Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Kedvesem egyik kedvence(szerelmes jellegűek közül), s nagy igazságot rejt...
"... nem az az Igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni"
Én nem akartam mást...
Én nem akartam mást,
Csak szeretni Téged,
Ragaszkodni Hozzád,
Mint fához a kéreg.
Féltve őrizni álmaid,
S óvni, ha félsz,
Úgy szeretni,
Ahogy előtte soha még.
Semmi többet,
Csak érezni a lelked,
Ölelni a láztól
Forrón izzó tested.
S elfeledni mind,
Amivel a világ bántott,
Csak szeretni akartalak
Téged, s a világot.
V. Molnár Balázs
"Sosem lehetsz elég mélyen...
A fények átváltozása benned van
a mélypont-fordulópont"
Tatios
Gyönyörű.
Pilinszky a legtöbbször az :)
"Amilyen a mosdó, olyan a törülköző."
A nagymamám
Kezemet nyújtom,
Kérlek ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek engem válassz
Öregedni Ők nem fognak
mint azok, akik megmaradtak.
Aggor nem sorvasztja,
utokór nem hibáztatja.
Amikor a nap lenyugszik
vagy a hajnal megérkezik
emlékeink őrzik Őket.
Ivor Matanle( második világháború elesettjeinek emlékére)
"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Meghallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."
/Pilinszky/
"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
Tatiosz
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltünik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."
ANTHONY DE MELLO
"Ha meghalok, tudom hogy a mennyországba kerülök, mert a poklot már megjártam."
Kár, hogy ez igaz is rám...
Kaffka Margit:
Litánia
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
Mikor szívünkbe írta?
Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.
Bölcsességgel irott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!
Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem.
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss; hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!
"Szerelem" - ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem: - olcsó szó ez!
Szerelem! - így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám.
- Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent, komoly, nagy,
Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel
Első te, kit vállallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék,
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta?
Bocsánat a rendetlenkedésért, mert ez nem idézet, hanem egy egész vers.
Ez így szép, ahogyan van. Teljes terjedelmében.
"Régen voltak a cselédek. Ma már erre nincs szükség, hisz ott vannak a feleségek."
HAAS ANNA
ANNA AHMATOVA: HÁZ A HÓBAN
Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyű lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
"-Az idő,amit a rózsádra vesztegettél:az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő,amit a rózsámra vesztegettem...-ismételte a kis herceg,hogy jól az emlékezetébe vésse."
"Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.S amikor közeledett a búcsú órája:
-Ó!-mondta a róka.-Sírnom kell majd.
-Te vagy a hibás-mondta a kis herceg.-Én igazán nem akartam neked semmi rosszat.Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
-Igaz,igaz-mondta a róka.
-Mégis sírni fogsz!-mondta a kis herceg.
-Igaz,igaz-mondta a róka.
-Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
-De nyertem-mondta a róka.-A búza színe miatt.-Majd hozzáfűzte:-Nézd meg újra a rózsákat.Meg fogod érteni,hogy a tiéd az egyetlen a világon."