Kapcsolatanalízis a gyakorlatban?Tud valaki ebben segíteni? (beszélgetős fórum)

Érdemes végigolvasni, ha van türelmed. De szerintem te is nagyon sokat tudsz már.

Hidas György: Anya-magzat kapcsolat analízis

Elhangzott: Pszichoanalitikus Konferencia, 2000 október 27-28

Az anya-magzat kapcsolat analízis feladata az, hogy átvilágítsa a leendő anya lelkét, segítse várandósságával kapcsolatos esetleges konfliktusait, problematikus viszonyait rendezni. Segítse felvenni, fejleszteni, harmonizálni születendő gyermekével, méhével meglevő, természetes kapcsolatát és segítse lélektani oldalról felkészíteni mind a magzatot, mind az anyát a születésre-szülésre. A születés az emberré válás evolúciós története során traumatikus eseménnyé vált. A pszichoanalitikus elméletben Freud óta mint egy meghatározó drámai mozzanat szerepelt. Freud már a 900-as évek elején úgy gondolta, hogy a szorongás modellje a születés élménye. 1924-től Otto Rank a születés traumájára egy egész elméletet és terápiás módszert konstruált. Az anya és gyermeke születés körüli, majd kissé később prenatális kapcsolatuk a pszichoanalitikusok érdeklődési körébe került. Az anya és magzata kapcsolatának sorsformáló szerepére a figyelmet a huszas években Hans Gustav Graber és Ferenczi Sándor irányították. Ferenczi cikkében: "A nem kívánt gyermek és az ő halálösztöne" címűben, 1929-ben kifejtette, pszichoanalitikus tapasztalatai alapján, hogy az anya magzata iránti negatív érzelmei, és/vagy a család különböző destruktív eseményei (apa súlyos betegsége, halála) következtében az anyai szeretet nem ellensúlyozza a gyermekben munkáló halálösztön hatásait, a magzat, a gyermek rosszul fejlődik, a születés utáni években, évtizedekben pedig pszichoszomatikus betegségek, pszichikus zavarok, szociális beilleszkedési nehézségek, öngyilkossági hajlam figyelhetők meg. Az írás utalásaiból következtethető, hogy önmagát Ferenczi is nem kívánt gyermeknek tartotta. Sadger angol pszichoanalitikus leírta 1941-es cikkében azokat a pszichoanalízisben tett megfigyeléseit, hogy a magzat megérzi azt, hogy anyja szereti-e vagy nem szereti, sok vagy kevés vagy semmi szeretetet nem ad neki, vagy éppen gyűlöletet érez iránta. Fodor Nándor USA-ban működött magyar származású pszichoanalitikus még úgy vélte, hogy a meg-nem-született gyermek lelkét születés utáni álmaiból tudjuk megismerni. Fodor is nagy fontosságot tulajdonított a magzat iránti anyai szeretetnek, annak hiányának és annak is, hogy valaki nem kívánt gyermek volt. Fodor 1949-ben megjelent könyvében ("The Search for the Beloved") azt kérdezi, hogy a magzat a az anya vele kapcsolatos halálkívánságait telepatikus úton érzi-e meg. Feltételez egy anya és magzata közötti lelki köldökzsinórt, amelyen át kettejük között az érzelmek áramlanak. Mi feltételezzük, hogy több út vezet kettejük közt, egyik éppen az, amit Freud és Ferenczi a tudattalanok korrespondenciájának nevezett, ez egyfajta tudattalan rezonálás és dialógus. A tudattalan a test felé nyitott és az anya tudattalan rendszere így érintkezik a magzat tudattalan lélektani rendszerével. Graber és Ferenczi úttörő vizsgálódásai óta ma már számos tudományos kutatás igazolta, hogy a magzatok pszichikuma már kezdettől, ha még csak celluláris szinten is, működik és fejlődik. Különböző érzékelési modalitásokkal, emlékezettel, a tanulás képességével rendelkezik többek között és reagál a szűkebb és tágabb környezetére.

