Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Móra Magda: Az út felén túl
- Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Vágysz szeretetre? Szeress.
-Gargilius Martialis-
Nagyon aktuális:
"Ne akkor vedd észre a kincset, amikor már rég nincs a kezedben. Ne akkor kapd fel a fejed, hogy hoppá, valami hiányzik, amikor már rég elvesztetted út közben, mert valójában nem is vigyáztál rá igazán. Miért is tetted volna? Minden sokkal érdekesebb annál, mint ami a tiéd.
Aztán meg elveszíted, és utólag elkezdesz kapkodni. Akkor, amikor már köze nincs hozzád. Hogy akarna egy kincs olyasvalakié lenni, aki nem volt tudatában annak, hogy mije van addig, amíg az övé volt. Miért nem lehet tiszta fejjel és szívvel élni, észrevenni azt, hogy mid van, és nem utólag felkapni a fejed, mert távolról észreveszed, hogy másképp ragyog, mint a kavicsok az út szélén.
Valóban. Egy kincs mindig szebb lesz, csak épp nem mindenki fogja tudni megtartani, mert egy gyémántot nem lehet akármivel csiszolni, csak gyémánttal. Az meg nincs mindenkinél."
„Soha nem vagyunk annyira elveszve, hogy az angyalaink ne találjanak ránk.”
Stephaie Powers
"A legnagyobb fegyver a mosoly és a legnagyobb erő a szeretet."
Jet Li
"Üzenet"
Nem értem, hogy miért nem tudnak az emberek változni, megváltozni.
A változás nem kompromisszum, az más. Az a nagy baj, hogy a változáshoz az kell, hogy az ember legyőzze az egóját.
Az ego a legpusztítóbb dolog az ember életében... Sunyi, aljas ellenség, ami úgy irányít, hogy észre
sem veszik egyesek... Az ego rombol, pusztít, megöli a személyiséget. Nem hagyja, hogy önmagad legyél, hogy szabad legyél. Az ego kifacsar, elpusztít.
- Szalai V. -
" El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs – mert akkor nem a Földön lennénk.
A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyűlöletet szerelni, mert az újabb gyűlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a győztes is el ne veszített volna. A Föld egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle.
És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb adni kell. Adni nem könnyű."
Szepes Mária
bocsi :
Egy ember hirtelen meghalt
Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy
közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam itt az ideje mennünk kell.
Az ember megkérdezte:
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még..
- Sajnálom fiam!
- De most van itt az ideje, tovább kell menned.
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt!
- Ami az enyém volt? A holmim, ruháim, pénzem?
- Sajnálom, fiam, de az anyagi javaid
- sohasem voltak a tieid.
- A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled.
- Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor a tehetségem?
- Az sem a tied. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor a barátaim...? A családom?
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid.
- Az életedhez tartoztak.
- De a feleségem..., és a gyerekeim?
- Sajnálom fiam, de ezek sem a tieid.
- A szívedé voltak
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd soha! Az a poré.
- Akkor a lelkem?
- A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt
Isten kezéből és kinyitotta! Üres volt!
- Soha nem volt semmim?
- De igen fiam!
- Minden pillanat, amit megéltél csakis a tiéd volt!
Az élet pillanatokból áll. Pillanatokból amik csak a tieid.
Örvendj nekik,ahogy csak tudsz!
És semmi azokból, amiket a magadénak hittél
ne akadályozzon meg ebben!
Egy ember hirtelen meghalt
Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy
közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam itt az ideje mennünk kell.
Az ember megkérdezte:
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még..
- Sajnálom fiam!
- De most van itt az ideje, tovább kell menned.
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt!
- Ami az enyém volt? A holmim, ruháim, pénzem?
- Sajnálom, fiam, de az anyagi javaid
- sohasem voltak a tieid.
- A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled.
- Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor a tehetségem?
- Az sem a tied. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor a barátaim...? A családom?
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid.
- Az életedhez tartoztak.
- De a feleségem..., és a gyerekeim?
- Sajnálom fiam, de ezek sem a tieid.
- A szívedé voltak
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd soha! Az a poré.
- Akkor a lelkem?
- A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt
Isten kezéből és kinyitotta! Üres volt!
- Soha nem volt semmim?
- De igen fiam!
- Minden pillanat, amit megéltél csakis a tiéd volt!
Az élet pillanatokból áll. Pillanatokból amik csak a tieid.
Örvendj nekik,ahogy csak tudsz!
És semmi azokból, amiket a mag
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, férjre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
"Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké.
Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid."
Müller Péter
Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.
Csernus Imre
" Ha hűvösre fordul az idő, akkor fűtsünk be.
Ha didereg a lelkünk és semmi másra nem számíthatunk, keressünk egy virágot,
ami felmelegíti."
" Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót. "
"Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad..."
Reményik Sándor
“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”
(Steve Jobs)
Az a férfi, aki csak úgy képes elfogadni Téged, hogy az önbizalma, férfiassága védelmében szüntelen maga mögé vagy maga alá rendel, az sosem lesz képes igazi szeretetre. Örök vágyakozó marad, aki azonnal továbblép, miután kielégült. Hosszútávon semmilyen, mély érzelmi kötődésre nem képes.
Aki kioktat, mint egy gyereket, megaláz, mint egy védtelen állatot az alkalmatlan és méltatlan arra, hogy meglássa a nőt, aki valójában vagy. A benned lakozó Istennőt pedig észre sem veszi. Így te sem leszel képes arra, hogy Szíved Királyaként tekints rá.
