Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

"Nézzetek föl az égre.És tegyétek fel a kérdést:megette vagy nem ette meg a virágot a bárány?S aszerint,igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...

És soha,egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni,hogy ez milyen rettentően fontos!"

"...csupán egy igazi öröm van a Földön: Másoknak élni."

Lev Tolsztoj

"-Tudod,az ember,ha olyan nagyon-nagyon szomorú,szereti a naplementéket...

-Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?

Erre azonban a kis herceg nem felelt."

"A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart."

Balzac

Lehet, hogy drága az élet a Földön, de évenként egy Nap körüli utazást is tartalmaz.

Vegetáriánus: ősi indián szó, jelentése béna vadász.

A nők két problémával küzdenek: nincs mit felvenniük, és nincs elegendő helyük, ahol ezt a semmit tárolhatják.

Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?

:)

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha."

Biblia

Antoine de Saint-Exupéry

Ahogy az okos róka "A kis Herceg" mesében mondja:

-"Megszelíditeni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni.

-Kapcsolatot teremteni? kérdezte a kis herceg.

-Úgy bizony-mondta a róka.

-Te pillantanyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz megszázezer. De ha megszelíditesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra."

"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:

az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Ha valaki szeret egy virágot,

amely csak egyetlen példányban

létezik a csillag milliókon:

ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."

A Boldog mondások margójára

Boldogok,akik tudják,miért élnek,mert akkor azt is megtudják,hogyan éljenek.

Boldogok,akik összhangban vannak önmagukkal,mert nem kell szüntelen azt tenniük,amit mindenki tesz.

Boldogok,akik csodálkoznak ott is,ahol mások közömbösek,mert örömös lesz az életük.

Boldogok,akik tudják,hogy másoknak is lehet igaza,mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok,akik nevetni tudnak önmagukon,mert nem lesz vége a szórakozásuknak.

Boldogok,akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok,akik észreveszik a diófában a bölcsőt,az asztalt és a koporsót,és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek,hanem látnak is.

Boldogok,akik lenni is tudnak,nemcsak tenni,mert megcsendül a csöndjük,és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok,akik mentség keresése nélkül tudnak aludni és pihenni,mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok,akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hisz szeretik.

Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyznia kell, éppen mert szeretik.

Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel.

Van, aki számára a szerelem határos a szeretettel.

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.

Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

"Siker jó,kudarc rossz,

de ha érzed a sikerben a kudarcot,

miért nem próbálod meg fordítva is...

Amíg lélegzel,addig vagy boldog,

Próbáld meg fuldokolva is."

(Devecseri Gábor)

"There are three kinds of people: those who make things happen, those who watch things happen, and those who wondered what the hell happened."

Cheryl Amott

"...amit nekem adtál,

azt én elfogadtam

és hittem benned

pedig nem is tudtam,

hogy hitem örökre magmarad

semmim sincs,

csak te vagy..."

Aileen Fisher:Csak te vagy

Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért;egyszóval mindenért.

/Pilinszky/

"You are unique....Just like everyone else."

Kirsty Bell

Érosz tüze

Hiányzol, mint fáknak a júniusi eső,

hiányzol, mint hóvirágnak a téli napsütés,

hiányzol, mint gyermeknek a játék,

hiányzol, mint napfénynek a nap sugara,

hiányzol, mint minden, ami pótolni tudná

hiányod, távozásod, kezed melegét,

szemed fényét, érintésed könnyedségét,

mint minden, ami te vagy, voltál és leszel

nélkülem.

Zágorec-Csuka Judit

"I have always been fascinated by people but I never liked them"

Sommerset Maugham

Ha a hulyesegtol noni lehetne, mar ulve nyalnad a holdat!

(Edesapam :-))

Az előbb olvastam....

Bárcsak tudhatnád, hogy milyen érzés hajnali 3-kor benntragadt gyerekeket keresni egy égő házban, miközben lángok cikáznak a fejed felett és égetik a tenyeredet és a térdeidet, miközben mászol a rogyadozó padlón, és alattad ég a konyha.

Bárcsak átéreznéd annak a feleségnek a fájdalmát, akinek a 40 éves férjének hajnal egykor próbálom megkeresni a pulzusát, de nincs neki. Elkezdem az újraélesztést azért, remélvén, hogy sikerül visszahozni, miközben már legbelül tudom hogy túl késő. De mégis szeretném, hogy a felesége azt látná, hogy mindent megtettem azért, hogy megmentsem az életét.

Bárcsak ismernéd az égő szigetelés jellegzetes szagát, és a füsttől keserű nyál ízét a szádban, a kifordult csizmádban érződő átható forróságot, a lángok ropogását, és azt a hátborzongató érzést, mikor semmit nem látsz a sűrű füstben. Érzéseket, amelyeket én már rég ismerek.