Ferenczi 1929-es írása óta az 1970-es évektől kezdve több nagy empirikus vizsgálat igazolta, hogy a nem kívánt gyermekek testi és lelki fejlődése szignifikánsan elmarad a kontrollcsoportokétól illetve többen lesznek közülük szociálisan deviánsak, kísérelnek meg öngyilkosságot. Kontrollált vizsgálatok már a II. Világháború után igazolták, hogy fronton harcoló férjükért is aggódó, szorongó várandós anyák felgyorsult szívfrekvenciája születendő gyermekükben is megjelenik, sőt ifjú korukig is fennmarad. A születés előtti anyai környezet jelentős szerepét az intelligencia fejlődésében egy meta-analízis mutatta ki, amely 212 tanulmányra épült. Eszerint az IQ mértékéért az öröklés 50%-nál kevésbé, nagyobb részt az anyai, méhen belüli környezet a felelős.

Két érdekes adat amellett s tanúskodik, hogy a későbbi életesemények időpontjait méhenbelüli vagy születéskori történések határozzák meg. Fodor tapasztalata szerint az alvajárás fellépésének időpontja egybeesik a születés időpontjával, Feldmár pedig arról számol be, hogy fiatal felnőttek azon a napon kíséreltek meg öngyilkosságot, amelyen anyjuk őket el akarta vetélni. Ebből is következik, hogy pre- és perinatális időpontok megőrződnek a születendő gyermekben és determinálnak. Egyik saját tapasztalatom egy születendő gyermek születési időpontja kiválasztásánál is erre mutat. A gyermek anyja szerette volna, ha gyermeke Karácsonykor már hazamehet vele a kórházból. A szülész szerint Karácsony második napján kellett volna megszületnie. Az anya a kapcsolat-analízis relaxációban "megállapodott" születendő gyermekével, hogy előbb jön világra. Így is történt. Minden élőlény belső, biológiai óráját, így a magzatét is, kozmikus történések, a föld forgása, nap körüli keringése, a hold járása és más tényezők határozzák meg. Jól illik ide József Attila két sora:

"- minden szervem óra

mely csillagokhoz igazítva jár"

(Majd emlékezni jó lesz. 1935. okt.24)

Az anya-magzat analízis, melyet Raffai Jenővel dolgoztunk ki, túllép azon a határon, amelyen belül, anya és születendő gyermeke csak passzív, nem tudatos részvevője a kettőjük viszonyát meghatározó pszichikus tényezőknek. Az anya és születendő gyermeke között meglevő természetes kapcsolatot az anya az analitikussal együtt tovább tudja építeni az analízis során és addig tudattalan dimenziók válnak számukra elérhetőkké. Ebben a munkában fontos a kialakuló interperszonális áttételi tér, amelynek szereplői: az analitikus, az anya, a magzat és a megszemélyesíthető anyaméh. Ennek az áttételi térnek a részvevők érzékenységét erősítő hatása van. Sok kismama nem képes enélkül az erőtér nélkül magzatával kommunikációs kapcsolatba lépni. Agy anya az analitikust ebben a funkciójában mediátornak nevezi, egy másik világlátása szerint azzal a képpel írja le a kapcsolati teret, mintha megmaradnának az analitikus szobájában a magzatokból áradó energiák és ezek erősítenék a többiek kapcsolatát is.

