Kezdő anyáknak: ami a könyvekből kimaradt! (beszélgetős fórum)

Ezt a stiás dolgot osztom.....

Lányommal (első várandósság) 35 kg-ot híztam - nagyon vékonyról indultam mentségemre, és megfogadtam azt a régi mondást, hogy kettő hellett kel enned....Mindegy, imádtam. ;) Szóval a 35 kg hízással egyetlenegy striát sem szereztem, és 6 hónap alatt lefogytam vissza simán. Ja, és mellette semmi baj nem volt, se cukorbetegség, se magas vérnyomás, se toxémia, de még csak vizesedés sem...

2. babával szereztem be a csíkokat, pedig én is folyton kenegetős voltam, de jöttek rendületlenül.

3. babával már csak 15 kg-ot híztam (sztem azért mert nem tudtam rendesen visszafogyni), és akár hiszitek akár nem, eljesen tele van a hasam striával...:( Mondjuk, csodálkoznék is, ha nem lettek volna, mert oltári nagy volt a hasam a végére, a baba 4420 grammal született....

Anyámon, tesómon nincsenek csíkok.....és nagyanyámon, sőt, anyóson sem.

Én már két szülésen vagyok túl, és elég sok böngészésbe került, mire én is összeszedtem a listát. Inkább a második lányomnál voltam rutinos, negyed óra alatt becsomagoltam ( az idő is sürgetett).

A két lányom között 13 hónap a korkülönbség, hasonló helyzetben lévő anyukáknak egy jó tippet szeretnék adni. Még a nagyobbik lányom is pici volt, de a fürdést nem hagytam a férjemre és nagy pocakkal elég kényelmetlen hajolgatni a kiskádhoz ( az állvány már egy fél éves gyereket nem igazán bír el). Egy 50 cm széles deszkalapot raktunk a kád két szélére és erre raktuk a babakádat, így szinte hajolni sem kellett.

A kórházba nem árt bevinni kiszoknit sem a baba kezére, ha nagyobb körömmel születik, összekarmolhatja magát (bár Zsófi lányom két mozdulattal leszedte:))

Tetszett a cikk, szerintem hasznos lehet olyanoknak, akik még szülés előtt állnak.

Én két gyermeket szültem, mindkettőt gátvédelemmel és fájdalomcsillapítás nélkül. Egyáltalán nem ítélem el azokat, akik nem bírják a fájdalmat és élnek az epidurális érzéstelenítéssel, de én magamról ezt nem tudtam volna elképzelni.

Valahogy kevesebbnek érezném magam, és bűntudatom lenne, ha még "ezt sem bírtam volna ki"... Mondom, mást nem ítélek el miatta, egyáltalán, de saját magammal szemben más a mérce, és ez nekem mindkét esetben így volt teljes, és tökéletes, a fájdalommal együtt, és a férjem is nagyon büszke rám, hogy még a szülőágyon is érzéstelenítés nélkül tartottam magam, nem ordibáltam, és szerinte "gyönyörűen" szültem. Szóval nekem nagyon jó érzés, hogy így történt, teljesen természetesen. A harmadikat is így tervezem...

Nagyon köszönöm mindenkinek a hiteles beszámolókat :) hát, valahol rémisztő, de nem annyira, mint mikor ezekről csak magam gondolkodtam...

Tetszik ez a külföldi dolog, hogy ott türelmesebbek, persze még én is azt mondom, hogy szeretném a lehető legtermészetesebb módon megszülni majd a kis jövevényt, de hát ezek szerint majd a helyzet hozza :) amiket eddig a főiskolán mondtak ilyen-olyan tantárgy keretein belül, beigazolódni látszik. Biztos vagyok benne, hogy a légzésen nagyon sok múlik. Aranyosak vagytok, köszi!

Nálam volt gátmetszés, de másként nem is ment volna. Kisfiam a szülőcsatornában, a szívhangja lassult...felül nyomták, alul vákummal a doki húzta. Nem volt választás. Ezért jobb is, hogy kórházban szültem. (Amúgy 4270 grammos volt a "picikém".)

Ne tágultam, hanem tágítottak. Amúgy mint a filmekben, úgy ment el a magzatvíz. Még az sem volt biztos, hogy természetes úton jöhet vagy császár lesz.

Utána másnap alig bírtam ülni. (Szégyelltem magam, mert széklettartási problémám volt az első pár hétben. Szerencsére kb. a hatodik hét körülre minden helyre állt.)

Idővel az ember a jóra emlékszik csak. (Persze változó, ki mennyi idő után.)