Bárcsak olvashatnál a gondolataimban, mikor hallom a riasztást és átfutnak az agyamon a kérdések: vaklárma vagy igazi tűz? Vannak-e bent áldozatok? Milyen az épület szerkezete? Milyen veszélyek várnak rám?

Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást amelyet érzek a fecskendőben ülve, társaimmal összepréselődve, miközben a gépkocsivezető lába keményen nyomja a gázpedált, miközben újra és újra nyomom a légkürtöt mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz:

-Azt hittem, már sosem érkeztek meg!

Bárcsak ismerhetnéd a gondolataimat amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy tinilányt mentek ki egy autoroncsból:

-Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom volna? És hogyan reagálnak majd a szülei arra, mikor egy rendőr ott áll az ajtóban a sapkájával a kezében?

Bárcsak tudnád milyen érzés a hátsó ajtón beosonni otthon, és úgy üdvözölni a szüleidet és a családodat, hogy nem mered elmondani, hogy majdnem soha többé nem érkeztél haza.

Bárcsak érezhetnéd milyen amikor az emberek szavakkal, vagy akár fizikailag is neked esnek, vagy leszólják amit csinálok, vagy amikor kijelentik: - Ez velem soha nem fog megtörténni!

Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, és az elmulasztott társadalmi eseményeket, plusz még azt a rengeteg tragédiát amelyet látok nap mint nap.

Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni a káoszban.

Bárcsak tudnád, milyen érzés átkarolni egy kisfiút aki azt kérdi:

-Anya jól van? - miközben nem tudsz anélkül a szemébe nézni, hogy magad is ne sírnál és közben nem tudod mit is mondhatnál. Vagy visszatartani valakit, aki végignézi ahogy a barátját próbálják kimenteni a roncsból és újraéleszteni, majd a mentő elszáguld vele.

Egy érzés, amelyet én már régóta ismerek.

Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a munkánk!

Bárcsak érthetnéd!!!

A legszebb nap

('99. aug. 24. Róma)

Elrágva egy zsák háztartási kekszet

az ember joggal érzi: most elég.

Négy éj utcán, parton, parkolóban,

s a nagyja hátra még - se jobb, se más.

Ahogy te, úgy volt már minden egyéb itt:

a százszor látott parkok és terek

pucér, fejetlen márvány-férfiakkal,

meg persze én, a fáradt veszta-szűz.

Ilyen állaggal még meghatni bárkit -

nehéz, de jobb, ha mégis elhiszed.

Külsőre endékás turistalányként:

idétlen copfhoz póló, sort, bakancs.

Később, a foghíjas rendőr lakásán

már nem tudtam, szerencsének ki mit

nevez. Lett pizzám és kényelmes ágyam,

s egy álmom rólad, hajnal négy felé.

Egyszerre csak nem bírt veled a város:

látványos lett, sőt otthonos, vidám.

Felépített téged a romjaimból -

folytál a csapból, díszkutakból is.

Nem kellett többé társalgási zsebkönyv -

kit érdekeltek már a dél-olasz

pasik? A sok prego és non capisco

mindegyre jobban és jobban untatott.

Mint megkerült pénz zsebből, táskamélyből:

úgy bukkantál fel mindig, hirtelen.

S a kedv, hogy végre nem kell titkolózni,

könnyűvé tett, két kézzel szórtalak.

Bár nem tetszett, mégis gyorsan beláttam:

rólad s Rómáról én nem dönthetek.

Mint most se mernék, elintézett az álom;

egy szemhunyásnyi könnyed ébredés.

Estére még átváltozott a part is -

lett egyből egy holdfényesebb Lido.

Más is az otthonról hozott likőrben,

s egy kissé másképp látott csillagok.

Gondoltam, hogy majd mindent elmesélek,

s így egyre vártam, érjek már haza.

Megláss lebarnultan, az új kalapban,

bánhasd kicsit, hogy nem jöttél velem.

Aztán hogy mégis mit se szóltam,

legjobb nem tudni semmilyen okát.

Miért is mondanám el így utólag:

jobb volt veled, mint otthon bármikor.

Karafiáth Orsolya

Do, or do not. There is no "try".

(Yoda, A Birodalom visszavág-ban)

Olvadnak le rólam ragasztott szárnyaim

nem tudok szárnyalni fent az Égben

csak ember vagyok angyal-létben

kölcsönkapott fehérségben

engedj leszállni

világíts a sötétben nekem

mert lezuhanok

Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Lekevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben - akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni:

ugyanabban a pillanatban megvan hatva és meg van sértődve.

Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.

Nietzsche

"...beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely. Beszélni kell. "

Szabó Magda