Írjatok szép dalszöveg részleteket... (fórumjáték)
"Bár nem tudom, még merre van?
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van."
Szécsi Pál
1. E dalt alkotó elemek
A közéjük elvegyült
Romantikus elemet
Álmodozás közben
Meglepték és rózsaszín
Ruháit letépve
Benzint locsoltak rá és
Gyufát dobtak habtestére.
2. Mondták: \'Nézd, hogy ég!\' -és kérdezték,
Hogy gondoltál-e ilyen végre,
És botokkal böködték,
Hogy szólaljon mostmá\' meg végre.
3. Az meg nem szólalt meg,
Hanem csak égett
Olyan szépen, olyan sárgán,
Hogy a mentősök sírtak, látván,
Hogy áll, áll, áll, áll, égve áll,
Mert képes erre a romantika,
Még így, haldokolva is.
4. Hát énekeljük ezt a dalt,
Amiből sajnos már kihalt
A romantika az előbb,
És minden a szigorú erőt
Ünnepli most benne,
Legyen példa erre
A gitár és mondjuk ki végre,
Nincs is szükség éneklésre!
Kölyköd voltam (Edda cover)
Karodon vittél évekig,
Akaratod rabja voltam,
A vágyak bennem egyre nőttek,
Feledtem, hogy kölyköd voltam.
Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sűrű városok,
Falakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok,
Engem ne várjatok!
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz Hold kelt föl.
A régi dolgok sorra elvonultak,
Percről-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nőttek,
Áttörni rajtuk nem tudok,
Törni rajtuk nem tudok.
Szárnyaira vett a vágy,
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz Hold kelt föl.
Rossz Hold kelt föl!
Rossz Hold kelt föl!
Szárnyaira vett a vágy.
Szárnyaira vett a vágy.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Szárnyaira vett a vágy.
A régi dolgok… A régi dolgok…
A régi dolgok… A régi dolgok…
Sorra elvonultak.
A régi dolgok…
Én egyre messzebb jutok el.
A régi dolgok…
Terheim hegyekké nőttek fel.
A régi dolgok…
Én a csúcsra nem juthatok fel.
A régi dolgok…
Szárnyaira vett a vágy,
Testvér, nem mondhatok mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat,
Megveted még hideg ágyamat,
Megveted még hideg ágyam!
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz Hold kelt föl.
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart engem, el nem… El nem enged.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz Hold kelt föl.
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz Hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz Hold kelt föl.
Most akkor részletet, vagy az egészet?
Nem egyértelmű itt már semmi sem...
"Ami él, az könnyen szakad.
Ami ég, az gyorsan elég.
Aki volt, az egyszer volt.
Semmi remény.
Nekem ne mondd, hogy ő már szabad.
Nekem ne mondd, hogy őrzi az ég.
Aki volt, az egyszer volt.
Nincs a helyén.
Velünk volt. Most velünk nincs.
És nincs tovább.
És a nincs megmarad.
Fogy a világ. "
Emberdal
Mikor bejöttünk, még nem láttuk,
hogy honnan van a mi világunk
Csak csodálkoztunk mire képes,
az ember itt a földön élve
Vajon ki adta ezt,
kinek köszönhetem?
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned
Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
nem a majomtól származik az ember
Mózesnek hívták azt az embert,
akinek megjelent a Mester
Elmesélte, hogy születtünk,
s a tiltott fáról hogyan ettünk
Így jött be a halál,
s olyan röviddé vált
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned
Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
a saját képmására teremtett
Tamásnak hívták azt a srácot,
aki nem hitt amíg nem látott
Megmutatta neki Jézus,
a szegek helyét bizonyságul
Legyőzte a halált,
hát ne legyél többé Tamás
Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé
egyszer már megtette helyettünk
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé,
egyszer már megtette helyettünk
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Egyszer már megtetted helyettünk
Nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Egyszer már megtetted helyettünk.
Elhagyom a várost / Edda Blues
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.
Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Pokolgép
Mindenütt kialudt a fény
A városra ráborult az éj
Az utcákon senki nem járt
Nem tudták honnan jön új csapás
A repülőtérről nem indultak gépek
A tengerparton megbénult az élet
A házak között félelem járt
A városra a rettegés csendje szállt
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
A sivatagi olajkutak égtek
A gyárakban leálltak a gépek
Az utcákon senki nem járt
Nem tudták honnan jön új csapás
Mindenütt kialudt a fény
A városra ráborult az éj
A házak között félelem járt
A városra a rettegés csendje szállt
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
Pokolgép! Pokolgép!
A következő áldozat Te leszel, vagy én?
Tkyd - Tkyd (Szürke angyal)
Kint és bent üvölt a csend
A káosz rendet teremt
Éljen Tkyd újra fenn
Kritikus szövegek, lírikus lövegek
Fiatalok, öregek, zajok, zörejek
A hip- hop- MC rekonstrukció
DJ Evolúció, lenyűgöző
Előttetek magamat játszom, mint a nagyok,
De magam előtt annak látszom, aki vagyok
Bár szemetekben
Soha nem lehetek igazán elememben,
Ezt a szerepet játszanom lehetetlen,
Mert az elmém zene nélkül tehetetlen,
Igen, én az MC, ez az oldschool, üzenek,
Találjon füleket, lobbantson tüzeket
Haldd hát, hogy üzenek,
A koordinátáim rendben,
Maradj hát csendben
Az új trend itt nyomul bennem
Hangolj a szlengre és íme megmutatom
Mi a menő stílus keleten és nyugaton
A lényeget kutatom,
Mire jó az élet,
Miért kell, hogy éljek,
Ha kihunytak a fények
Hétköznapok, mint lerágott csontok
Csak várom, hogy valaki feltegye a pontot
Hip- hop- kultusz és médiaelemek
Eggyel több, amit szomorúan lenyelek
Hip- hop fenegyerekek, ropi- rapperek
Veletek szembeszállni nem merek, nem merek
Ez vagyok én, haver, Ától a Zéig
A Tétől a Káipszilontól a Déig
A tollamban az élet, a tűz és a hatalom
A papír, amire az alapot lerakom
A fejemben az akarat, a kezem az eszköz
Tiszta érett szövegek a fallal szemközt
És én vagyok az, aki álmodja a szépet
És látom a szépet, mint aki betépett
Pontok, vonalak, ebből áll az élet
Ha megtörik a fény, eltűnik a lényeg
Tiszta érett szövegek szemben a fallal
A tüdőm tele füsttel, a zsebem tele szarral
A koordinátáim rendben,
De túl rossz a hely, ahová megszültek engem,
Még tetszik nekem, de ha akarok, mehetek
Hisz tiltja a törvény azt, amit szeretek,
Ez vagyok én, haver, Ától a Zéig,
A Tétől a Káipszilontól a Déig
Miről szól a szövegem? Amiről az élet
És miről szól az élet? Amiről a szövegem
Nem kell a jelenet, hogy játszam a szerepet
Elfojtva bennem az utolsó lehelet
Miről szól az alkohol, mi hajtja a vérem
És miért kell hogy hajtsa? Igen, ezt kérdem
Miért van az, hogy egyes nagyszerű egyedek
Útját elállják a burzsuj szemetek
És miért van az, hogy egyes médiaelemek
Útját kísérik a színarany lemezek?
Kitörni veletek, miért nem tehetem?
A kiadót meg nem vehetem
Miről szól az üzenet? Nem amiről kéne,
A mikrofonhősöknek kialszik a fénye
És ez itt a vége
Miről szól a szövegem?
Bumm- bidi- bye-bye,
Isten veled, öregem,
Peace...
