Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
Johann Wolfgang Goethe : Könnyek vigasza
Miért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja szemed.
"S ha sírtam is, elbújva; - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon. "
Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.
"Ti mulattok s nem sejtitek,
engem szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget síratok.
csak egy ,csak egy - hiányt."
akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.
"Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog , és oly messze ,mint
fönt az a csillag ott."
Csillagra nem vágyunk.
Ha szép, hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.
"tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny. "
:-)) Pedig sokat én még nem is olvastam,hallottam.:-)
De örülök hogy másnak is tetszik..))
Sok szép vers van itt....) Jó hogy rátaláltam erre a fórumra.))
Johann Wolfgang Goethe: Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezer karú repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.!
Az elmúlás
Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.
A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.
Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.
Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.
Ezért inkább a jónak éljünk
És akikért élünk soha el ne feledjük
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni
Mint a rossz emlékek árnyékában élni.
Nehéz túllépni a rossz emléken,
De meg kell tenni
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!
Szép álmokat kívánok!
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
(Kiss Tamás)
Bóka Gábor :Más lenne
Ha Én lennék a Sors, minden más lenne,
Az örömtől és a jótól, mindenki eltelne,
Vidámak lennének az Emberek,
S nem hiába volna a Föld, kerek.
Ha Én lennék a Föld, minden más lenne,
Rajtam az összes gyümölcs megteremne,
Egészséges és szemétmentes lennék,
Az élővilágnak, így kedveskednék.
Ha Én lennék az Élet, minden más lenne,
Tönkretenni magunkat, többé nem kellene,
Mert megszüntetném az éhínséget,
S mindenkinek nyújtanék eleséget.
Ha Én lennék a Szeretet, minden más lenne,
Mindenki, mindenkit szeretne,
Nem ismernénk a bosszúságot,
S elfelednénk az utálatot.
Ha Én lennék az Ember, minden más lenne,
De ebben, minden lénynek segítenie kellene,
Mert a Sors, a Föld, az Élet és a Szeretet,
Nélkülünk, együtt, nem lehet.
Parujr Szevak: A szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.
Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:
utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.
Paul Géraldy
Vallomás
Dühös vagyok,követelő,mogorva,
elégedetlen,féltékeny,bolondos,
boldogtalan,házsártos is gyakorta.
Nagyon szeretlek,s így lettem nagyon rossz....
Várnai Zseni: Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény;
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás;
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár: a neve szerelem.
Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Pilinszky János
Öri István
~Reggeli köszöntő~
Kedvesem,
szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket
Életet - Veled.
Ady Endre: Láttalak...
Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy,mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem,szeretlek!
Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél.
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót:Szeretlek!
...egy kis vidámság....gyerekvers
Kis-számoló
Egy kosárban két kis alma,
három körte, négy banán.
Öten vitték a vásárba,
hatra mentek, délután.
Hét órára odaértek,
nyolcra mindent eladtak.
Kilenc petákot kerestek;
tízet el is mulattak.
Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy,
három után kettő és:
egy kosárban két kis alma,
három körte, négy banán.
Öten vitték a vásárba...
Bódai-Soós Judit
Láss velem...
Szerettem volna, hogy láss velem,
lebbentse fátylát száz titok,
tükörként láthasd két szememben
amit én benned láthatok.
Butaság! mondtad, s felkacagtál,
nincs bennem semmi érdekes!
Nevettél, csak tekinteted lett
valahogy furcsán fényesebb...
Kormányos Sándor
ENDRŐDI SÁNDOR: A SZERETETRŐL
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kel.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
Ruttkai Éva
Vétek
Uram! Vétkemre nincs bocsánat!
Szeretem azt, akit nem lehet.
S gyarló emberként hitem dobva,
ellenszegülni már nem merek.
Bátorítsd a szerelmemet,
hagyd meg majd a reményt,
ha bűnös szándék vezérel is,
harcoljak e kegyért.
Nézd sorsom! Ott van benne
minden kín és szenvedés.
Ne ítéld a hazugságom,
hogy ne fájjon az ébredés.
Nem számolom már az időt,
csak adj hozzá erőt és hitet,
hogy bűnösként is tiszta szívvel,
imába foglalhassam a neved.
Megszülettem, meg is halok,
s vétkemért ezerszer fizetek,
de akkor lehet szép az élet,
ha emberként is szeretek.