Káros szenvedéllyel élők és én (beszélgetős fórum)

Igen!Szomorú!

Kezdtem azzal, hogy elmondtam, ha nem másokat figyelne, elemezne, akkor az élete teljesebb lenne.

Semmi nem szűrhető le a másikból a face, insta alapján.

Velem beszélgetett már hónapok óta, ismerhetne annyira, hogy tudja, én vagyok az utolsó, aki meg akarná bántani, vagy egyáltalán bárkit! Elgondolkodtam a dolgon, nem cinkelésből írtam ki, de ő szerintem ezt gondolta.Nem ez volt a szándékom. Érdekelt, hogy más hogy látja!

Viszont ez már a sokadik regije, és nem ez az első, hogy összekaptunk, majd belátta, hogy hirtelen volt.

A saját tapasztalatom alapján vélekedek.

A környékemen volt aki három V. kerületi lakást kábítózott el, örökölt a VIII. kerületben és Szentendrén kertes házat, azt is. A Kálvin téri aluljáróban tengette az életét, 38 évesen adta be magának az aranylövést, 70 évesnek nézett ki. Itt többet is ismertem, szerencsejáték, alkohol és oda a lakásuk, az egzisztenciájuk.

Kellene őket sajnálnom ?

Nem, pedig ők utálnak, hogy van tető a fejem felett, kötelező lenne segítenem szerintük. Ma is adtam egy alkesznek pénzt.

Van hajléktalan akinek segítek, aki tiszta, aki tud EMBER maradni.

Az nem mindegy miért lett valaki hajléktalan. A bank vitte a kecóját, vagy a fentebbiek miatt van ott ahol.

Általánosságban beszélgettem vele. És kicsit magamban kerestem a hibát, mert érdektelen vagyok az idegen függőkkel. Kattogtam ezen a témán és kiírtam.

Érdekelt, hogy más hogyan gondolkodik erről. Ő meg felszívta magát rajta! Beleszállt a beszélgetésbe, vállalta magát, pedig én nem mondtam a nevét.

Nos szépen elköszöntél megint. Még egy levél, ahol rosszat kívánsz nekem! Mivel tudom újra visszajössz, mert mindig visszajössz ezért én is üzenek neked!

Annak ellenére, hogy te mit írtál nekem, én tiszta szívből kívánok minden jót neked és kívánom,hogy találd meg az utad, a boldogságot, hogy lelj olyan boldogságra, ami nekem van, hogy a szíved repessen és soha ne érjen baj! Kívánom, hogy könnyedén tudj alkohol nélkül élni!

Sok sikert!

Én nem kívánok neked sem rosszat!Ne keress többet!

Mikor egy hajléktalan, aki 0 Ft-ból él, kap egy álláslehetőséget a Magyar Vöröskeresztnél, és azt mondja, ő 700000 Ft-ért nem fog dolgozni. Akkor szoktam megkérdezni, hogy a 70000 Ft, mennyivel több a 0-nál?

Vagy mikor az a kifogás, hogy azért nem megy a vállalkozóhoz dolgozni, mert havonta fizetnek neki.

Ilyenkor szoktam mondani, hogy mit gondol, én naponta kapok pénzt a főnökömtől?

Ezeknek az embereknek mindenre van kifogásuk, ha már azt hinné az ember, hogy minden ütőkártyájuk elfogott, akkor jön az, hogy kitört a Vezúv...

Én próbáltam segíteni a szüleimnek, az első férjemnek. Nem ment.

A volt férjem ott zokogott, de inkább a piát választotta. Sok év után feladtam! Az orvos mondta, hogy a munkáját bukja el, ha nem hagyja abba. Csökkentette!

Én erős dohányos voltam, napi egy doboz cigi. Letettem. Nem volt egyszerű,de letettem.

Minden tiszteletem annak, akinek sikerül letenni az italt, abbahagyni a drogokat. Hiszem, hogy annak sikerül csak, aki eldönti, hogy elég! !

Ez mind, mind csak kifogás. Bárhova fordulhatnak, sőt vannak olyan egyesületek, akik direkt ilyen személyek segítésére szakosodtak.

Az a baj, hogy a legtöbbjükben, úgy nagyjából 95 %-ban nincs meg az akarat sem.

Az biza a nevelésem nagy kudarcom lenne.

Felnőttek, talpraesettek. Nem dohányoznak, nem isznak és nem drogoznak. Ahogy nem tettem én sem sosem, pedig hazudhattam volna boldogságot magamnak bódítással.

Erős tudtam maradni, sosem rinyáltam , milyen szar nekem , tettem, amit tudtam a sorsom ellen.

Én elhiszem, hogy könnyebb kifogásokat keresni, hogy miért bármilyen függő valaki. Összeszorított foggal a valóságban élni rohadt nehéz, de azért vagyok ember, hogy ne hagyjam magam legyűrni.

Ez mekkora blőd hasonlat.

Azt elhiszem, hogy leszokni nehéz. De a rászokás nem erőszak.

Miért nem ezen a területen helyezkedtél el? Akkor tudnál te segíteni rajtuk!

Én kis pont vagyok a világban, ezzel sem tudok mit kezdeni.

Ugyanúgy kihat a társadalomra az, ha kezeletlenül vannak a függők:

[link]

A hajléktalanság sem egyéni, hanem társadalmi kérdés. Nyilván nem a te, meg a hozzászólód feladata lenne az, hogy ezzel foglalkozz. Viszont engem érdekel, nem tud nem érdekelni. 8 éves korom óta érdekel.

A morális szempontról ne beszéljünk, ugyanis a hajléktalan emberek jelentős része nem kell(ene), hogy hajléktalan legyen.

[link]

Lásd már be, hogy más, ha a gyerekedről van szó, vagy egy idegenről!

A gyerekem magamhoz tudom venni a házamba, de egy idegent csak ne fogadjak már be? Hogy gondolod te ezt?

Milyen rosszindulatú kommentekből beszélsz? A vallomásod alatt is sok kedves, támogató kommentet kaptál. Én itt 1-2 kivételtől eltekintve csak kedves és szupportív emberekkel találkoztam.

Értem persze, hogy téged nagyon érzékenyen érint ez a téma, de ne vegyél mindent magadra és ne támadj rá másokra. :/

Ez sem rosszindulat 😊

De ha a gyereked belecsúszna, akkor jaj lenne.

Máskor azért nézz utána, hogy kinek mit írsz.

Meg egy bocsánatot ideböffenthettél volna...

Honnan tudod, hogy másnak itt nincs rálátása? Én például dohányoztam régen. Ugyanúgy függőség. Családomban, ismeretségi körömben nem egy alkoholista volt/van. Drogost is ismerek közelről, tisztában vagyok sajnos mindennel. Próbáltam neki segíteni, de nem lehet.

Dolgoztam pszichiátrián is, hosszú évekig. Szerinted ott hány függővel találkoztam? Tudom mennyire veszélyes a delirálás és tudom, hogy nincs kényszerelvonó, stb.