Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)

"Zsenivel ezért kellemetlen élni, mert állandó adásban van, lelki orgazmusban, élvezi bőséges erejét. Minden helyzetben ő jön, és ő ragyog, képtelen maga elé engedni bárkit is, mert csakis önfényében tud gyönyörködni."

/Müller Péter/

"Adni jobb, mint kapni. Fölény van benne. Bőség, erő, életöröm."

/Müller Péter/

"Akinek Isten hosszú életet adott, azért adta, mert vannak dolgok, amiket csakis öregkorában tud elintézni. Vannak ételek, amelyeket sokáig kell főzni. És vannak lelkek, akik "nehezebben puhulnak"; szükségük van azokra a tapasztalatokra, melyeket csakis az öregségben lehet megszerezni. Ez a hosszú élet titka."

/Müller Péter/

"Megrendítő, halálos katarzis árán igenis lehet "új feje" az embernek! Sokkal szebb, mint a régi. De az ilyen nagy átváltozás ritka manapság. Ehhez az egónak össze kell törnie. Nem elég, ha sokat szenved – meg kell halnia. Mi, mai emberek erre nem vállalkozunk, s ezért sajnos beleveszünk a szerepünkbe. Nem ismerjük a nagy átváltozás, a katarzis gyógyító hatalmát. Ránk fagy a szerepünk."

/Müller Péter/

"Nagy kegyelem a hazugság. Ha varázslóként megállnál egy lakótelep szélén s azt mondanád: "Mi lenne, ha itt csak azok az otthonok maradnának épek, ahol az embereket valódi szeretet fűzi össze?" – összeomlana az egész. Porban járnál. Néhány mamát látnál a gyerekével szomorúan álldogálni a romok között. Egy-két házaspárt talán. Két-három öreg nénit a kutyájával. A macskák már eliszkolnának..."

/Müller Péter/

"A szeretet a szabadság jegyében áll. Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe."

/Müller Péter/

"A sorsfeladatra az embereket a kényszer, a lelkiismeret, s hogy úgy mondjam, a végzet tereli össze. Meg kell tennünk valamit, amit csakis együtt lehet. Közösen. Ebben lehet öröm is, szenvedés is. A karmát nem a szeretet irányítja, hanem a szükségszerűség. A muszáj. Bölcs kultúrák tudták, hogy a sorsszer kapcsolatok nem szeretet-szövetségek."

/Müller Péter/

"Sok embert kérdezek: kit szeretsz igazán? Már maga a kérdés is olyan, mint egy örvény. Fölkavarja lelkünket, és önmagunk előtt is elrejtett élmények bukkannak a felszínre. Mert az igazság: titok. Nem tudunk róla. Merészen kell lelkünk mélyére buknunk, hogy megtaláljuk a választ. A szeretet nagyon mélyen van. Tudásnál, akaratnál, vágynál, társadalmi elvárásnál mélyebben."

/Müller Péter/

"Akinek az egoja kemény, nehezen él át minden átváltozást."

/Müller Péter/

"Felnövünk, elmúlik az angyalkorunk, és látjuk, hogy ez a föld nagyon vacak hely, tele bukott sorsokkal, szenvedésekkel, nehéz életekkel. És talán a szüleinket is megértjük, szegényeket. Feloldozzuk őket. És magunkat is. Rájövünk arra, hogy itt csak nagy megalkuvások árán lehet élni. Mindenki próbálja menteni a bőrét úgy, ahogy tudja. Hozzászoktunk az apokalipszishez. Egész jól elvagyunk benne. De magunkban azt kiáltjuk, megszokhatatlan fájdalommal: – Nincs szeretet!"

/Müller Péter/

"Ha sehol másutt nincs már a világban – a szülök között muszáj, hogy szeretet legyen. Hiába szereti gyermekét külön a papa és külön a mama: ha egymást nem szeretik, a család statikája leomlik."

/Müller Péter/

"Van olyan élet, amelyben egyedül kell erjedni és forrni, mint a jó bornak. Magányban, társtalanul kell megérlelődni. Sok ilyen remete-apáca élet van: mert gyakran ez a tisztulás és fölemelkedés útja."