:) aranyos. nekem ezeknek a felére sem volt szükségem, beértem a kézi fejéssel, nincs eldobható pelus, egy dologban tökéletesen megértekek, ez a takaró. Hieg volt a kórházban igaz, én pár nap híjján 2éve, hogy szültem.

az igények egyediek, és sok-sok mindenre a baba megszületése után jövünk rá, hogy minek? nekem pl a légzésfigyelő soha nem kellett volna, de muszáj volt kölcsözni egyet. Korababát nem hozhatsz haza nélküle.

a legfeleslegesebb dolog amit megvettünk az a hajkefe volt. :) 1éves lett mire fésülhető haja nőtt :))))

Ha nem fér ki a baba feje, "nagyobbítják" a kaput...hm.....

Fogják az ollószerűséget és jól nyisszantanak - persze nem érezni abszolút semmit - no para...;)

dejó hogy eztmegtaláltam! még én sem szültem, ahhoz kéne pasi minimum... :D na de viccet félretéve.

Kérdésem: a gátmetszés az mire van, és azt hogy csinálják, meg különben is?:)

A súlyomhoz azért hozzá tartozik, hogy 9kilót szedtem fel a terhesség alatt!:)

Bár ez is alkat kérdése, mert én állandóan ettem a terhesség alatt és egyáltalán nem figyeltem oda arra, hogy ne egyek olyanokat amik hizlalnak (persze az egészséges ételeket ettem). De én egész terhesség alatt édességeket majszoltam, azt kívántam....és mégse szedtem fel sokat! Tehát tényleg alkat függő!:)

Én kaptam epit (én kértem, mert nem bírtam a fájásokat, sokan azt mondják, hogy az anyáink is kibírták nélküle, de ha van rá módszer, hogy ne fájjon annyira akkor miért ne használjuk ki? Persze én is úgy mentem szülni, hogy nem kérek fájdalom csillapítót, de aztán mégis kértem, és azt mondom nem bántam meg! Élveztem minden pillanatát a szülésnek és bármikor újracsinálnám és ezt nemcsak azért mondom, mert eltelt 2év, mikor kijöttem a szülőszobából már akkor ezt mondtam!). Tehát a szülés után semmit nem éreztem, vígan ücsörögtem a szülőágyon...:)

Pár órával később amikor már nem hatott az érzéstelenítő kicsit kellemetlen volt, de rendesen ültem, sétálgattam!:)

A varratszedés nah az fájt, de azt is túl lehet élni!Nem igazán fájdalmat hanem inkább szúrásokat éreztem, de azt keményen!De mint látod túléltem!:)

Mikor kijöttem a kórházból már nem volt olyan vészes a vérzés és egy hét múlva elmúlt teljesen....és csak akkor jött meg mikor abbahagytam a szoptatást 13 hónappal később....:)

2héttel szülés után a régi volt a súlyom (bár ez alkat kérdése) a csípőm kicsit szélesebb lett mint volt, de nem vészes még jók a régi nadrágok, és kifejezetten jobban áll ez a csípő mint a "régi"..:)

Mindenkinél máshogy van szerintem...velem így volt ahogy leírtam! Remélem Te is majd ilyen "jól jársz" mint én!:)

Ezt a hasnyomkodást nekem nem csinálták egyáltalán.

A gátmetszés, mikor kiment az érzéstelenítő hatása, nagyon fájt. Akkor is, mikor a doki kiszedte a varratokat. Azután én még hetekig alig tudtam ülni. Egyébként a gátmetszés helye még bő egy évig fájdogált néha.Gondolom ez is mindenfélétől függ, hogy kinek mennyire és meddig fáj.

Gratulálok a cikkhez, jól összegezted a dolgokat, sok minden tényleg hasznos, amikre kitértél!

Én is 3x szültem az előttem szóló anyukához hasonlóan. Mindhárom alkalommal volt gátmetszésem, sajnos a harmadik alkalommal repedtem. Illetve nem is tudom, hogy sajnos-e, mert érdekes módon hiába volt kétszer olyan hosszú a seb mégis fele annyi fájdalommal és idő alatt gyógyult meg!

Egyébként a mai modern, felszívódó cérnák kevésbé fájnak, szúrnak. Az első gyermekemet 9 éve szültem, na a küldő varrat az szúrt rendesen. Valóban elkelt volna egy úszógumi alám. MOst viszont ez az új varrat inkább csak kellemetlen volt kb. 4 napig, aztán semmi.

Azzal is mélységesen egyetértek, hogy a nyugalom megőrzése és a helyes légzéstechnika a kulcsa mindennek.