Ki, miért fél gyermeket vállalni? (beszélgetés)

:)

Természetesen nem mindenki életképes,aki külföldre ment.

És mit tennél, ha apuka helye még biztos és eléggé speciális. Máshol nem találna a képzettségének megfelelő munkahelyet.

Anyukának kellene csak költözni.

Ezt én nem vállalnám:((

Menj állásinterjúkra s majd ha biztos, akkor bérelj egy minigarzont vagy egy szobát, ennek ez az útja.

Ha pedig életed párja, akkor simán kibírjátok, ha csak hétvégente találkoztok.

Amikor egy ember hitelt vesz fel, pontosan tudja - hiszen nem olyan bonyolult a törlesztendő hónapokat a törlesztőrészlettel összeszorozni - hogy a legjobb esetben is húszmilliót fizet ki a tízmilliót érő lakásáért. Nem meglepő, hogy eladhatatlanok :(

De ki is lehet adni azt a lakást és a célvárosban lehet bérlakásban élni. De erre meg az a kifogás, hogy lelakják a bérlők, nem akarnak bérlakásban élni, stb., stb. És persze, nyilván nem könnyű mindkettőnek elhelyezkedni, de nem is lehetetlen.

Az emberek saját magukat kötötték röghöz, nem mások.

Igen, minden ember más, azonban minden emberre ugyanazok a szabályok érvényesek a világon, ha boldogulni akar.

És ha tényleg boldogulni akar, akkor nem siránkozhat arra alapozva, hogy de ő más.

Aki nem akar itt élni, annak nem is muszáj, szerintem senkit nem tart vissza senki, sőt!

Volt olyan miniszterelnökünk, aki egyenesen küldött el mindenkit.

Az elmenetel lehetősége ma is mindenkinek adott.

Nosza!!!

Van igazságod, de minden ember más.

Szerintem sok dologtól függ az ilyesmi és alaposan meg kell fontolni.

Itt csak anyuka tudna költözni, mert neki nincs munkahelye.

Tehát egy kicsit más a helyzet.

De nincsenek is több ezer km-es távolságok, ezt azért ne felejtsük el !

Ettől függetlenül, ha én ennek a kis országnak a másik felében találnék munkát és ezzel lehetőséget a gyerekemnek egy normálisabb életre, akkor bérelnék ott lakást és a sajátomat bérbe adnám.

Csakhogy ez a probléma leginkább a tanulatlan réteget érinti, nekik valóban nincs lehetőségük sem helyben, sem 200 km-el arrébb boldogulni.

Igaz, nekik ingatlanuk sem nagyon van.

Az lehet. De akkor is jobb dolgozni és hasznosan tölteni az időt és kihozni a helyzetből a legtöbbet. Esetleg új kapcsolatokra szert tenni, a tovább lépésen gondolkodni, mint otthon ülni és a segélyre várni és önsajnálkozni.

Még ha a minimálbérem fele is maradna meg inkább érezném magam hasznosnak és tevékenynek.

Köszönöm!

Én is reménykedem, mert láttam, hogy tényleg régóta jár mindenféle meghallgatásokra és mindenhova jelentkezik. Meg is tanulna bármi újat, na de mit?

Szerintem még szakmát is váltana, ha tudná mit érdemes tanulni. Eredetileg könyvelő, de annak idején azért nem vették fel a saját szakmájába, mert nem volt gyakorlata, meg TB ügyintézést is tanult, de... erről ennyit. Megtanulta a pénzügyet - is. Hosszú ideig jó és megbízható munkaerő volt.

Idővel de , csak el kell kezdeni, ha el sem kezdődik mert úgysem sikerül, akkor tényleg nem...

Mint írtam mi most pont ebben a szituációban vagyunk-illetve annyival könnyebb, hogy nem kényszerhelyzet miatt tervezzük a költözést, de nem valószínű, hogy egyszerre találunk mindketten új munkát, addig marad majd az ingázás, illetve hétközben a távkapcsolat.

Valamit, valamiért, mint írtam volt.

:)

Közeli családtagjaim példája: az apa elment Budapestre dolgozni (egyetemi diplomával), egy szobát bérelt és minden héten ingázott 8 egész éven át, hogy állása legyen.

A másik választás az lett volna, hogy rinyál Szabolcsban, hogy eladhatatlan a háza (valóban az) és a 3 gyereke éhen halt volna.

KIZÁRÓLAG akarás kérdése.

AZ USA-ban is rengetegen magánszemélyektől bérlenek, sőt, munkanélküliség is van, nem kell túlmisztifikálni ezt, sőt, sokan nem jogosultak SEMMILYEN egészségügyi ellátásra sem, értsd: ott döglenek meg, ahol vannak kb.

A differencia ebben van: NEM az az első gondolatuk, hogy miért nem megy, hanem az, hogy hogyan lehet megoldani.

Ki kell számolni, hogy hogy éri meg, költözéssel, utazással...több éves munkanélküliség esetén azért fel kell ismerni, hogy én csinálok vmit rosszul vagy simán a körülmények nem kedvezőek, ha utóbbiról van szó, akkor dobbantás oda, ahol megfelelő.

Sokan ilyenkor a gyerekekkel takaróznak, pedig ők elég hamar tudnak alkalmazkodni egy ilyen változáshoz, valójában inkább arról van szó, hogy maguk a szülők félnek kilépni a langymeleg lábvízből, és kényelmesebb maradni, meg szidni a kormányt.