Kényszerházasságból kilépve... (beszélgetős fórum)
Nem lesz soha igazán jó a kapcsolatom a családommal de próbáljuk normalizálni...
Viszont nem igazán bízom bennük nem tudom mennyire fogadnám el a segítségük.
Eddig úgy tűnik megérti, hogy válni akarok remélem ez így is marad...
Sajnálom, ebben nem tudok tanácsot adni. :(
Én el szerettem volna válni és el is váltam. Mindenkinek jobb így, a Gyereknek és nekem mindenképpen.
Azt viszont elmondom, hogy nagyon sok segítségem volt. A Szüleim imádták, a mai napig is imádják a Gyermekemet, pedig már egy nagy ló. :D Nagyon jó lenne, ha sikerülne a családoddal dűlőre jutni, mert bizony sokszor jól jön majd a segítség. Nem azt mondom, hogy egyedül nem lehet megcsinálni, de nagyon nehéz lesz.
Olyan jó ezt olvasni. ❤️
Én sem gondolok az abortuszra. Úgy érzem lesz végre valakim akit igazán szerethetek. Biztos nagyon nehéz egyedül egy kisbabával de biztosan belevágok.
Csak attól félek így már nem akar válni az apja...
Én csak a saját történetemet, tapasztalatomat tudom Neked elmondani. Úgy fogod szeretni azt a Kisbabát, annyira, hogy el sem tudod képzelni! Úgy érzed majd sokszor, hogy kettő helyett is szeretned kell. :)
Soha, egyetlenegyszer sem gondolkodtam el azon, hogy elvetessem a Gyermekemet, pedig a háziorvosom (akivel nagyon jó volt a kapcsolatom, szinte lányaként szeretett, Ő) is arra buzdított, hogy vetessem el, mert teljesen alá fogom rendelni magam Neki. Mondjuk ebben teljesen igaza lett, de soha nem bántam meg, egy pillanatig sem.
Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de te annyira egy seggfej vagy. Nem tudok rád szebb szót mondani. :(
Én terhesen váltam el, és képzeld, soha eszembe sem jutott, hogy a volt férjem dolgait a Gyermekemre vetítsem ki. Szuper a kapcsolatunk, egy tök okos, helyes, szuper kis pasi lett belőle. Mindenkinek ilyen Gyermeket és ilyen gyermek-szülő kapcsolatot kívánok!
Nem célom veszekedni, de fel nem fogom, hogy miért akarsz abortuszra buzdítani valakit, aki meg akarja tartani a gyerekét. Nem az utcára szülné. Ha mindenki a kényelmét nézné, nem születnének gyerekek, mert az biztos, hogy nehéz a gyereknevelés.
De a téma nem abortusz pro/kontra, nagyon elkanyarodtunk.
Saját vállalkozásban dolgozom így az állásomat nem kockáztatnám.
Egyedül a közös vállalkozásunkban nem akarok már részt venni.
Legészerűbb.. pontosítsunk.
Persze abból nem mindenkinek jutott túl sok.
A nem kívánt gyerek mindig is nem kívánt gyerek lesz. Még ha anyuci azt is hazudja magának.
Nemcsak elszakadni lesz nehéz hanem új életet kezdeni is.
Gondolkodj! Nemtom van e munkád,de pl munkát keresni/találni terhesen egyenlő az öngyilkossággal. Egyedül nevelni egy újszülöttet megint csak eszement ötlet. (mert az egyedülálló anyák nagy részének legalább az elején ott volt az ex..)
Ha nagyobb lesz, megint csak itt a munka kérdés. Ha még megnagyobb akkor az anyagiak.
Esatobbi.....
Értem, mit mondasz, de szerintem nem törvényszerű, hogy így legyen. Egy gyerek van olyan megkapó, hogy magáért szeressék, és még ott van az anyai ösztön is. A szeretet pedig sok mindenen segít felülemelkedni.
Az biztos, hogy most első pillantásra az abortusz lenne a könnyebb út, de nem mindig a könnyebb út a helyes út.
Miért ne lehetne gyereked? Hány éves vagy?
Oké, hogy meggyötört az élet,de ha szerzel egy jó pszichodokit vagy kineziologust, túl lehetsz ezen lelkileg is.
Gondolj bele. Az a szerencsétlen gyerek minden egyes alkalommal észébe juttatja az anyát erre az időszakra. (Bele se merek gondolni hogy jött össze a baba.)
Aztán meg jön a megbánás, meg a felismerés hogy olyan vagy mint apád..
Ja és a "nem is akartalak"-rol már ne beszéljünk, mikor valami rosszul sül el..
Stb..
Szeretném hátrahagyni ezt a négy évet de sajnos nem lehet. Egy gyerekkel nehezebb lesz elszakadnom tőle de nem tudom valaha lehet e még gyerekem és nem tudnám elvetetni.
Nem akarok én már tőle semmit. Ezért pánikolok mit és hogyan kellene.