Hűtlenség, megcsalás (beszélgetős fórum)
Azért jobb nem úgy nekiindulni, hogy egy kis hűtlenség belefér. Esetleg akkor, ha már bizonyított az ember párja, hogy lehet rá számítani a legnehezebb időkben is. De sokan szeretőt tartanak, aztán amikor jön valami baj, egyből cuccolnak is hozzá.
Az én anyósom meg azt mondta, hogy az életben mindig jön újabb csábítás, de egy idő után el kell döntenünk, hogy megyünk az új után, vagy kitartunk amellett, akit választottunk.
Mikor először néznek levegőnek, mikor először bánnak veled tiszteletlenül, mikor először érzed azt, hogy kihasználnak.. akkor kell megálljt parancsolni.. és ha nem veszi a lapot, kidobni!
Ne engedd ezt 1 férfinak se!
Akkor menjen!
Tudod hol rontod el? Hogy hagyod magad lealacsonyítani, olyanra, amilyen ő akarja, hogy legyél.
Egy kapcsolatban a legfontosabb az egymásnak megadott tisztelet, majd a figyelem.. és az a tény, hogy a másik fontosabb számunkra, mint saját magunk és ez meglátszik a tetteinkben.
Ha ezek nincsenek, az a kapcsolat egy rakás sz@r.
És a végén úgy is érzed magad!
Gondold végig, hogy milyen nő voltál rég, milyen szeretnél lenni.. és az leszel, csak tegyél érte.
Azt értem ezalatt, hogy határozott, szerető, gyengéd, aki tudja mit akar és hogyan.. ha vki lekezelően bán/beszél veled, tedd helyre, közöld, hogy ezentúl nem egy csicska vagy,aki ezt eltűri, legyenek igényeid a párod felé.. ha nem üti meg a mércét és nem tesz boldoggá, hát mehet!
🍀🍀🍀
Egyszeruen eljutottam oda hogy ha csak hozzamszol rosszul leszek.
Ket gyerekkel nem akarok egyedul maradni de megcsalni nincs kivel mem is akarom es nem is a termeszetem.
Nem latom magamat kivulrol es nincs tapasztalatom randi teren. Fogalmam sincs mit kene tennem. Masok eletet olyan tisztan latom de az enyem egyszeruen a teljes kilatastalansag.
Van olyan ismerősöm, aki éveken keresztül irígyelt, hogy milyen jól megoldottam (!) amikor problémáim voltak, és milyen ügyes vagyok, és bla-bla.. olyan mélyen volt a saját önsajnálatában, hogy szinte fájt. Mivel a legjobb barátnőm (azóta is), könyörögtem, hogy keressen fel szakembert. Anno nekem sem ment másképp.. 10 évig húzta, amikor már kikelni sem tudott az ágyból, elment. Nem járt sokat, persze, kapott gyógyszert, terápiát viszont nem csináltak. Vagy nem járt, nem tudom.. Aztán néhány hónap múlva azt mondta, ő nem tud sírni a gyógyszer mellett, ezért úgy érzi, hogy elnyomja az érzelmeit, inkább abbahagyta.. most sincs jobb állapotban. Nem a gyógyszer, igazából a terápia hiányzott. Bármennyire is sajnálom, nem tudok már többet tenni érte. Elmondtam a saját tapasztalatom, elmondtam, hogy ki lehet jönni mindenből, a legmélyebből is.. tudja, látta.. de az én vagyok és szerinte ő nem képes erre..
Szóval leginkább az egyénen múlik, mi lesz, nem a környezetén, nem a párján, nem máson, csakis magán.
Azt észrevetted, hogy ellentmondasz saját magadnak?
"(Túl) sokat adok", "megvédem a jogaimat". Egy kapcsolat akkor jó, ha nem kell kimondanunk, hogy sokat adunk, hanem annyit adunk bele amennyi nekünk is természetes. És amikor már védekezni kell, akkor megette a fene az egészet?
A második kapcsolatodba miért fektettél pénzt?
Ha egy harmadik el tudta vinni, akkor ott nincsen sajnos...
Harmadik nálunk is volt, kb 10 év után.. a megjelenése mindig tünet. Megoldottuk, és tiszteljük, becsüljük egymást azóta is. Részemről is volt megingás, nem olyan régen, és ő is, ugyanúgy küzdött a kapcsolatunkért, mint anno én.. de ez is tünet volt, a kapcsolatban megjelenő problémák, fel nem dolgozott sérelmek, hozott rossz minták, stb tünete. Az élet addig dobál a kihívásokkal, amíg nem vesszük észre a jeleit, és nem tesszük meg a lépéseket. Ennyi
Nem. O utana jott. Lelepett ugy 5 ev utan egy masik noert es elmenekult a kozos problemak elol igy anyagilag teljesen tonkretett ami meg mindig tart. Gyakorlatilag ugy hovtam hogy hazassagszedelgo hazassag nelkul.
Az elso kapcsolatom pedig 13 evig tartott. Ebbol a vegen volt 1 ev hazassag. De sajnos jott egy harmadik aki elvitte.
Ugyhogy igen. Lehet mondani hogy egy igazi kapcsolati luzer vagyok. A testem lelkem szivem mindent beleadtam es egy sem jott ossze. Volt ismeros aki azt mondta tul sokat adok.
A mostaniban pont az a furcsa hogy sokat adok es még ez is keves neki. Gyakorlatilag egy rabszolgara lenne szuksege arra viszont valoban rossz partner vagyok mert megvedem a jogaimat.