A kapcsolatanalízis az anya relaxált állapotában történik, a relaxációra a legtöbb kismama képes is testük, lelkük, agyuk elengedetté válik. Az az instrukció, hogy ebben az elengedett állapotban szelekció nélkül fogadjanak be minden testérzetet és ezek útján érjék el méhüket. Méhüket megszemélyesítve kérjék meg, hogy engedje be őket, lakhassák azt be, érhessék el gyermeküket. Némelyik méh ellenáll ennek a kérésnek, más asszonyok azt tapasztalják, hogy méhük a relaxációk során egyre engedékenyebbé, lágyabbá válik, egyre inkább kész a kooperációra. Bejutva a méhükbe a kismamák érintkezésbe lépnek magzatukkal, testi kontaktust élnek át, érzelmeket, gondolatokat cserélnek vele. Javasoljuk, hogy válogatás nélkül fogadják a felbukkanó képeiket, fantáziáikat. Mindaz, ami a méhük felől, a magzat felől érkezik belső világunkban, azon az álomernyőn (B.D. Lewin dream screen-jén) jelenik meg, ahová álmaink, fantáziáink is vetítődnek. Ez is oka annak, hogy a kismamák sokszor saját fantáziájuk termékének tartják a gyermeküktől jövő érzelmeket, gondolatokat, képeket. A kapcsolatfelvétel anya és magzata között mediatív elemeket is tartalmaz. A kettőjük közt kialakuló kapcsolat objektív, interperszonális volta mellett szólnak olyan megfigyelések is, mint egyes asszonyok tapasztalatai ultrahangvizsgálat közben. Több kismama megfigyelte, hogy amikor vizsgálat közben szeretetet küldött gyermeke felé, annak szívfrekvenciája feltűnő mértékben megváltozott, egy esetben 180-ról 130-ra csökkent például. Egy asszonynak vajúdás közben szülésze azt mondta, egy órát adok magának, beszélje meg a gyerekével, hogy fordítsa be a fejét a kimenetbe és mutatta is öklével, hogyan gondolja ezt. A szülész tudta, hogy az asszony kapcsolatanalízisben volt. A születendő gyermek feje a megadott időn belül befordult. A kapcsolat kialakulásának jele általában az, hogy az addig mozgó, mocorgó magzat nem mozdul, nyugodttá válik, az anyák értelmezése szerint "figyel". Ha eközben az anya gondolatban elkalandozik máshova, a gyerek mozgásokkal szinte hívja vissza az anyját. Ha az anyát aktuális gondja, problémája foglalkoztatja, ez akadályozza, vagy eleve nem engedi meg a kapcsolat kialakulását vagy éppen megszakítja a már kialakult kapcsolatot. Az akadályt jelentő pontok, ha verbalizáltatjuk őket, kiindulásul szolgálnak a meglevő tudatos vagy tudattalan konfliktus gócok megkereséséhez, tisztázásához. Ez persze az anya aktuális analízisét jelenti. Sokszor az történik, hogy a kismama, mielőtt még elérte volna magzatát, elkezd sírni, eközben nem is tud számot adni a sírás okáról. Későbbi beszélgetésben felszínre kerülhetnek a várandóssággal, szüléssel kapcsolatos esetleges lelkiismereti problémák, bűntudatok, félelmek, félelmek például attól, hogy nem lesznek képesek gyermeküket megvédeni az élet nehézségeitől. A szüléstől való félelem mögött gyakran a tudattalanból ható saját születési traumájuk élménye munkál. Mindennek a tisztázó megbeszélése, értelmezése megszüntetheti az akadályokat a relaxáció, a várandósság folyamatában. Néha egy-egy ilyen verbalizáció katartikus hatású és drámai jellegű. Vannak kismamák, akik felveszik a kapcsolatot az ülés során és csendes együttlétben örülnek a kapcsolatban, igen jó érzésekkel, szinte boldogan válnak el egymástól a relaxáció végén. Mások a relaxáció közbeni belső beszélgetésekről számolnak be, van aki mesél ilyenkor gyermekének, képeket küld neki.