/Müller Péter/

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Müller Péter

"Lényegében ez lesz majd az itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk. Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés. Mert akit legjobban zavar a sötétségünk, az elsősorban nem a környezetünk, nem a többi ember, hanem mi magunk vagyunk."

/Müller Péter/

"Szól a verkli... forog, forog a bevésett lemez. Mindaddig, míg valaki áldozatos munkával, odaadással, és főleg nagy szenvedéssel ezt a magával hozott szenvedélyét át nem minősíti, zenéjének alapmotívuma ez lesz, és ez is marad. És hiába kérdi nagy bajában orvostól, apjától, mestertől, akár az Istentől is, hogy "most mit tegyek?" – mert úgyis azt fogja tenni, amit ez a legerősebb szenvedélye diktál neki. Én ezt az uralkodó szenvedélyt úgy hívom, hogy démon."

/Müller Péter/

"Minden ember fénynek és sötétségnek a keveréke."

/Müller Péter/

"Minden sejtem müllerpéterszerű."

/Müller Péter/

"Mindenkiben van valami jó, még akkor is, ha néha aránytalanul kevés."

/Müller Péter/

"A diszharmonikus lélek – és erről Dante pontosan ír, egyrészt mert maga is az volt, másrészt mert

látta őket a túlvilágon – nem tud önmagával élni. Nem jó neki önmagával. Ahogy egy beteg embernek

sem jó. A lélek – éppúgy, mint a test – szenved a diszharmóniától."

/Müller Péter/

"Ha találkozol egy emberrel, ezt a főszenvedélyt nemigen látod benne. Sokáig nem is érzed, mert elnyomják a többi színek. Szellemhazánkban azonban mindez látható. Lelki testünk is van, s ezen látszik, hol vagyunk még tisztátalanok, csúnyák, rendezetlenek. Lelkünk az önmagából kibocsátott sugarak szivárvány-fényében él, s ezek hol tiszta, hol piszkos színek. Innen érthető az a kifejezés, hogy "megtisztulás". Ez nemcsak testi, de főleg lelki fogalom. Ennek mély értelmét az ember csak a szellemvilágban fogja föl, ahol a gondolatnak formája, és minden érzésének színe és fénye van. És ez elrejthetetlen."

/Müller Péter/

"Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk. Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni."

/Müller Péter/

"Akarsz velem táncolni? Csak akkor tedd, ha szereted a zenémet."

/Müller Péter/

"A csoda észrevétlenül lép az életedbe. Hétköznapi, közönséges, szürke pillanatnak álcázza magát. És csak sok év múlva döbbensz rá, hogy igen, ez csoda volt! Észre sem vetted!"

Müller Péter

Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

Müller Péter

"Amikor ugyanis megtalálod önmagadban a "barátodat", rájössz arra, hogy lelked "fölfelé" nyitva van, és sokan vesznek körül. Szellemhazád világa nyílik ki ilyenkor. Ezért van az, hogy aki imádkozik vagy meditál, soha egyedüllétről nem panaszkodik. Pedig látszólag egyedül van: mozdulatlanul ül, és csukva van a szeme. Mégis feltöltődik erővel, derűvel, értelemmel. Bemegy rosszkedvűen egy szobába, ahol nincs senki - s egy óra múlva jókedvűen jön ki, mert magával találkozott és beszélt."

/Müller Péter/

"Az "én" csendben félni kezd. A nyugalomtól nyugtalan lesz. Az "én" önfenntartó ösztöne néha olyan erős, hogy inkább megőrül, mint hogy életét az isteni sorserők sodrására bízza. Inkább megőrül, minthogy normális legyen."

/Müller Péter/

Sohasem az a kéz enged el,

amelyik felülről tart, hanem az,

amelyik alulról kapaszkodik.

(Müller Péter)

"Akkor vagy szabad, ha vágyaid nem kötnek többé. Nem függsz külső dolgoktól. Az igazi harcosnak mindegy, nyer -e vagy veszít! Ezért legyőzhetetlen. Ellenfelét fogva tartja a nyereség szomja s a vesztéstől való rettegés - ő pedig szabad. Nagy előny!"

/Müller Péter/

"Csak saját városodat (önmagadat) fegyelmezheted meg."

/Müller Péter/