Katonafeleségek (beszélgetés)
mi dec. közepére várjuk őket haza:(
Az utolsó póló ami rajta volt nálam kint van a szobában, amikor már nem érzem a parfümillatát akkor fújok rá:) dzseki bakancs is elő van nálunk:) tiszta idióta vagyok tudom:S így jobb ha látom a személyes dolgait.:)
"....Esténként férje fényképét fekteti párnájára.
Beszél hozzá, simogatja és hűségesen várja.
Egyszer aztán nyílt az ajtó és ott állt a "vén" baka.
Nem szóltak, csak nézték egymást, mint szerelmük hajnalán
Nézte egymást némán az az ifjú és a szép leány.
Mindenkinek KITARTÁST kívánok!!!
Nemsokára én is jövök, sírni, vígasztalódni hozzátok. December elején megy Afgánba a Drága :((
Ja, és ha szabadságosok viszik, akkor hamar kint van a csomi és jó eséllyel ők vigyáznak is rá!
Én drágám is megérkezett épségben, megszűnt létezni minden körülöttünk, mikor végre a nyakába olvadtam! Úgy peregtek előttem abban a pár pillanatban az elmúlt fél év örömei és bánatai, mint egy slide showban. Nagyon klassz volt itthon végre együtt látni őt a gyerekekkel és dacára a fél év kihagyásnak, a kicsi fiunkat(most hat hónapos) ő altatta el este. Sírtam, ahogy néztem őket...
Mindenkinek kitartást, lányok, a visszatéréshez nincs semmi fogható!
Szia Syerra!
A humánszolgáltató is tud segíteni, ha csomagot akarsz kiküldeni, de talán biztosabb szabadságos katonatárssal kiküldeni ilyesmit! Fontos, hogy címezd meg nagy betűkkel a csomagot, mert könnyen elkallódik. Kézi poggyászban általában nem visznek fel ilyesmit, a px ládába teszik, oda, ahol van hely, és kicsomagoláskor elkallódhat, ha nincs címezve. Amúgy a humánszolgáltatónál tudnak nektek vtc hívást is intézni, nekem ez is sokat segített, hogy átvészeljem!
Amúgy tényleg az eleje a legnehezebb!
De a köztes időben én sokszor érzem magam hullámvasúton. Vannak időszakok, hogy azt gondolom egész jól telik az idő. Aztán van amikor teljesen magam alá zuhanok. Most majd kezdődik az iskola meg az ovi. Tartok tőle, mert idáig a fiúk miatt ment a pörgés.
Fel a fejjel, Aviubi!
Nekünk még csak 9 nap telt el... :-(((
Jaj de jó nektek! Élvezzétek egymást! ( már ha a Honvédség engedi)
Ezt soha nem fogom megérteni, hogy miért nem lehet békén hagyni ilyenkor néhány napig a családot!
Nekünk még kicsivel több mint a fele hátra van. Én még nem látom a végét.:(
hát érdekesen sikerült, odaértünk 6ra szóltak késik a gép 19:40 leültünk a gyerekek gyurmáztak, rajzoltak, mesétnéztek a laptoppon aztán 15 után megunták lia meg kicsifiam elmentek kezetmosni, mert befogta a gyurma a kezüket erre kinyillik a terminál ajtó és kilép az első katona...basztak szólni, hogy beért a gép és jönnek a fiúk tiszta rendesek voltak a reptéri alkalmazottak :S
szóval liáék a wcbwn, mi szaladtunk picilánnyal az ajtóhoz és aggódtunk, hogy nehogy hamarabb érjen ki pisti mint lia és hogy amire apa jön odaérjen bencus is, az utóbbi nem jött össze, de bencus szaladt apához ahogy meglátta:) még jó hogy pisti a végén jött ki:) a gyerekek szétszedték apát aztán amikor elaludtak én is odafértem hozzá:)
isteni érzés volt végre együtt lenni, de sajna ma be kellett mennie a laktanyába:S
de délutántól remélem végre a miénk lesz:)
Ja, és Ancika, milyen volt a nagy találkozás?
A topik elején olvastam valaki beszámolóját és megríkatott...
Sziasztok!
Ancika, de jó.....
Érezzétek jól egymást!!! :-)))
Férjemnek 1 hónap múlva lesz a szülinapja, terveznék neki egy meglepi csomagot Pristinába... majd utánakérdezek Kaposváron, hogy is megy ez... csak egy boríték lenne, pár lányos rajzzal.
végre itthon van a drágám sértetlenül és egyben:)
kitartást csajok nemsokára nektek is eljön ez a nap
puszi mindenkinek legyetek jók vigyázzatok magatokra és egymásra
majd még jelentkezem :)
az oldalon ott van a telefonszámuk hívd fel őket és segítenek:)nagyon kedves és segítőkész emberek dolgoznak ott, bármi gondod van fordúlj hozzájuk bizalommal:)
ja és üdv a klubban :)
Sziasztok! :)
Ismételten együttérzek veletek! A barátom 2 évvel ezelőtt Afganisztánban volt, most pedig Boszniában van „már” 1 hónapja.
