha nincsen rajtam. Egyedül éjszaka, főzéshez, meg edzéshez veszem le. Ja meg amikor suvickolok. Mert basszus, még féltem is, nehogy baja legyen! :D

Szóval valahol mégis megbarátkoztam a leánykérés gondolatával, mint olyannal, és mostanra már melegséggel tölt el, hogy ezt a gesztust megtette felém, és ezzel bizonyította is a szándékait. Szóval ja, mindezek ellenére most jegyben járok. És ez egyébként jó érzés, hogy jegyben. :) Viszont szívem szerint egy életen át maradnék jegyes, és pont. :D

Nos, én akkor a magam részéről kívánok a nagy napra sok boldogságot, na meg persze utána is:)

Legyen csak meg az az esküvő úgy ahogy ti akarjátok.

Az életben semmire sincs garancia, de ha ő miattad megteszi mert szeret (annyira szeret, hogy figyelembe veszi, hogy neked fontos) és egyébként ő is akar esküvőt csak félt, hogy te nagyot és habosbabost akkor mi a kérdés?

Papírral is lehet egy kapcsolat boldog vagy boldogtalan valamint véget is érhet és papír nélkül is.

Jön a baba, nem kell apasági meg ilyen papír. olyan igazolás, hanem rendezett lesz ez a része is. Főleg, hogy kiderült ő is akarja azt a fránya "papírt";)

Sok mindenben egyetértek az ebben leírtakkal.

Eggyel nem: a "papír" nem csinál semmit. Amit jelképez, az igen. Azaz a neked-veled-érted-miattad-közösen tűzön és vízen át, mert vagyunk mi és van a világ. Ez van lefektetve egy papírban, ami ennek a közjogi hátterét biztosítja.

Olyan ez, mint a Btk. azon paragrafusa, mely a gyilkosságot tiltja. A törvény önmagában nem tart vissza senkit semmitől: azok karakterek egy monitoron vagy papíron betűk. Az, amit jelent, a közmegegyezés, hogy miért, milyen morális tartalom miatt nem ölünk embert, és a társadalom azt mi miatt veti ki magából, az igen.

A házasság aktusának megerősítését szolgálta a közösség annak közösség előtti megtörténte. S mivel a házasságkötés aktusa nem az intimitás és a szerelem kinyilvánítása, hanem a két ember közötti, gyakorlatilag jogi rendezésé, ezért ez a formája.

A kettőtökre tartozó dolgokat nem a házasságkötés aktusában ígéred vagy beszéled meg. Sőt, nem is arról ígérsz, hogy mit tudsz majd megtartani,s mit nem. Azt nyilvánítod ki, hogy meghoztál egy DÖNTÉST a másik ember mellett. És ez, klasszikus formájában, teljesen független attól, hogy mit tudsz vagy mit nem tudsz tartani. Ez nem erről szól.

Ez egy döntés. A vonatkozó vizsgálatok bebizonyították, hogy az szerzett házasságok, azaz, amit összehoznak és nem szerelmen alapulnak, pár év után pontosan ugyanolyan boldogok, mint a szerelmiek közül azok, melyekben szerelem és döntés is volt. A sima szerelmesek meg majd elválnak, mert nincs alap, csak a szerelem, és az ingoványos talaj.

A házasság elhatározás kérdése. Azé, hogy mostantól annak a másiknak szenteled az életed, és ő neked. Egymást segítitek, óvjátok és szeretitek mostantól, és nem mást. Ehhez jó alap a szerelem, de kevés. Nagyon kevés.

Azok az idők pedig vészesen múlnak, melyben egy nő erről ábrándozna egészen kicsi korától vagy ebben látná élete megoldását.

Ja, és még a gondolathoz annyit szeretnék fűzni, hogy a környezetemben számtalan példá látok, és leginkább nőktől... Szóval olyat, hogy férjhez ment, a nagy nap megvolt, kvázi révbe ért. És onnantól kezdve jön a lejtő, újdonsült feleségünk meghízik pl. És nem, nem 10 kiló hanem 50-60 kilónyi súlyfeleslegről beszélünk. És hangoztatja, röhögve, hogy ő már elérte azt, amit akart, mert ő már feleség, aztán később már anya is lett. Én nem, nem gondolom, hogy egy papír miatt ennyire biztosnak kell lenni. Egy kapcsolatot, ahogy írtad is, nagy elszántság, nagy munka működtetni egy életen át. Ezt én így gondolom. És ez nem lesz több vagy kevesebb papírral vagy anélkül, és nagobb biztosíték sem szerintem.

De igen, aki vágyik erre, annak egy iszonyú jó érzést adhat ez a tudat. Ki tudja, egyszer talán én is változom. :) Fene tudja! Ami biztos, hogy szerintem nagy hiba belekényelmesedni pl., és húzni egy pipát, hogy akkor ez is "megvan".

Jajj, akkor most nagyon félreérthető voltam! Egyáltalán nem arra céloztam, hogy felesleges dolog lenne a házasság, és hogy anélkül legalább kényelmesebb a lelépés. :D

Szerintem a házasság önmagában egy csodálatos dolog, a legtöbb nő többek között, vagy leginkább (?) ebben érzi a bizonyítékot arra, hogy a pasas igazán akarja, igazán elszánt, ésatöbbi. És hát lássuk be, majdnem minden lány, már gyerekként is a habos ruháról ábrándozik, álmodozik. Ez nekünk egyfajta révbe érés. Hogy a férfiak hogyan élik meg ezt, na azt nem tudom, erről ők tudnának nyilatkozni. :) De az is biztos, hogy ahány férfi, ahány nő, annyi vélemény, annyi elképzelés.