/Tkyd/
Ómen
Vár a végtelen éj
Nem tudod miért éltél
Tudod jól, ma minden véget ér
Az utolsó út, amire félve léptél
Pokolba visz, vagy a mennybe
Nem tudhatod meg előre
Ómen! - Jelet küldött rád az ég
Ómen! - Megtudod, hogy meddig élsz
Ómen! - Sírok közt üvölt a szél
Ómen! - Ha meglátod már nem remélsz
Az idő megáll
Most megtudod mitől féltél
A harang szól a galamb messze száll
A sors utolér
Megfizetsz mindenért
Szolga leszel
Szabad leszel
Halott leszel
Már eldöntötték
Ómen! - Segíts egy szegény fiút
Ómen! - Te vagy a biztos kiút
Ómen! - Ellenem az árnyékvilág
Ómen! - Nem adom fel várok rád
Tudom, hogy engem szolgálsz
(Szóló)
Ómen! - Jelet küldött rád az ég
Ómen! - Megtudod, hogy meddig élsz
Ómen! - Sírok közt üvölt a szél
Ómen! - Ha meglátod már nem remélsz
Ómen! - Segíts egy szegény fiút
Ómen! - Te vagy a biztos kiút
Ómen! - Ellenem az árnyékvilág
Ómen! - Nem adom fel várok rád.
P. BOX - ÓMEN
Te mit tudsz?
Na mesélj! :)
Ómen
Vár a végtelen éj
Nem tudod miért éltél
Tudod jól, ma minden véget ér
Az utolsó út, amire félve léptél
Pokolba visz, vagy a mennybe
Nem tudhatod meg előre.
P. BOX - ÓMEN
Ómen
Vár a végtelen éj
Nem tudod miért éltél
Tudod jól, ma minden véget ér
Az utolsó út, amire félve léptél
Pokolba visz, vagy a mennybe
Nem tudhatod meg előre
/Ómen/
Elhagyom a várost / Edda Blues
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.
Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Tkyd
Kint és bent üvölt a csend
A káosz rendet teremt
Éljen Tkyd újra fenn
Kritikus szövegek, lírikus lövegek
Fiatalok, öregek, zajok, zörejek
A hip- hop- MC rekonstrukció
DJ Evolúció, lenyűgöző
Előttetek magamat játszom, mint a nagyok,
De magam előtt annak látszom, aki vagyok
Bár szemetekben
Soha nem lehetek igazán elememben,
Ezt a szerepet játszanom lehetetlen,
Mert az elmém zene nélkül tehetetlen,
Igen, én az MC, ez az oldschool, üzenek,
Találjon füleket, lobbantson tüzeket
Haldd hát, hogy üzenek,
A koordinátáim rendben,
Maradj hát csendben
Az új trend itt nyomul bennem
Hangolj a szlengre és íme megmutatom
Mi a menő stílus keleten és nyugaton
A lényeget kutatom,
Mire jó az élet,
Miért kell, hogy éljek,
Ha kihunytak a fények
Hétköznapok, mint lerágott csontok
Csak várom, hogy valaki feltegye a pontot
Hip- hop- kultusz és médiaelemek
Eggyel több, amit szomorúan lenyelek
Hip- hop fenegyerekek, ropi- rapperek
Veletek szembeszállni nem merek, nem merek
Ez vagyok én, haver, Ától a Zéig
A Tétől a Káipszilontól a Déig
A tollamban az élet, a tűz és a hatalom
A papír, amire az alapot lerakom
A fejemben az akarat, a kezem az eszköz
Tiszta érett szövegek a fallal szemközt
És én vagyok az, aki álmodja a szépet
És látom a szépet, mint aki betépett
Pontok, vonalak, ebből áll az élet
Ha megtörik a fény, eltűnik a lényeg
Tiszta érett szövegek szemben a fallal
A tüdőm tele füsttel, a zsebem tele szarral
A koordinátáim rendben,
De túl rossz a hely, ahová megszültek engem,
Még tetszik nekem, de ha akarok, mehetek
Hisz tiltja a törvény azt, amit szeretek,
Ez vagyok én, haver, Ától a Zéig,
A Tétől a Káipszilontól a Déig
Miről szól a szövegem? Amiről az élet
És miről szól az élet? Amiről a szövegem
Nem kell a jelenet, hogy játszam a szerepet
Elfojtva bennem az utolsó lehelet
Miről szól az alkohol, mi hajtja a vérem
És miért kell hogy hajtsa? Igen, ezt kérdem
Miért van az, hogy egyes nagyszerű egyedek
Útját elállják a burzsuj szemetek
És miért van az, hogy egyes médiaelemek
Útját kísérik a színarany lemezek?