Afganisztán: nagyon nehéz időszak volt … a naptárban minden reggel lehúztam a napot, hogy még 1 nappal kevesebb, szinte minden nap néztem a híreket.. amikor támadás érte a magyarokat, akkor is csak vártam, sírtam és reménykedtem, hogy ugye nem?! Aztán megcsörrent a telefon, hogy ő nem volt ott. Azóta akárhányszor történik kint valami, mindent ’’hasonlóan” élek meg, mintha az én barátommal történne. Miután hazajött, mintha másvalaki lett volna, heteken keresztül minden kis zajra felugrott az éjszaka közepén, aztán idővel minden visszatért a régi kerékvágásba. Azóta - lehet, hogy vicces,- de határozottan haragszom a nagy fekete ládára, amikben a cuccaikat viszik ki, és mindig a sírás fog el,akár hányszor csak meglátom…Olvastam, hogy másokkal is megesett, hogy ilyenkor eltűntek az állítólagos barátok, ismerősök.... amikor nekem lett volna szükségem támogatásra, csak annyit kaptam, hogy sajnálnak, milyen nehéz lehet nekem, és biztos sok pénzt hoz haza, és azzal mire lehet majd költeni... Iszonyatosan nehéz volt végigcsinálni úgy, hogy közben édesanyám daganatos volt, kemoterápia, egyetem… és a barátok és a szüleim támogatása mellett is nagyon egyedül éreztem magam és ez most, Bosznia alatt, a pánikbetegséggel együtt sem teszi könnyebbé a napokat, pedig lefoglalom magam: család ( mivel nincsenek gyerekeim, így „csak” a szüleim :) ), barátok, egyetem …. De próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, a távolság megerősíti a kapcsolatunkat, ő világot lát, én pedig félig-meddig átélem a napokat, amikor nem volt mellettem a kedvenc katonám. :)
Tudna valaki valamilyen információval szolgálni a debreceni Humánszolgáltató Irodával kapcsolatban?Én is debreceni vagyok,nézegettem az oldalt is, de nem tudom,hogy hogy is működik.Mivel Skype-on tudunk beszélni, leginkább a csomagküldéses dolog érdekelne.
Kitartást mindenkinek!!!! ;)
Hunyi, akkor nincs nagy korkülönbség a csajaink közt.. ha már egy kicsit emberibb idő lesz, összehozhatnánk egy Hajógyári szigetes játszóterezést!
Tegnap este vagy 20 oldalnyit visszaolvastam a topik előtörténetéből..
Kicsit más megvilágításba helyeződtek dolgok..
Bp-en szolgáló tiszt feleségeként koránt sincs olyan zord életem, mint egy harcoló alakulatnál szolgáló tiszthelyettesének..
És milyen jó, hogy tartalékból rángatták be a férjemet, így a rákészülés az elválásra mindösszesen 3 hét volt..
Ja, és vesztemre megnéztem egy youtube videót hazatérő katonák első találkozásairól a családdal... jót bőgtem rajta..
Pestiek, Pest megyeiek, merrefelé laktok? Mi Kerepesen, a gödöllői HÉV-vonalán...
Hunyi, mekkorák a gyerekeid? Nem nyugtattál meg ezzel a visszailleszkedéssel... :-(
Sziasztok Lányok!
Már rég nem írtam. Szerencsére lefoglaltak a gyerekek eddig. De most én is úgy érzem itt a mélypont. De velem ez mindig így van, elérünk a feléhez és akkor sokallok be.
Rdorka mi Pest mellettiek vagyunk, bár a férjem Szolnokon szolgál. Mi most tartunk az 5 hónapos Afganisztáni misszió felénél. Nekünk ez a második missziónk együtt. A férjemnek az ötödik. Én a visszailleszkedésről annyit tudok mondani, hogy nálunk kb. 2 hónap kellett mire visszakaptam azt a férjet akihez hozzámentem. Eléggé magába zárkózott. Bevált tipp? Nem tudom, hogy van-e. Szerintem sok türelem és kitartás. Ugyan úgy mint a missziókhoz.
Pontosan ugyanabban a cipőben járunk te meg én!
Az első házasságomból a két gyerkőc tíz és hét éves, a közös kicsi most hat hónapos! Ha bármikor úgy érzed, üzenj rm nyugodtan akár priviben is!
Az éjszakák? Háát...őszinte leszek, én facebook függő lettem, többek közt apával is itt beszélünk, de a figyelmemet is könnyebb volt elterelni! És sok sírás...oldja a feszültséget!
Sziasztok!
Trixike, üdv a klubban... én vagyok most a leghosszabb centit vágó, de már legalább telnek a napok. Nekünk az elutazás előtti 2 nap nagyon rossz volt.. én pityeregtem, a férjem rágta a cigit, fejben már nem itt volt, közben meg csinálta a feladatait, hogy minket a legfelkészültebben hagyjon itt... (Tartalékból rántották be, 3 héttel a kiutazás előtt)
Koszovóban szolgál, szerencsére minden nap tudunk beszélni. A webkamera meg egy áldás, így a csajok naponta be tudják mutatni, hogy mit rajzoltak, gyurmáztak. Réka, a nagyobb, meg dicsekszik, hogy tud pizsamát patentolni, ill. megtanultuk a gyertyaállást... :-))
Egyelőre leboldogulunk, már várom az ovikezdést, a mókuskereket... tudom, nehezebb lesz, de majd akkor elkezdenek pörögni a napok.