Az a nő, aki felébredt és magára talált, többé már nem tud ilyen kapcsolatban élni. Mert sem arra nincs szüksége, hogy a párja egyben az apja is legyen, sem pedig arra, hogy idomított háziállatként éljen a társa mellett.
A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog, és nem néz vissza. A lelke szabad, tiszta és békés. Tudja, mit akar és azt is hogyan. Nem türelmetlen. A várakozást pedig az élet kalandjának tekinti.
/ Montorffy Letti/
Márai Sándor:
"Mint a hajós, kinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja, hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétől, a huzalok recsegnek és ropognak, s a düledező és táncoló hajófedélzeten, a bőgő és átcsapó hullámok között, imbolyogva, utolsó erejével is a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen: úgy tudjad te is, életed veszélyes és viharos pillanataiban, hogy a nagy feszültségeket nem tudod elviselni, az emberi kapcsokon és kapcsolatokon lazítani kell, máskülönben törik és szakad minden. Ilyenkor dobjál félre mindent: munkát, emberi vonatkozásokat, életrendet, s bízzad magad a sorsra és a viharra. Minden életben és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz, ami addig kötés volt, nem bírja ki a szenvedélyes indulatok viharának feszítését. Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar."
"Amikor nagy célokért küzdesz,
El ne feledkezz a kicsi dolgokról;
Amikor messzire tekintesz,
Vedd észre a lábad mellett nyíló virágokat is! "
Hegedűs
A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...
Hallgass meg,fiam:ezeket a szavakat akkor mondom,amikor te éppen alszol,kezecskéd az arcod alá téve és szőke fürtjeid hozzátapadnak nedves homlokodhoz.Csak néhány perce lopóztam be a szobádba.Előtte a könyvtárszobában dolgoztam valamin és akkor hirtelen fojtogató érzés lett úrrá rajtam.Bűntudattal jöttem az ajtódhoz.
Egyre az jár az eszemben,fiam,hogy nem voltam jó hozzád.Miközben reggel öltözködtél,megszidtalak,amiért csak úgy macska módjára mosakodtál meg.A szemedre hánytam,hogy nem tisztítottad meg a cipődet.Dühösen utánad kiáltottam a padlón heverő dolgaid miatt.
A reggelinél is találtam rajtad kivetnivalót.Kilöttyintetted a teát.A szádba tömted az ételt.Könyöködet az asztalra tetted.Vastagon kented a vajat a kenyérre.S amikor indulni készültem,és te visszafordulva köszöntél el tőlem,válaszul annyit mondtam:Húzd ki magad!
Délután azután minden ott folytatódott,ahol abbahagytuk.Hazafelé menet kilestelek,amint térden csúszva játszol az utcakövön.Lyukak éktelenkedtek a harisnyádon.Megszégyenítettelek a pajtásaid előtt,amikor magam előtt bevezényeltelek a házba.A harisnya sokba került,ha neked kellett volna megvenni,jobban vigyáztál volna rá.Gondolj csak bele fiam,mégiscsak én vagyok az apád!
Emlékszel,amikor később bejöttél a dolgozószobámba,milyen sértett kifejezés volt a szemedben?Amikor felnéztem a jegyzeteimből,és türelmetlen voltam,amiért megzavartál,tanácstalanul álldogáltál az ajtóban.-Mit akarsz?-horkantam rád.
Nem válaszoltál,hanem viharos lendülettel hozzám szaladtál,átkaroltad a nyakamat és megcsókoltad az arcom.Vézna karjaid olyan szeretettel csimpaszkodtak belém,amelyet Isten oltott a szívedbe,s nincs az a cselekedet,amely kiirthatná onnan.Azután felszaladtál a lépcsőn,csak úgy döngött a ház.
Nos,fiam,kevéssel ezután a papír kicsúszott a kezemből és gyötrő,beteges félelem lett rajtam úrrá.Mit tett velem a szokás hatalma?Az örökös fegyelmezés-ez volt az én jutalmam,amiért fiúnak születtél.Nem mintha nem szeretnélek:mindez annak tudható be inkább,hogy én magam túl sokat vártam az ifjúságtól.A saját korom mércéjével mértelek,holott te még gyerek vagy.
És olyan sok jó tulajdonságot fedeztem fel jellemedben.Akkora szíved van,hogy ha sajt lenne,egyedül felemelni sem bírnám.De érzéseid teljességükben megnyilatkoztak akkor,amikor hozzám szaladtál és jóéjt-puszit adtál.Semmi más nem számít ma éjjel,fiam.Itt vagyok a vaksötétben,itt térdelek az ágyad mellett és szégyenkezem!
Gyatra vigasz ez nekem,tudom,nem is értenéd a szavaimat,ha ébren lennél.De holnaptól igazi apád leszek!Majd együtt cimborálunk,együtt sírunk és nevetünk.Beleharapok az ajkamba,ha türelmetlen szavak tolulnak elő.Varázsigeként fogom hajtogatni,hogy Ő még csak egy gyerek,egy kisgyerek!
Ott követtem el a hibát,hogy azt képzeltem,felnőtt férfi vagy.De most látom csak,kisfiam,amint összegömbölyödve alszol az ágyacskádban,most látom csak,hogy még gyermek vagy,aki tegnap még az anyja karjában pihent.Túl sokat követeltem tőled,túl sokat.
/W.Livingston Larned:Apa figyelmetlen volt/
"Az energia az élet lényege. Minden nap eldöntöd, hogyan fogod felhasználni, tudva mit akarsz, és mi kell ahhoz, hogy elérd a célod, és erre összpontosítasz."
(Oprah Winfrey)