Kedvenc magyar dalszöveged? (beszélgetés)
Itt van pl ez. Szerintem maga a zenekar sem tudja miről énekelnek, csak egymás mellé rakták a szavakat, hogy rímeljen. :-)))))
Sokkal tartozom kedvesem
Mert erőt adtál s így jó nekem
Mély megnyugvás
Mit magamban látok
Az égig emeltél kezeddel
Hogy lássak én is a szemeddel
Hogy hová tűntek a jó barátok
Zálogba adtam testem
Boldogabb lelket kerestem…
Képzeletben végigúsztam a végtelen csillagtengereken
De mindkevesebb lélek-gyönyört adott testem nekem
A szabadság drága kincs, gyötrő vágy
Remény sincs nélküled csak üres ágy
A bűnös függés volt
A kegyetlen átok
Felébredtem mély álmomból
Felráztál engem most századszor
Körülöttem mind a jó barátok
Már visszakaptam a testem
Őrangyalként lebegsz felettem
Képzeletben végigúszom a végtelen csillagtengereken
És a valótlantól távol tisztán csillog szemem
Zséda-Motel imádom :)
Motel - szobánk,
Hitünk - csodánk,
S ezer - üveg - szilánk.
Titok - sziget,
Enyém - tied,
Lopott - idő - Veled.
Refrén:
S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk!
Meddig a miénk?
(A motelünk, a szigetünk.)
Mit örökre kérnénk?
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
Meddig van idő?
('Hol maradunk, ha akarunk!)
Hogy ne legyen késő?
('Hol van esély, hogy velem élj.)
Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.
Feszít - kiold.
Hevít - kiolt.
A vágy - mi el- sodort.
Szeress - ölelj!
Hisz nincs más hely, (más hely)
Hogy adj, hogy kérj,
S így élj.
Refrén:
S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk.
Meddig a miénk?
(A motelünk, a szigetünk)
Mit örökre kérnénk?
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
Meddig van idő?
('Hol maradunk, ha akarunk!)
Óóó, ne legyen késő?
('Hol van esély, hogy velem élj.)
Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.
(A motelünk, a szigetünk)
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
('Hol maradunk, ha akarunk!)
('Hol van esély, hogy velem élj.)
Egy szoba a világ!
(A motelünk, a szigetünk.)
Néhány órán át.
('Hol lebegünk, 'hol szeretünk.)
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.
Illés együttes : Gondtalan évek
Itt van minden srác a téren.
Félve nézem álomképem;
zöld a fű, kék az ég.
Jön sorban most sok-sok emlék,
úgy nevetnék, hogyha mernék,
ám a kép eltűnik hamar,
még egy percet úgy maradnék véle én…
Elmúltak már a gondtalan évek,
visszanézek, hátratekintek,
szép a kép, álmodom.
Tudom: lassan-lassan fel kell kelnem,
el kell mennem, megkeresnem
álmomat, indulok hamar,
már egy percig sincs tovább türelmem.
Óh, Anyám, ne ébressz most fel!
Talán többet nem jöhetnek ők már el, mondd miért?
Kint, látod, sötét még az ég.
Óh, Anyám, hagyj aludni, álmodni velük még!
Felnőttem én, és fájón látom: sok barátom,
minden álmom messze,
messze tűnt, elszaladt.
Mi maradt?
Elvittek sok együtt szerzett
féltett kincset, boldog percet.
Az álomkép visszahozta most.
Óh, Anyám, hagyj aludni, had álmodjak még!
Elmúltak már a gondtalan évek,
visszanézek, hátra tekintek,
szép a kép, álmodom.
Tudom: lassan-lassan fel kell kelnem,
el kell mennem, megkeresnem
álmomat, indulok hamar,
már egy percig sincs tovább türelmem.
Óh, Anyám, ne ébressz most fel!
Talán többet nem jöhetnek ők már el, mondd miért?
Kint látod sötét még az ég.
Óh, Anyám, hagyj aludni, álmodni velük még!
Felnőttem, és fájón látom: sok barátom, minden álmom messze tűnt, elszaladt.
Mi maradt?
Elvittek sok együtt szerzett
féltett kincset, boldog percet.
Az álomkép visszahozta most.
Óh, Anyám, hagyj aludni, had álmodjak még!