Én nem is azért nem akarnék házasodni, mert arra gondolok, hogy mi van, ha nem működik... Mi lenne? Semmi... Inkább azért, mert ezt felesleges adaléknak tartom, legalábbis a működést tekintve annak. Mert ha működik, akkor működik házasságban, de működik házasság nélkül is. Ha nem működik, akkor meg tökre mindegy az a papír. :) Szóval szerintem nem ezen múlik, hogy jó lesz-e avagy sem.

Azon túl az egész ceremóniát is egy pénzkidobásnak tartom. Összecsődítjük az egész pereputtyot, barátokat, rokonokat, örök hűséget ígérünk egymásnak mindenki könnyes szeme láttára (olyat ígérsz, amit fogalmad sincsen, hogy fogsz-e tudni tartani, én ilyes soha nem ígérnék). Azon túl meg, számomra egy ilyen pillanat, egy ilyen ígéret, ez kétszemélyes dolog lenne, és nem érzem szükségességét, hogy ennyi ember legyen a tanúja, mert miért is? A romantikáját se látom az egésznek! Nem akarok papírt arról, hogy a másik az ENYÉM, és azt se, hogy én a másiké vagyok.

Plusz rohadt kellemetlenül érezném magamat, hogy sztároltatom a kapcsolatomat, meg azt, hogy én milyen csinimini vagyok a szép ruhámban. VAlószínűleg rövid időn belül inkább berúgnék, hogy ne érezzem kellemetlenül magamat azon a napon! :)

De mondom, én defffektes vagyok, és már gyerekként se esküvőset játszottam a barbikkal, hanem full mást... :DDD De tudom jól, hogy másoknak ez mennyit jelent, nem akartam degradálni!

Bocs, de én ezt nem is értem. Mi az, hogy rá akarja erőszakolni magát? Négy éve együtt vannak. Együtt élnek. Gyereket várnak.

Ha apu erőszaknak érzi, nem lenne mindez kötelező. Gyereket csinálni sem volt kötelező.

Ha nekem mindez nem kell, nem csinálom. Elköltözöm.

Gratulálok.

Nekem ugyan fura, hogy 4 év kellett, hozzá, hogy tisztázzátok, hogy ki mit akar, de jobb későn, mint soha.

Csimber, ne aggódjál! Vizsgáld meg a kapcsolatotokat... Lelkesen várja a babát? Milyenek a hétköznapok? Mi az, amit ő megtesz kettőtökért, a kapcsolatért, a közös jövőért?! Ezekben Te hogy érzed magadat, mit látsz?

Szerintem ez a lényeg!

Nem vagyunk egyformák. Én ugyan házasságban éltem vagy 30 évet, de ha ma lennék huszonéves, tutti nem mennék az anyakönyvvezetőhöz, ha együtt akarnék élni valakivel.

Mondjuk, templomba akkor sem mentem. A családi felzúdulás ellenére sem. Mert úgy gondoltam, nem fair megesküdni valami olyasmire, amiről fogalmam nincs, hogy be tudom-e tartani vagy sem.

Mint írtam már lentebb, évek óta szó volt róla... És mindig is tudta, hogy én szeretnék esküvőt..

Csak azt hitte, hogy én nagy esküvőt szeretnék.

Nem, eljegyzést nem szeretnék igazából.

Nekem az lenne ha szép ha együtt választanánk ki a gyűrűket, és ez csak a mi kis ünnepünk lenne. Nem kell a sok ember meg a rongyrázás.

Szeretnél eljegyzést?

Nagyon közeli hozzátartozómnál megvolt az eljegyzés vagy 10 éve, azóta is együtt élnek, gyerekük is van, közösen vettek házat, esküvő sehol. Köszönik, jól vannak.

Azt mondják, nekik erre nincs sem idejük, sem energiájuk, és különben is nem mindegy?

Gondolom, ha majd online lehet házasodni, és bedobják a postaládába a házasságlevelet, majd talán ők is összeházasodnak. A pénz, amibe kerül, sem hátrány, ha lehet neten utalni.

De ezt mindketten így gondolják.

Téged viszont nem értelek. Ha neked fontos a házasság, ezt jó előre közölnöd kellett volna vele. Mondjuk, még a gyerek elött.

Na, tegnap eléggé átbeszéltük a dolgot...

És elég új dolgok kerültek napfényre.

Ugyanis, eddig sosem tudtunk megbeszélni semmit az esküvőről, ő azért halogatta, mert azt hitte, hogy én azt szeretném ha ilyen nagy habos babos ruhában, 100 ember előtt lenne, ő meg nem szeret szerepelni (szégyenlős, vagy nem is tudom). Nem szereti ha fényképezgetik. Nem szereti a felhajtást.

Tehát az elmúlt években egyszerűen nem jutottunk el addig, hogy elmondjuk egymásnak az érzéseinket, mert annyira elutasító volt, hogy ahogy felhoztam, hogy mit gondol erről, nem mondott semmit, hagyjam békén.

Én sosem akartam ilyet, nekem sokkal romantikusabb az ha ketten megyünk, két tanúval.

Úgyhogy jó nagy félreértés volt köztünk. Meg kommunikáció hiánya.

Azt mondta ezzel semmi gond, és meg is beszéltük, hogy nyáron melyik napon legyen majd a nagy nap :)

És amúgy én is azzal értek egyet, hogy ez egy közös döntés kell hogy legyen, nem a férfi egyedüli döntése.

Elmondtam neki, ha nem szeretné, nem szeretném belevinni olyanba amit később megbánna.