Kitörni veletek, miért nem tehetem?
A kiadót meg nem vehetem
Miről szól az üzenet? Nem amiről kéne,
A mikrofonhősöknek kialszik a fénye
És ez itt a vége
Miről szól a szövegem?
Bumm- bidi- bye-bye,
Isten veled, öregem,
Peace...
Vérvörös szemek, mikor kihunynak a sárga fények
A falig ér a csend, de én a falakon túl élek
A lélek tiszta, mint az óceán, de törékeny
Az éjszaka előbb-utóbb felrobban, mint a porcelán
A fényed szórd le rám, ma enyém ez a város
Szívem tiszta, amit sár mos, nem vagy sármos, de ez itt nem káros
Én meg a szenvedély, tiéd a nap, enyém az éj
Nem kell az engedély, csak élj, tőlem ne félj
Én meg a város haver, mint én és a holdvilág
Két finom mákvirág, míg Nicole Kidman másvilág
Míg fáradt melós este fejét hajtja párnára
Én eladom a lelkem, ördög írd a számlára
Az álmom engedem, hogy a lelkemben hazaússzon
Mi akkor indulunk, mikor te már a hazaúton
A város megszült, de nem enged, ez a börtönöm
Gyönyörű lányok, arcuk ragyog, szívük rohad már
Ha a tükörbe néznek látják, ahogy rohan már az élet
Az a kuqva élet, álmodod vagy éled?
Minden utca olyan ismerős, de sosem látott téged
Mint a kimondatlan szavak, amik sosem érnek véget
36 ezer emberrel élek, mégis magány éget
Én és a város, mint egy ócska kuqva teste
De néha zöld a gyógyszer, néha pedig kék, akár az este...
/Tkyd)
Elvonja a figyelmet az apró
részletekről az a sok
Ami valójában ok, egyszer
kimerülsz, azt blokk
Tele mint egy dokk,
a hajó megpihen
Várod a jó szelet,
hogy messzire elvigyen
Elbújni a tájban -
éppen töltődöm!
Hallgatlak!
Végig melletted
húzom a bőröndöm
A legnagyobb kincs
szabadságban mérhető
Azokkal töltsed el,
ki az életedben tényező!
Ötölünk meg töprengünk,
mi lesz a döntéssel
Kiállni a dolgaidért önként kell
Fontos vagy akár a jó példák
Erőt venni magadon,
azt elmúlnak a problémák
Ki tiszta lelkű mit is érdemel?
Kik nem szolgáltak rá
oly korán miért mennek el?
Igazságot várunk el e kérdésben
Osztozunk a fájdalomban,
emlékekben, részvétben
Őrizzük a lángot -
felkavaró, rossz hírek
Ha vesztésre állsz is
Fordítsd meg!
Elfogadod,
megtanulod, megérted
Az elme kikapcsol,
pihen, aztán feléled
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Senki nem lát minket,
gyere most beszélhetünk
Önmagunk álmai vagyunk,
amiket megélhetünk
Az időt megfognám,
és elraknám a zsebembe
Nem tudom mit érzel,
de mondd bele a szemembe
Pörög a számláló,
kevés van vissza már
Elmúlt már a tiszta nyár,
de mindig van ki visszavár
Nem bánok semmit,
mindig lesznek esős napok
De a hang itt bennem
mindig azt súgja, hogy erős vagyok!