A tudatállapot változásait, az elmélyülést tudattalan rétegekbe, regressziót akár a kismama prenatális korszakába, olyan szenzációk jelzik, amelyek a vesztibuláris rendszer aktivációjának fokozódását jelentik. Egyesek számára kínos érzések is kísérik ezeket. Ilyen élmények relaxációban a test síkjának lejtése valamelyik irányba, süllyedés élménye, forgás illúziója, a végtagok meghosszabbodnak, vagy megrövidülnek, elválnak a törzstől. Lebegést élhet át a kismama, megváltozhat a súlyérzése, gyakori, hogy domború hasát laposnak vagy éppen homorúnak éli meg. Már Ferenczi leírta az analitikus óra végén átélt szédülés élményét, mint az analizált passagere tünetét és a tudattalannal való intenzív érintkezés jeleként értelmezte. A vesztibuláris rendszer, a tudattalan és az álmok kapcsolatával Paul Scholder pszichoanalitikus foglalkozott behatóan.

A kapcsolatanalízis során az interperszonális áttételi térben a kismama következő életperiódusai tartalmai jelenhetnek meg:

1. A leendő anya anyjának várandóssága időtartama közbeni érzelmei, beállítódásai, első sorban gyermekével kapcsolatban, ezek hatásai és emléknyomaik, amelyek annak idején a magzatba vésődtek (Raffai anya reprezentánsa);

2. Az anya prenatális időszakának, születésének és perinatális időszakának szenzációi és élményei;

3. A leendő anya születendő gyermekével kapcsolatos érzelmei, beállítódásai, fantáziái, gondolatai, a fogantatás előtti időszakból származóak is, beleértve a magzat apjával kapcsolatosakat is. A kismama teljes élmény repertoárja, magzatával való kapcsolatából, a fogamzás esetleg átélt eseményétől kezdve a testi változások során át a születendő gyermek mozgásaival és az azokra adott reakciókkal együtt. Az anya és magzata közötti érzelmi, fantázia kétirányú a lelki köldökzsinóron át történő áramlás élményei.

4. Jövőképek az anya és gyermeke leendő életéből a születés után, a várandósság további menete, (például az anya kívánsága, hogy gyermeke forduljon meg farfekvésből), a szülés-születés elővételezése. Annak a felvázolás a a gyermek számára belső beszéddel, hogy milyen lesz a környezete, a levegő belégzése, a hőmérséklet csökkenése, a gravitáció más jellegű hatása, az anyai test közvetlen érzékelése. Ide tartoznak a leendő újszülött- és csecsemőkor eseményei.

Egy példa a leendő anya anyjának várandóssága idején kialakult reprezentánsára: a kismamának elmélyült relaxációja ellenére sem sikerült magzatát elérni, bár eljutott méhébe. Két alkalommal is egy fekete árnyékot érzékelt önmaga és magzata között. A kismama szabad asszociációi révén megtudtuk, hogy anyja várandóssága idején, állapota miatt sokat kínlódott, nagy mértékben meg is hízott. Rossz közérzetéért, előnytelen, kellemetlen állapotáért nem is igazán kívánt gyermekét tette felelőssé. A "rossz anya" árnyéka vetült kettőjük közé, akadályozta kettőjük kapcsolatfelvételét. Az árnyék mibenlétének tisztázása után vált lehetővé kettőjük között a kommunikáció.

Egy példa az akadály jelenidejű okáról. A kismama relaxációban egy fekete foltot érzékelt a méhe helyén, később úgy érezte mintha egy üvegfal lenne közte és a magzat között. Élettörténete alapján fel lehetett tételezni, hogy gyermeke iránti lelkiismeret furdalása okozhatta az akadályt. Eleinte nem kívánta gyermekét és csak a házasság kikényszerítésének szándéka vezette, mindezt hosszabb ideig önmagának sem vallotta be. Verbalizáció után megváltozott attitűdje gyermekével szemben és megszűnt az akadály.

