Kezdem feladni... Miért nem segítenek az angyalok? (beszélgetős fórum)

Olvasd el a Vörös Oroszlánt. Amit Te írsz, már babona. Bocs, de Szepes Máriának jobban hiszek, mint Neked. ;) Tényleg olvasd el, biztos nagoyn tetszene amúgy, ha foglalkozol spirituális dolgokkal.

Amúgy az egy régi napló. Szerencsére sokat fejlődtem azóta. De mivel az a napló a múltam része, nem szeretném megsemmisíteni. :)

Rettentő fontos volna elengedned minden félelmedet, rossz érzésedet, pesszimizmusodat, csak arra gondolj, koncentrálj, amit szeretnél, tudatosan ügyelj rá, hogy semmi negatív ne érintsen meg: félelem, harag, düh, irigység, féltékenység stb.

Van egy dolog, amire nyomatékosan felhívnám a figyelmedet: amikor kéred az égiek segítségét, soha ne mondj olyat, hogy bárki segítsen, aki segíteni tud! Ez ugyanis behívó a negatív erőknek is, akik ugranak az ilyen meghívásra, és akár még segíthetnek is ideig-óráig, de keményen benyújtják a számlát! (Ez nem vicc, brutális sajánt élményen alapul.)

:))

Ezt csak bemásoltam! Nem hiszek az angyalokban, de a jókor jött ötlet mindig hasznos.

A linket nem akartam betenni, hogy ne legyen gond belőle.

Van néhány oldal, ahol azok adnak segítséget, akik már elmentek...

Szerintem is hasznos dolog.

Ne add fel, előbb utóbb megérkeznek az angyalok és segítenek neked is!

Kitartást és sok szerencsét kívánok neked!

Pofonerdő van a munkakeresés rögös útját szegélyezve.Én is tudnék mesélni,de nem teszem.

Neked legalább jó szakmád,és használható gyakorlatod van.Sikerülni fog,kitartás!

Most váltál igazán felnőtté,hogy édesanyád elment.Rendeződni fognak körülötted a sorok,csak még egy kis türelmed legyen.

Talán megérted, hogy ez nem publikus. :-) Pláne nagyközönségnek nem.

Versenyről meg senki sem beszélt, mások nyomora nem hasonlítható egy Forma 1-hez...

Én abszolút nem hiszek ilyesmiben, hogy angyalok, meg sorsszerűség, meg ezóizé, úgyhogy ehhez nem tudok hozzászólni. :)))

Gyakorlatias emberként azt tanácsolom, ne vedd a dolgokat ennyire a szívedre. És főleg ne láss mindenben összefüggést! (Mert bekattansz a végére.) Egyébként mi is 2 évig nem tudtuk egyszer eltemetni a nagymamám, ez van, vigyáztunk az urnára, nem volt mit tenni, most már el van temetve. A nagymamám csak nevetett volna ezen az egészen, tudta volna, hogy nem a szertartás a fontos. Mindenesetre az interjúkra próbálj meg úgy menni, hogy csak a feladatra koncentrálsz, és jókedvű vagy, és hiszel magadban. Hiszen egy intelligens, nyelveken beszélő, szakmában jártas jelentkező vagy. Ezek tények. Tökmindegy, hogy állnak a csillagok, te alkalmas vagy minden állásra, amit megpályáztál, és ez a lényeg. Az interjúztató is tudja, azért hívtak be. :)

Szóval ne keseredj el, munkanélküliség van, nem minden állás sikerül elsőre, de jó kitartóan kell próbálkozni, és akkor meglesz. És próbálj meg sportolni valamit, sok feszültséget levezet.

Elolvastam a topiknyitó hozzászólást.

Mindenkinek a maga baja a legnagyobb, de ha részed lett volna az utóbbi évek vesszőfutásában, amit - ahogyan te nevezed - rám mért a sors, nem hiszem, hogy panaszkodnál.

OK, OK, nem érdekel a történetem, senkit sem érdekel a másiké, legfeljebb ha a sikerekkel kell hencegni, ezért csak annyit mondok neked, hogy ha nagyon mélyen vagy, akkor se kérj segítséget, mert a legtöbb ember előszeretettel rúg bele a földön fekvőbe.

Nem tudom a konkrét élethelyzetedet, de ne fogj mindent a sorsra. Cselekedj, ahogyan eddig is próbáltad tenni, s amíg viszonylag fiatal vagy. Sok sikert hozzá!

Megnézem a céget, amit írtál.

Igen, valószínű, amit írtál, azért nem jött még össze eddig semmi.

De van egy nagyjából 3 éves beszerzői, meg mostmár közel 4 éves szállítmányozási tapasztalatom multinál. Mindenesetre elkélne az az angyali segítség. Sokszor attól félek, idegileg nem bírom, ma pl egy fél órája jutott eszembe, hogy még nem ettem semmit. Lehet, hogy ez is gátol, hogy idegeskedem. A második körös intejú, amit írtam, akkor halt meg előtte pár nappal a mamám. Kérdeztem, nem lehetne-e az interjút elrakni pár nappal később, de nem lehetett. Előtte napokig nem aludtam, mert nekem kellett gondolkodni, miből lesz eltemetve a mamám. Rendesen meggyászolni se tudtam (azóta talán már igen). Egy hónapig nem is lett elbúcsúztatva, amíg össze tudtam szedni a pénzt.

Bocs,nem tudom, miért jött ez ki belőlem. Szóval a lényeg, hogy ott is az első interjú után (amin normálisan, energikusan vettem részt, mondták, hogy nagyon tetszem nekik, a másodikon meg talán érezték a feszültséget rajtam, azért nem sikerült, nem tudom).

Ismered a Bombardier-t? Keresd meg az osztrák és a német honlapjukat (esetleg a svájcit), és ott a nyitott állásokat / career opportunities-t. Egy jóbarátom így pályázott és kapott meg egy logisztikus állást itt Zürichben. Hátha.

Egyébként sajnos az adminisztrációs munkával az a probléma, hogy arra sokkal inkább helyi arcokat vesznek fel. A német- és angoltudásod, ami otthon kincs, az a fricceknél meg a labancoknál semmi, hiszen mindenki tud (sőt, németül tuti jobban, mint te). Innentől ha nincs szakmája igazán az embernek, akkor marad az idősápolás, vendéglátó, takarítás.

Sajnos excelt nyomigálni meg angolul pár telefont felvenni a helyi Ilonka is tud, ők előbb jutnak az ilyen állásokhoz. De ha 32 évesen nincs gyereked, akkor jó eséllyel van egy min. 6 éves logisztikai területű tapasztalatod, ami viszont baromi jól jöhet ilyen típusú állások megpályázásánál. Szerintem.

Addig is erősítésnek...

[link]

én is pont 32-vel dobbantottam :)

van valami speciális elképzelésed, vagy végzettséged? szakápoló vagy bármi ilyen keresett dolog?