Inkább csak magamnak mondom,
inkább csak magamban
Bilincs az élet,
de a kulcs ott van a szavakban
Érzem, hogy lassul a gép,
kevés már a kamasz dolog
Tegnap még panaszkodtam,
ma már inkább ragaszkodok
Rám néz a csend,
én meg visszanézek csendesen
Szeretnék változni,
de megváltoztam rendesen
Szeretlek élet,
szeretném, hogy te is szeressél
És szeretném, hogy te is nevessél
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot
Lassul a gép
beérkezett a járatom
A gépezet leállt,
és a saját utam járhatom
Egy idegen környezet,
egy ismeretlen állomás
Ez nem álom,
ez egy váratlan találkozás
Ott áll anyám
a nyakába ugrok máris
Forró az ölelése,
de a hideg ráz is
Beleremeg a kéz,
és beleremeg a láb is
Súlyosabb az érzés
több tonnánál is
Mégis a kérdést felteszem
Tudom nincsenek válaszok
fájdalommentesen
Az igazság odaát van,
valami azt súgja
Az idő a gyógyír,
megértem kicsit lassulva
De itt a vége felé
Már csak a remény hajt,
az utolsó fogaskerék
Mint a nap egyszer
minden nyugovóra tér
Addig zakatol a rendszer,
amíg nem szakad a kép
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én?
Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek
Hogy megtaláljam a partot.
/Tkyd/
Refrén:
Emberek veled együtt ők is részletek
A Föld egy képlet mi bent a tételek
Életek képzetek a képzeletek
Részletekben ezek múlnak el te veled
Strófa
Pillanatok pillantások bevillanások
Érzések emberek értékek krónikások
Vagyunk mind bárhova nézel, mit érzel
Téged jellemez: egy társadalomban a képed
Csak egy mozaik a szavaink a gondolataink
Elmúló mozzanataink érzelmi eszmei hadaink
A tavalyinál jobban kevesebb gondban
Élnénk messze innen mézédes álmokban
Ezek részletek érzéki képletek
Határozzák létedet egyedi életed
Tükrökben a képedet amit csak te látsz
Minek a gondolat mond amit csak te vársz?
A temetők az elfedők a nevelők
Szerelmek szeretők a kinevető emberek
Csak részletek csak képletek
Ezek zavaró tényezők zavaró életek
Refrén.
Strófa
Létek képek elemek tények
Számok évek adatok népek
Életek mitől féltetek reméltetek
Életek mikről áttértetek így mások letettek
Változások emberi tartozások
Hivatkozások lélekben elvonatkoztatások
A törpék félnek míg az óriások
Élnek remélnek
Bezárva szavakba bezárva haragba
Bezárva maradok egy más fajta alakba
Hiszek az adatban jó szót nem darabban mérek
Én is ugyanúgy mint a törpék félek
Az óriások között maradok óriás
Egy törpe lelkével
A régi eszmével leszek majd óriás
Így leszek majd végül a törpék közt krónikás
Refrén.
Strófa
Elmúlok én is de visszatérek mégis
Fenn álló tézis, hogy lenyúl majd egy kéz is
Értetek második életet nem kértetek
Mégis a létetek mi adja ezt
Nektek kik fogat rosszra fentek elmentek
Rég elfakult már a fény a kép
Nem jön kézre kéz
Hiába telik évre év a gonosz révbe ér
(héé) Elszakadtok a valóságtól
elszaladtatok egymástól, barátságtól
hiába várod ez nem pártol nálatok
letakart szemekkel ezt sohasem láthatod
Bevárhatod a csordát az átlagot
Elnézhetsz dolgokat vagy be is láthatod
Te is láthatod ugyanúgy élünk
Rosszallunk, nevetünk, félre lépünk
Mások elől mások kárára
Törünk előre egy újabb pályára
Egy másik sztrádára- magasabb fokozat
Ahol nem számít rég az ok csak az okozat
A képek a szemekben csak kételyek
Az élet az erekben csak képzelet
A részletekben élek és múlok el
Gyertek kezek és vigyetek el
/Deego/
Színes hógömb az élet
Egy éjen át.
Ma hógömbben élhet
Egy fiú és egy lány.
Két bolygó az égen,
Mi közös álmot ír.
Mondd, mért nem éghet mindig,
Mondd, mért nem lángol folyton így
Két szív?