A prenatális időszakból származik egy várandós asszony akusztikus pseudohallucinációja kapcsolat analízis során. Relaxációban hangos edény és evőeszköz csörömpölést és egy csapóajtó becsapódását hallja. Anyjától aki ekkoriban meglátogatta, érdeklődött és megtudta, hogy várandóssága idején konyhában dolgozott, mosogatott és egy csapóajtó is volt a helyiségben. A asszony zajérzékenységét is erre az intrauterin élményre vezettük vissza.

A kapcsolatanalízis egyik feladata az is, hogy megszabadítsa a várandós asszonyt nemcsak saját negatív érzelmeitől, hanem anyja és esetleg korábbi generációk továbbadott negatív élményeinek hatásaitól. A kapcsolatanalízis egy másik feladat lehet megoldani a kismama születendő gyermekével kapcsolatos problémáit, a gyermek elutasításának vagy nem kívánt voltának lelkiismereti problémáit.

Egy várandós anya beszámol arról, hogy "szabályos rettegés lett úrrá rajtam, szinte sírógörcsöt kaptam, pánikban voltam. Ahogy próbáltam megfejteni, mi ennek az oka, hisz csak olvastam a szülés folyamatáról... de valószínűleg ez is elegendő volt arra, hogy belülről. előzmény nélkül rám törjön a pánik. Bizonytalanná váltam, esetleg a lányomtól (születendő gyermekétől) jön ez az érzés, vagy saját élményem? Másnap elöntött egy érzés: éld meg a szülést életed nagy élményeként! - Számomra egyértelművé vált, nem a babám, én féltem születésem előtt és közben."

Gyakori gond egy első terhességnél, hogy az asszony lélekben még gyermeknek érzi magát, nem éli át, hogy már kész lenne az anyaságra. "szörnyen hangzik" - mondja egy kismama - "mintha én is gyerek lennék, ezért nem tudok anyai érzelmeket küldeni feléje." A kismama számára gyakori jelen idejű élmény a szerepcsere születendő gyermekével. "Mintha ő lenne az anya és én lennék a gyereke. Mintha ő lenne a bölcsebb, a harmonikusabb és ő tudná, hogy mi a jó". Érthető is ez a felcserélés, hiszen régóta ismeretes, hogy a várandósság idején reaktiválódik az asszony saját prenatális időszakának élményvilága és megjelenhetnek kozmikus életérzések is. A előbb idézett kismama mondta relaxáció közben: "Lehet, hogy így, valahol mindig ezt a nyugalmat kerestem, olyan időtlen. Van benne valami bizonyosság. Mintha velem lenne az Isten, nincs bennem semmiféle félelem. Totális nyugalom és bizalom (van bennem), annak az érzése, hogy nem történhet semmi baj."

Ez az asszony négy órás vajúdás után komplikációk nélkül megszülte egészséges, jól fejlett gyermekét.

Sok várandós anya szüléstől való félelme vonatkozásában, abbeli félelmére, hogy gyermeke hogyan fog megbirkózni a születés nehézségével, azt az üzenetet kapja gyermekétől, hogy bízzék benne, ő mindent tud, amit tudnia kell a születésről és nem lesz semmi baj. A kismamák sokszor átélik azt, hogy magzatuk bölcs, erős és nyugodtan bízhatnak benne. Ez a gondolat felidézi Ferenczi álmát a bölcs csecsemőről, aki az esendő, néha pszichótikus szülőt orvosolja, gondozza. Ferenczi szerint a bölcs csecsemő jelenséget csak egy bölcs csecsemő írhatta le. Ez a gondolat sugallja a szülő-gyermek lelki kontinuitást, az átfolyást a kismama felelevenedett prenatális én-állapotától az aktuális felnőttig és a születendő gyermekig.

A kapcsolat-analízis hónapokon át tart, heti egy-két üléssel. Ha sikerül az anya lelkivilágát gyermekével, a szüléssel kapcsolatban harmonizálni, a szülés lefolyása könnyebb lesz, a gyermek jobban fejlődik mind az anyaméhben, mind a születés után, és kiegyensúlyozottabb lesz.