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet
S végül arra jöttem én a világra,
hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába
Arra születtem, hogy megszeressenek
S megszeressem, én is azt akit lehet
Arra születtem, hogy boldog is legyek
S tovább adjam egyszer az életemet
S végül arra jöttem én a világra,
hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba
Egyedül egy pohár borral
Súlyos estén csendesen
Szigorúan szűk magányban
Hétköznaptól mentesen
Átgondoltam hogy is kéne
Figyelnem rád, kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólók hozzád,
Minden szavam simogat.
Ha mennem kell és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.
Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.
Amikor az ember kisgyerek;
Nem tudja, hogy hová lépeget.
Egy űrhajóval a holdra száll;
Lezuhan az égből... Bum-bum.
Amikor a szívem elszalad;
Szeretem a legszebb lányokat.
A szemedben látok egy csillagot;
Lezuhan az égből... Bum-bum.
Refrén.:
Nyár, még egyszer nyár, csókokkal várj.
Szívedben tél, soha ne legyen...
Várj, az út végén, úgy mint a szél.
Szívedben tél, soha ne legyen...
Szeretem azt, amit nem szabad;
A cukorból készült dolgokat.
Ragyog a nap és simogat;
Lezuhan az égből... Bum-bum.
Varázsolj nekem kék eget;
Ne áruld el, ha nem szeret.
Hiába szép, ha nem lehet;
Lezuhan az égből... Bum-bum.
Nyár, még egyszer nyár, csókokkal várj.
Szívedben tél, soha ne legyen...
Várj, az út végén, úgy mint a szél.
Szívedben tél, soha nem legyen...
Hússzal ezelőtt érkeztem,
és azt mondták, hogy ez az a hely.
Ahol mindent sikerült megnéznem,
köszi, de sajnos nem mehetek.
Mert a főnököm az az Isten,
kinek szárnya van, de ereje nincsen.
Hogy egy kicsikét legalább megverne,
vagy lassan utánad engedne.
Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél én meg itt maradtam.
Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Egy föld alatti mozgalomból,
hol nem jutott ki nekem a jóból.
Kellett hogy már, elinduljak,
az úthengerek itt gurulnak.
Én meg harapok egyet a lángosba,
a szekérháton a városba.
De láttatok-e már oly gyönyörű bájt,
mit nem okozhat öt gigabájt.
Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj.
de én sem próbálhattam kétszer,
te megteheted ha visszanézel.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Bársonyfüggönyön
Nem jön át se hang se fény
Liza kristálygömbbe néz és nem beszél
Gyertyák csöndje kék
Pálcák fűszeres füstje száll
Míg a messzeségből visszatéved hozzám
Liza, most el ne mondd, mit látsz
Az egész égi földi tánc
Maradjon így titokban
Úgyse tudnánk semmit jobban
Születtem, szerettem
Voltam rossz, de gonosz nem
Azt meg úgyis látod már
Mi lettem
Születtem, szerettem
Mennyit hoztam, mit vittem
Egyszer úgyis mérik még
Kétszer úgysem kell
Hosszú vágtatás
Néhány érzékeny repülés
Ezer próbálkozásban sok ezer sérülés
Lesz ez jobb világ
Tudom, mind így kezdjük el
És a képzeletben lassan összeáll minden
Azután összedől egy rész
Azután sorban a többi és kész
Valami nagy titok van
Nem hittem, hogy nem megy jobban
Születtem, szerettem
Voltam rossz, de gonosz nem
Azt meg úgyis látod már
Mi lettem
Születtem, szerettem
Mennyit hoztam, mit vittem
Egyszer úgyis mérik még
Kétszer úgysem kell
Születtem, szerettem
Voltam rossz, de gonosz nem
Azt meg úgyis látod már
Mi lettem
Születtem, szerettem
Mennyit hoztam, mit vittem
Egyszer úgyis mérik még
Kétszer úgysem kell
Születtem, szerettem
Szebb világot reméltem
És most látod, nem értem
A felét sem
Születtem, szerettem
Voltam rossz, de gonosz nem
Egyszer úgyis mérik még
Kétszer úgysem kell
TRB; szöveg Horváth Attila
Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
Te légy az ágyam, ha elszunnyadok
Te légy az árnyék, ha bánt már a fény
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy az írás, és te légy a szó
Te légy a friss méz, és te légy a só
Te légy a csónak az idő vizén
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy a jókedv és te légy a gond
Te légy a vessző és te légy a pont
Te légy a léggömb a múltam egén
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
Te légy a mécses, ha későre jár
Te légy a tűzhely az élet telén
És te légy a sírom, ha meghalok én!