Mondjuk úgy, hogy később jobb volt engedni, hogy hozzám érjen.
Beletörődni inkább.
Rossz vele igen mert nem saját akaratomból mentem hozzá. Voltak szép pillanatok is... Soha nem vert meg de vannak dolgok amiket nem tudok elfelejteni neki...
Annak ellenére sem, hogy később próbált "igazi" társam lenni...
Ha igaz ez a történet, én a helyedben elvetetném a magzatot. Ne így legyen gyereked és ne olyantól akit nem szeretsz egyáltalán. Lesz még lehetőséged a családalapításra. ;) :*
Négy éve a szüleim belekényszerítettek egy kapcsolatba amit én nem akartam. Hiába mondtam nemet senkit sem érdekelt... Hiába szöktem el... Sajnos belekényszerültem egy olyan életbe amit nem én választottam. Tavaly augusztusban hazajöttem de vissza nem mentem vele mert sajnos a nagymamám beteg lett és megértette nekem itthon a helyem. Nagyon sokáig rossz volt a kapcsolatom a családommal de még itthon voltam velük rájöttek ők is hibáztak. Sajnos a mama elment novemberben és én egész januárig itthon voltam. Ezután vissza mentem vele de most megint hazajöttem és már nem is megyek vissza... Elmondtam neki úgy tűnik meg is értette. Azt mondta személyesen megbeszéljük majd pedig elválunk... Míg hónapokkal ezelőtt meddőségi klinikán voltunk ahol egy csomó gyógyszert kaptam mert gyereket szeretett volna. Ma csináltam egy tesztet ami szerint 4 hetes kismama vagyok. Borzasztóan be vagyok pánikolva. Nem tudom mit csináljak. A szüleim belátták, hogy hibáztak de nem tökéletes velük a kapcsolatom így egyedül maradtam. Félek elmondani a "férjemnek" is mert vissza nem akarok menni. Akartam gyereket de nem így. Boldog vagyok meg nem is... Most kezdem rendezni az életem, próbálok talpra állni egyedül. Nem tudom mit tegyek de meg akarom mindenképp tartani a babát. Félek viszont attól ha elmondom nem fog könnyen elválni...viszont eltitkolni biztos nem fogom tudni... Mit tehetnék mondjam el neki most vagy személyesen kellene? (Tudom, hogy nem normális élet helyzet te tényleg tanácsra lenne szükségem mert nincs senki akivel ezt megbeszélhetném)