Akkor elég egyszerű dolgod van. ;)
A szakember meg nagyon jó ötlet!
Ez az a pasi, aki 2013-ban összetörte a lelkedet? Mert visszaolvasva a problémáid gyerek nélkül is ugyanezek voltak lassan 5 éve.. nem?
Közben lett két gyerek is?
Értem.. a 41 is fiatal ha azt vesszük, hogy még a fele is hátra lehet :) Szóval sosem késő.
Igen, a szakemberhez való fordulás egyik hátulütője, hogy rendkívül fájdalmas lehet, de pont ez a lényege. Azt a kedves humoros embert kell megtalálni, aki voltál. Kívánom, hogy legyen erőd, főleg így, hogy nem neked kell elmenned, hogy van hol laknod, és feltehetően a szüleid segítenének, hogy áldozhass erre. Azt gondolom, hogy Neked kéne akkor elküldened őt, menjen isten hírével..
Igen erdemes lenne szakemberrel beszelnem. Ezt mar egy ido ota en is latom. A problema a kezdetektol volt de amig nem volt baba nem erdekelt. Ki tudja mit uoz a jovo alapon. Aztan mivel nem lehetett babam elegge meglepodtunk amikor lett. Aztan lett egy teso is ugyan ilyen meglepetessel.
Sajnos fiatal pont ebbol az okbol nem vagyok mar mert kb 16 evet vartam a babakra. Most mar 41 vagyok.
Es tenyleg nagyon nem ertek a ferfiakhoz. Ha meg tudnek egyedul allni anyagilag a labamon lehet mar nem is akarnek egy uj kapcsolatba beleugrani. De az is ott van hogy kapcsolatfuggo vagyok. Talan ez is az oka hogy engem eddig 3 kapcsolatom volt mind a haromban atvertek megbantottak kisemmiztek. Tenylegesen valaki az arcomba kellene vagja hol rontom el. Mert ezt a reszet nem tudom. Valamit tuti.
Kedves humoros ember voltam. Most megfaradtam. Mar nehez nevetnem barmin.
Akkor még inkább keresd a kiútat!
Én két hónapig laktam barátoknál, míg annyi pénzt összeszedtem, hogy lakást bérelhessek. Igaz egy kis gyerekem volt, de szó szerint a barátaim kimenekítettek a "családi fészekből". Kárt úgy szenvednek a legjobban a gyerekek, ha látják, hogy belebetegszel a helyzetbe.
Szia Kedves... nem tudom, hány éves vagy, de két pici gyerekkel egészen biztos, hogy elég fiatal ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni azzal, hogy milyen életet szeretnél. Azt már megfogalmaztad, hogy ilyet nem. A következő lépés a legnehezebb.. elindulni az önismeret útján. Megtudni, miért fürdesz be a férfiakkal folyamatosan, és miért vagy most ezzel a férfival is ilyen helyzetben, miért nem becsül, miért nem szeret, vagy miért érzed ezt. Nem karma ez, hanem az a sokminden, amit szüleinkkel való kapcsolatunkból, gyerekkorunkból, azokból hozott traumákból indul ki a pszichológusok szerint, és én egyre inkább osztom a véleményüket! Nagyon kevesen képesek arra, hogy önerőből felálljanak egy ilyen helyzetben, amiben most Te vagy. És amilyenben a férjed is, aki szintén biztosan sérült ilyen tekintetben.
Könyvekből sem lehet megtanulni, bár nagyon sokat írnak róla, azt gondolom, hogy a vezetett és kitartó terápia hozhatja meg azt, hogy az ember felismeri, hogy mitől olyan amilyen, megbocsát azoknak akiknek meg kell, elengedi azt, amit el kell. Nagyon nem könnyű.. Most olvasok épp erről, sok pozitív példa van, hogy ki lehet jönni ebből a helyzetből, ha az ember - általában már végső elkeseredésében - megfelelő szakemberhez fordul.
Kívánom, hogy legyen erőd.. és ne add fel, ha megismered és megszereted önmagad, el fog jönni az a férfi, aki két gyerekkel is, önmagadért fog szeretni. Ne keresd, legalábbis ne most. Ne társat keressél, hanem önmagadat. Érezd azt, hogy Te magad ura tudsz lenni, szereted magad és a gyerekeidet, és ehhez férfi sem kell. Nem tőle függsz. Ha eljutsz ide, megkönnyebbülsz. Ha készen fogsz állni rá, akkor jönni fog a társ is, higyjél benne!
Nincs közös kassza. De en most minimal gyeden vagyok a ket picivel. Tegnap nagyon a lelkembe gazolt nem tudom hogyan tovabb. Nem vagyok megcsalos tipus. Nem is tudom hol keressek tarsat. Nem is hiszem hogy jelenlegi ''adottsagaimmal'' barkinek kellhetnek. Ha elkuldom nyugodtabb eletunk lenne de nem vettek fel sehova meg dolgozni eleg specialis a szakmam. Igyhogy amig ez a helyzet nem valtozik egyutt kell maradnom vele hogy a gyerekek ne szenvedjenek kart.
Egy ordogi csapdaban erzem most magam. Amikor kedves akkor azt erzem szeretem. De ha meg kell mondani mit szeretek benne akkor mar csak az jon hogy: mert adott nekem ket tunderi gyereket.