Barbee
Köztünk olyan a harc, mint a filmeken,
Aztán nevetünk mindig a könnyeken,
Mint tűz és víz, úgy élünk rég,
De egymásért kitartunk még.
Groovehouse
Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télből nyár.
Crystal
Van olyan kincs, amit egyszer találsz meg,
Ha elveszted, akkor az élettől válsz meg.
A tested él, de a lelked, az meghal,
A kincsért élj, és a lelked él.
Fekete Sereg
Túl vagyok rajta, de néha visszamennék
Nem volt az úgy jó soha, alig van szép emlék
A szerotonin szintem kiürítem én még
Rossz esték, sokszor még
Évek óta nem voltam már boldog
Ilyenkor jönnek mind a rossz dolgok
Ő nem is tudta, hogy milyen vagyok
És szeretni is csak rosszul tudok
Harcoltunk, öltük egymást hányszor
Szakítottunk, összejöttünk párszor
Haraptam, imádtam a seggét
De közben sokszor elhagytam a lelkét
Ő meg csak gyereket akart
Meg azt, hogy én végre fel is nőjek
És azt gondolta, hogy ő sokkal bölcsebb
De mindig én voltam a szabadabb
Túl vagyok rajta, de néha visszamennék
Nem volt az úgy jó soha, alig van szép emlék
A szerotonin szintem kiürítem én még
Rossz esték, sokszor még
Sok lány megfordult közben az ágyamban
De én egyiknek sem hazudtam
Mondtam, hogy nem lesz ebből szerelem
Se most, se később, nem is keresem
És mérgeztem, mérgeztem a testem
Mások mikor feküdtek, én keltem
Rengeteg sok csókot elígértem
A reggelekre volt, hogy alig éltem
Sok idő eltelt végig egyedül
Hosszú volt, és mégis elrepült
Azt mondják, meg kell érni hamarabb
De közben én vagyok a szabadabb
Túl vagyok rajta, de néha visszamennék
Nem volt az úgy jó soha, alig van szép emlék
A szerotonin szintem kiürítem én még
Rossz esték, sokszor még
Már túl túl túl vagyok rajtad
Nélküled értem mindent el, amit akartam
Talán még most is itt lennél velem a bajban
De még ezt is képes voltam tönkretenni
Neked trauma, nekem meg bűntudat
Elon Musk a szívemben is űrt kutat
Álmomban még láthatom a testét
Rossz esték, sokszor még
Gyúlékony szívemből nem adhatok semmit
Szikrázó szemeidnek én vagyok a benzin
És ha belehalok
Vizsgáljátok meg az agyamat
Mert nem értem, hogy kettőnk közül
Mért én vagyok szabadabb
Túl vagyok rajta, de néha visszamennék
Nem volt az úgy jó soha, alig van szép emlék
A szerotonin szintem kiürítem én még
Rossz esték, sokszor még
Fekete a szívem, mint a sláger
Rossz esték, sokszor még
Mellettem a Manu Justin Bieber
Rossz esték, sokszor még.
ByeAlex
Pillanatok pillantások bevillanások
Érzések emberek értékek krónikások
Vagyunk mind bárhova nézel, mit érzel
Téged jellemez: egy társadalomban a képed
Csak egy mozaik a szavaink a gondolataink
Elmúló mozzanataink érzelmi eszmei hadaink
A tavalyinál jobban kevesebb gondban
Élnénk messze innen mézédes álmokban
Ezek részletek érzéki képletek
Határozzák létedet egyedi életed
Tükrökben a képedet amit csak te látsz
Minek a gondolat mond amit csak te vársz?
A temetők az elfedők a nevelők
Szerelmek szeretők a kinevető emberek
Csak részletek csak képletek
Ezek zavaró tényezők zavaró életek.
Deego
Tapadjon szájhoz a száj,
bőrhöz a bőr, és
megszűnik minden határ.
Együtt zuhanunk a magasságba, és
együtt szállunk alá.
Vad Fruttik